Nem lett igazuk azoknak, akik az elmúlt öt évben folyamatosan azt szajkózták, hogy az Orbán-kormány a szakadék felé vezeti az országot.

Mostanában sok szó éri a ház elejét törzsolvasóink részéről blogunk inaktivitása miatt. Igazuk van, hiszen az utóbbi hónapokban valóban kevés új posztunk született, sokan talán már el is felejtettek minket annak ellenére, hogy blogunk már a 3 millió letöltésen is túl van. Ennek ellenére nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a kommentelés a mai napig aktív nálunk, így akár napi témák megvitatása is továbbra is is lehetséges nálunk.

Mi az oka az inaktivitásnak részünkről? Egyrészt a krónikus időhiány, úgy tűnik, hogy a válság végérvényesen véget ért a mi civil szakmánk területén is, másfelől viszont igen erős politikai uborkaszezon hónapjait éljük. A gazdaság gyors ütemben nő, a bérek és nyugdíjak vásárlóértéke nő, a munkanélküliség és a szegénység csökken, mindeközben pedig az állami pénzügyek is rendben vannak, az államadósság csökken, a költségvetés egyensúlyban van, az alapkamat és az állampapír hozamok mélyponton vannak.

A csendes gyarapodás, lassú felemelkedés korszakát éljük. Az ellenzéknek is olyan kardinális problémái vannak mostanság leginkább, mint hogy stadionok épülnek az országban, túl sok a közmunkás, avagy többet kellene költeni az adófizetők pénzéből oktatásra és egészségügyre, illetve azt is kritikaként hozzák fel sokan, hogy a magyarok élnek a 2011 óta élő lehetőséggel, vagyis az egész EU-n belüli szabad munkavállalás jogával.

Magyarán szólva a kutya ugat, a karaván halad. Nincs nagyon mit hozzátenni, az elmúlt években írtunk már a növekvő foglalkoztatottságról, a növekvő gazdaságról, a növekvő bérekből, a csökkenő GDP arányos államadósságról, a csökkenő szegénységről, tehát az összes fontos dologról. Nincs miről írni, mert ezek a mutatók azóta is szépen javulnak.

Míg a 2010 és 2013 közötti időszak a valóban nagy átalakítások, a drasztikus (mondhatni unartodox) lépések időszaka volt a gazdaságban és a társadalomban egyaránt, addig az utóbbi két évben, és előreláthatólag az előttünk álló időszakban is nyugodtabb vizeken halad a "gyorsnaszád". A gazdaság napról napra többet termel, így pedig napról napra nő a közös állami költségvetés mozgástere. Ez a többlet mozgástér pedig alapja a folyamatos lassú építkezésnek: egy kis béremelés itt, egy kis építkezés ott, egy kis fejlesztés amott, vagy éppen egy kis SZJA csökkentés imitt.

A napi, sokszor kisstílű politikai vitákba persze bele lehetne állni, de ennek nem sok értelmét látjuk 3 évvel a választások előtt. Ezek csupán arra jók, hogy eltereljék a témát a fent már említett fontos, a háttérben csendben folyamatosan javuló témákról (gazdaság, munkanélküliség... stb).

Mert mi voltak a legfőbb témák az utóbbi időben? Internetadó, Vida Ildikó, Orbán vejének üzletei, bevándorlók meg más effélék. Rugózni sokat lehet rajtuk, kiválóan alkalmasak ezek a témák arra is, hogy az embereket joggal felháborítsák, kiválóan alkalmasak ezek a témák arra, hogy egyesek politikai haszonszerzés reményében magasba röppentsék ezeket az ügyeket. A Nívó blog ezeket a témákat unalmasnak, sehová sem vezetőnek tartja. Nem nagyon van rajtuk mit megvitatni blogunk szlogenje szerint. E témák arra is alkalmatlanok, hogy felkarolásával egyik vagy másik politikai csoportosulás megerősödjön, esetleg esélyessé váljon a következő választáson való győzelemre, de ugyanígy nem ezek azok a témák, amelyek megbuktathatják a Fidesz-kormányt.

Mert a fontos témák a gazdasági helyzet, a foglalkoztatottság, a bérek, a nyugdíjak, az adósság, illetve ezek dinamikája. Ezek a dolgok pedig jó irányba mennek, így ami manapság politika címszóval fut az országban, azt mi csak politikai pótcselekvésnek tartjuk. Az ellenzék hivatalból mindent kritizál, mindent elutasít, sokszor alternatíva felmutatása nélkül, a kormány pedig hivatalból optimista, sikerpropagandát folytat. Mindennek a színvonala Nívó alatti, értelmiségi ember ezekbe a témákba nem bonyolódik bele, parttalan vitákban, fölösleges adok-kapokban nem vesz részt.

Szó esett itt a hozzászólásokban az elmúlt napokban a blog hazugságairól is. Hogyan derült ki erről meg arról a témáról, hogy mekkorát hazudtunk benne. Nos, mi azt gondoljuk, hogy azoknak (a hangos kisebbségnek) nem volt igaza, akik immár öt éve azt mondják, hogy a szakadék, a fal, vagy éppen az összeomlás felé rohan az országunk. Ezzel szemben mi mindvégig azt a meggyőződésünket hangoztattuk, hogy az Orbán-kormány sokszor kemény és meredek intézkedéseinek előbb-vagy utóbb meglesz az eredménye. Természetesen senki sem tévedhetetlen, senki nem rendelkezik a bölcsek kövével, mindenki hibázhat, minden döntésnél van jobb, minden döntést, elhatározást lehetett volna még jobban végrehajtani, mint ahogy sikerült. De a végeredmény mégiscsak az, hogy nem lefelé zuhanunk a szakadékba, hanem előbb kikászálódtunk onnan, azóta pedig az irány egyértelműen felfelé. Pezsgőt bontani persze nem lehet. Az élet nem olyan mint egy hegy, amelynek egyszer felérünk a tetejére, és akkor mindenki boldog. Az élet hegyét folyamatosan mászni kell, és mégsem érünk soha a tetejére, mert mindig van feljebb. Legalábbis ma ilyen a világrend. Gazdasági növekedés nélkül nincs élet. Persze lehetne arról elmélkedni, hogy miért van ez így, de az már filozófiai kérdés, ami pedig egy másik blog terepe.

