Időnként előfordul, hogy bizonyos dolgokat, amelyek nem jók, kritizálni szükséges. Kritizálni azonban csak nagy szakmai felkészültséggel érdemes. Ha valaki úgy kritizálja az érpataki modellt, mint Selmeczi Gabriella a nyugdíjrendszert, annak csak megmosolyogtató végeredménye lehet, célját nem éri el, sőt épphogy kontraproduktív.
Nézzük jelen példát: Az index.hu egyik tegnapi cikke verte ki nálam azt a bizonyos biztosítékot. És bár tudom, hogy nem illdomos, de most szürke keretben részletekben mutatom be a teljes eredeti cikket, hozzáfűzve az én kommentjeimet, lecsapva azt a számtalan magas labdát, amelyet a cikkben megszólaltatott „szociális szféra szaértői” feldobtak.
Robbanáshoz vezethet az érpataki modell
Lehet-e jobb világot teremteni megfélemlítéssel? A rendteremtésen, a törvények szigorú betartatásán alapuló érpataki modell szimpatikus lehet akár a szociálisan érzékeny olvasónak is. A szociális szféra szakértői azonban rámutatnak: az érpataki polgármester 18-19. századi elveket hoz vissza, az ember bűnösségét hangsúlyozza, és a megoldás a totális állami kontrollt jelenti. Az érpataki modell kritikája.
“Azok az emberek, akik csak a kalapáccsal tudnak jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak” - idézte az érpataki modellel kapcsolatban Abraham Maslow amerikai pszichológust Pataki Éva szociális munkás.
Már rosszul indul. Egy dakota közmondás az első mondatban.
A szociális szféra szakértőit azért kerestük meg, hogy megtudjuk, miért illetik erős kritikával a szélsőjobbos vezetésű falvakban csodamódszerként emlegetett, rendteremtési metódust. A szociális és jogvédő szakma meglepő módon ugyanis azt állítja, éppen a gyors sikerek mutatnak rá arra, hogy a modell hibás, és hosszú távon káros.
Újabb bölcsesség, de ez éppen még igaz is lehet. Én is akkor szoktam aggódni, hogy a gyerekeim valami rosszban sántikálnak, mikor túl jók, nagyon csendben vannak. No nézzük, lesz-e valami érdemi kritika is a bölcsességeken kívül.
Az érpataki modell érdekessége, hogy bár a Jobbik vezette településeken terjed, alapvetései nem csak a szélsőjobb számára tűnhetnek vonzónak. A törvények precíz betartatásán és rendteremtésen alapuló modell meggyőző lehet a szociálisan érzékeny olvasónak is.
Aha! Merthogy az vitán felül áll, hogy a Jobbik szélsőjobboldali párt, ugye? Kár, hogy a közel egymillió szavazójukat nem minősíti a szociális(ta) szakértő hölgy. Úgy szólt volna igazit. Na és még vannak a szociálisan érzékeny olvasók, akik nyilván nagyon tudatlanok és önálló gondolkodásra képtelenek, hiszen bedőlnek ennek az érpataki modellnek csak azért, mert eredményes. Pedig ha kicsit is látnák a fáktól az erdőt, ha racionálisan gondolkodnának, és felelős állampolgárként viselkednének, nem dőlnének be a könnyebbnek látszó útnak, akkor rájöhetnének, hogy bizony az érpataki modell rossz. Lassan talán megtudjuk azt is, hogy miért.
Körbevesznek jók és rosszak
Az érpataki modell csak tüneti kezelés, összegezték fenntartásaikat a megkérdezett szakemberek. “Az alapokkal van gond - vélte Pataki Éva szociális munkás - A polgármester kiindulópontja, hogy az ember eredendően rossz és rosszra hajlik.
