A kutya ugat (Ténytár: Jön a 13. havi nyugdíj, választási költségvetés 2014-ben, Ténytár: MNB - jöhet az unortodoxia), a karaván halad (2012-es költségvetési hiány: 2,1%, Túljegyzett állampapírok, történelmi mélyponton az állampapír hozamok).

Akinek nem inge, ne vegye magára. (Feljelentették Bayer Zsoltot)

Avagy: A derék ember az, aki se nem szent, se nem álszent (link), s aki megelégszik azzal, hogy csak erényes.

Hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát.(Vágó Gábor (LMP): Jön a nyugdíjas autoriterek szövetsége)

Minden jó, ha a vége jó! (Pártok népszerűsége 2010-től napjainkig)

Kérdés, hogy mikor lesz már kolbászból a kerítés? (10%-kal kevesebbet ér a bérünk, mint 6 éve)

Pedig ég a kezünk alatt a munka. (4 milliós rekordhoz közelít a foglalkoztatottak száma)

Bevallom, alig vártam, hogy elhagyjam a mai napra háborús övezetté változott csendes kisvárost. Igen, a petárdázásról lesz szó.

Nem értem és nem is akarom érteni, mire jó ez a petárdázás: jó sok pénzt kifizet az ember, hogy utána durranjon valami. Puff, itt durrant el a vacsorád ára! Biztos van valami oka, hogy ennyien petárdáznak, lehet, hogy ez egy olyan "farokhosszabbító" dolog, vagy egyszerűen csak jó dolog menőzni mások előtt, hogy nekünk durrogásra is telik, hú, mekkora királyok vagyunk! Egy jó pszichológus biztos könnyen feltárná ennek hátterét, például egy kisbaba jókat derül azon, ha csattogok neki a nyelvemmel, lehet, a petárdázás is ilyen elnyomott kisgyermekkori izék továbbélésének eredménye. Nem érdekel, végülis mindenki arra költi a pénzért, amire akarja, ha annyi pénze van, hogy már nem tudja hová tenni jómódjában, költse durrogtatásra! Aki meg inkább nem eszik, csak hogy durroghasson, az meg... az meg.

Viszont lenne egy kenetteljes javaslatom: aki petárdát vesz, az írjon alá egy olyan papírt, hogy ezennel lemond minden, a magyar államtól érkező szociális transzferről, mint például szociális segély vagy ilyen-olyan támogatás. Van annak a pénznek jobb helye is, és én az állam helyében szívesebben adnám ezt a pénzt olyan családnak, amelyik élelmiszert vesz belőle, vagy például cipőt a gyereknek. Aki meg petárdázni akar, oldja meg saját zsebből, és ne (közvetve) az állam pénzét használja erre.  

Az EU szerint nem ihatod meg a vizet, ha literenként 10 mikrogrammnál több arzént tartalmaz. Viszont a Cola Light-ot továbbra is kedvedre fogyaszthatod, ezzel nincs baja az EU-nak. A Cola Light összetevői: víz, szén-dioxid, színezék: karamell, édesítőszerek: nátrium-ciklamát, aceszulfám-K és aszpartám, savanyúságot szabályozó anyagok: nátrium-citrát, foszforsav és citromsav, aromák, koffein, tartósítószer: nátrium-benzoát. Ezen összetevők némelyike igen veszélyes az emberi egészségre!

Szóval, kedves EU, hogy is van ez?

Karácsonykor remekül fest egy karácsonyfa a szobában, de a természetben sem kevésbé domborítja ki szépségeit a téli szürkeségben. Amíg szobai karácsonyfa fényképezésével nem nagyon érdemes próbálkozni, addig természetes közegében remek fenyőfás fotókat lehet készíteni. A legjobbakat szeretném most megosztani, a karácsonyi barangolásomból, fenyővadászatomból.

Így kívánunk Kellemes Ünnepeket Minden Kedves Olvasónknak!

