Újabb gumicsonton rágódik a magyar internetező közönség, amit ezúttal az EU-nak köszönhetünk. Mi magyarok le is csaptuk a magas labdát, azóta folynak a szócsaták, hogy ki kúrta el Orbán, Bajnai, Gyurcsány vagy Medgyessy?
A portfolio.hu közölt egy nagyon jó grafikont a magyar államháztartás hiányának GDP arányos hiányáról 2000-ig visszamenőleg. Ezt próbálom most elemezni egy kicsit, csak hogy objektíven láthassuk, hogy miért is lépett a következő szakaszába a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit eljárás, miért fenyegetnek pont most minket azzal, hogy elveszíthetjük az EU-s támogatások egy részét?
Haladjunk tehát évenként sorban! (Évszám után zárójelben az aktuális kormányfő.)
2000 (Orbán Viktor): Boldog békeév, a nemzetközi konjuktúra hátán gyors, 4,2%-os GDP növekedéssel, alacsony, 3%-os hiánnyal, és csökkenő (56,1%) államadóssággal.
2001 (Orbán Viktor): A 2000-es rekordév után kissé lanyhul a nemzetközi és a hazai konjuktúra is, amin az Orbán-kormány (és Matolcsy gazdasági minisztere) különböző gazdaságélénkítő programokkal és állami beruházásokkal próbál élénkíteni. Ennek persze ára van, a hiány 4% körüli szintre emelkedik, miközben a gazdasági növekedést azért sikerül fenntartani (3,7%), így az államadósság is tovább csökkenhet (52,7%).
2002 (Orbán Viktor, Medgyessy Péter): Orbánék egyértelműen választási költségvetést készítettek. Volt is miből, hiszen továbbra is erős volt a gazdasági növekedés (4,5%), és alacsony államadósság (kormányváltáskor 53,6%). A költségvetés viszont elszállt, amire Medgyessy Péter a „megőrizzük-kibővítjük” kampányígéretei betartásával csak rátett még egy lapáttal. Végül a hiány közel 9%-os lett, az államadósság pedig határozott növekedésnek indult, év végére elérte az 55,9%-ot. Milyen jó lenne ez ma!
2003 (Medgyessy Péter): Ezt az időszakot szokták az elmaradt kiigazítás időszakának nevezni. Én még ehhez hozzáteszem, hogy ez az időszak a történelmi gazdaságpolitikai hiba időszaka. A költségvetést még itt, meg kellett volna fogni, nem lett volna szabad az eladósodás útjára lépni. Hogy mégis ez történt, az Medgyessy Péter megbocsáthatatlan hibája volt. Bár világosan látszott, hogy a költségvetési folyamatok tarthatatlanok, Medgyessy egyelőre nem vonta vissza sem a saját kampányban megígért jóléti intézkedéseit, sem az orbáni választási költségvetés hasonló elemeit. Leghamarabb az Orbánék bevezette lakástámogatási rendszerhez nyúltak hozzá valamikor a nyár folyamán, de ez vajmi keveset segített. A hiány újra nagyon magas lett (7,2%), ezzel párhuzamosan az államadósság tovább növekedett (58,6%), de legalább a növekedést sikerült fenntartani (3,9%). Megjegyzem 7%-os hiányú laza költségvetési politika mellett az a 3,9%-os növekedés nem is mondható olyan túl jónak.
2004 (Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc): A költségvetési lazaság tovább folytatódott, Medgyessy csak erőtlen próbálkozásokra volt képes a hiány lefaragása érdekében. Ám népszerűségét és párton belüli (valamint főként az SZDSZ-en belüli) támogatottságát ez is lenullázta. Közben május 1-jén beléptünk az EU-ba, ahol rögtön meg is indult ellenünk a túlzott deficit eljárás. Igen az, amelyik a mai napig tart. Konvergencia programok sora követte egymást, szinte minden évben egy új, mert hát sose sikerült betartani még az aktuális program első évét sem. Ekkorra már az MSZP népszerűsége a béka feneke alatt volt, jött hát a kormányfőváltás, nyáron Gyurcsány Ferenc vette át a kormányrudat. Az ország helyzete ekkor még mindig relatíve jó. Magas, 4,8%-os GDP növekedés, és még mindig viszonylag alacsony, 60%-os államadósság. A feladat a költségvetés (6,4%-os hiány jött össze év végére) rendbetétele lett volna, de ez nem történt meg. Gyurcsány ehelyett egy másik feladatra koncentrált, a 2006-os választások megnyerésére. Ahogy ő fogalmazott, a „szarból visszahozni a kormányzást a végére”.