Nofene! Már a fenntartások összegzésénél járunk? Valaki felsorolná nekem az eddig elhangzott fenntartásokat, amelyeknek itt az ideje az összegzésének? „Az alapokkal van a gond” hangzott el végre az első konkrét állítás, amelyet talán nem valamelyik amerikai pszichológus agyturkász szájából vett ki (ér?)Pataki Éva szociális munkás. Ám ezek után újra bibliai eredetű hitéleti dilemma hangzik el. Szakértőnk kétségbe vonja, hogy az ember hajlamos eredendő bűn elkövetésére. Bár ezen a kérdésen sokat lehetne vitatkozni, neki az a határozott álláspontja, ergó a polgármester kiindulópontja rossz. Érti mindenki a szikrázó logikájú érvelést ugye? Mindenesetre meggyőzőbb, mint az érpataki modell eredményei.
„A problémák pedig azért vannak, mert az emberek nem tudnak felnőtt módon viselkedni, irányításra, fegyelmezésre szorulnak. Az együttélési szabályokat pedig a polgármesternek kell elsajátíttatni velük.”
„Ez egy paternalista, az állampolgárokat nem felelős egyénekként kezelő rendszer” - összegezte Deák Éva, a Gyöngyöspatán is tevékenykedő Partners Hungary Alapítvány vezetője.
Hmm! Először a kedves szakértő hülyének nézi a nyájas szociálisan érzékeny olvasókat, amiért meggyőzőnek találhatják az érpataki modellt, most viszont hirtelen kinézi belőlük, hogy tudják, mi a paternalista rendszer lényege. Sorvezetőnek azért ott áll: „az állampolgárokat nem felelős egyénekként kezelő rendszer” Valójában a paternalista atyáskodót jelent. Annak a kifejtése persze ismét hiányzik, hogy vajon miért is rossz a paternalizmus? Ennek ilyen egyöntetű elfogadása csakis liberális körökben tapasztalható. Csak nem innen fúj a szél? Később kiderül majd, hogy nem: Szakértőink a teljes elmúlt húsz éve cigánypolitikáját is „szakértői” kritikával fogják illetni.
Érdemes lenne kutakodni kicsit a Partners Hungary Alapítvány háza táján. Az eddigiek alapján minden magára valamit is adó tisztes adófizető magyar állampolgárban felmerül a gyanú, hogy vajon jól sáfárkodnak-e az alapítványvezető urak a rájuk bízott pénzösszegekkel, amikor ilyen színvonalú elemzések kerülnek ki szakmai műhelyükből.
“A szemlélet egyébként nem új - helyezte történelmi kontextusba a modellt Pataki. - 18- 19 századi megközelítéssel állunk szemben, amely a 21. században csak ideig-óráig tud megoldást adni.”
Újabb lehengerlő érvelés. A modell azért szar, mert 18-19 századi a megközelítés. Egyszersmind újabb bizonyíték szakértőink szakértelmére és felkészültségére, miszerint képesek történelmi kontextusokban gondolkodni. Márcsak ezért is valószínű, hogy igazuk van.
“Két embertípusra, építőkre és rombolókra osztani egy emberi közösséget nagyon leegyszerűsítő világképre utal. Feltenném a kérdést, hogy a polgármester építő vagy romboló embernek gondolja az általános iskola igazgatóját, aki szegregálja a roma gyerekeket, ráadásul összevont osztályban.
Először is válaszolnék a kérdésre: Az ilyen iskolaigazgató általánosságban nézve természetesen romboló, hiszen szegregációt alkalmaz. Amennyiben személyes érintettségem van a dologban, akkor építő, hiszen jómagam is azt kívánom gyermekemnek, hogy minőségi oktatásban részesüljön, minőségi osztálytársakkal. Hogy is van ez? Én sem tudom a jó választ, mint ahogy a szakértő sem. De mindez őt nem zavarja abban, hogy újabb, - személyes érintettségem okán felháborító - következtetést vonjon le, és hangoztasson:
Ezzel megfosztja őket a minőségi oktatástól és hosszú távon romboló embereket nevel ki” - elemezte az érpataki modell egyik alapvetését Deák Éva, konfliktuskezeléssel foglalkozó szakember.
