Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

Vasárnap nyitva - kérdezz-felelek

2016. április 17. - Droli

Mikor hallgatom a véleményeket a vasárnapi nyitva tartásról, sokszor elég nagy kavart látok az emberek fejében - ezért csináltam meg ezt a kis kérdezz-feleleket, ahol néhány ilyen "kavart" szeretnék tisztázni:

1. Miért kötelezi a kormány a dolgozókat arra, hogy vasárnap is dolgozzanak?

A kormány nem kötelez semmire, csak a boltok vasárnapi nyitva tartását engedte meg ismét. Amelyik bolt nem akar kinyitni, mert bármilyen okból elfogadhatatlannak tartja a dolgozók vasárnapi munkavégzését, annak továbbra sem kötelező kinyitni. (Ugye, kedves CBA és Coop?) 

2. De akkor most ugrott a dolgozók vasárnapja, mehetnek dolgozni?

A munka törvénykönyvében ez a kérdés úgy van szabályozva, hogy havi egy szabad vasárnap jár a dolgozónak. De a törvény nem akadályozza meg azt sem, hogy akár a dolgozó összes vasárnapja szabad legyen - ez a munkáltató hozzáállásától függ. Akár meg lehet oldani azt is, hogy csak havi egy vasárnapot dolgozzon a dolgozó.

3. De a munkáltatók nem ilyenek. Mindenkit be fognak hívni vasárnap.

Nem biztos. Egyrészt ott a vasárnapi pótlék kérdése, ami 50% jelenleg, ez megdrágítja a vasárnapi foglalkoztatást. Másrészt egy év alatt átalakultak a vásárlási szokások, és most nem látni, mekkora forgalom lesz vasárnap. Lehet, hogy ezen okok miatt vasárnap csak minimális létszámmal lesznek nyitva a boltok.  

4. Oké, de a kormány eredeti magyarázata jó volt: igenis legyenek együtt többet a családok! 

Erre mondom azt, hogy akkor a kormány a vasárnapi nyitva tartás mellett miért nem hozott ezt elősegítendő döntéseket? Pl. meghagyhatta volna a vasárnapi pótlékot 100%-nak - ez jelentősen megdrágítja a vasárnapi munkavégzést, és biztos, hogy csak kevés dolgozónak kellene vasárnap is robotolnia. Vagy mondhatta volna azt, hogy minden ledolgozott vasárnap helyett szabad szombat jár! Hiszen szombaton is együtt lehet lenni a családdal!

5. Ez akkor is kitolás a kereskedelemben dolgozókkal szemben! Elveszik a szabadnapjukat!

Nem, az átlag heti két szabadnap továbbra is megmarad (azért írom az "átlagot", mert munkaidőkeretek vannak, de ez hosszú). Aki vasárnap dolgozik, az lehet szabadnapos mondjuk pl. kedden és szerdán, vagy a hét többi napjának bármelyik variációjában. 

6. De miért kell vasárnap is dolgozni? Régen ilyen nem volt!

Hát, átalakultak a szokások, ma már igény van a vasárnapi nyitva tartásra. Amúgy is, vasárnap dolgoznak orvosok, buszsofőrök, gyári alkalmazottak, diszpécserek, telefonos ügyfélszolgálati munkatársak, tehát egy csomó más szakma képviselői is. Tehát a kereskedelmi alkalmazottak helyzete egyáltalán nem kivételes.

7. Akkor mi a bajuk a kereskedelmi dolgozóknak?

Tapasztalatom szerint nem is annyira a vasárnapi munkavégzés - habár az elmúlt egy évben könnyű volt hozzászokni a jóhoz, tudom magamról -, hanem az, hogy mellette a vasárnapi pótlékot is lecsökkentette a kormány 100%-ról 50%-ra. Érthetetlen, hogy csinálhat ilyet egy olyan kormány, aki állítása szerint a dolgozók érdekeit nézte még egy éve. A kereskedelmi dolgozók szakszervezetei is erről fognak tárgyalni elsősorban.

(Megjegyzem, egy hétvégi pótlékot mindenhová be lehetne vezetni. Aki dolgozik szombat-vasárnap, legalább anyagilag járjon jobban!)

8. A közelemben lévő bolt nincs nyitva ma, pedig már nyitva lehetne. Ott lusták a dolgozók?

Van az a bizonyos sokat emlegetett 7 napos szabály, azaz hogy beosztást munkáltató egyoldalúan csak azon kívül módosíthat, 7 napon belül a munkavállaló hozzájárulása is szükséges. Miután a jogalkotó szándéka is csak hétfőn derült ki, könnyen kiszámítható, hogy ma csak azok a boltok lehetnek nyitva, ahol elegendő munkavállaló beleegyezett a mai munkába. Persze, a boltok mára kiemelt pénzeket fizetnek, hallani 200-300%-os rendkívüli pótlékokról is. Ennek ellenére egy saját tapasztalat: nálunk a sokszorosan kiemelt pótlék ellenére is csak a dolgozók 1-2%-a lett volna hajlandó vasárnap dolgozni. Érthető, mára már sokan leszervezték a programjukat, hiszen látszott, jó idő lesz, mások dacból nem vállalták, hiszen még nem muszáj. Nem hiszem el, hogy ahol minden bolt ki tudott nyitni, ott ne lett volna nyomás a vezetőség részéről, és mindenki önként, dalolva ment dolgozni. (Amúgy a hálózaton belül ma kinyitott boltok aránya valahogy visszatükrözi azon iparági pletykákat is, hogy mely láncok bánnak a legrosszabbul az ott dolgozókkal. Pont a két leghírhedtebb lánc üzemel 100%-os nyitva tartással...)

9. Mikor lesz nyitva minden bolt vasárnap?

Jelenleg úgy néz ki, jövő héten már minden nagyobb lánc nyitva lesz, de a teljes nyitva tartás majd májusra valósul meg. Ez is baj, hogy a kormány nem adott türelmi időt a felkészülésre, és biztosan vannak olyan vásárlók, akik ma még bezárt üzletbe akarnak menni vásárolni. Nem lehet kellemes.

Persze itt most lehet azzal jönni, hogy nem mindenütt vannak betartva a törvényi szabályok, van, ahol minden nap dolgoztatják a munkavállalót, feketén, napi akár 12 órában, stb, stb (érdekes módon ez nem a nagy külföldi láncoknál szokott előkerülni, hanem pont az annyira imádott hazai kis boltokban, garázscégeknél) - erre mondom azt, hogy a kereskedelemben rengeteg betöltetlen álláshely van, szóval ott kell hagyni az ilyen helyeket, és elmenni oda, ahol betartják vagy legalább megpróbálják betartani a munkaügyi szabályokat. Ha nem szeretjük a nagy mutyikat, a kicsiket se szeressük!

Vasárnap is nyitva

Blogunk kiemelten foglalkozott a vasárnapi zárva tartás témakörével, és utolsó, erről szóló posztunkban megpendítettük, hogy hamarosan puhulás várható a témában (mondjuk én picit hamarabbra vártam). És íme, ma robbant a hír: vége a vasárnapi kötelező zárva tartásnak!