2005 (Gyurcsány Ferenc): Gyurcsány még Medgyessy óvatos költségvetési korrekciós politikáját sem folytatta, ehelyett még tovább lazított a gyeplőn. A költségvetés hiánya 7,9%(!!!)-os magasságba emelkedett uniós tagságunk első teljes évében. Persze ennek megfelelően az államadósság is meglódult, 61,7%-ra nőtt az év végére. Hogy nem nőtt jobban, az kizárólag egy egyszeri tényezőnek köszönhető. Ekkor privatizálták a Ferihegy Airportot 500 milliárd forintért. (Visszautalnék az ennek ellenére 7,9%-os hiányra.) Ja ép persze a privatizációs szerződés apró betűit is manapság érezzük meg, amikoris a MALÉV leállása miatt sok százmilliárdos kötelezettsége keletkezhet az államnak (Gyakorlatilag visszafizethetjük a privatizációs bevétel egészét, és még a reptér is odavan.) Ekkoriban jelentek meg egyébként az első erőtlen hangok, amelyek az államadósság növekedését sérelmezték. Máig emlékszem Veres János szavaira, aki szerint semmi gond sincs, mert az államadósság 59,9%, tehát maastrichti kritériumon belüli. Persze ez csak valami pillanatnyi állapot lehetett, mert az adósság soha többet azóte sem látta alulról a 60%-ot. Újabb konvergenciaprogram már nem is született, az EU is belátta, hogy a választások előtt úgyis komolytalan lenne. Óh mily elnézők voltak akkoriban a kormányunkkal, pedig 500 milliárdos reptérprivatizációval együtt is 7,9%-os hiánnyal (enélkül jóval 10% felett!!!) pörögtünk. Ki érti ezt? Én nem! A gazdaság egyébként 4%-ot nőtt ebben az évben, ami a rendkívüli költségvetési lazasághoz képest megint nem túl acélos.
2006 (Gyurcsány Ferenc): Mindenesetre a szociknak megérte a dolog, Gyurcsányék hajszállal megnyerték a választásokat. Mondjuk Orbán is kitett magáért akkoriban, komolytalan ígéreteivel saját magát és hitelességét járatta le, hiszen pontosan tudnia kellett az ország helyzetéről. Mondjuk nehéz is volt jó kampánystratégiát kitalálni. Gyurcsányék jöttek a hitelből és privatizációból finanszírozott jóléti csomagokkal, 13. havi nyugdíjjal, és a győzelmük esetére további jólétemelkedést ígértek. Aki költségvetési hiánnyal, meg államadóssággal kritizált, azt leszólták akadékoskodásért. Nem is nagyon erőltette senki a témát, hogy nagyon erős kiigazítás kellene. Helyette mindenki belement a hazugságkampányba. Orbánék ráadásul megspékelték még ezt Mikola István és Kövér László előtérbe helyezésével. Választások után aztán tudjuk, hogy mi következett. Őszödi beszéd, majd még év közben durva adóemelések. A hiány így is tombolt, 9,3% lett, az államadósság már 66,3%, a gazdasági növekedés 3,9%.
2007 (Gyurcsány Ferenc): Megvan az újabb konvergenciaprogram, további drasztikus megszorítások, adóemelések. A növekedés persze azonnal leállt, mindössze 0,1% lett. Fényesen igazolta ezt, a korábbi növekedési évek fenntarthatatlanságát. A hiány csökkenésnek indult, de még mindig nagyon magas, 5%-os. Az államadósság tovább nő, már 67%. Az ígéret az, hogy nem lesz több megszorítás, a megtett intézkedések következtében a költségvetési hiány fokozatosan helyreáll, és a növekedés is hamarosan visszatér. Ki tudja, lehet hogy így is történt volna, ha nem üt be 2008-ban a világgazdasági válság.