Namost! Az én nagymamám mindössze hat elemit végzett, mert a későbbiekben dolgoznia kellett, illetve nem volt pénz a taníttatására. Ergo az akkori rendszer megfosztotta őt a minőségi oktatástól. Kérdezném Önt, kedves Deák Éva: Akkor az én nagymamám is romboló lenne?? Csak egy kis adalék, mielőtt elhamarkodottan válaszolna: Nagymamám végigdolgozta életét, felnevelte és kitaníttatta két gyermekét, besegített öt unokájának nevelésében, jelenleg öt dédunokáját is szeretettel veszi körbe. Udvara mindig rendezett, virágoskertjének az egész falu a csodájára jár. A törvénnyel természetesen soha nem ütközött. Gondolom nem csak én rendelkezem ilyen felmenőkkel. Régen ugyanis nem volt divat 23 éves korig iskolába járatni a gyerekeket, mégis lehetett tisztességgel élni. Nem gondolja kicsit felületesnek a kijelentését? Értem én, hogy hivatalból kritizálnia kell az érpataki modellt, de azért mégis!? Ön nevezi magát konfliktuskezeléssel foglalkozó szakembernek, mikor sorozatban dobálózik a megalapozatlan és másokat sértő megállapításaival?
“Az érpataki modellel megregulázni kívánt emberek nem önként választották ezt az életformát, nem az akarásukkal van a baj, hanem a munkaerőpiac átrendeződése, az élőmunkát igénylő munkakörök beszűkülése, a területi egyenlőtlenség felerősödése miatt – az általában alacsony iskolai végzettség, az elavult tudásuk okán – kerültek ki a munkaerőpiacról” - vázolta végül az érpatakinál összetettebb megközelítést Németh László szociálpolitikus, szociális munkás. Szavait alátámasztották érpataki beszélgetéseink, ahol a helyiek szerint a munkahelyek megszűnésével párhuzamosan kezdődtek a feszültségek.
Hopp! Végre egy értelmes bekezdés Németh Lászlótól! Még azt kellett volna kifejteni, hogy hol ütközik ez az érpataki modellel? Tök evidens, hogy munkahelyekre és szakképzettségre van szükség. Szerintem ezt senki nem vonja kétségbe ebben az országban. Mindamellett nem látom, hogy miért lenne ezt könnyebb megvalósítani egy bűnözéssel erősen sújtott településen, mint ott, ahol vasszigorral rendet teremtettek?
A félelem nem épít közösséget
Az érpataki modell, amely szankciókkal, segélymegvonással, elzárással, erős rendőri jelenléttel kényszeríti ki a rendet, hosszútávon ellentétes hatást válthat ki, vélték a szakemberek.
“Minden szociológiai vizsgálat azt bizonyítja, hogy az erőszakos fellépés, megfélemlítés gyors eredményt hoz, az emberek meghúzzák magukat, igyekeznek erőteljesen alkalmazkodni. De ez csak a félelmük miatt történik, az alkalmazkodás külső kényszerből ered. - fejtette ki Pataki Éva. - Hosszútávon mindez feszültséget szül, lehetetlen ugyanis a mindennapos ellenőrzés, ahogy lehetetlen ebben élni is. A hatóságnak mindig ott kell állnia az emberek felett. Ha gyengül a kontroll, a megregulázni vágyott emberek visszatérnek a korábbi életvitelükhöz, hiszen nem tudják, mi a jó nekik az életmódváltásban. Nem tanulják meg, miért érdekük elsajátítani az adott viselkedést.”
No ezt feszegettem az előbb. Kéne Érpatakon néhány munkahelyet teremteni, meg egy kis felnőttképzést, aztán nem lenne visszarendeződés. No persze piaci munkahelyek kellenének, hiszen a közmunkára ugyanaz áll, amint elkezd „lazulni”, rögtön visszarendeződés következik. Piaci munkahelyekre viszont csak rendezett körülmények között van esély.