"A minap kezdődött - jelentőségében csak a '68-as diáklázadásokhoz, esetleg az '56-os forradalomhoz fogható - megmozdulások alaposan áthúzták a számításaimat! És nem csupán annyiban, hogy a dugó miatt órákkal később értem haza a megszokottnál, hanem mert eredetileg a jégeralsóról szerettem volna írni, ami így télvíz idején - a maláj kurvákkal egyetemben - a férfiember legjobb barátja.

A címszereplőről annyit mindenképpen érdemes leszögeznünk, hogy nemzetünk legújabbkori történelmének egyik legaljasabb megrontója. Csak azért nem árokásónak bélyegeztem, mert oly megkapó egységbe kovácsolta a diákokat a tanárokkal, amilyet a Holt költők társasága óta aligha láthattunk.

Hoffmann Rózsa volt az, aki bevezette a mindennapi békaügetést és indiánszökdelést az iskolákban. Akik szeretnek a dolgok mélyére látni, persze kitalálhatták, hogy nem mezei szivatásról van szó, hanem így próbálja garantálni, hogy a Nyírő Gyula-i eszmékkel mételyezett gyermekserege egy szál Gárda-mellényben is képes legyen elmasírozni a Don-kanyarig...

Ugyanő forgatta meg a kést minden tanárok szívében, amikor oly képtelenségekkel állt elő, hogy a három hónap fizetett szabadság mellett akár napi 4-5 órát is méltóztassanak dolgozni a pénzükért. Elhihetitek, a végén még ebből is lehet országos sztrájk!

Ennyi gonoszság láttán már igazán nem hibáztathatjuk magunkat, ha arra gondolunk, hogy az államtitkár-asszony szülei nem hobbikertészek, esetleg pillangó kergető hippik, hanem bizony a Volksbund tagjai voltak...

A pontot az Í-re viszont az egyetemi tandíj bevezetése tette fel, s a jövő értelmisége végre egyemberként kiáltott fel, hogy elég volt! Hiszen miféle retrográd ostobaságra vall, hogy a kormány, személy szerint pedig hoffmann rózsa (akinek nevét a jövőben csak kisbetűvel vagyok hajlandó leírni...) nem veszi észre, hogy tudásalapú világgazdaságban élünk, és országunkat csak a kiművelt emberfők virágoztathatják fel, a tandíj viszont szegregál, középkori szintre taszítja vissza a társadalmat. Elég csak megnézni, hogy ma, amikor minden második középiskolás továbbtanul, mennyivel jobban élünk, stabilabbak a kilátásaink, egyszóval boldogabbak vagyunk, mint 25 éve, amikor csak minden tizedik ember szerzett diplomát!

Kérlek titeket pesti, szegedi és mindenféle srácok, hogy tiszta szívetekkel, ábrándos, csillogó szemetekkel a jövőbe tekintsetek, aztán pedig vegyétek is kezetekbe azt! (Az alábbi videón látható fogatlan, torzonborz, beszédképtelen, túlkoros svihákok természetesen nem reprezentálják a mozgalmat.)

Ugyanakkor azt mindenképpen az oktatás nagyasszonyának javára kell írnunk, hogy korához képest jól tartja magát. (itt egy fél mondatot kihagytunk az eredeti szövegből) Arról nem is beszélve, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, még akkor sem, ha nincsen rózsa tövis nélkül!"

:)) Köztudott, hogy időnként idegen tollakkal is ékesítjük blogunkat. Csak olyan írásokról lehet szó, amelyek kimagasló értéket és nívót képviselnek. Tesszük ezt azért, hogy aki esetleg valamiért az eredeti cikkről lemaradt valamilyen okból, annak újabb esélyt adjunk az elolvasására. És persze azért is, mert így karácsony tájékán kicsit már lazulunk. A fenti írás is ilyen, - egyedül a sorkizárást hiányoljuk - a Kigondoltam blogról másoltuk át, majdnem szó szerint. Ezért is van idézőjelbe foglalva. (A háttér dizájnt is az ő tiszteletükre változtattuk meg a mai napra.)

Az eredeti íráshoz, már jó néhányan hozzászóltak, javasolt azt is megnézni. Teljes egészében ide kattintva olvasható. Érdemes kattintani, már csak kíváncsiságból is az eredeti írásból itt kihagyott félmondat miatt.

