Nemrég még mindenki az LMP-ről beszélt, hogy szakadnak-e vagy sem, pedig van a magyar politikai életnek még egy szereplője, ahol lassan hasonló kérdés merülhet fel: vajon szakad-e a Jobbik? Tudom, vadnak tűnik a kérdés, mert jelenleg erre semmilyen jel nem mutat, de véleményem szerint lassan eljöhet az az idő...
A hétfői Gyöngyösi-féle zsidós elszólás jól megmutatta a Jobbik határait: egy bizonyos szintig el lehet lenni a párttal, vannak jó meglátásaik, vannak jó elképzeléseik, de hajlamosak elmenni egy olyan irányba, ami inkább paranoiára emlékeztet, nem normális politizálásra. Ezt most még egyszerűbben leírom, hogy mindenki értse: az a dolog, hogy a Jobbik nem kedveli a cigány életmódú embereket, sok emberben pozitív hatást kelt, sajnos nem alaptalanul, mert vannak rossz tapasztalatok. (Figyelem! Nem véletlenül van kiemelve a "cigány életmód", ugyanis nagy különbség van az "utálom az összes romát" és az "utálom az összes ingyenélő, pióca típusú embert" között!) Ha ma valaki azt mondja, hogy igyekszik megregulázni ez utóbbi réteget, és megtanítja nekik, hogy "nincs ingyenebéd", az a társadalom jelentős részének helyeslésével találkozhat, és politikai tőkét is kovácsolhat belőle. Ez emelte fel a Jobbikot 2010-ben, és egyben ezzel üzentek a szavazók a magyar politikai elitnek, hogy elegük van a látszatmegoldásokból, erről a témáról beszélni kell, és hogy igenis, súlyos problémáról van szó! És van az a dolog, hogy a Jobbik bizony zsidózik is időnként, ami viszont kifejezetten visszatetszést kelt, mivel a zsidókérdést firtató Jobbikos hangok erősen megkérdőjelezhetőek, másrészt, ha létezik ez a jelenség, nem érzi olyan súlyos problémának a társadalom, hogy akkora feneket kellene keríteni ennek. Számos ennél jóval nagyobb és valósabb probléma van az országban. Tehát amit nyer a Jobbik a "cigányozással", legalább annyit veszít a "zsidózással".
Pont ez a párt továbblépésének a gátja: sok jobboldali szavazó áhítozik egy jobboldali értékrend mentén szerveződő normális pártra, amelynek akár esélye is lenne megszorítani a behatárolhatatlan értékelvű Fideszt (akik hol konzervatívok, hol szocialisták, hol kommunisták, hol meg elmebetegek), és adná magát a Jobbik, ha... ha nem lennének ezek a felhangok. És itt megint nem a rendpárti, esetleg enyhén cigányozós felhangokról van szó, mert amikor olyan történetekről olvasunk, hogy szinte nulla büntetéssel megússzák a tolvajok, akkor az emberek felhördólnek, hogy "de jó lenne helyretenni ezeket, és nem tökölni ebben a fene nagy demokrációban!" Az erőskezű, korrupciómentes hatalom egy normális gazdasági programmal simán nyerő lehetne, és ebben a Jobbik a legjobb: erőskezűnek erőskezűek lennének, korrupcióban talán ők érintettek a legkevésbé (ez mondjuk nem nagy dicsőség, igen alacsonyan van a mérce), normális gazdasági program meg... azt nem nehéz csinálni, bármelyik gazdasági területen tevékenykedő egyetemi tanár összehoz ilyet egy hét alatt, nagyvonalakban persze. (Na meg ez utóbbi területen tökéletes ütőkártya az, hogy "mé', mondjál már valakit, aki az elmúlt 20 évben koherens, hosszútávon is működő, tabukat döntögető. a társadalom érdekeit figyelembe vevő gazdaságpolitikát hajtott végre!") Szóval a Jobbik ezen a téren korántsem áll olyan rosszul, mint gondolnánk, és aktívabb, nyugodtabb kommunikációval ezt simán el tudnák ültetni a választók agyában.
De nem ezt teszik, a Jobbik kommunikációjában rengeteg olyan elem van, amivel meghökkentik az átlagszavazót: egy kis kommunistázás ide, egy kis multibérencezés oda, meghintve némi zsidózással, na meg a Gárdával - csakhogy ezzel képtelenek lesznek új szavazókat megszólítani, a régiek meg lehet, hogy megunják a meglehetősen eredménytelen parlamenti jelenlétüket. A kitörési pontot fentebb felvázoltam, és ha lesznek olyan Jobbikos politikusok, akik hasonlóképpen gondolkodnak, nem zárom ki, hogy pártszakadás lesz a "puha-" és a "keménymag" között. Márpedig a 2014-es választás nagy hívószó, és alighanem lesznek olyan mérsékelt jobbikos politikusok, akik nem szívesen adják fel képviselői helyeiket, mert pl. Gyöngyösi nem bír magával.