Ez a mi "ötévértékelőnk". Persze mindig vannak/lesznek, akik vitatják a folyamatokat. Ha más érvük nincs, hát akkor azt mondják utolsó mentsvárként, hogy nem igazak a statisztikák. Mit lehet ilyenkor mondani? Csupán ennyit: A kutya ugat, a karaván halad! Hazudnak a statisztikák? Hazudott a blogunk? Várjunk még egy hónapot, várjunk még egy negyedévet! Majd meglátjuk, mi történik. Meglátjuk, hogy a szakadékba zuhanunk-e, vagy felfelé haladunk-e. Legkésőbb a 2018-as választáson kiderül, ki hogy érzi, zuhan-e, avagy gyarapodik, fejlődik-e. Persze vannak, akik szerint a választások eredménye sem mérvadó, hiszen az emberek birkák, csak az állami média agymosása miatt hiszik azt, hogy jobban élnek, miközben valójában rosszabbul. Ezzel végképp nem lehet mit kezdeni. Mi továbbra is azt valljuk: Vitassuk meg!

Nem mehetünk el szó nélkül a magyar gazdaság 2014-es teljesítménye mellett. Magyarország gazdasági teljesítménye 2014-ben 3,5%-kal növekedett. Ez a szám nem is önmagában megsüvegelendő, hiszen volt már ilyen a 2006 előtti időszakban, de akkor a környező országok 6-7-8%-kal is tudtak növekedni, és elhúztak Magyarország mellett. Sokkal inkább annak fényében kiváló a mostani eredmény, hogy ez a teljesítmény sokkal jobb akár az EU átlagnál, akár az USÁ-énál, akár a régiónk feltörekvő országainál. Egészen pontosan a jelenlegi adatok szerint Magyarország gazdasága fejlődött a legjobban 2014-ben az EU-ban.

Forrás: Eurostat

Hogyan sikerült ezt az eredményt elérni? Lehet beszélni egyszeri tényezőkről, EU-s támogatásokról, alacsony olajárakról, emelkedő reálbérekről, emelkedő reálbérekről és reálnyugdíjakról, növekvő foglalkoztatottságról, a Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjáról, a rezsicsökkentésről, a devizahiteles mentőcsomagokról, választási költekezésről. Mindezek magyarázhatják, és magyarázzák is a végeredményt.

A kormány és a kormánypártiak nyilván nagyon örülnek ennek a sikernek, afféle visszaigazolásnak tekintik arra nézve, hogy jó döntések születtek az elmúlt időszakban, hogy végre megvan az eredménye a gazdaságpolitikának.

Az ellenzéknek és az ellenzékieknek már csak az egyik szemük nevet, a másik inkább sír.

És ön hogyan értékeli a 2014-es gazdasági teljesítményt?

A vasárnapi zárva tartás és a hiperekre kirótt megnövekedett élelmiszerlánc felügyeleti díj kapcsán kibontakozott vita kissé leült az utóbbi időben - nem csoda, hiszen ennek gyakorlati hatásait március 15. után tapasztalja meg az átlagember -, de azért a háttérben zajlanak folyamatok, melyekről szeretném tájékoztatni a tisztelt olvasót.

A témáról szóló eddigi posztjaink: 

Miért zárja be a Tesco az áruházakat? - ez egy hosszabb történet

Mennyibe kerül az államnak a vasárnapi zárva tartás? - az állam is bukik a dolgon, nem is keveset

Engem ne védjen meg a KDNP! - a vasárnapi zárva tartás dolgozói szemmel

Legyen a vasárnap a családé - azaz mi mindent lehetne még betiltani a cél érdekében

Sarcoljuk tovább a hipereket - az élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak nagyon káros hatásai lehetnek

Az egyszerűség kedvéért tegyük ezt meg kérdezz-felelek formában.

Tudtad-e, hogy az elbocsátások nagy részéről semmit nem fogsz tudni?

Anno a Tesco-bezárások kapcsán került elő a téma, hogy mi lesz az ott dolgozó több száz emberrel? Szerencsére a dolgozók 70%-át el tudta helyezni a cég, így "csak" 150 ember került utcára, de ez - ahogy mondani szokták - a jéghegy csúcsa. A hipermarketek várhatóan nem fognak nagy létszámleépítéseket eszközölni, egyszerűen csak nem hosszabbítják meg a határozott idejű szerződéseket (újabban divat így felvenni az embereket; ez már zajlik), valamint a kilépők helyére nem vesznek fel új embert, tehát passzív leépítésbe kezdenek. Sokkal nagyobb gond lesz azon kisvállalkozásokkal, akik plázákon, hipereken belül üzemelnek, mivel forgalmuk jelentős részét hétvégén bonyolítják, de mivel ezen kisvállalkozások kevés emberrel működnek, fel sem fog tűnni, hogy a 7 ember helyett csak 6 marad. Elbocsátások várhatók a forgalomtól nem függő szolgáltatásokban - pl. a takarítóknál, biztonsági őröknél, valamint a hipereknek beszállító vállalkozásoknál a rendelésállomány visszaesése miatt, különösen a nem-élelmiszer szektorban. Összesítő adatot nehéz mondani, egyesek 50.000 emberrel riogatnak, blogunk számításai szerint ez 10.000 embert fog érinteni. Ez is rengeteg, főleg annak türkében, hogy a zárva tartás mellett ideológiai érvek állnak, nem gazdaságiak.