"Ki itt reformot akarsz, hagyj fel minden reménnyel!" - akár ez is lehetne a mottója a következő kampánynak. Itt van például a felsőoktatás, ami a mai magyar rendszer problémáinak egyik állatorvosi lova, mivel szépen jelzi azt, hogy mivel találja szemben magát egy kormány, ha változtatni akar.

Lássuk először: mit tudunk a mai felsőoktatásról?

1. A mai magyar felsőoktatás alapvetően rossz szerkezetű, rengeteg használhatatlan diplomát ad ki, amivel a diplomás fiatal nem tud elhelyezkedni.

2. Az elmúlt évtizedben a munkanélküliség csökkentésének egyik bevállt módja volt az, hogy a 18 éves nemzedéket valósággal betolták a felsőoktatási intézményekbe, hogy amíg ott tanulnak, addig se rontsák a munkanélküli statisztikát. Igen, ez jelentős mértékben köszönhető az első Orbán kormánynak.

3. A diploma értéke jelentősen csökkent, a munkaerőpiacon ma már lassan annyit ér, mint régen az érettségi. Ráadásul legendák keringenek a friss diplomások szakképzettségéről, azaz hogy mennyire nem tudják gyakorlatban alkalmazni a megszerzett ismereteket.

4. Tegyük hozzá, hogy a 3-as pont nem feltétlenül az oktatóknak köszönhető: egyrészt az utóbbi időben jelentősen nőtt a felsőoktatási szakok-képzések száma, másrészt itt van az a demográfiai tény, hogy az ország lakossága csökken, és egyre kevesebb gyerek születik. Ennek köszönhetően lassan bárkit felvesznek egyetemre-főiskolára, akkor is, ha tudása nem üti meg az elvárt szintet.

Összefoglalva: a mai felsőoktatási rendszer pazarló, nem hatékony, és feleslegesen von el erőforrásokat. Kell-e például évi 100 filozófust képezni, ha mindössze évi ötre van igény? A filozófus szakma amúgy egy gyönyörű hivatás, és mint tudományág, rengeteget tesz hozzá az ember szellemi-lelki fejlődéséhez, de felveti azt a kérdést, hogy szükséges-e minden egyetemen fenntartani ilyen szakot? Másrészt kérdéses az oktatás színvonala is, hiszen tömegképzésben nyilvánvalóan kevesebb idő jut a tehetséggondozásra, ráadásul a tehetségek motivációja is könnyen elveszhet, hiszen az ő diplomáját egy kalap alá fogják sorolni a sokadik, kevésbé tehetséges diplomájával. A mai rendszer meglehetősen sok sebből vérzik, és kimondhatjuk, hogy változtatni kell!

Persze itt jön be a "hogyan" kérdés: a Fidesz szokás szerint bedobta a legdurvább megoldást, hogy legyen miből engedni, és az emberek később kevésbé érezzék a megszorítást. Hogy a hallgatók mit akarnak, nem igazán tudom, a "volt egy álmom-diploma" felirat meglehetősen ködös, nekem is sok álmom van, szívesen lennék például multimilliomos sztárénekes, csak nincs meg hozzá a tehetségem (bár az idei X-Faktort elnézve... :-). Mindenesetre sorozatban mennek a tüntetések, naná, hogy vizsgaidőszakban, meg a konzultációk sora, ahol a kormány azt nézi, hol tud pénzt kivonni a felsőoktatásból, a hallgatók azt, hogy hogyan lehetne konzerválni a jelenlegi állapotot, a fentebb leírt gondolatsor meg úgy elsikkad, mint minden más szakmai ügyben. Megszoktuk.