(Divatos szóval élve kis "OFF"-fal kezdeném: többször is tapasztaltam, hogy egyes bejegyzések után többen csak néznek: most erre mit kell írni, "Orbááááán", vagy "elmútnyócééééév"? Ezért most segítek, ez a poszt "Orbáááán", úgyhogy aki csak ennyire volt kíváncsi, mehet is kommentelni; a többiek között, akik végigolvassák, kisorsolunk egy Zámbó Krisztián "Dalok, amiket nem hamisan énekeltem" CD-t, ami arról is nevezetes, hogy tömörítetlen formában hiperlassú interneten is pillanatok alatt lejön. De legyen elég az OFF-ból.)
Minap nézegettem, hogy mennyire tele vannak a plakáthelyek "Nem engedünk az IMF-nek" illetve Bajnai-Gyurcsány összeborulós plakátokkal. Komolyan mondom, ha például a Coca Cola ekkora felületen reklámozna, ember nem inna Pepsit. Most nem is firtatom, hogy ez mennyibe került és ki fizeti (érdekes kérdések amúgy!), inkább azon gondolkodtam, hogy kinek volt ez az elmebeteg ötlete, hiszen már a régi kabaré is megmondta: "a rendszernek nincs szüksége reklámra!".
Nem kell találgatni, megmondom: a kormány kommunikációs csapata (egész pontosan Miniszterelnökség) illetve a hozzájuk kötődő értelmiségi vagy minek nevezzem kör találta ki ezeket az épületes dolgokat. A Miniszterelnökségen nem csodálkozom: így jár az, aki nem szakmai, hanem politikai-uram-bátyám alapon dönt fontos szakmai pozíciókról. A másik értelmiségi csoport (CÖF) arcai viszont szélsebesen közelítenek azokhoz a baloldali-liberális értelmiségiekhez (ismerős, ugye?), akik akár egy uzsonnászacskót is aláírnak,ha a megfelelő személy nyújtja eléjük.
Szép kis csapat. Vajon ezek az emberek tisztában vannak-e a magyar valósággal? Például, hogy mi irritálja az embereket a Fideszben? Feltételezem, hogy ezek a személyek már annyira felülemelkedtek a pórnépen, hogy fogalmuk sincs, ezért hadd' segítsek: a nyomulás és az aggresszió, amit a kormány képvisel! Ez a plakátsorozat tökéletesen képviseli azt a politikát, amiből egyre több embernek van elege. Inkább tessék szép csendben tenni a dolgokat, nem pedig nagy hangon, hőbörögve légbuborékokat eregetni!
Nem tudom, mérik-e a plakátok hatását, és egyáltalán lesz-e olyan ember, aki pl. a Bajnais plakátot megnézve homlokára csap, és azt mondja: "Tényleg! Mostantól inkább nem Bajnaira, hanem a Fideszre szavazok!" Ha esetleg lenne ilyen olvasónk, jelezze a hozzászólásokban, ő is résztvehet a bevezetőben említett Zámbó Krisztián CD sorsolásán :-) Aki esetleg látja, mi az értelme ennek az egésznek (a közpénz megfelelő zsebekbe történő csorgatásán kívül), az meg írja meg nekünk, hátha okosabbak leszünk.
Esküszöm, a fene nem akart a témáról írni, így is ezzel van tele a magyar sajtó és blogoszféra, hogy miért nem akar egy parlamenti küszöb környékén táncoló pártocska csatlakozni a még csak nagy szavak mentén létező volt miniszterelnök fémjelezte politikai mozgalomhoz, de úgy néz ki, ma már ez elég. Az Együtt 2014 és Bajnai ütőkártya lett a médiában, az ezzel kapcsolatos cikkek, posztok elsőbbséget élveznek minden mással szemben, legyen az háború, katasztrófa vagy megszorítás. Kezdem azt hinni, hogy az egész Orbánék ötlete volt, így legalább kevesebb figyelmet kap újabb megszorító csomagjuk, mert a közvélemény jobban szeret a Bajnai és az LMP címkéjű gumicsonton rágódni, mint azon, hogy nő a rezsiszámla.
Mindenesetre látványos, hogy milyen mértékű offenzíva indult az LMP ellen, azért, mert olyan döntést hozott, ami után nem lehetett élesíteni az ellenzék páratlan összefogásáról előre megírt ódákat. Mert az, hogy a fideszesek nem szeretik Bajnait, az egy dolog. Az, hogy jobbikosok sem, az egy másik dolog. De hogy az ellenzéki LMP? Micsoda skandallum, hogy a Lehet más a politika néven, Bajnai ellen is indult mozgalom nem hajlandó beállni a volt miniszterelnök mögé! Pedig a nagy közös cél megvan (leváltani Orbánt és visszaállítani a demokráciát), igaz, más még nincs, de a "Vesszen Orbán!" ugyanolyan hívószó a szavazók egy részének, mint anno a "Vesszen Gyurcsány!". És van egy gyanúm, hogy a két csoport között erős átfedések vannak. Szomorú, hogy sokan azért akarják Bajnait választani, mert "nincs más jobb", pedig tudnám sorolni a neveket, igaz, ők nem akkora bulvárszereplők, nem velük van tele a sajtó, de múltjuk-tudásuk simán feljogosítaná őket egy miniszterelnöki posztra. Más kérdés, hogy a jelenlegi politikai mocsárban, amiről mi, szavazók is tehetünk az ilyen "vesszen XY!" meg "ő a kisebbik rossz" hozzáállással, nem kívánnak beszállni az inkább kertévés kiszavazóshownak beillő politikai kampányba. De ez már egy hosszabb történet.
Az LMP-t becsülöm azért, mert hajlandóak voltak kiállni eredeti elveikért, annak ellenére, hogy ez a döntés alighanem 2014-es megsemmisülésüket hozza. Meglepő, de ezek szerint a mai magyar politikában vannak még olyan emberek, akik gyakorlatilag hajlandóak lemondani 2014 utáni parlamenti mandátumukról, mert nekik elveik vannak. A "baráti sajtó" osztja őket ezért, de hát ez van. Már csak arra vagyok kíváncsi, mikor fog kiderülni, hogy Schiffer András diplomamunkája 34,786%-ban egy az egyben, forrásmegjelölés nélkül idéz mondjuk Schmitt Páltól.
Néhány napja hangzott el Matolcsy miniszter szájából az a javaslat/ötlet/szándék/terv, hogy 2025-re meg kellene duplázni a magyar GDP-t.
A szándék nemes, kivetni valót nem is lehet találni benne, talán csak az odavezető út lehet még érdekes. A gazdasági növekedés kulcsát, titkát kellene már végre megtalálni.
Az ellenzéki véleményvezérek gyorsan lecsaptak Matolcsy mondatára: Ez hülye, ez nem normális, ez közröhely, ezt nem lehet megcsinálni, ez nem reális, azonnal mondjon le! Írta a Véleményvezér blog másnap. Az indoklás is megvan: a következő 1-2 évben más most láthatóan úgysem lesz semmi, örülhetünk ha nem csökkenünk tovább. Az EU-ban is elhúzódó válság várható, nekünk meg évi 7%-kal kellene nőni ahhoz, hogy a duplázás meglegyen. Nagyon jó érvelés, ebben a logikában nem is lehet belekötni. Véleményvezér szerint bele kell törődnünk, hogy kicsik vagyunk és a mi életünkben már kicsik is maradunk.
Azonban Matolcsy György tett még egy érdekes összehasonlítást, és a poszt hátralévő részében ezzel szeretnék foglalkozni: "A nálunk kisebb Ausztria GDP-je évi 300 milliárd euró, szemben a magyar 100 milliárd euróval." Az én kérdésem most Matolcsytól függetlenül, hogy hogyan lehetne mégiscsak belátható időn belül valahogy elérni az osztrák színvonalat. Hogy lehet, hogy az egy osztrákra jutó GDP még vásárlóerő paritáson is közel háromszorosa az egy magyarra jutó GDP-nek?
Talán ott többen dolgoznak? Nem! Ausztriában a foglalkoztatottak száma mintegy 3,4 millió fő, szemben a magyar 3,9 millióval. Tehát félmillióval kevesebb ember állít elő háromszoros hazai összterméket. És mégis lehetetlennek mondják sokan, hogy az osztrák termelési szintnek évtizedes távlatban is akárcsak a közelébe jussunk.
Kezdjük talán ott, hogy mi a GDP? A bruttó hazai termék az a 'jószághalmaz' - közgazdasági bikkfanyelven szólva - amelyet az ország lakossága és vállalatai megtermelnek. Beletartozik ebbe a cipőgyárban termelt cipő, a földeken megtermelt búza, a fogtömés a fogorvosnál, a hajvágás a fodrásznál, a tömegközlekedés éppúgy mint mondjuk a bérszámfejtés vagy éppen a polgármester, az önkormányzati alkalmazottak munkája, a telefon- és internet szolgáltatáson keresztül lebeszélt percek, letöltött weboldalak száma.
Az élet, a gazdaság tehát ugyanúgy működik mint Ausztriában, mégis náluk kevesebb ember termel több árut és szolgáltatást. Kérdés, hogy nálunk miért nem ez a helyzet, és hogyan lehetne ezen változtatni, lehet-e egyáltalán?
A válasz az, hogy egészen biztosan lehet! Nem is kell erre évtizedeket várni, akár egyik napról a másikra lehetséges. Nem olyan elvetemült tehát Matolcsy GDP duplázási ötlete. A napokban jelent meg a hír, hogy Németországban 100 ezerhez közelít az ott dolgozó magyarok száma, akik az elmúlt évtizedben vándoroltak ki oda, egyre gyorsuló ütemben.
Tehát hogy is van ez? Adott 100 ezer ember, akik idehaza kerestek valamennyit, termeltek valamennyi GDP-t, ha egyáltalán termeltek. Majd egy szép napon kivándoroltak Németországba, ott munkába álltak, majd hirtelen egyből az itthoni termelésük háromszorosát végzik el, kb. azonos mértékben nagyobb fizetésért cserébe. Ebből pedig az következik, hogy bizony benne van a potenciál a magyar munkaerőben, nincs okunk a kishitűségre.