2008 (Gyurcsány Ferenc): A hiány tovább csökken, 3,7%-ra, azonban a gazdaság továbbra is áll, mindössze 0,9% a növekedés, az államadósság meg már 72,9%. És év végén pedig beüt a válság, ami persze az elsők között küldi padlóra Magyarországot. Jön az IMF, és a gigahitelek. Ekkor következett be a korábbi évek lakossági deviza eladósodása tetejébe az állam rendkívüli deviza eladósodása, és innentől datálhatjuk az államadósság jelentős ingadozását az euróárfolyam változása függvényében.
2009 (Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon): Mai szemmel hihetetlen, de Gyurcsány egészen idáig kihúzta az ország élén. Áprilisban adta át az országot Bajnai Gordonnak. Mégpedig romokban. Államadósság 83,4%, a GDP 6,8%-os visszaesésben, a költségvetés összeomlásban, a sokadik konvergencia programmal együtt. Bajnai aztán rögtön megszorításokkal kezdett, végleg megszűnt a 13. havi nyugdíj, 5% ponttal nőtt az áfa, csakhogy a két legjelentősebbet kiemeljem. Emellett további EU-IMF hitelfelvételek, és végül is 4,4%-os hiánnyal megfogott költségvetés. A W alakú válság felívelő szakaszában valamennyire normalizálódott a helyzet, a piaci bizalom is visszatérőben volt. Ehhez persze hozzájárult a 2010-re tervezett újabb adóemelések, például vagyonadó, ingatlanadó. Közben gyakorlatilag már Bajnaiék megkezdték az egykulcsos SZJA bevezetését, hiszen 2010-ben jelentősen (szuperbruttó 5 millió Ft-ra emelték az alsó sávhatárt, és törvénybe foglalták a 2011-es 15 milliós sávhatárt is, ami már kvázi egykulcsos adóként funkcionált volna)
2010 (Bajnai Gordon, Orván Viktor): Az ingatlanadót elkaszálta az alkotmánybíróság, így í 3,8%-osra tervezett hiány már a kezdéskor elszállt. Ennek korrekcióját Bajnaiék jópofán meghagyták az új kormánynak. Nézzük a kormányváltás mérlegét: 85,2%(!!!!!)-os államadósság mégpedig 265 Ft-os euróárfolyam mellett, 1,3%-os gazdasági növekedés, és 3,8%-os hiánycél, amit az EU immár kőkeményen követel, és ami csak sokszáz milliárdos korrekció árán valósítható meg, lévén 2010 második felében indul a W alakú válság második V-je, az európai adósságválság. És akkor megindul az unortodox gazdaságpolitika, amiből 2010-re leginkább csak a bank- és válságadók jutnak, tehát a kormány lakossági megszorítások helyett máig sokat támadott multiadókkal tömte be a jórészt örökölt, de azért kisvállalkozóknak (hazai KKV-knak) adott társasági adócsökkentéssel maga is megnövelt költségvetési lyukat. Év végére végül 4,2% lett a hiány, amit alapvetően az önkormányzatok évvégi túlköltekezése dobott túl a 3,8%-os célon. (Ezt a kiskaput aztán mára már be is zárta a kormány az önkormányzatok szigorúbb kontrolljával, és hitelfelvételeik állami kontrolljával.)
2011 (Orbán Viktor): Tovább tombol az unortodox gazdaságpolitika a magánnyugdíjrendszer államosításával (és a reálhozam kifizetésével!), devizahitelmentő akciókkal, és szimbolikusnak tekinthető visszamenőleges végkielégítési adókkal. Emellett megindult a 2/3-ados forradalom az állam átalakításában is: alkotmányozás, médiatörvény, jegybanktörvény, bírói törvény… stb. Vagyis csupa olyan dolgok amik a kisembert, és annak pénztárcáját nem nagyon érintik. Ellenben rengeteg érdeket sértett felsőbb körökben. A kisemberek számára egyetlen vitatható kérdés az egykulcsos adó bevezetése, és ezzel párhuzamosan az adójóváírás kivezetésének megkezdése (havi 15100-ról 12100 forintra csökkent) volt. Ezt a kiskeresetűekre kedvezőtlen jövedelemhatást azonban minimálbér emeléssel és béremelési megállapodásokkal jórészt sikerült csillapítani. Összességében pedig a nemrég kiadott adatok szerint 2011-ben jelentős reálbér növekedés következett be. Nem is csoda, hogy a kormány megőrizte magas támogatottságát (nagyon lassú csökkenés mellett). Illetve az ellenzéki oldalon azért sokan nagyon csodálkoznak ezen, ki is találták rá a magyarázatot: Aki a Fideszt támogatja, az szerintük „agyhalott és hithű fidesznyik”. Valamint további választékos jelzőkkel illetik még őket. Év végére aztán belső és külső hatások következtében a forintárfolyam jelentősen gyengült, ami a devizaadósság mértékét növelte. A manyup vagyon államosítása azonban így is meglátszott, az államadósság 80,3%-ra csökkent, vagyis 4,9%-kal alacsonyabban járunk, mint a kormányváltáskor. Közben az államháztartási hiány nyugdíjvagyon nélkül is 3% alá csökkent (igaz átmenetinek minősülő válságadókkal), és a gazdaság is nőtt 1,7%-kal. Erre lehet mondani, hogy nem túl jó, de a körülményekhez képest rossznak sem tekinthető.
