Köszönhetően Török Gábor politológus blogjának, bárki könnyen hozzáférhet a legnagyobb hazai közvélemény kutatók (Medián, Ipsos, Tárki, Századvég) pártpreferencia eredményeihez egy helyről.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt 2011 áprilisban jelent meg egy cikk itt a Nívó blogon Zuhan a Fidesz? Frászt! címmel. Az akkori cikk legfőbb megállapítása az volt, hogy a Fidesz népszerűség csökkenésről szóló hírek, amelyekkel hónapról-hónapra tömegével cikkeztek már akkor is az ellenzéki sajtóorgánumok illetve blogok, alapvetően hangulatkeltésnek minősíthetők, hiszen 2011 áprilisában az összes nagy közvélemény kutató szerint nagyjából ugyanott állt a párt, mint a 2010-es választásokon.

Az akkor még stabilan magas népszerűség okát az alábbi tényezőkkel próbáltuk magyarázni:

1. A kormányváltás utáni szimbolikus döntések (pl. kettős állampolgárság) nem voltak hatással a népszerűségre.

2. A nyugdíjrendszer állami irányba történő terelése inkább csak a felső százezernek fájt, a döntő többség nem siratta meg.

3. A nagy botrányt kavart és sokáig porondon lévő (mára nagyjából elfelejtett) médiatörvény megint csak semleges téma volt a többségnek.

4. Népszerűség csökkentő hatást egyedül a személyi jövedelemadó változtatásának tulajdonítottunk. 2011-ben ugyanis havi 3000 forinttal csökkent az adójóváírás, melynek a jogosultsági jövedelemhatárát is lejjebb szállították. Cserébe azonban minimálbér emelésről határoztak, illetve béremelési megállapodást kötöttek a munkaadói szervezetekkel.

Összességében azt állapítottuk meg, hogy a magyar választók elsősorban pénztárcájuk állapota szerint ítélkeznek a mindenkori kormánypártok felett, és az első évben megtett intézkedések valójában nem jelentettek súlyos megszorítást a döntő többségnek. Voltak ugyan elbizonytalanodók, de alapvetően még tartott a bizalom a Fidesz irányában.

Az egy évvel ezelőtti cikkben előrejelzésre is vállalkoztunk, megjelölve jövőbeli népszerűség csökkentő és növelő hatásokat egyaránt:

1. Gyógyszerkassza tervezett csökkentése – elsősorban a nyugdíjasokat érinti, akik többségükben sohasem voltak a Fidesz törzsszavazói közé sorolhatók

2. Munkanélküli segélyezés rendszerének átalakítása – összességében semleges hatású, hiszen bár a jogosultsági időtartam csökkent, az első három hónap juttatása növekedett, és kibővült a közmunkaprogram is.

3. Kifizethető maximális táppénz csökkentése – elsősorban a magasabb jövedelműeket érinti, akik egyébként jól jártak az egykulcsos adóval.

Összefoglalóan azt jósoltuk, hogy „2012 áprilisára amikorra már túl lesz a nehéz intézkedések javán a kormány, kisebb fölénnyel ugyan, de még mindig a Fidesz fog majd az élen állni. Sőt, az is lehet, hogy akkor már növekvő népszerűségről beszélhetünk.”

Úgy gondolom, hogy ez az előrejelzés alapvetően bejött. A legfrissebb közvélemény kutatások alapján a Fidesz 5-13% körüli mértékben vezet a négy nagy közvélemény kutatóknál a második legerősebb Mszp előtt. Egyelőre az a jóslat is bejönni látszik, hogy akár meg is fordulhat a tendencia. Az alábbi grafikonokon és a közvélemény kutatók eredményeinek átlagát véve az látszik, hogy 2011 novembere óta nem csökken tovább a Fidesz népszerűsége, sőt mintha kicsit növekedett volna is az elmúlt 2-3 hónapban. Ez persze egyelőre még nem nevezhető tendenciának, csak leghamarabb 2-3 hónap múlva. Ami most biztos, hogy 2010 áprilisban a Fideszre az összes szavazókorú választópolgár 33,9%-a, az Mszp-LMP párosra együttesen 17,2%-a szavazott. 2011 áprilisában ugyanez a szám a négy nagy közvéleménykutató átlaga alapján a Fidesznél 31,3% volt, míg az Mszp-LMP-nél 17%. Jelenleg pedig A Fidesz átlagosan 23,8%-on, az Mszp-LMP-DK hármas együttesen pedig 20,8%-on áll. Tehát a Fidesznek még mindig több szavazója van, mint az Mszp-nek az LMP-nek és a DK-nak együttesen.