Hasonlóan látta a helyzetet Deák Éva is, aki március óta a szintén érpatakot követő Gyöngyöspatán végez kutatásokat. “Érpatakon az emberek félelmére apellálnak. Ez pedig, rémes társadalomképet örökít át a következő generációkra. Az érpataki módszer azt állítja, hogy közösségfejlesztő módszer. Az igazi közösség viszont konszenzusra és együttműködésre épül. Félelemkeltéssel nem lehet közösséget építeni.”
Deák Évá újabb közhelyparádéja. Remek kijelentések, mindenféle megalapozottság nélkül. Kapásból tudnék mondani kijelentéseire öt példát és öt ellenpéldát.
Ki nézhet bele a hűtőbe?
Az érpataki modell kulcsszava a rend. Az elsőre pozitívnak hangzó cél a szakemberek szerint leegyszerűsítő, visszaélésekre ad lehetőséget és tisztázatlan helyzetet teremt.
“Ha a rend konszenzus alapján születik meg, akkor elfogadható, de a rend ugyanúgy erőszak is lehet - fejtette ki Pataki Éva. - Az érpataki modellben nincs meghatározva, mit is jelent a rend, és hol vannak a határai. Az a rend, hogy ne legyen lom a házam előtt? Vagy virágok legyenek a kertben? És mi van, ha nekem az a rend, hogy a szomszéd nem tart kerti törpéket a kertben? Ezek nem tiszta kritériumok, és így lehetőséget teremt az önkényeskedésre.”
Pataki Éva is kitett magáért újfent. Basszus írják le, hogy mi a rend. Ha a jövedelemadó bevallás kitöltési útmutatója lehet 124 oldal, akkor a rend fogalmának is szentelhetünk néhány bekezdést. Lehet, hogy előrébb járnánk, csak hogy kicsit én is demagóg legyek. Úgyis kapunk mindjárt demagógiát a cikkből is.
Az érpataki modell „olyan egyéni életformát és ízlést kényszerít mindenkire, amire nem kapott felhatalmazást egyetlen képviselőtestület sem. Az önkényes életforma- és ízlésterror elfogadhatatlan.” – jelentette ki Németh László szociálpolitikus, szociológus. - Szubjektív kritériumok előírása és ellenőrzése sérti az emberi méltóságot, megvalósítja a hatalommal való visszaélés tényét, és élhetetlenné teszi az életet azok számára, akik e zaklatásnak napi szinten ki vannak téve.”
Ennek van megint a legtöbb értelme. Úgy tűnik, Németh László az agytröszt a szakértők között. Mindamellett nem érzem én olyan borzalmasnak ezt a dolgot. Előbb az volt a baj, hogy a gyereket megfosztják a minőségi oktatástól, így rombolóvá válik. Most meg az a baj, hogy kultúráltabb, minőségibb környezetbe „kényszerítik” a gyereket? Lehet, hogy ha ő már rendben és tisztaságban nő fel, akkor neki már ez lesz az alap.
Deák Éva pedig egy érpataki családgondozó beszámolóját felidézve mutatott rá, hogyan telepedhet rá a rend a magánéletre: „A gyermekvédelmi szakember szájából elhangzott, hogy a gyermekvédelem ürügyén kinyitotta a hűtőt a családnál, hogy megvizsgálja, mindent rendben talál-e. Ez egy jellemző, és emberjogi szempontból is aggályos eset, ami felveti, hogy hol vannak a magánélet határai, meddig merészkedhet a hatalom.”
Deák Éva kötözködik ismét. Erre szívem szerint csak annyit mondanék, hogy …-nyád ...-csáját! Nyilván nem azért néz be a családgondozó a hűtőbe, mert csilivili az egész ház, hanem azért mert épp egy egér szart a cipőjére és egy csótány pottyant a fejére a konyhában. Ezt is simán le lehet szabályozni, elkerülendő a visszaéléseket.