Tudtad-e, hogy a hipermarketek már elkészítették hatástanulmányaikat a vasárnapi zárva tartásról?

Ha már a kormány nem tette meg... A hipermarketek természetesen nem csodára várnak, hanem próbálják megbecsülni a vasárnapi zárva tartás hatásait. Ez elemi érdekük, hiszen meg kell saccolniuk, hogyan oszlik el a forgalom a hat nap alatt, és ehhez kell igazítani a pénzügyi tervezést, az emberek beosztását, a rendeléseket-szállításokat, stb. Több felmérést is készítettek, melyek természetesen bizalmasak, de annyit elárulhatok, hogy blogunk jóslata, mely szerint a kiskereskedelmi forgalom kb. 4%-kal fog csökkenni a vasárnap zárva tartó egységeknél, egész pontosra sikerült. Persze a gyakorlat majd megmutatja, mi lesz ebből, ráadásul elég későn, mert a március végét befolyásolja a tavalyhoz képest előbbre került húsvéti forgalomnövekedés, áprilist meg az ugyanezen okokból történő forgalomcsökkenés, így igazán májust lesz érdemes nézni, amikor nem várható nagyobb szezonális hatás (bár pünkösd itt is bekavar majd...).

Tudtad-e, hogy a dolgozókat kifejezetten hátrányosan érinti a vasárnapi zárva tartás?

Pedig elvileg pont őértük hozta a döntést a kormány. A vasárnapi pótlék kiesése egy dolog (a hiperekben dolgozó árufeltöltők-pénztárosok java nettó 100.000 Ft alatt keres, nekik nagy kiesés az a párezer forint), a vasárnapi zárva tartás miatt elbocsátott dolgozók sem lesznek felhőtlenül boldogok, de a megmaradt dolgozókat is hátrányosan érinti a szabályozás. A hipermarketek a pénteki-szombati megnövekedett forgalom miatt azt tervezik, hogy a dolgozók hétfőn éjfélre, vagy hajnali 1-2 órára menjenek be, hogy a hétfői nyitásra az áruházak valamennyire talpra tudjanak állni. Mit mondjak, gyönyörű vasárnapi kirándulás lesz abból, ahol anyuka tudja, hogy másnap mehet be hajnal egyre dolgozni... aki szerint ez semmiség, ajánlom kipróbálni!

Tudtad-e, hogy a hiperek elleni kormányzati intézkedések miatt ugrott a béremelés?

Hipermarketje válogatja, de már több helyről hallottam, hogy a béremelést a hiperek vezetősége a fent emlegetett kormányzati intézkedések miatt nem adja meg. Érthető, elég csúnyán megnövelték a hiperek költségeit, amit valahol ki kell termelni. Így közvetve a hiperes dolgozók elmaradt béremelésükkel fizetik meg Harrachék álszent ötletét. 

Mindezt az összes kiskereskedelemben dolgozó kollégám nevében szeretném megköszönni a Fidesz-KDNP-nek! Lehetünk úgy félmillióan, mindannyiunknak van szavazati joga. A következő szavazásokon bízhatnak a hálánkban.

Egyik olvasónktól tudtuk meg:

"Tegnap hallgattam a rádiót. (Vajon melyiket? - a szerk) Egy hajléktalan mesélt, milyen nehéz visszakapaszkodni. Van munkája, de mint mondta mire felveszi a bérét, 3000 forint ugrik is a banki költségekre, ami neki óriási pénz. Ez az a sok bankadó amit a bankok mind nem terheltek át, hiszen ez a blog is megénekelte már.

De tudom, a blog olvasóinak nincs bankszámlája, nem telefonál, nem használ közműveket, nem vesz szappant, nem iszik csak csapvizet így őt semmilyen különadó nem érinti, tehát minden rendben van. Mert ŐT nem érinti, akit meg igen, na az vessen magára."

Erre a felvetésre kialakult egy jellemző kommentfolyam:

- Amit kihagytál az az, hogy a NAV vizsgálata nekik azért nem hiányzik, mert az ő pénzüket nem érinti... :)))

- Háromezer forint? Ez igen! Ezer forintonként veszi fel a pénzét, vagy mi? :))) A riporter nem szólt neki, hogy havonta csak két pénzfelvétel ingyenes? Nekem havonta 400 forint a banki költségem. Bár lehet, hogy az említett úr többet tranzaktál a bankban, mint én. :)) Egyébiránt a kormány kifejezett célja, hogy a fogyasztást adóztassa elsősorban. Ha ezzel az elvvel nem értesz egyet, akkor azt írd a 3000 forintos bankköltséget fizető hajléktalan hangulatkeltő története helyett. Persze lehet, hogy te egy másik országban élsz, ha ilyeneket elhiszel, és ezt tartod a mai magyar valóságnak.

- Nyugtass meg kérlek, hogy nem fürödsz és szappant és sampont sem vesztek! Ugye így van? :DDD Amúgy az aljasság egy újabb szintjét sikerült elérned! Szerinted, olyan jó dolog otthagynia az embernek a hazáját? A családját, a barátait? Eljutottam arra a szintre, hogy inkább máshol élek, mert vagy elkezdek hazudni mint te, és élek a magyar valóságban, megfosztom a gyerekemet attól, h normális iskolába járhasson, vagy elmegyek "gazdasági bevándorlónak" és új életet kezdek. Elloptad a hazámat, és utánna meg van képed ezt felhánytorgatni? Meddig tudsz meg süllyedni? Mi közöd van neked ahhoz, hogy én hol élek?