Most már csak az a kérdés, hogy ha valaki odakint képes a nyugati színvonalú munkára, akkor itthon miért nem? Rá lehet persze fogni a gazdaságpolitikára, hogy azért mert magas az áfa, vagy egykulcsos a jövedelemadó, vagy mert nálunk bankadó, telekomadó és közműadó van és azért. De ezek a kifogások engem nem győznek meg, bár arra kétségkívül kiválóan alkalmas szófordulatok, hogy egy agitatív gondolatmenetet arra lehessen kifuttatni, hogy a zorbán-matolcsy hülye, mondjanak le, jöjjön a Bajnai, aki már egyszer megmutatta, és máris minden mindjárt jobb lesz.
Én ehelyett inkább azt vizsgálnám, hogy ha egyszer ugyanannyi ember dolgozik nálunk és Ausztriában, és ott mégis háromszor annyi a GDP, akkor ki az, aki itthon kevésbé hatékony munkát végez osztrák társához képest? Egységesen mindenki harmadannyi értéket állít elő, vagy pedig vannak fokozatok?
Így elsőre elég sok olyan szakmát tudnék felsorolni, ahol nem látok háromszoros különbséget a két ország dolgozóinak teljesítményében. Ilyen például a Mercédesz-gyári munkás, vagy egy hipermarket pénztáros, egy egészségügyi dolgozó. Lehet, hogy van némi különbség ezeken a területeken a magyar és az osztrák kolléga teljesítménye között szervezési, munkakulturális, eszközellátottsági okokból, de ez egészen biztosan nem háromszoros. Ugyanígy egy fodrász is ugyanannyi idő alatt végez egy hajvágással, a fogorvos a fogtöméssel, a pincér a felszolgálással, mint a sógoroknál. Jó esetben legalábbis.
Ahol én a különbséget látom:Vegyünk egy kis borsodi falut! Magas munkanélküliség, mindenki a lábát lógatja a segélyre várva, majd ha megkapják azt a néhány tízezer forintot, azt szépen beosztva minimálisat költve és fogyasztva elvegetálnak a következő hónapig. Ebből ugye nem sok GDP lesz. De mi van akkor, ha a faluban az emberek elhatározzák, hogy egyikőjük fodrásznak áll, a másik péknek, a harmadik autószerelőnek, a negyedik hentesnek és így tovább. A pék, a hentes és az autószerelő elmegy a fodrászhoz hajat vágatni. A fodrász az így szerzett jövedelméből kenyeret vesz a péktől, és az elromlott autóját falun belül csináltatja meg, húst is a faluban vásárol a közeli Tesco helyett. A hentes és az autószerelő ugyanígy tesz. Mi is történt? Láblógatás helyett a falu lakossága DOLGOZNI kezdett. Én sütök neked kenyeret, te meg levágod a hajamat. Nem a segélyre várunk, hogy aztán a városban vegyük meg mindezeket, hanem megoldjuk falun belül. Így hirtelen a nagy munkanélküliségből mindenki megtalálja a maga munkáját és hopplá, máris magas a GDP. Ez a dolog az osztrák falvakban működik, nálunk nem mindenhol.
A másik különbség pedig az elvégzett munka hatékonyságában van. A hatékony munkavégzéshez ugyanis nem elég a szakértő munkaerő, tehát a MUNKA, ahhoz bizony felszerelés és gépek is kellenek, tehát TŐKE.
A munkaerő színvonalának emelését elsősorban oktatással lehet elősegíteni. Ezzel talán nincsenek óriási problémák, hiszen a középiskolák, egyetemek tulajdonképpen mindenki, de legalábbis a többség előtt nyitva állnak. Nagyobb gond a tőkehiány. Ezt kétféle módon lehet pótolni, vagy tőkeimporttal, tehát külföldi működő tőke bevonzásával, külföldi tulajdonú beruházásokkal, vagy pedig lakossági megtakarítással, bankbetétekkel, ami a bankrendszeren keresztül bankhitellé válik a hazai vállalkozásoknál, akik abból beruháznak, termelő tőkét hoznak létre. Nyilván ez utóbbi a szerencsésebb és előnyösebb, de az előbbi a könnyebb út.
Amikor tehát arról beszélünk, hogy meg kellene háromszorozni a GDP-t, hogy utolérjük Ausztriát, akkor elsősorban nem a munkahelyek számának növelésére van szükség, hanem TŐKEFELHALMOZÁSRA. Ha a jelenlegi közel 4 millió munkahely mellé még akár újabb egymillió is létrejön, tehát 25%-kal nő a munkahelyek száma, az 25% növekedést jelenthet a GDP-ben. Mi viszont háromszorozni akarunk. Ehhez arra van szükség, hogy mind a 4 millió jelenlegi dolgozó magyar ember megháromszorozza az általa előállított értéket a munkahelyén. Háromszor annyi cipőt kell gyártani a futószalagnál, háromszor annyi vendéget kell kiszolgálnia a pincérnek az étteremben, háromszor annyi beteget kell meggyógyítania az orvosnak, háromszor annyi utast kell elvinnie a taxisofőrnek. Lehetséges ez? Tudnék jövő hétfőtől minden nap háromszor annyi értéket előállítani a munkahelyemen, mint eddig? Nehéz elképzelni. És mégis erre lenne szükség. Talán ki kellene menni egy időre Németországba dolgozni, megnézni, hogy ott hogyan csinálják?