Közben azért történt egy s más az elmúlt egy évben. A kormány a korábbiakhoz képest még jobban összerúgta a port az EU-val és a nemzetközi pénzügyi körökkel. Volt itt benzinár szárnyalás, áfaemelés, járulékemelés, jövedelemadó csökkentés, adójóváírás teljes kivezetése, végtörlesztés, új alkotmány, 180 forintos svájci frankhitel árfolyamgát, rokkantnyugdíjasok felülvizsgálata, gyógyszerkassza további csökkentése, ingyenes felsőoktatási keretszámok csökkentése, nyugdíjrendszer további „alakítása”, igazságszolgáltatás átalakítása, új jegybanktörvény, új választási törvény, új munka törvénykönyve és a legújabbak: pénzügyi tranzakciós adó valamint telefon forgalmi adó.

Valamennyi intézkedés totális össztűz alatt volt az ellenzék részéről és a blogoszférában is. Pedig ezek közül vajmi kevés volt igazán húsbavágó a többség számára. Legelső helyen talán az egykulcsos adó kialakításával párhuzamosan az adójóváírás teljes megszüntetése áll. Itt ugyanis a kormány minden igyekezete ellenére (minimálbér emelés, bérkompenzáció, béremelési megállapodások) sokan lehettek olyanok, akiknek csökkent valamelyest a nettó fizetésük.

Az összes többi dolog azonban nem igazán bántotta az emberek pénztárcáját. Bármennyire is bizonygatták sokan, a bankadót és az ágazati különadókat az érintett cégeknek nem sikerült, vagy csak nagyon kis részben sikerült áthárítani a lakosságra. A döntő többség nem, vagy csak minimális, párszáz forintos többletterhet észlelhetett. A végtörlesztők egyértelműen jól jártak, a többieknek az árfolyamrögzítés ad hosszú távú (5 év) biztonságot és védelmet. A magas benzinárakhoz a többség alkalmazkodni tudott, 2007-hez képest a benzinfogyasztás 2011-ben 30%-kal csökkent. A felsőoktatásban történő megszorításokat ellensúlyozza a 2%-os kamatra felvehető diákhitel rendszer, az igazságszolgáltatás és a jegybanktörvény közvetlenül nem érinti az átlagembert, és az új munka törvénykönyve sem jelentett a riogatásokkal ellentétben a nagy többségnek semmilyen változást a munka világában.

Közben pedig a gazdaság 1,7%-kal nőtt, 2007 óta a leggyorsabb ütemben. A munkanélküliség nem nőtt, viszont a foglalkoztatottak száma igen, bár elmaradva a sokat emlegetett egymillió új munkahely időarányos mértékétől.

Számomra kicsit meglepő módon alakult az ellenzéki térfél élete. Volt egy pártszakadás, az Mszp-ből kivált Gyurcsány Ferenc vezetésével a Demokratikus Koalíció (DK), e azonban a korábbi tapasztalatoktól eltérően nem csökkentette, hanem inkább nagyon kicsit növelte a két párt együttes támogatottságát. Más említésre méltó nemigen történt az ellenzéki oldalon. Valamennyi párt egész évben stagnáló, esetleg nagyon kicsit emelkedő népszerűséget mutatott fel. A DK-n kívül más ellenzéki pártalakulat nem jött létre, és nem is látszik úgy, hogy a 2014-es választásokig történne valami ezen a téren. Mindenesetre érdekes lehet a három baloldali párt népszerűségének összeadása, együttesen ugyanis az utóbbi hónapokban megközelítették szavazószámban a Fideszt. Az alábbi grafikonok így készültek:

No persze kérdéses, hogy összejöhet-e egy ilyen ellenzéki összefogás, ahol a pártok és azok szavazói egy az egyben támogatni tudják egymás jelöltjeit úgy, hogy semmiféle szavazatvesztés ne történjen. A DK és az Mszp szavazatai szerintem minden további nélkül összeadhatók, nagy kérdés azonban, hogy miként viselkednének az LMP szimpatizánsai. Tudnák-e támogatni az Mszp-vezette ellenzéki összefogást a Fidesz ellenében? Szerintem itt lenne lemorzsolódás, sőt akár átszavazás is a Fideszhez. Egy dolog azonban eldőlni látszik, az Mszp nem tűnik el a süllyesztőben, 2014-ben is a baloldal vezető ereje lesz.

Visszatérve a Fidesz népszerűségére, ismét megpróbálkozok egy jóslással a következő egy évre vonatkozóan. A kormányzati kommunikációnak megfelelően konszolidációra számítok. Az látszik, hogy a kormány minden erejével azon dolgozik, hogy a már bejelentett intézkedéseken túl ne kelljen további terheket raknia a lakosságra. A költségvetés további szükséges kiigazítását újfent némileg unortodox módszerekkel kívánja elvégezni. Ez sikerülhet is, a pénzügyi tranzakciós adóból és a telefon forgalmi adóból a kormány úgy juthat jelentős bevételekhez, hogy azt a lakosság a bankadóhoz és a különadókhoz hasonlóan csak minimálisan fogja megérezni, ha egyáltalán.

Arra számítok, hogy az EU-val is normalizálódni fog valamelyest a viszonyunk, és az IMF-fel is meg tudunk majd állapodni. Fontosnak tarom, hogy a kormány elkötelezett a konvergencia program mellett, a költségvetés egyensúlyát továbbra is őrizni fogják. Az alacsony hiány és egy IMF megállapodás a befektetők bizalmát is visszaállítja majd, csökkenhet a kamatteher, ami automatikusan tovább javítja majd a költségvetést.

Népszerűség tekintetében a következő évben is Fidesz fölényre számítok. Nem látom reálisnak, hogy akár az Mszp, akár a Jobbik beelőzzön. Nem várok, nem látok olyan új körülményt ami a Fidesz népszerűségét tovább erodálná. Ellenzéki összefogás sem valószínű a baloldalon a következő egy évben, valószínűleg egyelőre mindegyik párt tovább viszi eddigi stratégiáját. Felmerül még Bajnai Gordon neve, aki az internetezők körében messze a legnépszerűbbnek számít mostanában. Gyakorlatilag az ő visszatérésére is egyetlen lehetőség maradt, mégpedig az, hogy a Mesterházy Attila vezette Mszp őt jelöli miniszterelnöknek, aki mögé felsorakozhat a DK és az LMP. Ilyen aktusra leghamarabb 2013 második felében kerülhet sor, bár én jelenleg 1/3-adnál nem adok több esélyt egy ilyen forgatókönyvnek.

Lehet, hogy Bajnai Gordon népszerű az internetezők többsége számára, de ez már nem mondható el a teljes népességre nézve. Elvégre ő vette el a 13. havi nyugdíjat és a 13. havi fizetést a közalkalmazottaktól, ő csökkentette le a GYED-et 1 évre, ő szüntette meg a szocpolt, ő akart ingatlanadót bevezetni. Ezek olyan aduk a Fidesz kezében, amelyeket simán ki tud játszani egy kampányban. Ráadásul Bajnai tevékenyen, miniszterként részt vett a Gyurcsány kormányban is, így részlegesen felelősséget kell vállalnia minden akkoriban elkövetett hibáért. Összességében úgy gondolom, hogy kevésbé támadható miniszterelnök jelöltet fog majd állítani az Mszp.

Egy éve ezzel a mondattal zárult a cikkünk: „Egyelőre úgy gondolom, hogy az ellenzéknek korai még pezsgőt bontani. Kíváncsi vagyok, igazam lesz-e?”

Úgy gondolom, igazunk lett. Kíváncsi vagyok, továbbra is az lesz-e? Mindenesetre felteszem a kérdést szavazásra is: