Bencze Imre "Édes, ékes apanyelvünk" című száma jól megmutatja, hogy milyen sokat lehet játszani a magyar nyelvvel. Külön érdekesség, hogy a szám közepén Sinkovits Imre (aki nem ismerné így a nevét: ő volt törp(p)apa :-) belezavarodik a mondókába; hát, nem csoda. És akkor a mai kérdés: mit nyel az elvált asszony? :-)

Már-már rendszert csinálok abból, hogy a saját kútfőből írt cikkek mellett teret adok itt a blogon olyan írásoknak, amelyeket máshol olvastam, és valamiért megfog. Most is egy ilyen cikk következik, amelyet itt találtam, és most változatlan formában közlöm, hogy aztán Nívós olvasóinkkal itt is meg tudjuk vitatni őszintén, cenzúrázatlanul. A szerzőről, Antalffy Tiborról annyit érdemes tudni, - legalábbis amennyi nekem lejött róla - hogy amolyan polihisztor típus. Intelligens, és gondolkodó ember, mindenféle téma érdekli, de mint a polihisztoroknak általában, az ő tudása sem mélyül el túlságosan egyetlen területen sem, így óhatatlanul becsúsznak tárgyi hibák. Ily módon a megállapításai fenntartásokkal kezelendők, azonban blogja olvasása során számtalan nagyon értékes gondolattal ajándékozott már meg. Alapvető meggyőződése, hogy a civilizációnk összeomlás felé rohan, egyetlen lehetőség a túlélésre az, ha csoportba szerveződve vidékre költözünk, és önellátó, önfenntartó gazdálkodásba kezdünk.

Ennyi felvezető után következzen hát Antallfy Tibor 'Hogyan győzzük meg azt, aki hülyeségben hisz?' című cikke:

A vitafórumok tanulsága szerint (finoman fogalmazva) a félreinformált egyedek rendületlenül hisznek a valótlanságokban (vagy tudatosan tagadják annak tényleges jellegét). A kérdés az, ha ezen változtatni akarunk (amely ambícióból nincs hiány :-) mit tehetünk? A széltében-hosszában alkalmazott tipikus stratégiák nem működnek. A tények feltárása, ábrák, jelentések bemutatása, irodalomra való hivatkozás nem működik. A meggyőzendő személy a témáról sokszor többet tud, mint a meggyőzni akaró. Tehát tudja mindazt, amit te tudsz, de…. korábban már kialakított magában egy úgynevezett „motivált okfejtést”, amivel igazolni akarja a fejében már létező konklúziót, amit megerősít az, hogy a cáfoló bizonyítékokon átlép, és csak az igazoló tényekre összpontosít (magyarul, többnyire „becsapja” önmagát is).

Persze a „motivált okfejtést” minden ember gyakorolja, csak a hívők egy kicsit gyakrabban, mint a nem hívők. És hinni persze mindenben lehet, nem csak istenben. Lehet hinni egy politikusban, vagy abban a maszlagban, amit egy politikus kitalál, lehet hinni abban, hogy nincs globális felmelegedés, az egész csak kitalálás, lehet hinni étrend kiegészítőkben, számisztikában, reinkarnációban, agykontrollban, a csillagok állásában, a méregtelenítésben, szóval bármiben, és ha egyszer hiszünk valamiben, akkor ahhoz ragaszkodunk. Na erre a célra találtuk ki a motivált okfejtést. Vagyis az okokat úgy sorakoztatjuk fel, ahogy az hitünk számára a legcélszerűbb. Erre a jelenségre bőven lehet példát találni a hozzászólók között, tehát a jelenség senkinek se lehet ismeretlen, legfeljebb nem figyelt rá fel.

A legbiztosabb módszer, ha a buzgó hívőt magára hagyjuk, és várjuk hogy pofára essen. Hosszadalmas és van egy apró hibája. A pofára eső mindent megtesz, hogy ne derüljön ki (majd figyeljétek meg az Orbán-hívőket!) a pofára esése. De van ennél valamivel konzervatívabb módszer is.