A medián októberi felmérése egyértelművé tette, hogy Orbán Viktor legerősebb baloldali kihívója Bajnai Gordon lehet a 2014-es választásokon. Amennyiben az Együtt 2014 mozgalomnak sikerül egy táborba felsorakoztatnia az Mszp és az LMP híveit, valamint a bizonytalanok táborából is sikerül ehhez hozzátenni azt az 5-6%-nyi szavazatot, amelyet a felmérések mutatnak, akkor azt láthatjuk, hogy jelen állás szerint egy ilyen ellenzéki mozgalom legalább annyi, de inkább több szavazót tud maga mellé állítani, mint a Fidesz.
Ennélfogva joggal felmerülhet az emberek néhány kérdés, hogy vajon mit várhatunk majd egy második Bajnai- kormánytól? Az én legfőbb kérdéseim a következők:
1. Mi lesz az egykulcsos adóval?
Azt tudjuk, hogy 2010-ben az első Bajnai-kormány jelentős SZJA csökkentést hajtott végre, és 2011-re elfogadtak egy kvázi egykulcsos SZJA rendszert, hiszen az alsó kulcs sávhatárát 15 millió forintra emelték.Ez olyan magas sávhatár, amibe a munkavállalók döntő többsége beleesik. Ezzel párhuzamosan az általános áfakulcsot drasztikusan, 20%-ról 25%-ra növelték. Tulajdonképpen végrehajtottak, illetve 2011-re végrehajtani terveztek egy olyan adóátrendezést, ami a munkabérek helyett a fogyasztást adóztatta. Jövedelemadó szempontjából minél többet keresett valaki, annál jobban járt, legalábbis évi 15-20 millió forintos jövedelemig. Fogyasztás szempontjából pedig minél többet fogyasztott valaki, illetve jövedelme minél nagyobb hányadát költötte el, annál rosszabbul járt az új adórendszerrel.
A Fidesz tulajdonképpen ezt az utat folytatta azzal, hogy az alsó SZJA sávhatárt a végtelenségig kitolva tényleges egykulcsos adót - a liberálisok és az SZDSZ régi célkitűzését megvalósítva - vezetett be, ezzel párhuzamosan tovább emelte kicsit az áfát, 25%-ról 27%-ra.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon be akar-e vezetni egy második kulcsot, mekkora jövedelemhatártól, és mekkora kulccsal?
2. Lesz-e újra adójóváírás, és kvázi adómentes minimálbér?
Azt tudjuk, hogy Bajnai Gordon az adójóváírás rendszerét jelentősen kibővítette. A minimálbér kvázi adómentessé vált, mindössze havi 600 forint jövedelemadót kellett fizetni a minimálbér után. Az adójóváírás csak jóval az átlagjövedelem fölött, valahol havi 350ezres bruttó bér fölött futott ki. Tulajdonképpen egy szociális elem volt ez az adórendszerben, amelyet sokan támadtak, például Bokros Lajos is. Aki keveset keresett, vagy alacsony volt a legális jövedelme, az alanyi jogon igénybe vehette az adójóváírást. A rendszert a Fidesz a minimálbér párhuzamos megemelésével, valamint átmeneti bérkompenzációs rendszerek alkalmazásával kivezette. Ez a kivezetés azonban minden törekvés és minimálbér emelés ellenére sokaknál némi keresetcsökkenést eredményezett, ami miatt sokan elfordultak a Fidesztől.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon be akarja-e újra vezetni az adójóváírás intézményét. Mekkora havi összeggel és mekkora jövedelemig?
3. Mi lesz a családi adókedvezménnyel?
Miközben az első Bajnai-kormány egy bizonyos jövedelemhatárig állított be az adórendszerbe egy jövedelmi alapon járó adójóváírást, ami az alacsonyabb keresetűeket hozta jobb helyzetbe, addig a Fidesz-kormány a gyermekek után járó adókedvezmény rendszert vezetett be, amely minden jövedelemsávban alacsonyabb adót biztosított a gyermeket nevelőknek a gyermektelenekhez képest. A rendszer leginkább a három gyermekeseknek kedvezett, hiszen egy gyermek után 62,5ezer forintig, két gyermek után 125ezer forintig, három gyermek után 618 ezer forintig adómentessé tette a családi jövedelmet.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon meg akarja-e őrizni a gyermekek után járó adókedvezményt, vagy esetleg az első Orbán-kormányt váltó szocialista kormányokhoz hasonlóan megszünteti, és helyette az alanyi jogon járó családi pótlék összegét növelné. Egyáltalán, lehet-e számítani a gyermekkedvezmények megőrzésére és kibővítésére, vagy pedig nem?
4. Mi lesz a 3 éves időtartamra visszaállított GYED-GYES rendszerrel?
Azt tudjuk, hogy az első Bajnai-kormány 3 évről két évre csökkentette a megszületett gyerekek után az őt gondozó szülőnek juttatandó támogatások időtartamát. Cserébe több bölcsődét és óvodát ígért. De míg a GYED időtartamát azonnali hatállyal csökkentette, az új bölcsődék az egy éves kormányzás alatt még a tervezőasztalon sem jelentek meg. Ezt az intézkedést a Fidesz korrigálta, visszaállítva a 3 éves időtartamot. Emellett persze építeni kellene azokat a bölcsődéket is, de azok megléte esetén is szerencsés meghagyni a nőknek a választás lehetőségét, hogy bölcsibe adja-e a gyerekét, vagy inkább babázik otthon annak 3 éves koráig.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon meg akarja-e őrizni (esetleg kibővíteni) a 3 évre visszaállított GYED-GYES-t, vagy újra visszaállítanák azt két évre.