Állandósítja a nyomort
Az érpataki modellt kidolgozó polgármester, Orosz Mihály Zoltán szerint a módszerhez hozzátartozik „a megszokni vagy megszökni” alapállás is. „Az, hogy a szomszéd településre toljuk át a problémát, nem vall felnőtt és felelős gondolkodásra. Egy jó vezető ennél érettebb, és szélesebb a látóköre. Így csak létrehoznak egy vándorló réteget, amit sehol nem engednek megállapodni, olyan embereket, akiknek helyzetében később sem lesz változás. Az érpataki módszerrel a problémát valójában állandósítják és még szélesebb körben terítik” - nyilatkozta Pataki.
Pataki Éva végre érvelt. Eszmefuttatásában azonban logikai bukfencet véltem felfedezni. Mi az, hogy „létrehoznak egy vándorló réteget, amit sehol nem engednek megállapodni”? Annyi a teendő, hogy meg kell valósítani a Pataki Éva-modellt a szomszédos faluban, ahol majd az ő módszere alapján klasszul integrálják ezt a réteget. (Eszembe jut Hofi: A munkás az osztály, a paraszt az ság, az értelmiség pedig réteg. :))
A fentiekre hoz példát az a riportfilm, amelyben az érpataki polgármester kilakoltatja a romos és hét éve üres házban lakó cigány családot. A polgármester önkényes lakásfoglalásért eljárást indított ellenük, végül napokra börtönbe vitték őket, köztük azt a 18 éves fiút is, aki a beköltözéskor még csak 11 volt. A ház azóta is üresen áll.
Tényleg! Írjuk össze a hét éve üresen álló házakat az országban, és adjuk oda a hajléktalanoknak.
„Lehet fokozni a feszültséget azzal, hogy olyan szabályozók kerülnek kialakításra, amelyek ellehetetlenítik a segélyből élőket, akik vagy börtönbe kerülnek, vagy elmenekülni kényszerülnek. Egyik se jó - összegezte Németh László - A börtön költsége naponta 8000 forint fejenként, amit szintén az adófizetők fizetnek. Ha ezt a költséget nem börtönre költenénk, hanem fejlesztésre, akkor élhetőbb világban élnénk.
Fúú, ezt át kellene számolni lélegeztetőgépre is. Németh Laci!!! Benned bíztam, de csalódnom kellett. Gondolod, hogy ha lenne értelmes ötlet fejlesztésre, azt azért nem valósítják meg, mert a cigány börtönben ül napi nyócezerért, így nincs rá pénz?
Ha az egyik településről elmenekülnek a nehéz helyzetben élők, az össztársadalmilag jelentkezik egy másik településen, illetve nem véletlenül alakultak ki a depressziós térségek, ahol koncentrálódik a szegénység, kirekesztettség.”
Valójában a depressziós térségek inkább úgy alakultak ki, hogy a jómódúak menekültek el az adott településről az áldatlan állapotok miatt. A szegények meg ottmaradtak. A jómódúak ugyanis sokkal mobilabbak. Persze nem akarok a szociális szakértők hibájába esni, ezért hozzáteszem, hogy szerintem. Vitassuk meg!
Iskolába kerülők
A szakemberek szerint tüneti kezelés az is, ha az önkormányzat csak az iskolába járást kéri számon, de nem biztosítja az egyenlő és hatékony oktatási rendszert. „A gyerekek valójában nem a naplóból hiányoznak, hanem a közösségből. A ma iskolája nem tud közösségi válaszokat adni, és nem tud az átlagtól pozitív vagy negatív irányban eltérő gyerekekkel mit kezdeni. - mondta Pataki Éva - De ha már benn van a gyerek az iskolában, érezze, hogy szerepe van ott. Ehhez meg kell tenni azt a lépést, amit az érpataki modell nem tesz meg.”