Tudjátok, mitől félek? Ha ezt a tárgyalássorozatot bukja a kormány, és végül ebből is "bársonyos reform" lesz, mint Gyurcsánynál - meg lehet nézni, hová vezetett -, akkor lőttek az összes többi reformocskának is. A tabuk döntögetése hatalmas elenállással találkozik, és ha már itt bukik a dolog, mi lesz például egy esetleges nyugdíjreform esetén? Semmi, el sem jutunk odáig, mert már előtte kitör a forradalom, persze közben mindenki elmondja, hogy kiadáscsökkentést vár el a kabinettől, meg reformokat, azzal a kitétellel, hogy őt, az adott  személy érdekeit ne sértse, mert akkor az nem reform, hanem csúnya megszorítás. És tök mindegy, ki a miniszterelnök, a saját szavazói fogják felakasztani Orbánt, Bajnait, Bokrost, bárkit.     

Volt olyan nyugati sikerország, mely sikertörténete ott kezdődött, hogy az emberek félretették a személyes érdekeiket, és a közösség érdekeit helyezték előtérbe. Nemcsak azt nézték, mi a jó nekik személy szerint, hanem azt is, hogy mi a jó az országnak, mint közösségnek. Nekem például jó, ha az állam ad havi egymillió forintot alanyi jogon, az államnak viszont nem jó, mert el fog adósodni, na és a végén úgyis rajtam csattan az ostor. El kellene jutni egyszer idáig is.

Nem kis megrökönyödést keltett az IMF delegációban, amikor az amúgy unortodox megoldásairól híres Orbán Viktor a mintegy 20 milliárd eurós IMF-hitelt egy lyukas gumicsónakkal kívánta visszafizetni. Az ügyben természetesen nyomozás indult, és a következőket állapították meg:

Amikor 2008-ban a magyar kormány megkapta az IMF és az EU 20 milliárd euróját, a pénzt továbbutalta a BKV-nak, hogy az végre tegye rendbe magát. A BKV azonnal kiírt egy pályázatot a "Hatos villamos hátsó ülésének rázkódása, és ennek hatása a 90 éven felüliek szexuális életére" témában, melynek értéke pontosan 20 milliárd euró volt, és melyet Gy. Viktor "Szalámiszsömle Offshore Consulting and Managment HR Corporation de legyen az asztalon egy jó zsíros szalonna is LTD"-je nyert meg. A nyomozás során megállapították, hogy a tanulmány 100%-ban megegyezik a Wikipédia "BKV" című szócikkével, tehát plágiumgyanús, de mivel ez az eljárás bevett szokás a magas rangú politikusok diplomamunkáiban is, ezért ez ügyben nem indult eljárás. Gy. Viktor a 20 milliárd euróból vásárolt két fogpiszkálót, melyet egy zálogházba adott, és még aznap visszaváltotta, majd egy barterügylettel egybekötött lízingelt jelzálogkölcsönügylet keretében a két fogpiszkálót visszaváltotta pénzre. A nyomozás során enyhítő körülményként merült fel, hogy az üzlet hasznát Gy. Viktor nem tartotta meg, hanem átutalta az "Éhező korrupt politikusokért és pártokért" nevű alapítványnak. Később a 20 milliárd eurót megbízási díjként átutalta a "Kolbászoszsömle Offshore Consulting and Managment HR Corporation LOL BTW és egyéb közhelyek LTD"- be, melynek szintén ő volt a tulajdonosa, majd a pénzből vásárolt egy lyukas gumicsónakot, melyet leselejtezett, az LTD-t eladta egy hajléktalannak, majd felszámolási eljárást indított volt cége ellen, mint hitelező. Itt lépett közbe az új magyar kormány, mely "megvédte" a lyukas gumicsónakot, és ezt adta át az IMF-nek, mint fizettséget. 

A magyarországi viszonyokhoz hozzászokott kezdő NAV-os nyomozónak nem okozott problémát az egész ügy hátterének felderítése, de az IMF sokat látott és széles nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakemberei már a felénél elveszítették a fonalat, így fogcsikorgatva, szakmai önbecsülésüket féltve, elfogadták a lyukas gumicsónakot, mint hitelmegváltást. Gy. Viktort természetesen szigorúan megbüntették: kötelezték, hogy tegyen ki egy táblát "Ez mind az elmúlt nyolc év mocska!" felirattal, melyet rövid töprengés után rózsadombi villájának régi pöcegödre felé helyezett el.