- Na jó, igazad van! Talán egy kiló szappan és sampon elfogy egy hónapban valahogy. A szappanadó 11 Ft kilónként... De művirágot juszt sem veszek többet! :DDD Személyes tragédiádat sajnálom. És megértem, hogy ennélfogva nem vagy Fidesz-hívő. Szóval sajnálom, hogy számodra érzékeny témával megsértettelek, Nem úgy gondoltam, hanem csak úgy általában. Tudod, ha valamiről nagyon eltérő tapasztalásunk van akkor szokták azt mondani, hogy olyan, mintha nem is ugyanabban az országban élnénk. Csupán erre akartam célozni, amikor felhoztad azt, hogy hallottad a rádióban, hogy a hajléktalannak havi 3000 forintos bankköltsége van. Ezen hitetlenkedem, amivel kapcsolatban a fenti terminológia alapján úgy fejeztem ki magam ahogy. No mindegy. Megsértődtél, valószínűleg sosem tudjuk meg, hogy melyik bank(ok)nál vezet számlát a hajléktalan interjúalany, és milyen banki tranzakciókat hajtott végre 3000 forint értékben "hozzájutok a pénzemhez" címen.. Azt nem mondta véletlenül a hajléktalan, hogy szappanból mennyit használ egy hónapban?Havi 272 kilót (napi 9 kilót) kellene elhasználnia ahhoz szegény hajléktalanunknak, hogy az neki 3000 forintjába kerüljön. Persze akinek annyi havi jövedelme van, hogy 3000 forintba kerül annak a felvétele... Ismered a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2. című filmet Jean Reno-val? Tudod, amikor elküldik fürdeni, és fürdés közbe 3 liter parfümöt önt a vizébe. (Ezért 33 Ft adót kellene fizetnie) No persze ő egy főúr, nem pedig hajléktalan. Ezért ilyen sok a fogyasztása. :))))

- Tudod, addig jó, amíg viccelni tudunk valamivel. Eddig értek egyet az előbbi viccelődő bejegyzéssel. Van azonban két dolog, ami azon túl, hogy kezelhető ironikusan, véresen komoly. Az egyik a személyes sors. Itt is megengedett az irónia természetesen. Az önirónia. A többi inkább a taplóság kategóriába tartozik. Cyrano effektus. A másik napjaink valósága, amit lehet (bárkinek) ironikusan kezelni, ám soha nem szabad megfeledkezni, hogy emberek, családok sorsa rejlik a dolgok mögött. Az iróniában is megnyilvánulhat az empátia, meg természetesen annak teljes hiánya is. Ez pártfüggetlen, egyéntől függő. Ezen a blogon elég gyakran találkozunk olyan bejegyzéssel, amelyből kiderül, hogy milyen szánalmas lelkivilága van egyeseknek. Ez téged (meg engem sem) nem kell zavarjon, tudomásul kell venni, hogy van ilyen is.

- Mindenesetre ez a 3000 forintos bankköltségű hajléktalan a demagógia netovábbja. Jó lenne, ha ti is belátnád. Megkockáztatom fals hír. Az, hogy ilyet kritika nélkül ideraksz, anélkül hogy kicsit utánanéznél, nem más, mint álhír, dezinformáció, hangulatkeltés. De még ha mutatsz is valamelyik banktól olyan számlacsomagot, ahol ki lehet hozni egy minimálbér vagy még kevesebb összeg felvételére 3000 forintot, akkor sem a kormányt kellene egyből hibáztatni, mert öt perc alatt tudnék javasolni valamennyi banknál olyan számlacsomagokat, amivel ez a költség töredékére csökkenthető. Szóval ha ilyen dolgok, 3000 forintos bankköltség miatt nagy a szegénység Magyarországon, azon nagyon könnyen és látványosan lehetne változtatni. De én azért úgy gondolom, hogy az embereknek annál több eszük van, minthogy egy ilyen hírnek bedőlnének. Csak gondolj bele. Ha valaki olyan tudatos, hogy eljut odáig, hogy veszi a fáradtságot és összeszámolja a havi banki költségeit, annak már csak egy nagyon kis lépés lenne hogy töredékére csökkentse azt. Ehelyett nyilatkozik a rádióban.... Apropó! Melyik rádió volt ez? Szívesen kapcsolatba lépnék a riporterrel, aki jegyzi ezt az interjút.

Szerintem tanulságos az eset. Ha valaki ráismer, leírhatná hogy sikerült összehoznia az említett hajléktalannak havi háromezres bankköltséget. Olvasóinkkal egy emberként segítenénk neki optimalizálni bankolási szokásait, egyszersmind töredékére csökkenteni az ilyen jellegű kiadásait. Mert természetesen össze lehet hozni valahogy a havi háromezret, csak nem érdemes. Nem ésszerű, és biztos, hogy van sokkal olcsóbb megoldás.

Ti mit javasoltok? Hogyan tudná csökkenteni bankköltségét ez a hajléktalan?

A fenti kérdést sokan sokféleképpen próbálták megválaszolni, általában politikai nézőponttól erősen függően. Azonban ezen válaszok sokszor erősen sarkítottak, ráadásul rengeteg téves feltételezésen alapulnak. Ezért javaslom, járjuk egy kicsit körül ezt a témát: vajon mi készteti rá a Tesco-t, hogy bezárjon 13 magyar áruházat?

Már eleve a válasz kapcsán két egymással teljesen ellentétes álláspont van: a Tesco a magyar kormány által teremtett hátrányos döntésekkel magyarázza a bezárást (jelentősen megemelt NÉBIH-adó, illetve vasárnapi boltbezárások), míg a kormány az anyacég nehézségeivel indokolja ezt a kétségkívül szomorú lépést. Sokan ez utóbbi kapcsán a Tesco halálát vizionálják:  a brit Tesconak vége, mivel megeszi a konkurencia, különösen az Aldi és a Lidl. Lássuk, mit mutatnak a számok!