Hogy miért döntött így a kormány?

1. Nem akarták kitenni magukat egy olyan népszavazásnak, mely eredménye finoman szólva is kétséges lett volna, másrészt egyfajta kormány elleni népszavazás is lett volna, mint a vizitdíj elleni,

2. Mint a fentebb hivatkozott posztban jeleztem, a vasárnapi zárva tartás pont a kormány által preferált láncokat érintette a legrosszabbul (CBA-COOP-Reál), és az igazi nyertesek a külföldi tulajdonú hipermarketek lettek. Miért? Mert többnapos bevásárlásra inkább mennek az emberek hipermarketbe mint kisboltba. És alighanem innen is beindult a lobbi. 

A vasárnapi zárva tartás hatásait egyelőre nehéz lenne összegezni. A kiskereskedelmi forgalom elég szépen bővült, de ez azzal magyarázható, hogy érezhetően több pénz van az embereknél, azaz most jobban élünk mint egy-két éve, és ez bizony meglátszik a költéseken is (na meg az a bizonyos online pénztárgép "gazdaságfehérítő" hatása is...). Másrészt az is tény, hogy a foglalkoztatottak létszáma ezt nem követte le. Tehát minden multi álmát valósította meg Orbán: növekvő forgalom csökkenő költségek mellett, nagyobb haszon. De aligha ez volt a célja.

Mi várható most?

1. A kereskedelemben újra kell szervezni egy csomó mindent: áruellátás, beosztások, stb. Erre kell egy kis idő. Gondolom, senki sem örülne neki, ha most közölnék vele, hogy mondjuk holnap szabadnapos, de helyette most vasárnap már jönnie kell dolgozni.

2. A vásárlók viszont csupa jót fognak látni: csökken a szombati "nyomás", várhatóan kevesebben lesznek a boltokban, kisebbek lesznek a sorok a kasszáknál. Másrészt a feltöltöttség is jobb lesz: vasárnap ritkán jön áru, ezáltal a dolgozók be tudják fejezni az elmaradt feladatokat, és lesz idejük raktárat forgatni. 

3. A dolgozóknak annyiból lesz jobb, hogy a szombati őrület csökkenni fog, ami azért idegileg elég megterhelő tudott lenni. Más kérdés, hogy sokan már megszokták a fix vasárnapi szabadnapot, ezáltal lesz némi morgolódás. Viszont vége a vasárnap hajnali tömeges munkavégzésnek, valamint a hétfői kapkodásnak, ahol egy teljesen leürült áruházat kellett újra feltölteni.

4. Az áruházak viszont nehéz helyzetbe kerülnek: hirtelen fel kell venni embereket, miközben amúgy is munkaerőhiánnyal küszködnek, másrészt  a tulajdonosok elvárják, hogy az első vasárnap kinyissanak: ha ez most vasárnapra esik, hogyan szervezik meg ilyen rövid idő alatt az áruházi jelenlétet? A beosztások nagy részét át kell írni egyik pillanatról a másikra!

Éppen ezért blogunk azt javasolja a kormánynak - már ha érdekli őket -, hogy május másodikával szűnjön meg a tilalom. Ezt a hónapot már hagyják békén, legyen idő felkészülni a kereskedőknek és a dolgozóknak a változásra. 

Kutyatámadás

Belehalt sérüléseibe az a nő, akit egy kutya támadott meg Nádasdladányban, írja az MTI.

A kutya kiszökött az ingatlanból és rátámadott a nőre, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy végül belehalt.

Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság az állat 33 éves gazdája ellen gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja miatt indított büntetőeljárást.

Az a durva, hogy pont a napokban gondolkodtam arról, hogy írni kellene egy posztot a kutyatámadásokról, mert mióta nem lehet láncon tartani a kutyákat, az utcákon mintha elszabadult volna a pokol.

Én évek óta kerékpárral és gyalog járok munkába. Azt már nem is számolom, hányszor támadott meg kutya - nem, nem kóbor kutya, mert az egyszer sem, hanem legtöbbször a nyitott kapun (!) keresztül kiszökő kutya. A legdurvább - pontosabban nem a legdurvább, hanem a legpofátlanabb - eset talán az volt, amikor egy ipartelep őrző-védő kutyái terrorizálták az arra kerékpározókat a portás hangos röhögései közepette. Sőt, a kutyák gyakran éjszaka is az utcán kóboroltak, olyan rossz volt a kerítés, és hajnalban nem kellemes úgy kerékpározni, hogy melletted fut egy pitbullszerű valami. Valahol az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy itt nem történt tragédia. Egyszer meguntam, feljelentettem őket az önkormányzatnál. Azóta nincs probléma.

De lassan már meg sem lepődök azon, ha az utcán szembe jön velem a gazdi kedvence, aki "nem bánt". Nem, biztos örül nekem, ezért vicsorít rám, ezért ugat és ezért próbál megtámadni. Gondolom a területét védi - az utcán. Szinte már rutinszerűen tartom magam elé a táskám, és szembefordulva próbálok nem elfutni, hanem lassan hátrálni, remélve, hogy a gazda (?) visszahívja őket (alig egy hete "gyakoroltam" egy ilyet egy kifejezetten gazdagok által lakott utcában, ahol a tulaj kinyitotta a kaput, hogy kiálljon a kocsival, és nem különösebben érdekelte, hogy a kutyák máris az utcán voltak). Oké, én tudom, hogy ezt kell tenni, de vajon ha egy kisgyerek jár arra, aki sikítozva próbál elfutni, mi lesz? 

Ráadásul ezek a felelőtlen kutyatartók újabban a láncon tartás elleni törvényre hivatkoznak. Mintha a kutyatartást kizárólag ez az egy jogszabály határozná meg, és nem lenne mellette még pár, ami többek között azt írja elő, hogy a kutya nem futkározhat kedvére az utcán. Az sem véletlen, hogy most írom ezt a posztot, mert az utóbbi másfél hónapban egyre több kutyát látok az utcán; és örülök annak, hogy végre van egy jogszabály, amit az emberek igyekeznek betartani, de ha ennek ez a következménye, inkább legyen láncon az a kutya.

Újra kihangsúlyozom: saját tapasztalat, hogy utóbbi időben egyre több a kutya az utcán. Tartok tőle, hogy a fenti hírhez hasonlók is egyre többször fognak megjelenni. Tegnap tüntettek az állatok bántalmazása ellen, szigorúbb büntetéseket követelve a bántalmazóknak. Maximálisan egyetértek. De kérném, hogy a kutyatartás szabályainak durva megsértése is essen hasonló kategóriába, és kőkeményen büntessék meg azokat, akik a kutyát - különösen ha agresszív - az utcán tartják!

Én nem védelek meg téged

Szerencsére Orbán világossá tette, hogy nem lesz sorkatonaság, és gondolom, majd négyszemközt helyre teszi Kövért, hogyha a következő ciklusban is szeretne ingyenélő lenni, ne beszéljen hülyeségeket - de látok némi érthetetlen "romantikát" a katonasággal kapcsolatban, amit nem tudok hová tenni.