Mikor legközelebb a magyar kormánynak IMF hitelre volt szüksége, az IMF tárgyalóbizottsága azt üzente, hogy persze, semmi gond, jöjjön csak a magyar vezető politikusokból álló tárgyalóbizottság nyugodtan, de mivel most az IMF egy olyan szigeten tartózkodik, amelyre nem vezet híd, ezért a magyar tárgyalópartnernek meg kell oldani a folyón való átkelést - és hogy lássák az IMF jó szándékát, szívesen felajánlanak e célból egy gumicsónakot. 

Megjegyzés: aki azt állítja, hogy a lenti történetről a kormány gazdaságpolitikája illetve az IMF-fel zajló kálváriája jutott eszembe, azt kitagadom, megfeszítem, illetve megdobálom hógolyóval :-)

Szakad a hó, tucatnyi várakozóval együtt állok a buszmegállóban. Az emberek türelmesen várják a némileg késő buszt, a hangulat olyan karácsonyi, hiába, a decemberhez ugyanúgy hozzátartozik a hó, mint az augusztushoz a kánikula, vagy az őszhöz az eső; mindössze két tinédzser srác hógolyózik önfeledten a buszmegálló mögött. Közben megérkezik a busz, nem is késett olyan sokat, pláne ha azt nézzük, hogy mennyire csúszós-hókásás az út; a két gyerek rohamtempóban felszáll a hátsó ajtón, a körülöttük állók megbocsátó mosolyától kísérve. Leülnek, továbbra is vidámak, nevetgélnek, közben a busz is becsukja az ajtót és elindul. Ekkor megszólal az egyik kölyök:

- Figyelj már, kezedben maradt egy hógolyó.

És valóban, a másik srác kezében egy jókora hólabda pihen, biztos, mikor felszállt, annyira sietett, hogy elfelejtette eldobni. Na, mi legyen?

A srácok gyorsan számba veszik a lehetőségeket: kidobni már nem lehet, hiszen zárva az ajtó, az ablak meg nem nyílik; tartogatni sem lehet, hiszen a buszon fűtenek, és garantált, hogy a hó elolvad, a gyerek meg elázik. A megoldást a szenvedő fél röhögéstől már fuldokló társa adta meg ismét:

- Edd meg!

És nem volt mit tenni, a srác szép csendben elkezdte harapdálni a hógolyót, és finoman megeszegette, mint egy jégkrémet szokás. Biztos nem esett annyira jól neki ez a jéghideg, ízetlen fehér izé, de hát így járt.

Persze a buszon mindenki vigyorgott, hiába, az ember mindig tanul. A fiatal gyerek legközelebb nem viszi fel a hógolyót a buszra, mert akkor ismét pórul jár. Vagy igen?

A Fidesz által elképzelt fizetős felsőoktatás igenis minden magyar állampolgárnak érdeke! Érdeke az alacsony jövedelmű társadalmi csoportoknak éppúgy, mint maguknak az érintett diákoknak. Aki a saját taníttatásának a költségét sem képes kitermelni későbbi munkája során, azt miért kellene adófizetői pénzből taníttatni? Itt most nem az orvosokról, meg a tanárokról van szó, mert az ő költségüket az állam átvállalja, hanem a piaci szakmákról.

Ez így elsőre meredeken hangzik, pedig határozottan így van! No persze nem mindegy hogyan vezetik be, de az a módszer, amit a Fidesz javasol rendkívül előremutató a jövőre nézve. Persze a tisztánlátást akadályozza a témában zajló sokéves demagóg vita, úgyhogy ezúttal próbáljuk meg kicsit meghaladni a témában általában elhangzó felszínes érvrendszert és leegyszerűsített paneleket.

A mindenkori ellenzék, vagy éppen az ellenzéki Véleményvezér blog legfőbb vádja a fizetős felsőoktatással kapcsolatban, hogy az kirekeszti a nehezebb anyagi helyzetűeket a felsőoktatásból, ezáltal csorbul az esélyegyenlőség, lezárja az utat a felemelkedés, a középosztályba feljutás elől.