A brit Tesco valóban komoly nehézségekkel küzd: bevétele csökken (4,5%-kal), piacrésze csökken (30,2-ről 28,8%-ra), a profitabilitása sem az igazi (felére zuhanhat a múködési eredmény), valamint úszik az adósságokban (6 milliárd font felett van a nettó adóssága, ami rengeteg pénz!). De nézhetjük ezt a dolgot más szempontból is: a brit Tesco magasan piacvezető: 28,8%-os piacrésze van, míg a második Asdának csak 17,4%, a Lidl és Aldi pedig összesen nem éri el a 10% piacrészt, tehát a növekedésük ellenére igen messze vannak attól, hogy trónkövetelővé lépjenek elő. A brit Tesco működési eredménye várhatóan valóban felére csökkent, a nettó profitszint 2% alá esik, de ez így is több, mint 1,5 milliárd font működési eredményt feltételez, ami azért igen messze van még a csődtől. Ráadásul mindezt úgy, hogy egy csomó csontváz kihullott a szekrényből, és többször is "profit warningot" jelentett be a cég. Tehát valóban vannak nehézségei a Tesconak, a részvényesek bizonyára nem boldogok a hírek hallatán, de messze még a "nemzethalááál" mintájára megformált "teszkóhalááál". 

Na és hogyan teljesít a magyar leányvállalat? Nem rosszul; míg az elmúlt években a konkurensek szinte minden évet veszteséggel zártak (ritkán ugyan előfordult, hogy egy-egy konkurens egy nyereséges évet fel tudott mutatni), addig a Tesco minden évben hozta a maga kis adózott eredményét (pl. 2010-ben 4,7 milliárd forintot, 2011-ben 4,4 milliárd forintot, 2012-ben szolid 1 milliárd forintot)... hát igen, a 2013-as év az kivétel, mert egyszeri tételként 54,3 milliárd forinttal csökkentették tárgyi eszközeik könyv szerinti értékét, ami miatt sikerült -43 milliárdban zárni - aki esetleg tudja, mi szükség volt erre a lépésre, beírhatná a kommentekbe. Mindenesetre elmondható, hogy a magyar Tesco helytállt a hazai kiskereskedelmi piacon, profitabilitása konkurenciákhoz viszonyítva kiemelkedő, és rossz nyelvek szerint nemzetközi szinten sem teljesített rosszul a "magyar leány", a legjobbak között zár évről-évre. (Ne felejtsük el, az anyacég nemcsak az adózott eredményt teheti zsebre, hanem csomó más díjat, pl. névhasználati díj, ami a Tesconál nem tudom, mennyi lehet, de egyik konkurensénél évi 3 milliárd forint). 

Mint látjuk, a Tesco veszít piacvezető szerepéből, de azért sokan szeretnénk olyan vállalatot birtokolni, mely ilyen csekély milliárdos profitokat mutat fel, habár kétségkívül megértem azon részvényeseket, akik utólag bosszankodnak, hogy esik a részvények értéke, és megállapítják, hogy lett volna jobb alternatív befektetés is. Persze a Tesco "költségcsökkent", amit ilyenkor szoktak, és bezárnak pár boltot. Lássuk, mennyiről tudunk eddig:

A Tesco 14 országban van jelen, és több mint 5300 üzlete van (2011-es adat). Ebből bezárnak 43-at Nagy Britanniában, kettőt Csehországban, és 13-at Magyarországon. Tehát hazánk ezt nagyon megszívta, a viszonylag jó eredmények ellenére elég súlyos szankciókkal sújt bennünket a cég a többi leányvállalathoz képest. És itt merül fel a kérdés: igaz lehet a kormány azon állítása, hogy a kiskereskedelmi multikat sújtó intézkedéseinek nem sok köze van a Tesco lépéseihez? Akkor a többi "Tesco-leány" miért nem zárja be üzleteit?

A valóság valahol a kettő között lehet. A hazai Tesco valóban túllépett kicsit az ésszerűségeken, mikor szinte minden kisvárosba Tescot nyitott, ráadásul úgy, hogy nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat: az adott kisvárosban nincs szükség ekkora vagy ennyi boltra, annak meg pláne nincs értelme, hogy építenek a puszta közepére egy hipermarketet, miközben a konkurencia bent található a belvárosban (sok esetben inkább belfaluban). Ez a hiba valószínűleg a gyors terjeszkedésnek köszönhető, nem volt idő minden beruházást rendesen átgondolni - most meg, mikor az anyacégnél jelentős megszorítások vannak, joggal várják el, hogy ezen erősen veszteséges és kilátástalan jövőjű áruházakat ne finanszírozza tovább a magyar leányvállalat. (Ne legyenek kétségeink, ezen felül is sok veszteséges boltot tartanak fenn a multik, némileg szociális foglalkoztatót játszva, bízva abban, hogy egyszer jobbra fordul a helyzet, és a rossz helyen lévő boltok visszatermelnek a beruházásból valamennyit. Tudnék konkrét számokat is mondani, de hát kérem, itt "titkok" is vannak, melyeket nem illik kikotyogni :-) A kormány kiskereskedelmi multiellenes törvényei pont ezen boltok pozícióit ingatták meg. Habár reménykedhetünk abban, hogy több Tesco már nem zár be, de a többi áruházban is várhatóak minimum "passzív leépítések" (azaz a kilépő dolgozó helyére nem vesznek fel senkit). És az is igaz, hogy sok betöltetlen álláshely van a kiskereskedelemben (2500 körül), és sok ebből fog elveszni (ez rendszeres érv, hogy azért nem szűnik meg munkahely, mert eleve emberhiány van!); én nem igazán értem, hogy miért jó az, ha potenciális álláshelyek szűnnek meg. Nem lett volna jobb, ha a munkaügyi központok a pecsételgetés helyett kiközvetítik ide a munkanélkülieket?