A szakember tüneti kezelésként értékelte a segélyért kirótt közmunkát is. „A közmunka jó, de kell egy terv, hogy abból hogyan lehet továbblépni a rendes munka irányába.”
„A hiányzó alapkérdés az, hogy amikor követelményeket és elvárásokat fogalmazunk meg, akkor a követelmények teljesítéséhez szükséges feltételeket biztosítjuk-e, vagy csak elvárunk és követelünk? A jelenlegi érpataki szociális rendelet elvár és követel úgy, hogy feltételeket nem biztosít” - tette hozzá Németh.
Ez is mind igaz. De nem érzem az ellentmondást az érpataki modellel. Ebből megintcsak nem az következik, hogy az szar, hanem akár az, hogy továbbfejlesztésre érdemes, a hiányolt elemekkel.
Van megoldás, de nem nekünk
De vajon egy falusi polgármesternek az erő alkalmazásán túl vannak más lehetőségei is a helyzet normalizálására? Pataki Éva szerint „ha polgármesterek egymaguk akarják kezelni a problémát, és csak a falu határáig látnak, akkor valóban csak az erőszak marad számukra. A térségi együttműködés, ami segíthet.”
A szociális munkások egyetértettek abban, hogy a vidék jelenlegi, kétségbeejtő helyzete az elmúlt húsz év nemtörődöm politikájának a következménye. “Az elmúlt 20 év politikája abban egységes volt, hogy lemondott mintegy 700 ezer ember társadalmi integrációjáról. A rendszerváltást követően munkanélkülivé vált tömegek így a társadalom perifériájára szorultak” – fejtette ki Németh László. “Elhalasztott beavatkozások sora eredményezte a mostani állapotot” - erősítette meg Pataki Éva.
A szakember szerint az érpataki módszer megjelenése is tünet. De éppen ezért lehetnek pozitív hatásai is, mivel ráirányítja a figyelmet a problémás területekre. “Ha letisztítjuk ezt a pörgekalapos ideológiát, akkor ennek a megközelítésnek vannak jó oldalai. Új jelenség, hogy a polgármesterek elkezdenek komolyan foglalkozni a közösség problémáival, az emberek közötti kapcsolatokkal. Érpatak polgármestere, és a követői is helyben próbálnak megoldásokat keresni. Az együttműködés elve is jó. És végül fontos, hogy egy közösség megfogalmazza, hogy mik az együttélés alapjai.”
A megoldást a szociális és jogvédő szakma szerint nem a kalapáccsal dolgozó érpataki modell jelenti, hanem olyan összetett módszertanok, amelyek készen állnak, és használhatóságukat számos példa bizonyítja. Alkalmazásukat azonban megakadályozza, hogy Magyarországon ehhez nincs meg sem a kormányzati támogatottság, sem kidolgozott társadalompolitikai koncepció.
Orosz Mihály Zoltán korábban az Indexnek azt mondta: „Nem politikusként közelítek, nem keresem a népszerűséget. Inkább orvos vagyok, megnézem, mik a problémák, megkeressük a gyógymódot, és ha a gyógyszer keserű is, vagy fájdalmas a beavatkozás, akkor is meg kell csinálnunk”. A polgármester azt is kifejtette: a hatóság dolga a szabályokat betartatása és nem az, hogy megoldja, ki hogy fogja eltartani magát. "Erre nem kell pénz, nem kell felzárkóztató program.”
Tök jó kis általánosságok a végére. A kérdésem ismét csak az, hogy mi is ebből a tisztelt szakértő hölgyek és úr hozzáadott értéke?
Megj.: A poszt hangvétele szándékosan provokatív. Ezt egyfajta iróniának szántam, kéretik nem szó szerint venni. Nem tudom, hogy a szakértők matériája volt ilyen harmatos, vagy a cikkíró szerkesztette úgy, hogy elvesztek az információk, de ez így nagyon kevés az érpataki modell kritikájaként.