2012 (Orbán Viktor): Az év eleji hazai és a görög/olasz/portugál/spanyol pénzpiaci hiszti után a kormány kénytelen volt mégis az IMF-hez fordulni, ezzel párhuzamosan pedig a korábbi harcias hangnemről békülékenyre váltott. Ennek köszönhetően a forint jelentősen erősödött, ami valószínűleg erőteljesen meg fog majd jelenni az első negyedéves államadósság statisztikákban is. Folytatódik az egykulcsos adó bevezetése, amely újabb jelentős minimálbér emeléssel és erőteljes béremelési ajánlással, valamint bérkompenzációval köt egybe a kormány. Kiadási oldalon jelentős vágás várható az idén, ezek azonban nem fűnyírelv szerű vágások lesznek, hanem speciális területeket fog érinteni. Azokat, amelyek a korábbi években jelentősen hozzájárultak a magas hiányhoz: gyógyszerkassza, oktatás, önkormányzatok, tömegközlekedés, rokkantnyugdíjak. Csupa olyan dolog, amelyek bár sok embernek fognak nehézséget okozni, de valahol mégis minden eddigi kedvezményezett tudja, hogy az eddigi helyzet egy fenntarthatatlan és igazságtalan kiváltság volt. Épp ezért továbbra sem számítok a Fidesz jelentős népszerűségvesztésére, sőt akár meg is fordulhat a folyamat. A januári közvéleménykutatások szerint már inkább nőtt a kormány támogatottsága. Gazdasági kérdésekbe az ellenzék sem nagyon tud belekötni, leginkább Schmitt Pál plágiumügyével voltak elfoglalva. A költségvetés hiánya jó eséllyel idén is 3% alatti lesz, és egy jó euróárfolyammal év végére 75% körüli, vagy akár az alatti államadósság szint alakulhat ki. Ami a legnagyobb kérdés, az az idei gazdasági növekedés, ami legnagyobb eséllyel – legalábbis az elemzők szerint – 0% körül lehet. Én azonban optimista vagyok és megteszem a tétemet: Reményeim szerint közelebb lesz a növekedés az 1%-hoz, mint a nullához, amit összevetve egy szintén recesszióközeli EU-val, és a jelentős kiadásoldali csökkenésekkel egy egész jó eredmény lenne. És már tényleg csak egy kicsit javuló nemzetközi konjuktúra kellene az "elrugaszkodáshoz" és a "gyarapodáshoz" a következő évekre.
Nos, ezért bízom én továbbra is a Fideszben. És továbbra is tartom, hogy ha annak idején 2002-ben Medgyessyék nem nyerik meg hajszállal a választást, hanem Orbánék folytathatják, akkor nem itt tartanánk. Sanszosabb, hogy már rég euróval fizetnénk, 50% alatt lenne az államadósságunk és gazdaságilag egy erős ország lennénk. De hát sajnos így jártunk. :(
És visszatérve a poszt címében feltett kérdésre: Jogos-e a 2013-as EU-s támogatások felfüggesztése? Igen jogos! Viszont sokkal népszerűbb lenne az EU a szememben, ha már 2005-ben döntöttek volna a 2006-os támogatások felfüggesztéséről és így megakadályozák a Medgyessy-Gyurcsány-féle eladósodást.