Ne támadjuk közvetlenül a tévhitet, ami elől nem lehet kitérni, és a „támadást” tompítsuk. Például: Orbán gazdaságpolitikája katasztrófába sodorja az országot (rossz), Viktornak nincs szerencséje, gazdaságpolitikája ilyen nemzetközi környezetben nehezen érvényesül (jó). A rossz példánál a tévhitben élőtől más nem várható, csak heves ellenállás. A jó példánál a tévhitben élőnek biztosítva van egy menekülési útvonal, amivel előbb vagy utóbb élni fog.

Állandósult vita: A tévhitben élővel folytatott folyamatos vita nem más mint olaj a tűzre. Nem várható el, hogy a sorozatos „támadásra” beadja a derekát. Az Ember nem ilyen fából van faragva, ezért egészen biztos, hogy megmakacsolja magát. Az ismételt „támadás” tárgyát hajlamos teljesen nevetséges érvekkel is megvédeni. Inkább válik nevetségessé, mintsem belátóvá. Legvégső fokon az mögé menekül, hogy számára az az igazság, amit ő vall. Ez az a végső argumentum, amit nem lehet áttörni, elvégre csak ő maga tudhatja, hogy mit érez. Különben is, így a magyarázat, mindenkinek más az igazsága. „Ne is gyere azzal, hogy az igazság egy és oszthatatlan!” Ez már az abszolút begubózás, amikor a vitapartner visszavonul saját koponyájába és azt állítja, hogy neki a piros az valójában zöld, teljesen függetlenül attól, hogy hányan állnak a piros vélemény mellé. Ez az eset már túl lép a kezelhetőség határán. A hívő fél inkább meghal, mintsem elfogadná, a különben eléggé nyilvánvaló igazságot. Ilyen esetben be kell dobni a törülközőt, és be kell fejezni az okfejtést, mert az falra hányt borsó.

Már régóta meg akartam írni ezt a posztot, de valahogy nem éreztem sportszerűnek. Egyrészt az Index címlapos megjelenéssel blogunk sem szégyenkezhet, mostanában elég sokszor kerültünk ki, sőt, volt olyan is, hogy magára a "híroldalra" került fel a posztunk, nem a blogketrecbe. Viszont úgy érzem, lassan ideje lenne eldönteni, hogy mire is való ez a címlapos blogketrec - pártközlemények, fizetett, profi újságírók véleményének megjelenítésére, vagy pedig a "nép hangjának", az amatőrök műveinek bemutatására. Tudom, komoly problémák ezek :-)

Hát, ezt is megértük... Az MSZP egyik vezetője (nem a Gyurcsány-táborból) felhívta az Egyenlítő-blog vezetőjét, hogy ez a poszt (a tököm se tudja, hogyan ismerhette a posztot) nem mehet le. Szegény nemfőszerkesztő pedig betojt. Itt tartunk. Éljen az anarchia...!

(A Valóvilág blog bejegyzése)

Na, ez azért már mindennek a legalja! A blogok a sajtószabadság zászlóshajóinak is tekinthetőek, hiszen ez a műfaj arra (is) lett kitalálva, hogy mindenki, aki akarja, szabadon leírhassa a véleményét, akkor is, ha butaság, ha világmegváltó ötlet, vagy ha egyszerűen csak grafonmániája van a szerzőnek. Az Egyenlítő blogról eddig is tudtuk, hogy "párthoz köthető" (nemcsak ők amúgy), de ennyire nyíltan még sehol nem jelent meg, hogy egy blogbejegyzést egy párt letilt. Hozzáteszem, semmi baj nincs azzal, hogy egy párt blogot vezet, és azon keresztül közli a véleményét, elvégre ez is belefér a blogolás szabadságába, sőt, hülye az a párt, amelyik nem használja ki a "webkettőt", mint kommunikációs eszközt. Annyira nem rajongok az Egyenlítő blogért, sokszor nem értek velük együtt, de azt követelem, hogy a véleményüket szabadon elmondhassák, és senkinek ne legyen joga "felülről" letiltani egy blogbejegyzést!