Fenti érvek alapján a felszínes gondolkodó igaznak is gondolhatja a fizetős felsőoktatás káros voltát, de ha rendszerben gondolkodunk, akkor egész más a kép. Nézzük sorjában!

Miért előnyös az önfinanszírozó felsőoktatás az adófizetőknek?

Leginkább azért, mert nem az ő adójából kell finanszírozni azt. A felsőoktatási rendszer fenntartásának éves költsége nagyjából (300 milliárd Ft) 157 milliárd Ft, miközben a felsőoktatásban részt vevő államilag támogatott hallgatók száma úgy (300 ezer fő) 200 ezer fő. Ha a két számot elosztjuk egymással, azt kapjuk, hogy egy hallgató taníttatása évente (1 millió Ft-ba) 800ezer Ft-ba kerül az államnak, a társadalomnak, az adófizetőknek. Ezt a 157 milliárd Ft-ot évente az államnak be kell szednie adó formájában. Ha ez nem lenne, vagyis ha a felsőoktatás önfinanszírozó lenne, ennyivel kevesebb adót kellene fizetnünk. Vagy ha már beszedjük, elkölthetnénk munkahelyteremtésre, gazdaságélénkítésre, vagy mondjuk adósságcsökkentésre.

És miért előnyös a hallgatóknak?

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kormány nem csak úgy önmagában vezette be a tandíjat, ahogy azt tette volna például 2008-ban vagy 1995-ben a szocialista párt, hanem egy olyan rendszer részeként, amelyben az érintett szakok diplomásai nagyon jól járhatnak. Az ugye világos, hogy az önfinanszírozó felsőoktatást nem a tanári vagy az orvosi karokon vezetik be, - az ellenzéki bírálók ezt a tényt is hajlamosak elhallgatni -  ahol nyomottak az államilag szabályozott bérek, hanem azokon a szakokon (pl. jogi vagy közgazdasági), ahol diplomaszerzés és elhelyezkedés után bizony átlagot magasan meghaladó jövedelmeket lehet elérni. Tehát igaz ugyan, hogy ezen diplomák megszerzése pénzbe kerül az illetőnek, utána viszont egy egykulcsos jövedelemadó rendszerben találja magát, tehát az elért magas jövedelméből több marad zsebben, és kevesebbet von el az állam. Ráadásul a családi adókedvezmény révén a sok gyermek vállalását is erősen ösztönzi a rendszer ebben a társadalmi rétegben, hiszen ezek a fiatalok lesznek azok, akik három gyermek vállalása esetén magas jövedelmük okán igénybe tudják venni a maximális, havi 100ezer forintos adókedvezményt is, Valamint a gyermeknevelés révén újra jogosult otthonteremtési szocpol támogatásra is. Senki nem mondhatja tehát, hogy nincs perspektíva ma olyan szakokra jelentkezni a fizetős felsőoktatásban, ahol várhatóan magas jövedelmeket lehet elérni.

Az sem igaz, hogy bárki is ki lenne rekesztve a fizetős felsőoktatásból az anyagiak miatt, hiszen a 2%-os kamatozású Diákhitel 2 rendszer pont a tandíj fizetésre lett kitalálva, míg a hagyományos diákhitel lehetővé teszi mindenki számára, hogy akár diákmunka nélkül is fizesse belőle a havi megélhetést és az albérleti/kollégiumi díjat, ha otthonától távol tanul valaki.

Az persze igaz, hogy a diplomaszerzés önmagában még nem garantálja a jó állás megszerzését. Ahhoz bizony kitartónak, céltudatosnak, tehetségesnek, önmagát jól eladni tudónak és nem utolsósorban mobilnak kell lennie a fiataloknak. A sült galamb nem repül senkinek a szájába, harcolni kell érte. Aki nem ilyen, annak nem lesz jó állása, és nem fogja tudni visszafizetni a diákhitelét. De ugyanígy kidobott pénz az oktatására költött állami pénz is egy ingyenes rendszerben.