5. Mi lesz az újraindított lakástámogatási rendszerrel, a kamattámogatással és a szocpollal?
Azt tudjuk, hogy az első Orbán-kormány bőkezű lakástámogatási rendszert vezetett be kamattámogatott forintalapú lakáshitelek, lakáshitel törlesztés alapján járó SZJA kedvezménnyel, és gyermekek után járó milliós összegű szocpol támogatással. A rendszer rendkívül megterhelő volt az államháztartásra nézve, amely mindenképpen korrigálásra szorult elsősorban a kamattámogatás mértékét tekintve. Ennek a szerencsés verziója egy gyors euró-bevezetés lett volna, amely automatikusan alacsony kamatkörnyezetbe helyezte volna Magyarországot, így kamattámogatás nélkül is elérhetővé váltak volna az alacsony lakáshitel kamatok. Az euróbevezetéshez szükséges maastrichti kritériumok teljesítéséhez az ország a 2002-es választások előtt közel járt. Az államadósság tekintetében teljesítette is azt, a költségvetési hiány sem volt messze a 3%-os határtól, az infláció és ezzel párhuzamosan a kamatszintek csökkenő pályán álltak. Tegyük hozzá, hogy 2002-ben a Fidesz választási költségvetést alkotott, amit azonban egy esetleges Fidesz-győzelem esetén gyorsan korrigálni lehetett volna, mondjuk a Medgyessy-féle 100 napos programok mellőzésével.
Ehelyett mi történt? Az Mszp-kormányok 100 napos programjaival hagyták elszállni a költségvetési hiányt és így emelkedő pályára állították az államadósságot. Amikor már nagy baj volt, a lakáshitelek után járó adókedvezményeket megszüntették és a kamattámogatott forinthiteleket jelentősen korlátozták (Fészekrakó program). Így az euróalapú, majd később a svájci frank alapú alacsony kamatokat biztosító hitelek úgy terjedtek el az országban, hogy közben az eurót nem sikerült bevezetni, sőt egyre távolodtunk tőle. Az i-re Bajnaiék tették fel a pontot, a lakástámogatási rendszer és a szocpol teljes megszüntetésével.
2010-ben a Fidesz a szocpolt és a kamattámogatott forinthiteleket újra bevezette, igaz a korábbi rendszernél szerényebb mértékben.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon meg akarja-e őrizni, esetleg kibővíteni az újraindított lakástámogatási rendszert, esetleg újra megszüntetné azt.
6. Mi lesz a nyugdíjakkal?
Azt tudjuk, hogy a Bajnai Gordon előtti szocialista kormányok szívükön viselték a nyugdíjasok sorsát, helyzetük folyamatos javítására, a nyugdíjak reálértékének emelésére törekedtek különösen az alacsony nyugdíjak esetében, sok esetben nem törődve azzal, hogy túllépik a gazdaság teherbíró képességét. Azt is tudjuk, hogy az első Bajnai-kormány a válságossá váló államháztartási helyzet javítására a nyugdíjasoktól is nagy áldozatot kért a 13. havi nyugdíj eltörlésével és a nyugdíjkorrekciós program felfüggesztésével. Ezek az intézkedések több mint 10%-kal csökkentették a nyugdíjak reálértékét. A Fidesz arra vállalt kötelezettséget, hogy ennek a lecsökkentett szintű nyugdíjnak a reálértékét megőrzi, vagyis a nyugdíjat a mindenkori inflációnak megfelelő mértékben emeli.