(És most, mint kiskereskedelemben vezetői szinten dolgozó emberke, hadd osszam meg néhány személyes tapasztalatomat a döntésekkel kapcsolatban. Rossz hírem van a kormánynak: a multik két lépésben fognak lépni: egyrészt a megnövekedett adó miatt a közeljövőben további elbocsátások várhatóak, nemcsak "passzív" hanem "aktív" módon is. Lesznek boltbezárások is. A vasárnapi zárva tartásra viszont csak később lesz lépés, miután pontosan kiderül, mit is jelent ez forgalomszinten. És itt még talán a hiperek fogják a legkevesebb embert elbocsátani, sokkal rosszabb lesz a kapcsolt szolgáltatásban-üzleteken dolgozóknak, mert ha egy hiper nem nyit ki vasárnap, akkor nem nyit ki a hiperben üzletet bérlő, a forgalom jelentős részét hétvégén bonyolító kisvállalkozás sem. Ott lesz igazán nagy elbocsátási hullám, pont azoknál a kisvállalkozásoknál, amiket védeni szeretnénk. És ne is beszéljünk a szolgáltatásokról, pl. biztonsági őrökről, takarítókról, akikre szintén nem lesz szükség a rövidebb nyitva tartás miatt. Sebaj, majd átképezzük őket jó pénzért vagy elküldjük közmunkára. Tessék mondani, ez miért jó? És akkor nem beszéltem a diákmunkásokról, a csak hétvégén dolgozni tudókról, akik hétköznap más helyen dolgoznak, hogy ezekből a legendásan magas magyar fizetésekből meg tudjanak élni. Igen-igen beszédes, hogy a kormánynak sikerült egy álláspontra terelni a kereskedelmi munkaadókat és munkavállalókat, és tegnap pl. közös sajtótájékoztatón jelezték, hogy nem lesz ez így jó. Megérjük még, hogy a vállalkozók és a szakszervezetek közösen demonstráljanak a vasárnapi zárva tartás ellen, ami azért nem semmi.)

Tehát nemcsak a brit Tesco a ludas abban, hogy Magyarországon némileg több boltot zárnak be, mint a többi "leánynál" összesen. A bezárás mindenesetre figyelmeztető lépés a kormánynak: ha valamelyik piaci szereplőt hátrányos helyzetbe hozza, akkor az a szereplő lépni fog. És most pont egy olyan szereplő lépett, amelyik rengeteg embert foglalkoztat. Sőt, eleve, a kiskereskedelem rengeteg embert foglalkoztat. El kellene gondolkodni azon, hogy érdemes-e pusztán ideológiai érdekből egy rengeteg embert foglalkoztató gazdasági szektort szívtani.

Sorozatunk korábbi részei:

Magyarország csodálatos - Május

Magyarország csodálatos - Augusztus

Magyarország csodálatos - Videó

Több próbálkozás volt már ezen a blogon is annak bemutatására, hogy Magyarország mennyire csodálatos és fantasztikus ország. Az ember nem is gondolná a szürke hétköznapok során, hogy mennyi mindent meg lehetne, kellene nézni határainkon belül. És azt sem gondolnánk, hogy mekkora hatalmas potenciál van még a magyar idegenforgalomban. Mert bizony múltunknak, jelenünknek, természeti és kulturális értékeinknek pénzben kifejezett értéke van, amelyre nagyon kell, kellene vigyázni. Többet ér ez a kincs bármely közel-keleti olajkincsnél. Csak tudni kellene fenntartható módon kiaknázni. Milliók életén segíthetne ebben a "szegény" országban.

"Magyarország számos olyan értéket mondhat magáénak, melyek miatt messze földről felkeresik. Magyarország állatvilágát tekintve az egyik leggazdagabb ország Európában. Az eredeti állapotában fennmaradt növény- és állatvilág védelmére Magyarországon 10 nemzeti parkot, 38 tájvédelmi körzetet, 142 országos természetvédelmi területet, és 1125 önkormányzatok által védett természeti területet hoztak létre eddig, összesen 816 008 hektáron. Magyarország védett természeti értékei közé számos park, erdő, hegy, tó, folyószakasz, vizes élőhely és barlang tartozik. Ezeket valamint Magyarország városait, falvait kívánom felkutatni, képeken megörökíteni. Nem elhanyagolva a gasztronómiai különlegességeket sem, és ha mindezekkel találkozom, akkor azokat lencsevégre kapom fotó, vagy videó formájában, majd itt és a Facebookon müködő, azonos nevü oldalon bemutatom." - írja a Megnézlek Magyarország blog szerzője, akinek írásait, képeit, videóit nagyon érdemes megnézni.

Íme egy kis ízelítő a Megnézlek Magyarország blogról:

 Az emberben felmerül időnként, hogy van az, hogy Magyarország ennyire szegény az élővilágát, természeti és kulturális értékeit bemutató színvonalas minőségi modern dokumentumfilmekből? Miközben az oroszlánokról, gepárdokról tengernyi dokumentumfilm van, az állatokat egyenként elnevezik ezekben és az egész életüket, vadászati stratégiáikat, problémáikat, örömeiket bemutatják, addig ilyen nálunk nem nagyon van. Mindent tudunk az antilopokról, semmit a szarvasokról és az őzekről. Mindent tudunk a cápákról meg a tonhalakról, de semmit a harcsákról vagy a vizákról. Mindent tudunk az Amazonasról, de semmit a Dunáról és a Tiszáról. Mindent tudunk a Bodeni tóról, de sokkal kevesebbet a Velencei tó, vagy a Kis-Balaton sokkal gazdagabb élővilágáról. Mindent tudunk az angliai Stonehenge-ről, de semmit sem a mégoly sejtelmes velencei tavi ingókövekről. És még sorolhatnánk reggelig.

Hajlamosak vagyunk sokszor felvetni, hogy a Népstadionra költendő 100 milliárdot el lehetne sokkal jobban is költeni. Mondjuk professzionális technikával, vízen, földön, levegőben, erdőben, mezőn, dombon, helyen, tavakon, folyókon, falvakban, városokban bemutatni Magyarországot. Én inkább erre költeném a pénzt. Ezerszeresen megtérülne.