Az Index amúgy előszeretettel "nyomatja" a pártsajtót a címlapon, nem véletlen - ezek a blogposztok sok embert megmozgatnak, jókat lehet vitatkozni a hozzászólásokban, és minden bizonnyal magas látogatottságot generálnak, a cég meg végeredményben ebből él. Ugyanide sorolnám a "profik" blogolását is, ahol komplett szerkesztőségek, illetve újságírók (Indexesek például) vezetnek nagyon értékes blogokat - kérdés, hogy ennek hol van a helye, a blogketrecben, vagy a híroldalon? Az Index erre minden bizonnyal azt mondaná, hogy a blogketrecben, így ugyanis ingyen kapják meg például Török Gábor vagy Kumin Ferenc legújabb (és többnyire nagyon alapos és érdekes) bejegyzését, közben a látogatottságot meg el tudják adni reklám formájában. Tiszta sor, az üzlet az üzlet, a tulajdonos eldönti, hogy neki üzletileg mi éri meg, joga van hozzá (még). A problémám ott van, hogy ezek a szinte "bérelt hellyel" rendelkező profik sokszor elveszik a helyet az amatőrök elől, és így sok értékes blogbejegyzés tűnik el gyakorlatilag a süllyesztőben. Kár érte.

Nem akarom megmondani a frankót, nem én fizetem a blog.hu szervereinek a villanyszámláját, így aztán tényleg semmi közöm ahhoz, amit az Index a blogketrecével csinál. Én csak egy halk segélykiáltást szeretnék megfogalmazni: a blogketrec ne pártközlemények és profi újságírók játszótere legyen, férjenek be oda az amatőrök is! C. Ronaldo minden meccsen bemutat 10 zseniális cselt, K. Béla lehet, hogy egész életében csak egyet fog; szerintem utóbbi is megérdemli, hogy arra az egy percre ő is reflektorfénybe kerüljön!

Ha minden igaz, ma fogja aláírni Schmitt Pál a végtörlesztésről szóló törvényt, amiben a jó szándék ellenére sikerült az összes rosszat egyesíteni: kevés emberen segít (a "gazdagokon"), lejáratta Magyarországot, elszabadultak a devizaárfolyamok, perelni készülnek a bankok, és jó eséllyel a végén az adófizetők rendezik a számlát. Önmagában véve a bankok sírása hat meg a legkevésbé, ebből a játékból nehéz úgy kiszállni, hogy a hiteladó bank - hitelfelvevő lakosság - annak idején mindehhez asszisztáló kormányzat mindegyike jól járjon, de ha lúd, legyen kövér! - mondom én - ha már ekkora fekáliába sikerült vinni az országot két hét alatt, legalább mindenki járjon jól vele!

Hozzáteszem, Matolcsyék jól látják az alapproblémát: az elszabaduló devizaárfolyamok miatt a lakosság egyre nehezebben fizeti a hiteltörlesztőket, ez bizony meglátszik a fogyasztáson, és a rossz hír az, hogy még sokáig így lesz. Ha nem kezdünk valamit a devizahitelekkel, kár komolyabb GDP növekedésről álmodni (ezt a hitelt fel nem vevők is érzik), és a svájci frank (ebben adósodott el a lakosság nagy része) sem úgy néz ki, hogy jelentősen visszagyengülne a közeljövőben. Nekem a devizahitelek törlesztőinek "tompítására" van egy javaslatom.

Röviden: hozzon a kormány egy törvényt, hogy a lakásvásárlásra felvett hitelek min. 10, max. 20%-át egyszeri alkalommal előtörleszhesse a hitelfelvevő 180 Ft-os árfolyamon (költségek nélkül), az utána maradt hitelállományt meg osszák el egyenlően a fennmaradó eredeti futamidőre! Magyarra lefordítva: ha nekem van 1000 frank hátralévő hiteltartozásom mondjuk 10 hónapra (a számolás egyszerűsége kedvéért ennyi), akkor lehessen olyan csinálnom, hogy most előtörlesztek ebből 200  frankot 180 forinton, a maradék 800 frank meg eloszlik a maradék 10 hónapra, tehát havi 80 frankot törlesztek 100 helyett (ha  minden más feltétel változatlan marad)! Itt nekem kettős nyereségem van: egyrészt az előtörlesztés kapcsán az árfolyamkülönbözet, másrészt a hátralévő futamidőben kevesebb frankot kell törlesztenem (a példában 20%-kal), aminek jelentőségét nem kell ecsetelnem ugye.

Nézzük a terv hatásait! Jóval több embert fog érinteni, mint a kormány eredeti végtörlesztéses terve, hiszen a teljes hitelösszeget kevesen fogják zsebből előrántani meg "kölcsönkérni", de 10-20%-ra már jóval több az esély. Az ország az eredeti végtörlesztéses tervvel is szívott, ezzel is fog, igaz, a piac ennek a kockázatait már beárazta - tessék csak megnézni a devizaárfolyamok alakulását. És a bankok? Ők még jobban is járnak ezzel: a lakásvásárlásra felvett devizahitelek állománya jelenleg kb. 2800 milliárd forintnyi (2011 augusztusában készült jelentés, akkori árfolyamokon számolva), ebből ha mindenki törleszt, max. 560 milliárd forintnyi összeget érint, ebből a bankok árfolyamvesztesége (235-180, azaz 55 Ft frankonként, számoljunk olyan 25%-os veszteséggel) kb. 140 milliárd forint - ez a maximum - tehát jóval-jóval kisebb a jelenlegi terv szerinti maximumnál (amit olyan ezermilliárd közelébe becsülnek, ha mindenki végtörleszt). Ez az összeg is szétterítődik a bankrendszeren, fájni fog, de nem annyira, és legalább több ember részesül a "haszonból".

Tudom, durván számoltam, és minden bizonnyal nem vettem bele minden tényezőt, ebben kérném az olvasó segítségét: mennyire megvalósítható ez a terv? Mik az általam nem látott buktatók? Tekintsétek ezt vitairatnak, és várom az észrevételeket ezzel kapcsolatban!

Boncz Gézát nemcsak a Markos-Nádas-Boncz hármas kapcsán ismerhetjük, voltak neki saját számai is, nem is akármilyenek! A "párizsi történet" című monológban például sziporkázik, aki szereti a szóvicceket illetve a kifinomult humort, nagyon jól fog szórakozni :-) Előadja: Bodrogi Gyula

Olvasgatom a netes hozzászólásokat, és 80%-ából süt az Orbán-gyűlölet. Lám, milyen nagyot fordult a kocka egy év alatt. No persze a miniszterelnök mindent megtett azért, hogy ez így legyen, értve ezalatt, hogy nem éppen népjóléti intézkedésekkel, inkább népnyúzó és megszorító csomagokkal állt elő eddigi kormányzása alatt.

No de mégis, az embernek az az érzése, és a közvéleményutatások is ezt támasztják alá, hogy a választópolgárok valamennyi politikustól elfordultak. A legutóbbi mérések alapján már csak 40% tudna magának pártot választani.

Felmerül a kérdés, hogy miért nincsenek jó és szerethető politikusaink, akik a nép érdekét szolgálják mindenekfelett? Miért az adókat emelik folyton, ahelyett, hogy csökkentenék? Nem olyan nehéz dolog ez. Vagy mégis? Esetleg félreértjük őket?