Szóval: én voltam sorkatona, de van egy rossz hírem: ha háború lesz, én nem védelek meg téged. Nem azért, mert nem akarlak, hanem mert nem tudlak. Figyelj, ha háború lesz és behívnak, én nem fogok elbújni, megyek az elsők között a frontra, ha az kell, megyek a házad elé, megfogom a fegyvert és várom az ellent, hogy megállítsam, de halvány lila gőzöm sincs róla, hogyan csináljam. Hiába voltam sorkatona, fegyvert csak egyszer láttam, amikor meg kellett takarítani. Akkor rövid két percben elmondták, hogyan kell, megpróbáltam leutánozni, aztán már mehettünk is a harcászat szempontjából minden bizonnyal nélkülözhetetlen falevélseprésre - legalábbis én gondolom azt, hogy nélkülözhetetlen, mert mindig azt csináltatták velünk. Szóval a fegyverrel nem tudok mit kezdeni, lőni meg pláne nem tudok, mivel az egyetlen lövészeten - ahol három lövés volt engedélyezve mindenkinek -, éppen alegységügyeletes voltam, így ez is kimaradt az életemből.

Aztán persze "specializálódtam", én híradós lettem; most ne a kereskedelmi tévé híradójára gondolj, hanem arra, hogy én tartom a kapcsolatot a többi egységgel rádión keresztül. Na, azt legalább megtanították rendesen: hogyan kell behangolni, hogyan kell használni, komolyan mondom, annak volt értelme! Csak egy aprócska bökkenő van: az a technika, amit használtunk, már akkor is rendkívül elavult volt. Nem vicc, a rádiót, amin tanultam, láttam a Terror házában, mint kiállítási eszközt. Nem is csoda, böhöm nagy, eléggé problémás behangolni (nem úgy kell, mint az otthoni rádiót), zajos, és valljuk be, nevetséges az okostelefonok korában. 

Szóval mi haszna van belőlem a Magyar Honvédségnek? Ahogy körlettársam találóan megfogalmazta: ha jön az ellenség, mindent megcsinálunk, amit tanítottak: kimegyünk, összeszedjük a faleveleket, felnyaljuk az udvart, kitakarítjuk a laktanyát, rendet rakunk a körletekben, és - ennyi. Ja, én tudok díszelegni is, én nem ájultam el 40 fokban sem, mikor augusztus huszadikán kint díszelegtünk, majd olyan díszlépést vertünk le, hogy nagy tapssal honorálta Szombathely lelkes népe.

Az a baj, hogy szerintem a sorkatonák 99%-a is kb. ennyit tudna tenni. Mi nem tudjuk megvédeni a hazát. És semmi sem garantálja, hogy a jövőben pont ez lenne az a terület, ami normálisan, jól működne, és a jövő sorkatonái valami normálisat is tanulnának. Nem azt mondom, hogy így utólag nem volt jó buli a sorkatonaság, sok jó barátot ismertem meg, jókat lehet sztorizni az ott megéltekből, és a csajok is buktak arra, ha valaki volt katona, de sok értelme nem volt, pont a célját nem érte el. 

Szóval ennyi. Lehetne romantikázni erről, de a valóság az, hogy az egésznek semmi értelme nem volt. 

Hol vannak a terroristák?

A párizsi események kapcsán sokan bosszúért kiáltanak, és szeretnék megsemmisíteni a terroristákat, illetve ezek államát, az Iszlám Államot - de tessék megmondani: hol vannak a terroristák? És miért nem tudják megsemmisíteni az Iszlám Államot?

Az Iszlám Állam még hagyján: valahol ott van Szíria és Irak északi részén, rengeteg ellenségük van, állítólag mindenki utálja őket és nincsenek is sokan, támadják őket a ruszkik, az usákok, a franciák, mégis élnek és virulnak. A nemzetközi sajtóban minden iszlám vezető lábtörése akkora hír, mintha maga Michael Jackson támadna fel, illetve ha nagy nemzetközi összefogással és a kurdok hathatós segítségével sikerül visszafoglalni egy falut, azt is úgy ünneplik, mintha ez akármit is számítana. Nekem valami nagyon bűzlik abban a történetben, hogy pár tízezer vallási fanatikus lazán packázik a világgal az általános közutálat és a nagyhatalmak fellépése ellenére. Persze, biztos megvan az Iszlám Állam létjogosultságának oka is, hiszen vannak, akiknek jól jön az olcsó műkincs - mert ne feledjük, a fanatikusok jövedelmük egy részét ebből szerzik, de ehhez az is kell, hogy valaki megvegye ezeket a műkincseket, hogy kik, arról nagyon nincs hír -, illetve a nyomott olajár is jót tesz a piacnak, hiszen egy amerikainak létfontosságú, hogy hájas valagát betuszkolja egy sokat fogyasztó autóba, ami elvonszolja seggét a legközelebbi shopba. Sőt, ezzel az egyszerű tétellel választást is lehet nyerni. A fegyverkereskedelem jövedelmezőségéről ne is beszéljünk: az is jó biznisz, és higgyétek el, a fegyvereket nem iszlám harcosok készítik a sivatagban napi három műszakban. Szóval sok mindenkinek megéri az a terrorista állam ott, a messzi keleten, és persze, néha van egy kis látszatbombázás, de ezen túl mindenki nagyon jól érzi magát. Kivéve aki ott lakik.

A hol vannak a terroristákra már nehezebb válaszolni. Ezek nem úgy gyilkoltak, hogy átlépték az Iszlám Állam határát, útlevéllel, ahogy illik, majd tíz perc múlva már lőttek is, hanem itt, az EU területén szervezték az akciót pár hete-hónapja. Hogy hogyan érkeztek ide - már szüleik is itt éltek, vagy a mostani nyári nagy hullámmal érkeztek, más kérdés, bár egyre inkább úgy tűnik, hogy utóbbi módon is jöttek, és ez erősen felveti a kérdést, szabad-e hagyni, hogy mindenki mindenféle azonosító és papír nélkül lazán átgyalogoljon az EU határain, hogy aztán ki tudja, mit csináljon.Valószínű, nemcsak agysebészek és fizikusok jöttek, hanem pár gyilkológép is. És ezen gyilkológépeket hogyan találjuk meg? Hogyan harcoljunk ellenük? Hol vannak ők, a jövő terroristái? Ez nem olyan egyszerű, hogy területileg behatárolható módon léteznek, és mondjuk tudjuk, hogy Budapesten a Kossuth utca 12/a, huszonegyedik emelet hatos ajtó mögött ott rejtőzik egy terrorista, akit ha elfogunk, akkor győztünk a terrorizmus elleni harcban. Úgy néz ki, olyan Uniót építettünk, ahol tartani lehet attól, hogy egy terrorista egyszer csak tüzet nyit a metrószerelvényben, amelyikben utazom. Vagy robbant egyet abban a bevásárlóközpontban, amelyikben vásárolok. Nem túl biztató.