Na ne mondja senki, hogy a NAV nem végzi a dolgát... lebuktatja és megbünteti az áfacsalókat, ezzel is igyekszik maximálni az állam adóbevételeit, és fenntartani a piaci verseny tisztaságát. Vagy mégsem?

Itt van például az étolaj ügye: eddig is nyílt titok volt, hogy szinte az összes bolt polca tele van áfacsalt étolajjal, de a bili igazán az amerikai kitiltások kapcsán borult: bizony, ezt a jelenséget tétlenül nézi az adóhatóság. Persze aztán volt nagy perpatvar, hogy most kinek van igaza, de tény, hogy jó pár étolajmárka fennakadt a listán, mint gyaníthatóan áfacsalt étolaj. Mint pl. a Sunol étolaj.

Azt hinné az ember, hogy ilyen botrány után legalább eltűnnek ezek az étolajok: a NAV lefoglalja őket, agyonbüntetik az áfacsalással kapcsolatba hozható cégeket, befenyítik az ezen élősködni kívánó boltokat - de nem. Jelentem, a Sunol él és virul, és a legkevesebb, hogy továbbra is vígan árulják a láncok - de még hirdetik is, mint pl. a "jó szomszéd" szlogenű, nagyon védeni kívánt nagyon magyar áruházlánc.

Szóval mindenki megnyugodhat, az adócsaló cégek továbbra is zavartalanul folytatják tevékenységüket.

Be kell vallanom, hipermarketfüggő vagyok. Hiperben vásárolok élelmiszert, egyéb háztartási árukat, mindenféle napi fogyasztási cikket, sőt általában még ajándékokat is. Talán egyedül csak ruhát nem. De minden mást igen. Az az igazság, hogy nem is nagyon tudom, hogy máshol hol tudnám beszerezni ezeket. Hol vehetnék például egy radírt, egy kalapácsot, vagy mondjuk egy pohárkészletet, karácsonyfaégőt, falinaptárat, izzót, porzsákot ha nem a hiperben?

A hipermarketek nagy előnye, hogy mindent megkapok egy helyen, széles választékban, és ráadásul olcsóbban, mint máshol. Telepakolom a bevásárlókocsit, odatolom a pénztárhoz, fizetek, kitolom az egész cuccot a parkolóba, átrakom a csomagtartóba és már megyek is haza. Jó-jó, tudom: a hipermarketek mind külföldi multicégek tulajdonában vannak. Ha ott vásárolok, a külföldi tulajdonos zsebét tömöm, mert övé lesz a haszon (akarom mondani a kimutatott veszteség :). Ráadásul sanyargatják a beszállítóikat és az alkalmazottaikat, akik persze általában és többségében magyarok. A hipermarketek miatt ürültek ki, mentek tönkre a bevásárlóutcák, a főterek magyar tulajdonú üzletei.

De egy ideje már érlelődik bennem a gondolat, hogy nem biztos, hogy jól van ez így. Otthon végignézem amit vásároltam, és eltűnődöm:

Biztos, hogy megvenném azt a tábla milka csokit 229-ért, ha nem a hiperbe járnék vásárolni, hanem a sarki családi vállalkozás boltjába?

Biztos hogy megvenném az ajándékba szánt borhoz a papírtasakot 379-ért, ha nem a hiperben vásárolnék, hanem a sarki családi vállalkozásnál?  (Képek innen: link)

Biztos, hogy megvenném az egyszer használatos olasz gyártású tejszínhabot (magyar nincs) 499-ért, ha nem a hiperben vásárolnék, hanem a sarki boltban?

Biztos, hogy kellett a gyereknek az a 200 forintos színes műanyaggolyó, amit a bejárat melletti nagygömbből lehet kapni, ráadásul sírás is lett belőle, mert a gyerek kéket szeretett volna, az a fránya masina meg egy zöldet adott ki?

Biztos, hogy kellett az az Actimel 479-ért? Vettem volna ilyet a sarki boltban?

Biztos, hogy kellett az az újabb tucat karácsonyfadísz csomagban 999-ért, mikor tavaly sem raktuk már fel az összeset?

Biztos, hogy kellett az a hógömb 899-ért

És még hosszan hozhatnám a példákat a 24ezres blokkról, amit vásárláskor kaptam. Pedig csak kenyérért, tejért, narancsért és porzsákért indultam útnak, ráadásul porzsákot nem is kaptam olyat, amilyen a porszívóba kellene. Így hát legkésőbb pár nap múlva újra el kell menni a hiperbe, hátha akkor már lesz megfelelő porzsák, mert nagyon kellene már. Meg hát ezt a 4db 100Ft-os kupont sem kellene veszni hagyni, amit ötezer forintonként kaptam a vásárlásom után. Meg hát tulajdonképpen nem is vettem semmit, pár nap múlva megint üres lesz a hűtő, úgyhogy mindenképpen menni kell a hiperbe.

Nem jól van ez így, nagyon nem. Leginkább az bánt, hogy miért van a magyar kiskereskedelem is legnagyobbrészt külföldi tulajdonban? Miért nem tudják ezt magyarok is megcsinálni maguknak? Másrészt meg az bánt, hogy hiperfüggő vagyok. Miért kell minden héten bemenni a hiperbe, ahol megvetetnek velem sok-sok haszontalan dolgot? És miért érzem mégis ezt a legolcsóbb és legjobb megoldásnak?

Úgyhogy most elhatároztam valamit. Januárban egy hónapon át nem megyek be egyetlen kiskereskedelmi lánc üzletébe sem. Nem költök náluk egy fillért sem. Csakis magyar tulajdonú, családi vállalkozásként működtetett kisboltokban fogok vásárolni. Egyrészt kíváncsi vagyok rá, hogy tényleg drágább-e ez a megoldás, mint a hiper, másrészt amúgy is fel akarom kutatni a környékünkön a különböző kis szakboltokat, meg van is a közelünkben egy jó kis boltocska, amelyet a tulajdonosa üzemeltet.