Jelentős döntések születtek az elmúlt években a mai aktívak nyugdíjkilátásával kapcsolatban is. A szocialista kormányok felemelték a nyugdíjkorhatárt 62 évről 65 évre. Ezzel mintegy három évnyi nyugdíjat elvéve az emberektől. Figyelembe véve az átlagos várható élettartamot, kiszámolható, hogy ez az intézkedés akár 20-40%-kal is csökenti az egy embernek összesen kifizetett nyugdíj öszegét, miközben 3 évvel még többet is kell dolgoznia. A döntés negatív következményei persze nem írható a szocialisták számlájára, elsősorban a rossz demográfiai folyamatok kényszerítették azt ki. A leendő nyugdíjasok kilátásaira vonatkozóan a Fidesz is számos intézkedést hozott. A kötelező-magánnyugdíjpénztárak megszüntetése javított a költségvetés jelenlegi helyzetén, ugyanakkor valószínűleg azzal jár, hogy a jól kereső emberek nyugdíja kevesebb lesz, míg az alacsony keresetűek, vagy kevés szolgálati idővel rendelkezők nyugdíja magasabb lesz, mintha maradt volna a magánnyugdíj rendszer. Ez azért van így, mert míg a magánnyugdíj rendszerben mindenki a saját jövedelméből levont járulékokat kapta volna vissza kamatostól, tehát a jól keresők sokat, a keveset keresők meg keveset, addig az állami rendszerben valószínűleg egyenlősítő mechanizmusok is lesznek: minimálnyugdíj, nyugdíjplafon, nyugdíjkorrekció az alacsony nyugdíjakon. Mindez persze csak vélelmezés az eddigi állami nyugdíjrendszerek alapján. Mindenesetre ez valószínűbb, mint egy befizetésekkel lineárisan változó nyugdíjkifizetés.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon milyen nyugdíjrendszert képzel el a jelenlegi és a jövőbeli nyugdíjasok számára. Bajnai meg kívánja-e őrizni mindenáron a jelenlegi nyugdíjak reálértékét, netán emelni, esetleg csökkenteni tervezi-e azokat a gazdaság mindenkori helyzete alapján. Szintén sokakat érdekelhet és érinthet, hogy milyen nyugdíjrendszert képzel el Bajnai a jövőbeli nyugdíjasok esetére. Újraindítja-e a magánnyugdíjrendszert, vagy tisztán állami konstrukcióban gondolkodik? Milyen nyugdíjszámítási rendszer várható? A befizetett járulékokkal arányos nyugdíjat, vagy pedig az alacsonyabb jövedelműeknek kedvező állami nyugdíjszámításra számítsunk?
7. Mi lesz a nők 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjazási lehetőségével?
Azt tudjuk, hogy a szocialista kormányok 62 évről 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. A Fidesz 2010-ben ezt részben korrigálta azzal, hogy a nők számára biztosította a 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazás lehetőségét. Ez akár 2-11 év plusznyugdíjat jelent a nőknek, akiknek így a várható átlagos élettartamot figyelembe véve az összes nyugdíjjuttatásuk akár 20-100%-kal is növekedhet.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon meg kívánja-e őrizni a nők 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjba vonulásának lehetőségét?
8. Mi lesz a felsőoktatás rendszerével?
Azt tudjuk, hogy az első Bajnai-kormány a felsőoktatás rendszerén a rendelkezésre álló egy évben nemigen változtatott, hiszen a rendszer átalakítása ennél hosszabb időt vesz igénybe. A Fidesz viszont jelentős átalakításba kezdett, amelynek lényege, hogy az ingyenes állami helyek számát jelentősen lecsökkentette azokban a szakmákban, amelyek várhatóan magas jövedelmet biztosítanak majd a diplomaszerzés után (például jogász, közgazdász szakok, tehát NEM az orvosi és a tanári szakok). A végcél a nagyrészt önfinanszírozó felsőoktatás, amelyben a részvevők tandíjként kifizetik taníttatásuk költségét. Emellett bevezettek egy rendkívül alacsony kamatozású Diákhitel2 rendszert, amely az anyagilag kedvezőtlen hátterű diákoknak is lehetővé teszi a tanítás költségeinek kifizetését, amit majd a diplomaszerzés és a munkába állás után várható magas jövedelmükből törleszthetnek.
Persze félreérték ne essék, nyilván az lenne a legjobb, ha a felsőoktatás, meg minden más, még a sör is ingyenes lenne. Tök jó az az átbulizott 3-5 év a munkába állás előtt, de az állami költségvetésnek, és az adófizetők adófizetési hajlandóságának vannak határai. Arról nem is beszélve, hogy a felelősséget is jobban átérzi a diák, ha szembesül taníttatásának költségeivel. A kérdés inkább az, hogy legyen-e ingyenes a felsőoktatás (értsd az adómból fizetem más taníttatását), de aztán egy magas kétkulcsos adóval egész életében adóztassuk a delikvens várhatóan magas jövedelmét, vagy pedig mondjuk azt, hogy csak annyit kell visszafizetned a későbbi magas jövedelmedből, amennyibe az oktatásod az adófizetőknek került. Utána élvezheted az egykulcsos adó előnyeit diplomával a zsebedben és magas jövedelemmel.
Sokakat érdekelhet és érinthet, hogy Bajnai Gordon meg kívánja-e őrizni ezt a rendszert, vagy pedig visszaállítja az államilag finanszírozott, tandíjmentes felsőoktatást?
Látható tehát, hogy miközben a Fidesz egy rendkívül bizonytalan világgazdasági környezetben kényszerült az államháztartási egyensúly megteremtésére, ami a többségnek reáljövedelem csökkenést okozott, eközben azonban bizonyos gazdaságpolitikai és társadalompolitikai prioritások mentén számos olyan intézkedést is hozott, amelyek megszüntetése nagyon sokakat nagyon kellemetlenül érinthet.
Épp ezért mindenképpen üdvözlendő lenne, ha a választások előtt megismerhetnénk majd a Bajnai-vezette ellenzéki tömörülés programját is, amely választ adhat a fenti kérdésekre.
Tehát mi lesz az egykulcsos adóval, vagy a nők 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjával? Érdekes, és mindenki számára húsba vágó kérdések ezek. Kíváncsian várom, hogyan tudják majd e kérdésekben összeboronálni álláspontjaikat az ellenzéki pártok. Kinek mennyit kell majd feladnia eredeti elképzeléseiből, programjából ahhoz, hogy létrejöhessen egy új koalíció? Jó, vagy rossz kompromisszumok születnek-e majd?