Lehet tehát választani! Mi a jobb? A Fidesz rendszer, ahol a diplomás önerőből vagy Diákhitelből kifizeti taníttatásának költségeit, majd élvezi az egykulcsos adó és a családi kedvezmények rendszerét, vagy pedig a költségtérítéses rendszer, ahol ingyenes, vagy jelképes összegű tandíjú a felsőoktatás, viszont a többkulcsos adónak köszönhetően aztán egész életében fizetheti a magas adókat, akire tulajdonképpen adófizető rabszolgaként, fejőstehénként tekint az állam. Nem beszélve arról, ha gyereket vállalsz, tehát megugrik a költséged és visszaesik a jövedelmed, akkor azt sem ismeri el az állam, és lakástámogatási rendszer sincs, mert azt ugye a szocialisták és Bajnaiék megszüntették. Hogyan vállalnál erre gyereket??

Rossz dolog a Diákhitel?

Erre a kérdésre is ismerjük a demagóg, a magyarok alacsony pénzügyi kultúráját meglovagoló ellenzéki vádakat, miszerint a Diákhitel nem megoldás, sőt nagyon veszélyes, hiszen szegény pályakezdő fiatal egyből adóssággal kezdi az életét, meg különben sincs semmi garancia arra, hogy a diploma után el tud helyezkedni. Meg egyáltalán, a hitel úgy általában egy rossz dolog!

Persze hogy a hitel rossz lenne, csak ebben a felállásban hallhatjuk, közben persze az is folyamatos vád, hogy a bankadó miatt a bankok leállították a hitelezést, pedig hitelezés nélkül nincs gazdasági növekedés, tehát a hitelezés ebben a gondolatmenetben már hirtelen egy jó dolog. Hogy is van ez? Természetesen úgy, hogy vannak jó hitelek és rossz hitelek. Rossz hitel például egy 30%-os THM-re megvett LED TV, vagy hitelekből finanszírozott 13. havi nyugdíj, de jó hitel egy fejlesztési hitel, amiből új gyártóegységek, termelő tőke keletkezik. Ugyanígy jó hitel a 2%-os Diákhitel2, ami nem más, mint egy humán tőkébe fektetett fejlesztési hitel. De persze az ellenzék részéről bármit tesz is a kormány, ha sapka van rajta az a baj, ha meg nincs, akkor meg az.

Mellékszál, de ugyanez a következetlenség lelhető fel az ellenzék kritikái között amikor egyfelől arról beszél, hogy a választási regisztráció milyen egy ördögtől való dolog, nem másról szól, mint hogy az alsóbb rétegeket zárjuk ki a szavazásból. Közben meg az is vád, hogy a Fidesz kizárólag a politikai analfabétákra épít, kommunikációját végletekig leegyszerűsítve tálalja a köznek szándékait, terveit. Hogy is van ez? Hol a sapka?

Másik mellékszál, ami mutatja a magyarok pénzügyi kultúrájának tragikus szintjét, az a devizahitelek  árfolyamgát rendszerének népszerűtlensége. Szinte minden felkent szervezet, intézmény azt tanácsolja, hogy nagyon érdemes belépni, mégis a jelentkezési határidő letelte előtt nem sokkal a jogosultak alig 20%-a élt a lehetőséggel. Az interneten meg keringenek olyan ellenzéki riogatások, és minden alapot nélkülöző számítgatások, hogy bizony az árfolyamgát milyen rossz dolog, nem segít a bajba jutott hiteleseken, sőt még jobban eladósítja őket. Közben pedig az is vád, hogy miért támogatják az adófizetők pénzéből azokat, akik felelőtlenül devizában adósodtak el, és miért nem a forinthiteleseket. Hogy is van ez? Hol a sapka?

Mire jó az ösztöndíj?