Tapasztalataimról pedig hetente beszámolok majd itt a blogon egy "Hipermarketek nélkül fogok élni" című posztsorozat keretein belül. Kíváncsi vagyok, ugyanolyan nehéz-e leszokni a hiperfüggőségről, mint mondjuk a dohányról. Jelentkeznek-e majd elvonási tünetek.

Egyáltalán, azt próbálom majd kideríteni, hogy van-e értelme a hiperek teljes száműzésének az életünkből, illetve ha nincs, akkor hol a helye. Ezenkívül arra is fényt szeretnék deríteni, hogy hol vannak a hiányosságai a kisboltoknak ár, választék, nyitva tartás, kiszolgálás... stb tekintetében. Tehát hogy miért van az, hogy ennyire elterjedt a hipermarket a kisboltok és a szakboltok rovására?

A cél végső soron az lenne, hogy megfogalmazzam milyennek kellene lennie álmaim boltjának. Hol helyezkedik el? Mikor van nyitva? Ki árul ott? Ki nem árul ott? Leginkább pedig: Mit árul ott és milyen szolgáltatásokat nyújt?

Valóban érdekes fordulat készülődik a NAV korrupciós botrány ügyében.

Úgy tűnik Orbán Viktor rövidre zárta a dolgot, és az igazság napokon belül ki fog derülni a következő logika mentén:

Orbán zéró toleranciával viseltet a korrupció ellen. Van két ember, aki egymásnak ellentmondót állít egy nagyon súlyos ügyben. André Goodfriend azt állítja, hogy Vida Ildikó a NAV elnöke konkrét korrupciós ügyben érintett, amelyben perdöntő bizonyítékai is vannak, amelyek alapján Vidát kitiltották az USÁ-ból. Vida Ildikó ezt tagadja. Nyilvánvaló, hogy Vagy Goodfriend, vagy Vida nem mond igazat. Miután Goodfriend lépett fel kijelentésével vádlóan, ezért Orbán Vida Ildikót arra utasítja, hogy indítson bírósági pert hamis vád ügyében André Goodfriend ellen. Innentől a következő kimenetelek lehetségesek:

1. Vida Ildikó nem perli be Goodfriendet. Erre két indoka lehet:

1.1. Azért, mert fél, hogy a bírósági eljárásban, vagy más úton Goodfriend előáll a perdöntő bizonyítékokkal. Ebben az esetben egyértelmű, hogy Vida bűnös.

1.2. Azért nem perel, mert Goodfriend diplomáciai mentességet élvez (Ismerjük ezt a Halálos fegyver 3-ból), így úgysem idézhető a bíróság elé. Ez az indok sem állja meg a helyét, hiszen pert indítani nem kerül sokba, így tehát visszajutunk az 1.1. ponthoz, tehát Vida bűnös.

2. Vida Ildikó beperli Goodfriendet. Ekkor ismét két lehetséges kimenet állhat elő:

2.1. André Goodfriend lemond a diplomáciai mentességéről, megkezdődik a jogi eljárás, amely eldönti, hogy kinek van igaza. Ez lenne a legtisztább út, kimenetele egyelőre nem megjósolható a rendelkezésre álló információk alapján. Azonban feltételezhető, hogy ezt a forgatókönyvet csak akkor választja Goodfriend, ha valóban perdöntő bizonyítékok vannak a kezében, máskülönben miért is vállalna egy bírósági eljárást, amely aztán bizonyítékok híján elítéli hamis vádaskodásért?

2.2. André Goodfriend diplomáciai mentességére hivatkozva nem áll a bíróság elé. Ebben az esetben a per meghiúsul, a bíróság nem tudja megállapítani a tényállást. Itt a kérés az, hogy milyen indokok késztethetik arra André Goodfriendet, hogy nem áll bele a perbe? Itt is több lehetőség adódik:

2.2.1. Azért, mert valójában nincsenek perdöntő bizonyítékok a kezében, tehát hazudott amikor megvádolta Vida Ildikót.

2.2.2. Azért, mert vannak ugyan perdöntő bizonyítékok a kezében, de azt az amerikai törvények értelmében nem hozhatja nyilvánosságra. Nem vagyok jogász, de ez az indok számomra nem elfogadható, hiszen amennyiben lemondana diplomáciai mentességéről, amiben semmi nem akadályozhatja meg, onnantól egy magyar bírósági eljárás során a magyar törvények szerint kell eljárnia, amely alapján feltárhatná a bíróság előtt a bizonyítékait, amely alapján a bíróság dönthetne a tényállásról. Innentől tehát a 2.1. ponthoz jutunk. Látszik tehát, hogy Goodfriend maximum elbújni tud a diplomáciai mentesség mögé ebben az ügyben. Ha pedig ezt teszi, annak nyilvánvalóan az az oka, hogy elkerülje a bírósági eljárást, amely megállapíthatná a valódi tényállást. Ergo André Goodfriend ebben az esetben akadályozná a tisztánlátást, aminek nyilvánvalóan oka van. Visszajutunk a 2.2.1. ponthoz.

E logika mentén összefoglalóan az alábbi feltételezésekkel élhetünk:

1. Ha Vida Ildikó nem perel, akkor bűnös.

2. Ha Vida Ildikó perel, de André Goodfriend a diplomáciai mentességére hivatkozik, akkor Vida Ildikó nem bűnös.

3. Ha Vida Ildikó perel, és André Goodfriend lemond a diplomáciai mentességéről, és vállalja az eljárást, akkor Vida Ildikó valószínűleg bűnös.

Kihagytam valamit? Azt hiszem nem. De majd az olvasók úgyis megírják, ha mégis.

Kíváncsian várjuk a fejleményeket, amelyek a fentiek alapján egészen biztosan bekövetkeznek, és így pont kerül az ügy végére. 

És ön szerint mi fog történni?