Valamit tenni kellene azon kívül, hogy a Facebookon belépünk a "kilencszázmillióan a terrorizmus ellen" csoportba, megosztunk egy békejelet, majd egymás kezét megfogva elénekeljük a La Marseillaise-t, persze csak lélekben. Hogy mit, ez lesz a jövő hét legfontosabb kérdése.

 

Hogy is állunk a vasárnapi zárva tartással?

Miután menekültekkel már teli a padlás - nehogy valaki szó szerint értse! -, foglalkozzunk egy olyan témával, amellyel blogunk kiemelten foglalkozott múlt év végén-év elején - mi a helyzet a vasárnapi zárva tartás hatásaival? Aki megfelelően elvetemült és sok ideje van, itt elolvashatja a jóslatainkat. Akinek nincs, igen röviden összefoglalnám: blogunk 4% forgalomcsökkenést jósolt, tízezer ember elbocsátását illetve 50 milliárd forintos adó-és járulékkiesést a költségvetésből.

Mi valósult meg ebből? Hát ezt igen nehéz megmondani, miután még csak fél év telt a változás óta, ráadásul több külső körülmény jelentősen befolyásolja a számokat. A kiskereskedelmi forgalom eddig kb. 6%-ot nőtt, míg az alkalmazottak száma 4800 fővel csökkent. Tehát ha a puszta számokat nézzük, annyira nem tűnik vészesnek a helyzet, ez alapján egyelőre nem jött be blogunk jóslata, az ellenzéki jóslatok, melyek több tízezer fő elbocsátásáról szóltak meg pláne nem. Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű, mert mint az elején jeleztem, több tényező is torzítja a számokat. 

Itt van például az a dolog, hogy az idei évben már jelentkezik az online pénztárgép hatása, mely jelentősen kifehérítette a kereskedelmet, tehát az idei adatban már benne van a tavalyi feketekereskedelem egy része is. Másrészt a kormány trükközik az online pénztárgép adatokkal is, hiszen összeömleszti a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari forgalmakat, így az adatok nem összehasonlíthatóak. És ne feledkezzünk meg arról az apróságról sem, hogy az országnak most viszonylag "jól megy": csökken a munkanélküliség, volt egy devizahiteles-mentés, rezsicsökkentés, és az emberek zsebében maradó forintok bizony növelik az amúgy elég szerénynek mondható vásárlóerőt. Az alkalmazottak számával kapcsolatban: oké, hogy csökkent az alkalmazottak száma, de közben szinte állandóan kereskedelmi állásajánlatokba botlunk. Akkor hogy is van ez? Megpróbálok pár szubjektív tapasztalatot hozzátenni a dolgokhoz, mivel munkám révén belülről látom a kereskedelmi folyamatokat. 

Érdekes volt az emberek reakciója a vasárnapi zárva tartásra. Azt sejtettük, hogy az elején kitör az ünnepek előtti "éhen halunk!" effektus, azaz, hogy az emberek elkezdenek spájzolni, és jóval több dolgot vesznek meg, mint amire szükségük van. De hogy ez kitart júliusig... A hipermarketek hatalmasat kaszáltak tavasszal, mivel a nagy bevásárlásokat főleg itt ejtették meg a vásárlók, közben pont a kormány által preferált hazai láncok szívták meg az egészet - például a Coop pletykák szerint 10%-os forgalomcsökkenést szenvedett el. Viszont a nyár második felétől mintha megszűnt volna az "éhenhalás" effektus; úgy tűnik, hogy az emberek megszokták a vasárnapi zárva tartást, beépítették vásárlási szokásaikba, és már nem akarják felvásárolni az egész boltot. Ennek forgalomra gyakorolt hatását belülről már látjuk, és szerintem nemsokára megjelenik a KSH adatokban is.

A foglalkoztatásra viszont volt egy olyan hatás, amit szerintem nem sokan jósoltak meg előre: oké, hogy lesznek elbocsátások - józan paraszti ésszel is látni lehetett, hogy sok munkahely jellegéből adódóan nem forgalomfüggő, hanem a nyitvatartási időtől függ -, de hogy jelentősen megnő a fluktuáció is? Pedig teljesen logikus a dolog: a vasárnapi pótlék kiesése igen érzékenyen érinti a munkavállalókat, hiszen nettó 70-100 ezer forintnál sokat számít az a pár ezer forint; mindez "súlyosbítva" a növekvő gazdasággal, és a "dübörgő" ipari termeléssel, mely elszívja az amúgy is erőteljesen alulfizetett kereskedelmi munkaerőt. Így tehát az a helyzet állt elő, hogy a kereskedelmi alkalmazottak jó része átment más területre dolgozni, közben a hiperek meg nem találnak helyettük munkaerőt. Hol vannak már a "százan vannak a helyedre!" kijelentések... Miután ennyire kevés pénzért már nem találnak dolgozót a cégek, alighanem béremelés várható a kereskedelemben jövő év elejéig bezárólag.

És akkor most se maradjunk jóslat nélkül: meghökkentőt fogok mondani, de szerintem a vasárnapi zárva tartást nemsokára alaposan  felpuhítják. Hogy miért? Mert, mint fentebb jeleztem, pont a hazai láncok szívták meg igazán. A CBA-Coop-Reál vonalnak pedig, mint látjuk, igen erős lobbiereje van.

Szerintem csak annyi a kérdés, hogyan tud a Fidesz arcvesztés nélkül kihátrálni mögüle.

Az EU nem érti a problémát - kvótarendszer

Az EU vezetéséről mostanában Marie Antoinette jut eszembe. A legenda szerint eme hölgyemény - XVI. Lajos francia király felesége - a nagy francia forradalom idején megkérdezte, hogy "miért lázong a nép?" Jött is a válasz: "Mert nincs kenyerük". "Akkor miért nem esznek kalácsot?"

Már eleve itt van ez a csodálatos dublini egyezmény is, mely a teljes menekültproblémát rálőcsöli azon országokra, amelyek olyan szerencsétlen helyzetben vannak, hogy valamelyik szomszédja nem schengeni övezeti tag. Értsd: a németek és a franciák - ahová a menekültek 99%-a legálisan jelenleg be sem teheti a lábát - magyarázzák nekünk, hogy mit és hogyan kellene csinálni azzal a mostanában napi 2000-3000 menekülttel. Ha Magyarország szó szerint betartaná a szabályokat - például nem engednének egy menekültet sem el az országból -, óvatos becslések szerint jelenleg több tízezer, de inkább százezer emberről kellene gondoskodnunk. Ez egy megyeszékhelynyi ember, akiket el kellene szállásolnunk - nem sátorba, mert lassan jön a hideg -, élelmeznünk kellene, míg el nem bírálják kérelmüket. Elbírálás után pedig a többségét ki kellene tenni az országból. Egyszerű, mint az egyszeregy, igaz? Mondjuk megnézném azt a nyivákolást, ha tényleg elkezdenénk a kitoloncolásokat.