Az irónikus és ütős választ Archenemy kolléga örökzöld cikkében fedeztem fel, amit azóta is időről-időre elolvasok, mert olyan jól sikerült, és mindig jót nevetek rajta. Talán nem haragszik meg, ha írását ezúton is közzéteszem:

A politikusok olyan államférfiak, akik az állam ügyeit intézik, például kölcsönöket vesznek fel, vagy adókat módosítanak. A politikusok éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy az ország lakói nyugodtan hajthassák álomra fejüket egy dolgos nap után!

Sajnos napjainkban egyre jobban elterjed, hogy a politikusokat leszólják, munkájukat semmibe veszik. Ez azért van, mert a sok suttyó parasztnak minden magas, ami nem a zabálás-szarás-baszás háromszögből kerül ki! Ha olyan kurva jó politikusnak lenni, Te miért nem vagy az, kispofám?!

Barom.

A jövő évi adóemelések költségvetés egyik legmeglepőbb pontja a 2%-os áfaemelés, ami miatt már sokan telesírták a netet, hogy mennyire megdrágítja az életet. Én most egy kicsit szembemegyek ezzel a véleménnyel, és szeretném bemutatni a dolog másik oldalát: vajon tényleg többet fogunk fizetni e miatt a hipermarketekben és a nagyobb bevásárlóközpontokban? A poént előre lelövöm: nem biztos!

Imádnak a politikusaink az áfával játszani, pedig elvileg ez lehetne a "tutiadó": 25%, és ennyi, könnyű vele tervezni, számolni, viszonylag könnyen lehet ellenőrizni (könnyebben, mint az SZJA-t), ehhez képest jópár áfaváltozást megéltünk az elmúlt pár évben. Gyurcsány például csökkentette a legfelsőbb kulcsot, 25%-ról 20%-ra; ennek kapcsán hadd jegyezzem meg, részben igazságtalan az a vád a hiperekkel szemben, hogy a különbözetet "lenyelték", ugyanis ez nem egészen így volt! Emlékszem, mi is (ahol akkoriban dolgoztam) és a konkurencia is hangsúlyozta, hogy a különbséget átadta a fogyasztóknak (nálunk a régi árcimke mellé tettük az új, csökkentett áfás cimkét, hogy bebizonyítsuk ezt a tényt), és a marketingesek remek szlogeneket és akciókat építettek erre a tényre. Később viszont szépen visszamásztak az árak: elvégre hülyén nézett ki, hogy a tévé mondjuk 47520 Ft-ba került, miért ne lehetne az 48990, sőt, legyen inkább 49990 Ft, hogy növeljük kicsit a nyereséget is. Persze sokan - főleg a mostanában annyira futtatott "kisboltok" - már az elején, csont nélkül lenyelték a különbséget, így lett végül a nagy gyurcsányi árcsökkentésből kereskedelmi profitnövelés.

Ma már a 20%-os áfa tovatűnt, mint a Fidesz választási ígéretei, most éppen forradalmi két százalékpontos emeléssel ajándékoztak meg minket a fiúk, és szerintem az erre adandó kereskedelmi válasz kettős lesz. Egyrészt azok az üzletek, akiknek nincs befolyása a nagykereskedelmi árakra, illetve nem nagy termékszámmal rendelkeznek, gond nélkül rá fogják terhelni a fogyasztókra, sőt, további emelést is elképzelhetőnek tartok - mert az eddig 99 Ft-os termék olyan hülyén nézne ki 102 Ft-osként, legyen akkor már 105 vagy 109! A hipereknél viszont ismét elő fog jönni a régi "marketingvéna": egyrészt egyikük sem akar több tízezer cimkét lecserélni - ehhez több száz munkaóra szükséges, a megfelelő technikai eszközökről ne is beszéljünk -, másrészt előveszik a régi jól ismert nótát: hárítsuk át az egészet a beszállítókra! Szinte már látom, ahogy fogalmazódnak a levelek, hogy "a mai nehéz gazdasági környezetben nem szeretnénk a vásárlóinkra több terhet rakni, ugyan, tessék már a beszerzési árakat úgy módosítani, vagy valamilyen módon kompenzálni, hogy nekünk az áfaemeléssel együtt se kelljen eladási árat módosítani!" A beszállítók, főleg, akiknek nincs meg a megfelelő tárgyalási pozíciójuk, persze majd szívják a fogukat, hiszen amúgy is növekednek a költségeik (tessék csak az üzemanyagárakra gondolni), de a hiperekben realizált nagy forgalom miatt kénytelenek lesznek megadni ezt a 2%-ot. És figyeljétek meg, jövő év elején tele lesznek a reklámújságok és az óriásplakátok a következőhöz hasonló szlogennel: "Áfaemelés? Mi az nekünk? Nálunk változatlanok az árak, mi olyan kedvesek vagyunk, hogy nem hárítjuk ennek terheit a kedves vásárlóra!"

Szóval Mari néni ezentúl is ugyanannyiért fogja megvenni a csirkefarhátot, a különbözetet meg kifizeti helyette a beszállító. Ez egy ilyen világ. 

Olvasom az index.hu percről-percre rovatát a parlamenti vitáról, és egy érdekes közjáték játszódott le 14:52-kor kezdődően.

Egy LMP-s képviselő elmondta interpellációját, amelyre a kormány képviselője által adott választ nem fogadta el, így a parlamentnek kellett szavaznia róla.

Azonban olyan sokan hiányoztak az ülésteremből, hogy a parlament határozatképtelen volt. A házelnök 5 perc szünetet rendelt el, ezalatt összefogdosták a fideszes képviselőket, majd az új szavazáson már megvolt a szükséges többség.

Persze nem is az az érdekes, hogy a hiányzó képviselők a büfében, a wc-n, esetleg egy bizottsági ülésen voltak éppen, hanem az, hogy úgy szavazták meg az interpellációra adott választ, hogy sem a kérdést, sem a választ nem hallották, így értelmes véleményt nyilván nem is alkothattak a dologról.

Kérdem én, van ennek így értelme? Nem lenne értelmesebb dolog, ha csak azok a képviselők szavazhatnának egy-egy interpellációról, akik jelen voltak annak elhangzásakor?

Szombaton elhunyt Böröczky József humorista, számtalan kabaréjelenet előadója. Aki hallgatta a rádiókabarét, biztosan ismerte hangját, számtalan jelenetben játszott, de most egy olyan számot kerestem, ahol csak ő szerepel: Mimike.

Bármely kormány változtasson is az adórendszeren, rögön beindul a demagóg, populista szócsata a pártok és más, véleményüknek hangot adók között, hogy most ez a változtatás igazságos volt-e, vagy sem, a szegényeknek kedvez-e, vagy a gazdagoknak. Hogy miért demagóg ez? Mert valójában nem csak szegényekről és gazdagokról kellene beszélni, hanem középosztályról és feketejövedelműekről is.

Nézzük tehát reálisan, józanul, demagógiától mentesen, kit hogyan érintenek a jövő évi adótervek:

1. Magas jövedelemmel bejelentettek (most vegyük ide szokás szerint a közepes jövedelműeket is)

Ők azok, akik a társadalom igazságérzete alapján többkulcsos adóval adóztatandók. Ennek előnye, hogy a költségvetés úgy jut bevételhez, hogy a szegényeket nem terheljük. Megadóztatásuk rövid távon könnyű, hiszen az adóhatóság által jövedelemadóval könnyen utolérhető, látható jövedelmekről van szó. Hosszabb távon azonban vitatott, hiszen ezen magas bejelentett jövedelmű réteg munkaerőpiaci helyzete az átlagnál jobb, így túlzott adóztatás esetén könnyen dönthet úgy, hogy magasabb jövedelem érdekében elhagyják az országot. Plusz a magasabb adó teljesítményvisszafogó, munkát büntető hatású.

Ennek a csoportnak kedveznek a kormány 2012-es tervezett adóintézkedései! Az SZJA csökkentésén többet nyernek, mint amennyit az egészségbiztosítási (EB) járulék és az ÁFA emelésén veszítenek. Itt tehát a kormány némileg szembemegy a közakarattal.