Hallani időnként alternatív javaslatot is. Ez általában valamilyen homályos okfejtés arról, hogy kell valamekkora tandíj is, meg kell ösztöndíj rendszer is, amit tanulmányi eredmény, vagy éppen szociális tényezők alapján lehetne osztogatni. Nem kétlem, hogy az ösztöndíj is lehet működőképes megoldás, csak éppen baromi nehéz jól megvalósítani, ellenben viszonylag könnyű kijátszani. Szociális rászorultságot bármelyik gazdag vállalkozó apuci ki tud mutatni jövedelemigazolásán, a tanulmányi eredmény alapú ösztöndíj pedig éppen nem a rászorulót támogatja, hanem azt a jó helyzetben lévő jó hátterű hallgatót, akinek nem kell mondjuk diákmunkát vállalnia éjszakánként, hanem maximálisan a tanulásra tud koncentrálni, ráadásul eleve olyan elit gimnáziumokból jött, ahol magasabb szintű középfokú oktatásban volt része, így a felsőoktatási tanulmányokat is könnyebben veszi, mint egy falusi kisiskolából érkező hátrányos helyzetű társa.

Mit kellene még tennie a Fidesznek?

Elsősorban jobb kommunikáció kellene a felsőoktatási reformmal kapcsolatban. Ehhez mondjuk nem Selmeczi Gabriellát kellene kiállítani, hogy elmagyarázza, hanem valaki mást. Persze nincs kétségem afelől, hogy akárki lenne a szóvivő, gyorsan karaktergyilkolászás áldozata lenne ő is. Lásd: Giró-Szász András, vagy éppen pont a Fidesz által kicsinált mszp-s kormányszóvivő-jelölt, Demcsák Zsuzsa. 

Szóval be kellene mutatni, hogyan illeszkedik a fizetős felsőoktatás az egykulcsos adó rendszerébe, miért előnyös ez mindenkinek, miért nem kell félni a Diákhiteltől.

A néhány tízezres olvasottságú Nívó blog persze próbálkozik, de talán hatékonyabb lenne, ha az óriásplakátokon nem az összebújó sutyorgó Gyurcsányt és Bajnait láthatnánk mindenfelé, hanem a kormányintézkedések, köztük a felsőoktatási reform előnyeit ecsetelő ismeretterjesztő anyagokat.

***** Frissítés: 2012.12.15.

És a lájkok csak érkeznek és érkeznek. Nem tudom honnan, gondolom a facebook-ról, mindenesetre köszönöm. A kommentelők között egyedül maradt a cikk szerzője a véleményével, de a lájkok száma nagyon sokat jelent.

Gondolom, nemcsak nekem unalmas a hétfői Gyöngyösi-beszédet követő hiszti, mely valami olyasmiről szól, hogy rekesszük ki azokat, akik megpróbálnak kirekeszteni bennünket azért, mert mi kirekesztjük őket a mi kirekesztésünkért (és lehet folytatni...). A beszédről nincs mit mondani, örülök, hogy hétfőn Gyöngyösi ezt látta a legnagyobb problémának, én fel tudnék sorolni legalább száz ennél fontosabb problémát is, de hát mondtak már elég hülyeséget a parlamentben.

Viszont nagyon szomorú az, ahogy sokan a demokrácia védelmében elképzelik a demokratikus megoldást: monnyonle, tisztícssuk meg, takaroggyanak, kapjákbe, na meg rekesszük ki őket mert ők is kirekesztenek minket, blablabla. Gyorsan tisztázzunk le pár dolgot:

1. Ma Magyarországon szólás- és véleményszabadság van: bárki gondolhat bármit, és ezt ki is mondhatja. Más kérdés, hogyha hülyeséget beszél, de ekkor sem az a megoldás, hogy elnémítjuk.

2. A Jobbik a 2010-es választások során került a parlamentbe, és meglehetősen sok választót képvisel. Lehet őket szidni, lehet velük egyetérteni, lehet ellenük tüntetni, persze, mindent lehet. Elnémítani nem lehet.

Szerintem ehhez tartsuk magunkat. Nemcsak Gyöngyösi kelt gyűlöletet, hanem azok is, akik az egészet jelentősen túldimenzionálva, ne adj' isten fizikailag fenyegetve kívánják megoldani. Szomorú, hogy így kezdődik az advent.