De itt a megoldás, legalábbis amit az EU ki tudott köhögni magából: a kvótarendszer. Szóval úgy szívesen leküldeném Juncker urat és kedves társaságát a Keletihez, hogy magyarázza el az ott lévő menekülteknek, hogy "te Németországba mész, te Svédországba, te pedig Bulgáriába". Ez utóbbi biztos örülne neki, nem tiltakozna ez ellen, hiszen mint a Keletinél láthatjuk, azért tüntetnek a menekültek, hogy engedjék őket szétszórni az EU országaiba. Ja bocs, lehet, hogy rosszul láttam, Németországba. Ki garantálja, hogy a Szlovákiában befogadott nem megy át rögtön a németekhez? 

Szóval ez is csak egy látszatmegoldás, mellyel az EU vezetésének tagjai kipipálják a kötelezőt, hogy utána nyugodtan mehessenek kurvázni haza. Csak az a gond, hogy ez újabb problémát generál, amelyre nemsokára ismét választ kell adni. És lehet, hogy az a válasz kevésbé lesz "politikailag korrekt".

(Még egy megjegyzés: nagyon tetszik az a bölcs megoldási javaslat is, hogy ott kellene rendet rakni, ahonnan a menekültek jönnek. Üzenem én - hát tessék odamenni és rendet rakni! Az eddigi rendrakások is remekül sikerültek, lehet látni az eredményét...)

Bevándorlás

(Mindenekelőtt egy kis személyes: csatlakozva ccactus kolléga egyik posztjához, melyben blogunk inaktivitása miatt mentegetőzik: Valóban, az időhiány nagy úr, mert ugyebár meg is kell termelni azt a GDP-t, amit aztán állam bácsi elvonhat, és jókedvűen osztogathat nálunk jóval kevesebbet dolgozó emberkéknek. Másrészt - és itt most tüzes nyilakat szeretnék szórni a blogoszférára -, ez az egész közéleti blogolás már rég nem arról szól, amiről régen. Rég eltűntek az oknyomozó blogok, a legtöbb helyen kinyilatkoztatás folyik, kommentelési lehetőség nélkül, vagy ahol még ez megvan, ott moderálnak ezerrel; az Index blogketrece tele van pártblogokkal, meg olyan megmondóemberekkel, akik, mintha egy üvegkalitkában lennének, egymás posztjaira reposztolgatnak, és közben azt hiszik, hogy ők jelentik a közvéleményt. Higyjétek el, nem különösebben izgat, hogy most ez a poszt vajon befér-e két Kettős mérce és egy Egyenlítő poszt közé a címoldalra, az sem különösebben izgat már, hogy mit mutat a számláló itt a jobb oldalon, akit érdekel, úgyis elolvassa ezt az írást, ha megtisztel vele, beírja ide a hozzászólásokba, hogy mi tetszik és mi nem, tőlem akár azt is beírhatja, hogy "Megint hülye vagy, Droli", ezért nem fogom kimoderálni, sőt, igazat adok neki, mert ilyen hülye posztokat irkálok, ahelyett, hogy kimennék, és krumplit töltenék. De azt majd délután. Szóval én továbbra is ritkábban fogok írni, a blogtársaimnak meg azt üzenném, hogy fel a fejjel, egyszer talán elmúlik ez a blogos belterjesség, és igényes írásaik megjelennek kiemelt felületen - csak könyörgöm, hagyjátok kommentelni az embereket, ebben a fene nagy liberalizmus jegyében.)

Szóval kiemelt téma most a bevándorlás a közbeszédben, erről írnám le a véleményemet. Mindenekelőtt: nem értek egyet abban a kormánnyal, hogy százmilliókat költ a témával kapcsolatos propagandára. Visszatetsző, átlátszó, minden bizonnyal pár haver ismét jól jár ezekkel a megrendelésekkel, én meg arra gondolok, hogy megint tőlem vonják el ennek költségét adó formájában. Azt sem hinném, hogy attól, hogy teleplakátolják az országot, bárkinek is változna a véleménye a témáról.

De magával az üzenettel egyetértek. Lehet engem ostorozni, megkövezni, hülyézni, de én sem szívesen látom azt, hogy rengeteg bevándorló érkezik Afrikából-Ázsiából, más kultúrkörökből. És nem attól félek, hogy elveszik a munkám - nem fogják -, attól sem félek, hogy itt gyakorolják vallásukat - tőlem nyugodtan imádkozhatnak bármilyen istenhez itt, Magyarországon is -, sőt, kívánom nekik, hogy találják meg boldogulásukat Magyarországon! Viszont attól félek, hogy a fenti kép cseppet idilli. Mi a garancia arra, hogy ezen, magyarul nem beszélő afrikaiak munkát találnak? Mennyi az esélye, tessék mondani? Mi az esélye annak, hogy a valóban képzett ázsiaiak ide, Magyarországra vágynak, nem Nyugatabbra? Például egy ázsiai nővér itt, Magyarországon kíván gürcölni nevetséges pénzért, vagy inkább nyugaton, jobban megfizetve, jobban megbecsülve? Tartok tőle, hogy akinek tényleg annyi esze van, az megy tovább, és csak abban a ritka esetben marad hazánkban, ha már nincs más választása, vagy valami nagyon ideköti. Szóval nem hiszek abban, hogy afrikai atomfizikusok tömkelege jönne Magyarországra, hogy tudásukkal hazánkat gyarapítsák. Azokat tárt karokkal fogadják nyugaton.

Sokkal inkább félek attól, hogy az illegálisan érkező menekültek többsége képzetlen, és nem dolgozni jön ide, hanem a szociális ellátórendszerünkre támaszkodva próbál eléldegélni itt. Vagy ami még rosszabb: bűnözésből. Kiemelném ezt a két fogalmat: illegálisan érkező, képzelten. Nekem hiába mutogatja a feliratot egy Angliában élő magyar, hogy ő elveszi az ottaniak munkáját. Egyrészt ő nem illegálisan érkezett, másrészt valami olyat tud, ami miatt munkát kapott. Például nyelvet, valami tudást, valami olyasmit, ami miatt ő alkalmas arra a pozícióra. Én is dolgoztam külföldön több évet, jól tudom, hogy ezt a típust még valahogy elviselik: az túlzás, hogy szeretnék, lásd pont Angliát, ahol azon gondolkodnak, hogy lehetne gátat szabni az EU-ból érkező bevándorlóknak (érted, EU-ból, nem Afrikából!), de azt túlzás nélkül kijelenthetem, hogy ott is rühellik az élősködni kívánó, nyelvet nem beszélőket. Nem csoda, hogy az illegális bevándorlás ott is gondot okoz, lásd, az EU is kiemelten foglalkozik a kérdéssel, és próbál megoldást keresni - és ettől ők nem nácik. Miért ne foglalkozhatnánk, mi, magyarok is a dologgal? Miért ne mondhatnánk, hogy igen, szeretnénk szabályokat szabni, ami alapján bizony megszabnánk, ki jöhet be ide? Nem tudom, hogy vagytok vele, én nem kérek a bűnözőkből, a dolgozni nem akarókból, azokból, akik úgy képzelik a nagy nyugatot, hogy az majd pusziért eltartja őket - kb. ennyi, a többi tőlem jöhet. Jöhet az összes olyan, aki dolgozni, nem élősködni kíván és tiszteletben tartja a törvényeinket. Szeretettel várom őket. Az meg, hogy ennek feltételei vannak: pl. nyelvtudás, szakmai tudás, hozzáállás, nem utolsósorban a náluk megszokottnál más törvények - az egy másik dolog. Ki gátolja meg őket abban, hogy a menekülttáborban töltött idő alatt tanuljanak magyarul? Hogy megismerjék a törvényeinket? Hogy állásra jelentkezzenek? Persze itt az állam hozzáállásán is lehetne változtatni, például meg kellene adni ehhez a segítséget ezen embereknek. Aki meg nem akar semmit, azt hazaküldeni, vagy olyan országba továbbítani, akik ezt elviselik. 