2. Alacsony jövedelemmel (minimálbérrel) bejelentettek, de emellett feketejövedelemmel rendelkezők

Őket a társadalom igazságérzete alapján szintén adóztatni kellene, de a feketejövedelem miatt többkulcsos jövedelemadóval ez lehetetlen. Sőt, a 12100 forintos adójóváírás kihasználásával érdemtelenül jelentős adókedvezményben részesülnek. Marad a vagyonadó, és az áfa. Sokan szorgalmazzák még – nagyon helyesen – a vagyonosodási vizsgálatok fokozását, és így a feketézők megbüntetését, ez azonban nem adókategória, így most nem veszem ide. A vagyonadó, például ingatlanadó bevezetése körülményes és hosszabb időt vesz igénybe, ráadásul az ebből származó bevétel nagyságrendje nem mérhető össze az áfával és az SZJA-val, maradt tehát az áfa. Ha a feketéző bemegy a Tescoba, és vásárol, akkor az áfát mindenképpen kifizeti, tehát az áfaemelés ezen csoport adóterhelését mindenképpen növeli. Ráadásul az SZJA csökkentésből sem részesülnek, viszont megmenekülnek az EB járulék emeléstől is.

Összességében azt lehet mondani, hogy a jövő évi adóváltozások ezt a kört hátrányosan érintik, mert áfából többet kell fizetniük az eddigieknél, ráadásul elveszítik a havi 12100 forintos adójóváírást!

3. Alacsony jövedelemmel bejeletettek és feketejövedelemmel nem rendelkezők

Ők azok, akiket valójában nem kellene tovább terhelni, hiszen alacsony bejelentett jövedelmükön kívül más bevétellel nem rendelkeznek, rendkívül alacsony életszínvonalon élnek. Nézzük, hogy érintik őket az adóváltozások. A 12100 forintos adójóváírást ők is elveszítik, és áfából is többet kell fizetniük. Az SZJA csökkentés ugyan őket is érinti, de ez messze nem kompenzálja a mínuszokat. Abszolút összegben ugyan kevesebbet veszítenek, mint a feketézők, hiszen ők fekete jövedelmükből is fizetik a többletáfát, de relatív értelemben ők a legnagyobb vesztesek.

Kézenfekvő lenne, hogy akkor mégis inkább vagyonadóval operáljuk, de valójában a vagyon is viszonylag könnyen eltüntethető. Saját ingatlantulajdon helyett pikk-pakk át lehet költözni béreltbe, a pénzbeli vagyon pedig átmenthető külföldre, egy kedvező adózású országba. Ez utóbbi pedig még akkor is hátrányos az ország szempontjából, amennyiben feketevagyonról van szó.

Nézzünk szembe a tényekkel, az adóelkerülők adóterheinek növelése, tehát a feketegazdaság csökkentése csak az alacsony jövedelműek terhelésével és a legálisan magas jövedelmek adójának csökkentésével együtt történhet meg. Másképp fogalmazva, ha a ténylegesen alacsony jövedelműek helyzetén akarunk javítani, akkor az az adórendszeren keresztül csak úgy tehető meg, hogy egyúttal pénzt adunk a feketézőknek is, és sújtjuk a legálisan magas keresetűeket. Egyszóval ösztönözzük a feketegazdaságot is.

Persze lehet jönni a vagyonosodási vizsgálatokkal, meg más ellenőrzésekkel, mind nagyon helyes intézkedés a feketegazdaság ellen, de a tényleges sikerhez az adórendszeren keresztül is küzdeni kell a feketegazdaság ellen.

Olyan ez, mint például ha a biciklilopások ellen úgy próbálunk védekezni, hogy minden sarokra rendőrt állítunk. Kétségkívül csökkenni fog a lopások száma, de a hatékonyságot nagyban növelni, ha egyúttal le is lakatolná mindenki azt a biciklit.