Magyarul szűrni kell. Hiába mondja ki az alkotmány, hogy mindenkit befogadunk, mert olyan jó fejek vagyunk, nem tudjuk megoldani az egész világ gondját-baját. Akkor alkotmányt is kell módosítanunk. És ez nem fasizmus, hanem szimpla emberi természet. Maga az emberi test is így működik: ha olyan elem kerül be a szervezetbe, ami káros, az immunrendszer kíméletlenül hatástalanítja, mert tudja, ha befogadja, akár a szervezet pusztulását is okozhatja. Bizony, liberális szemmel nézve az emberi szervezet is náci. Ez van.   

Három éve még ezt írták, nem lett igazuk! 1.

Ezennel elindítunk egy "Nem lett igazuk" sorozatot. Vagyis olyan írásokat, elevenítünk fel, amelyek az akkori jelen elemzéséből, tények felsorolásából arra a következtetésre jutottak, hogy itt bizony a katasztrófa, a szakadék, a zuhanás felé haladunk majd tovább a jövőben. Érdemes tanulságokat leszűrni belőle.

Első idézett cikkünk a Ténytár blogon jelent meg 2012 novemberében "Recesszió: a Fidesz két éve alatt nem nőtt a gazdaság" - címmel. Érdemes figyelni a jövőre vonatkozó prognózisokat (pl. rögtön az első ábra: dream vs. reality), illetve hogy mennyi jött be ezekből a gazdaság teljesítményére vonatkozóan. Ma már ellenzéki oldalon is olyan mondatokkal találkozhatunk, mint: "nagyjából mindenki azt mondta, hogy lesz néhány jó év, csak az egyik álláspont szerint fenntarthatatlan, nem lesz tartós, míg a másik szerint igen." Pedig ha az ember visszaolvassa a korábbi megnyilatkozásokat, bizony nem ez volt az általános ellenzéki közlendő. Sokkal inkább ez a mondat hangzott el gyakran, ami mára már szinte teljesen elhalkult: "jobban élünk, mint két év múlva".

Lássuk a korabeli cikket:

"Orbán Viktor nem teketóriázott, egy hete kijelentette: „papírunk van arról, hogy a magyar gazdaság jó úton jár." Nos, nincs jó hírünk, mert leszámítva a költségvetési hiány teljesülését – ami szintén nehézkesen, rengeteg megszorítással jön össze – ezt egy adat sem támasztja alá. Sőt, papírunk van arról, hogy rossz úton járunk. A legfrissebb KSH-adatok arról tanúskodnak, hogy a magyar gazdaság továbbra is recesszióban maradt, negyedéves alapon 0,2 százalékos, míg éves alapon (naptári hatásokkal kiigazítva) 1,4 százalékos a zsugorodás mértéke.

De nem csak a GDP-adattal van probléma. Míg az Európai Unióban az átlagos infláció 2,5 százalék, addig a magyar infláció a szeptemberi 6,6 százalék után októberben 6 százalék volt. Ráadásul a maginfláció is 5,1 százalék volt, ebben már nem szerepelnek az olyan gyorsan változó külső gazdasági hatások, mint például az üzemanyag-, vagy az energiaárak.

A pénzügyi és kockázati mutatók az év eleji rekordszinthez képest jelentősen mérséklődtek, a piacok egyelőre bizakodóak. Kérdés, hogy mi lesz pár hónap múlva,amikor elkezdik beárazni az IMF-védőháló hiányát, és az ország sebezhetőségét.

Mindenesetre az biztos, hogy a 2010. III. negyedévi GDP-adat lényegében fillérre megegyezik a 2012. III. negyedévi adatával - így elmondható, hogy a Fidesz két éves kormányzása alatt egy centit sem nővekedett a gazdaságunk.

recession1_3RI1q_22764.jpg

 

Változatlanul recesszió

A magyar gazdaság továbbra is kátyúban van. Az idén mind a három negyedévben visszaesést produkáltunk, mind negyedéves, mind éves alapon, de ha az utolsó másfél év teljesítményét nézzük, akkor sem túl rózsás a helyzet. Az utolsó hat negyedévből kettőben 0,1 százalékos növekedés volt – ami épphogy nem stagnálás – míg a maradék négyben visszaesés, természetesen negyedéves alapon. Ezek után nyugodtan kijelenthető, hogy a Fidesz gazdasági modellje megbukott, hiszen a kormányváltás idején tapasztalható kedvező gazdasági környezetet egy év alatt szétzilálták. Ne feledjük, hogy a kormányváltás idején már növekedési pályán volt a gazdaság, a költségvetés pozíciója stabil volt, a kockázati mutatók pedig a válság előtti szinten álltak. Ennek ellenére a Fidesz könnyű szívvel jelentette, hogy csődközeli helyzetből mentették ki a magyar gazdaságot, bár ezt egy adat, vagy mutató sem támasztja alá.

GDP 3. negyedév.png

A kormány és a miniszterelnök realitásérzékét jól tükrözi az alábbi kijelentés:

"Már van papírunk is arról, hogy a magyar gazdaság jó úton jár.  A magyar gazdaság megújítása, amely számos innovatív, nem ortodox eszközt is tartalmazott, egy sikeres gazdasági modellben fejeződik ki" – Orbán Viktor, 2012. november 8.

A nem tankönyvszerű gazdaságpolitika annyira jól sikerült, hogy a magyar gazdaság az úgynevezett stagflációs spirálba került, a kilábalás jelei pedig nem látszódnak. Az állandó megszorításokon keresztül a fiskális politika csak tovább hűti a gazdaságot, a kiigazító intézkedések rossz struktúrája pedig csak tovább mélyíti a válságot. A brutális bankadó benntartása és a tranzakciós illeték – a bankok a saját részüket többnyire áthárítják – bevezetése mellett körvonalazódni látszik a jövő évi kép:legjobb esetben is stagnálással kell számolni. A külföldi bankok masszívan veszteségesek, az anyabankok pedig szép lassan megunják az állandó feltőkésítést. Banki hitelezés nélkül nem lesznek vállalati beruházások, pedig a beruházási kedv az idei évben történelmi mélyponton jár.  

beruhazasok volumenindexe.png

A beruházások volumenindexe is tükrözi a helyzetet. A válság után volt egy jelentős mértékű „kirobbanás” a feldolgozóiparban, ebben persze semmi meglepő nincs, hisz volt honnan visszajönni 2008-2009 után. A mérséklődésben sincs semmi meglepő, hiszen volumenváltozásról van szó, viszont az idei évben tapasztalható negatív tendencia már aggodalomra ad okot. Nemzetgazdasági szinten viszont nem is sikerült kilábalni a negatív sávból.

Míg tavaly a mezőgazdaság még kedvezően hatott a gazdasági teljesítményre – a vártnál magasabb éves növekedés –, addig idén a nagyon gyenge terméshozam nem kedvez a kilábalásra áhítozó magyar gazdaságnak. A mezőgazdaság hozzáadott értéke azonban nagyon alacsony a teljes gazdasági teljesítményhez képest, így ha ezen múlik, hogy éppen jól megy-e, vagy sem, az már régen rossz.

A Fidesz gazdaságpolitikája által az elmúlt két évben gyakorlatilag "semmilyen új érték"nem jött létre, a bruttó hazai termék a 2010-es szintre fog visszaesni idén.

Magas infláció, csökkenő fogyasztás

Nem csak a beruházások, hanem a fogyasztás terén is komoly problémák vannak. Kormányzati fogyasztásra – illetve beruházásokra – nyilvánvalóan nincs lehetőség a fiskális kiigazítások miatt. A magánszektor fogyasztása viszont ugyanúgy csökken, mint a beruházások volumene. Hiába az egykulcsos adó, az a réteg, aki többletfogyasztásba fektetné a pénzét, nem járt jól az az új adórendszerrel. A magas inflációnak köszönhetően az átlagos  reálbérek csökkennek idén, és a tendencia jövőre is megmarad. Előzetes becslések alapján a jövő évi árszínvonal növekedés 5-5,5 százalék közé tehető, a vállalatoknak és a kkv-szektornak pedig nincs lehetősége ennél nagyobb mértékű béremelésre. Fogyasztási expanzióval tehát 2013-ban se számoljunk, hiába lesz egykulcsos az egykulcsos szja.

A külföld tehet erről?

Határozottan nem. Nyilvánvalóan az eurózóna adósságválsága rányomja a bélyegét a teljes európai gazdaságra, de nem ennyire. A régióban szinten minden ország pozitív adatot tud felmutatni, ráadásul a magyar kereskedelemnek oly fontos Németország jól tartja magát. Németország most is hozta a kötelezőt, sőt még az elemzői várakozásoknál is jobban teljesített. Nyugodtan kijelenthető, hogy csúsztatás a Nemzetgazdasági Minisztérium kijelentése, miszerint a külföldi trendek miatt van recesszióban a magyar gazdaság.

 növekedes keleteu.png

Az előző negyedéves adatokkal foglalkozó bejegyzésünkben is - grafikonok segítségével - cáfoltuk a Nemzetgazdasági Minisztérium csúsztatását.

Feltesszük a kérdést: Szlovákia, Lengyelország, Ausztria vagy a Baltikum miért nincs recesszióban? Az eurózóna visszaesése miért alacsonyabb a magyarénál? És miért magasabb mind az uniós, mind a régiós beruházási ráta, mint a magyar? Az Eurostat adataiból látszik, hogy máshol közel sincs olyan mértékű visszaesés, mint Magyarország, és a huszonhetek összességében nem kerültek recesszióba. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy EU egészét a bajba jutott déli országok húzzák le.

A probléma forrása

A probléma forrása továbbra is a magyar gazdasági modellben keresendő. Az unortodox gazdaságpolitika tönkretette a magyar gazdaságba vetett bizalmat, a jogi és gazdasági környezet kiszámíthatatlanná vált. A külföldi befektetők nem akarnak beruházni egy országba, amely ennyire kiszámíthatatlan, nem beszélve a politikai önkényuralomról és az államosításokról. Egy amúgy is tőkeszegény ország számára a tőke elijesztése pedig végzetes lehet. Az egykulcsos adó nem hozott áttörést, viszont több millió magyar munkavállaló járt rosszul az áthárított adókkal és az indirekt adóemelésekkel. Nem beszélve a vállalkozói szektorról.

Bár a kockázati mutatók az elmúlt hónapok során visszatértek a kormányváltás idején tapasztalt szintre, a feszültség még korántsem múlt el. A kedvező pénzpiaci hangulat nyugodtan írható a FED és az EKB likviditásfokozó intézkedéseinek számlájára, valamint a külföldi pénzpiaci szereplők prémiumvadászatára. Ha ez a prémiumkeresés alábbhagy, és ismét a kockázatkerülés kerül a középpontba, a magyar gazdaság sebezhetősége meg fog mutatkozni az árfolyamban, a CDS-felárban és a referenciahozamban. Ezért is lenne szükséges egy mielőbbi IMF-megállapodás, ennek viszont nyomai sincsenek.

Ideje lenne levonni a konzekvenciákat

A Fidesz-féle gazdasági modell megbukott. A költségvetési hiány teljesülésén kívül a kormánypárt semmit sem tud felmutatni, de ezt is csak ad hoc kiigazítások és egyszeri intézkedések segítségével. 2014-re az Európai Unió már 3,5 százalékos GDP-arányos hiánnyal számol, így nagy valószínűséggel nem fogunk kikerülni a túlzottdeficit-eljárás alól. Orbán Viktor hiába mondja azt, hogy nem voltak megszorítások és nem is lesznek, Magyarországon az elmúlt két évben annyi megszorítás volt, mint azelőtt soha.

Az államadósság lényegében csak az elvont magánnyugdíjpénztári vagyonnak köszönhetően csökkent.

A magyar gazdaság lassan másfél éve toporog, a kiút pedig nem látszik. A szegénység egyre nagyobb, és nemcsak, hogy az uniós átlaghoz nem tudunk felzárkózni, egyre inkább elszakadunk a régiós átlagtól is. Ez most a magyar valóság, ez a gazdasági modell eredménye.

A Fidesznek le kellene vonnia a konzekvenciákat, és egy teljesen új, tankönyvszerű gazdaságpolitikára lenne szükség. Matolcsy György nélkül. És persze Isten óvja a magyart, hogy a tündérmesék királya a Magyar Nemzeti Bank élére kerüljön."

 

A kutya ugat, a karaván halad!!!

Nem lett igazuk azoknak, akik az elmúlt öt évben folyamatosan azt szajkózták, hogy az Orbán-kormány a szakadék felé vezeti az országot.

Mostanában sok szó éri a ház elejét törzsolvasóink részéről blogunk inaktivitása miatt. Igazuk van, hiszen az utóbbi hónapokban valóban kevés új posztunk született, sokan talán már el is felejtettek minket annak ellenére, hogy blogunk már a 3 millió letöltésen is túl van. Ennek ellenére nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a kommentelés a mai napig aktív nálunk, így akár napi témák megvitatása is továbbra is is lehetséges nálunk.

Mi az oka az inaktivitásnak részünkről? Egyrészt a krónikus időhiány, úgy tűnik, hogy a válság végérvényesen véget ért a mi civil szakmánk területén is, másfelől viszont igen erős politikai uborkaszezon hónapjait éljük. A gazdaság gyors ütemben nő, a bérek és nyugdíjak vásárlóértéke nő, a munkanélküliség és a szegénység csökken, mindeközben pedig az állami pénzügyek is rendben vannak, az államadósság csökken, a költségvetés egyensúlyban van, az alapkamat és az állampapír hozamok mélyponton vannak.

akkor_jarunk_jo_uton.jpg

A csendes gyarapodás, lassú felemelkedés korszakát éljük. Az ellenzéknek is olyan kardinális problémái vannak mostanság leginkább, mint hogy stadionok épülnek az országban, túl sok a közmunkás, avagy többet kellene költeni az adófizetők pénzéből oktatásra és egészségügyre, illetve azt is kritikaként hozzák fel sokan, hogy a magyarok élnek a 2011 óta élő lehetőséggel, vagyis az egész EU-n belüli szabad munkavállalás jogával.

Magyarán szólva a kutya ugat, a karaván halad. Nincs nagyon mit hozzátenni, az elmúlt években írtunk már a növekvő foglalkoztatottságról, a növekvő gazdaságról, a növekvő bérekből, a csökkenő GDP arányos államadósságról, a csökkenő szegénységről, tehát az összes fontos dologról. Nincs miről írni, mert ezek a mutatók azóta is szépen javulnak.

Míg a 2010 és 2013 közötti időszak a valóban nagy átalakítások, a drasztikus (mondhatni unartodox) lépések időszaka volt a gazdaságban és a társadalomban egyaránt, addig az utóbbi két évben, és előreláthatólag az előttünk álló időszakban is nyugodtabb vizeken halad a "gyorsnaszád". A gazdaság napról napra többet termel, így pedig napról napra nő a közös állami költségvetés mozgástere. Ez a többlet mozgástér pedig alapja a folyamatos lassú építkezésnek: egy kis béremelés itt, egy kis építkezés ott, egy kis fejlesztés amott, vagy éppen egy kis SZJA csökkentés imitt.

A napi, sokszor kisstílű politikai vitákba persze bele lehetne állni, de ennek nem sok értelmét látjuk 3 évvel a választások előtt. Ezek csupán arra jók, hogy eltereljék a témát a fent már említett fontos, a háttérben csendben folyamatosan javuló témákról (gazdaság, munkanélküliség... stb).

Mert mi voltak a legfőbb témák az utóbbi időben? Internetadó, Vida Ildikó, Orbán vejének üzletei, bevándorlók meg más effélék. Rugózni sokat lehet rajtuk, kiválóan alkalmasak ezek a témák arra is, hogy az embereket joggal felháborítsák, kiválóan alkalmasak ezek a témák arra, hogy egyesek politikai haszonszerzés reményében magasba röppentsék ezeket az ügyeket. A Nívó blog ezeket a témákat unalmasnak, sehová sem vezetőnek tartja. Nem nagyon van rajtuk mit megvitatni blogunk szlogenje szerint. E témák arra is alkalmatlanok, hogy felkarolásával egyik vagy másik politikai csoportosulás megerősödjön, esetleg esélyessé váljon a következő választáson való győzelemre, de ugyanígy nem ezek azok a témák, amelyek megbuktathatják a Fidesz-kormányt.

Mert a fontos témák a gazdasági helyzet, a foglalkoztatottság, a bérek, a nyugdíjak, az adósság, illetve ezek dinamikája. Ezek a dolgok pedig jó irányba mennek, így ami manapság politika címszóval fut az országban, azt mi csak politikai pótcselekvésnek tartjuk. Az ellenzék hivatalból mindent kritizál, mindent elutasít, sokszor alternatíva felmutatása nélkül, a kormány pedig hivatalból optimista, sikerpropagandát folytat. Mindennek a színvonala Nívó alatti, értelmiségi ember ezekbe a témákba nem bonyolódik bele, parttalan vitákban, fölösleges adok-kapokban nem vesz részt.

Szó esett itt a hozzászólásokban az elmúlt napokban a blog hazugságairól is. Hogyan derült ki erről meg arról a témáról, hogy mekkorát hazudtunk benne. Nos, mi azt gondoljuk, hogy azoknak (a hangos kisebbségnek) nem volt igaza, akik immár öt éve azt mondják, hogy a szakadék, a fal, vagy éppen az összeomlás felé rohan az országunk. Ezzel szemben mi mindvégig azt a meggyőződésünket hangoztattuk, hogy az Orbán-kormány sokszor kemény és meredek intézkedéseinek előbb-vagy utóbb meglesz az eredménye. Természetesen senki sem tévedhetetlen, senki nem rendelkezik a bölcsek kövével, mindenki hibázhat, minden döntésnél van jobb, minden döntést, elhatározást lehetett volna még jobban végrehajtani, mint ahogy sikerült. De a végeredmény mégiscsak az, hogy nem lefelé zuhanunk a szakadékba, hanem előbb kikászálódtunk onnan, azóta pedig az irány egyértelműen felfelé. Pezsgőt bontani persze nem lehet. Az élet nem olyan mint egy hegy, amelynek egyszer felérünk a tetejére, és akkor mindenki boldog. Az élet hegyét folyamatosan mászni kell, és mégsem érünk soha a tetejére, mert mindig van feljebb. Legalábbis ma ilyen a világrend. Gazdasági növekedés nélkül nincs élet. Persze lehetne arról elmélkedni, hogy miért van ez így, de az már filozófiai kérdés, ami pedig egy másik blog terepe.

Ez a mi "ötévértékelőnk". Persze mindig vannak/lesznek, akik vitatják a folyamatokat. Ha más érvük nincs, hát akkor azt mondják utolsó mentsvárként, hogy nem igazak a statisztikák. Mit lehet ilyenkor mondani? Csupán ennyit: A kutya ugat, a karaván halad! Hazudnak a statisztikák? Hazudott a blogunk? Várjunk még egy hónapot, várjunk még egy negyedévet! Majd meglátjuk, mi történik. Meglátjuk, hogy a szakadékba zuhanunk-e, vagy felfelé haladunk-e. Legkésőbb a 2018-as választáson kiderül, ki hogy érzi, zuhan-e, avagy gyarapodik, fejlődik-e. Persze vannak, akik szerint a választások eredménye sem mérvadó, hiszen az emberek birkák, csak az állami média agymosása miatt hiszik azt, hogy jobban élnek, miközben valójában rosszabbul. Ezzel végképp nem lehet mit kezdeni. Mi továbbra is azt valljuk: Vitassuk meg!