Ha egy külföldi ma Magyarországra téved, és elkezdi olvasni a köztévéről szóló blogokat-cikkeket, akkor a következő tézisek alakulnak ki benne:
1. A köztévé nézettsége a béka segge alatt van, alig nézi valaki - ezt mutatják a különböző felmérések
2. A köztévé éjjel nappal hazudik, erősen elfogult, Orbánimádó, és az ellenzéki álláspontokat nem jeleníti meg - ezt mondják a balliberális értelmiségiek.
3. (1+2): Ma Magyarországon a köztévét csak a balliberális értelmiség nézi - ez következik a roppant alacsony nézettségből, és abból, hogy a balliberális értelmiségiek valószínűleg nem a levegőből veszik az állításaikat.
Én nem tartom magam balliberális értelmiséginek, de bevallom, én is azon kevesek közé tartozom, akik nézik a köztévét. Ennek nem politikai okai vannak, hanem az, hogy nincs semmilyen kábeltévém, így marad az ingyenesen nézhető hét csatorna: M1, M2, Duna, Duna2 vagy mi, Tv2, RTL, Euronews. Most nem játszom az álszentet, hogy "nem nézem a két kereskedelmi mocskot", mert bizony odakapcsolok egy jó filmre, időnként megnézem az éneklős tehetségkutatójukat is, meg a híradójukat (a TV2-ét nem, mert az inkább Kék fény, nem híradó), de legtöbbször a közszolgálatin kötök ki. Nagyon jó műsorok vannak rajta, pl. ismétlik a Másfélmillió lépést, nagyon érdekes a Duna anzix, Gundel-Takács vetélkedője is szórakoztató, na meg a régi kabaréismétléseket illetve válogatásokat sem hagyom ki. (Ha van rá időm, persze.)
És általában megnézem az esti Híradót. Javaslom nektek is, mert kifejezetten színvonalas, pláne a kereskedelmik bűnügyes borzalma után. Miután a nézettségi felmérések szerint pl. jelen poszt olvasóinak 90-95%-a nem nézi az M1 Híradóját, hadd meséljem el, milyen is egy M1-es Híradó.
Először is, nem a bűnögyre helyezik a hangsúlyt, hanem az aktuálpolitikára. Általában mind a négy (öt) nagy párt képviselőjét megszólaltatják egy-egy témában, nem ritkán látni, hogy egy-egy sajtótájékoztatón csak a közszolgálati tévé mikrofonja van jelen. Bevallom, nehezen tudom értelmezni azt a vádat, hogy az ellenzéki hangok el vannak hallgatva a közszolgálati Híradóban, könyörgöm, tessék megnézni egyet, és meggyőződni az ellenkezőjéről! Nagyon tetszik a Híradóban, hogy képviselteti magát a külpolitika és a gazdaság is, és persze a bűnügyek sem maradnak el, de ezek is pont a helyükön vannak. Na és nincsenek celebhírek, pont tegnap volt valamelyik kereskedelmi híradóban, hogy valamelyik általam nem ismert celeb hogyan erősít. (Mit keres ez egy híradóban?)
Most komolyan nem akarok reklámposztot írni a köztévének, csak arra kérek mindenkit, hogy előbb tessék belenézni a közszolgálati műsorába, pl. végignézni egy Híradót vagy egy-egy esti műsort, és utána véleményt nyilvánítani, mert a jelenlegi helyzet - senki nem nézi, de mindenki képben van vele, milyen - erősen álszent dolog. Olyan lehet ez, mint a valóságshow-k: mindenki utálja, senki nem nézi, mégis roppant népszerűek. Hogy is van ez?
Na jó, ez a játék így elég komolytalan, mert egyértelmű, hogy a d, verzió fog győzni, és ismét elolvashatjuk, hogy a volt miniszter és miniszterelnök hogyan kíván végleg leszámolni a múlttal. Az elmúlt hétben az Index nem állt másból, mint Bajnai minden percéről beszámoló cikkekből (talán a legjobb az lenne, ha csinálnának egy "Bajnai percről-percre" rovatot), Bajnait támogató blogbejegyzésekből, mindez megspékelve pár Bajnais vicces videóval. Mit mondjak, cseppet sem átlátszó.
Persze kérdés, hogy miért éppen Bajnai? Orbán leváltását többféleképpen el lehet érni: jelenleg erre a legesélyesebb Mesterházy Attila és az MSZP, hiszen ők a legnagyobb ellenzéki párt, és jönnek felfelé ezerrel. Aztán ott van még Vona Gábor és a Jobbik, akik szintén megmutatták oroszlánkörmüket, és könnyen lehet, hogy nem lehet megkerülni őket 2014 után - bármennyire is szeretné ezt a "pártatlan sajtó". Olyat sajnos nem tudok leírni, hogy "és ott van egy valóban elismert és pártatlan SZAKEMBEREKBŐL álló csapat", akik szeretnének valódi szakmai programmal kormányt váltani, mert ilyen nincsen. Na és ott van Bajnai, aki kb. egy hete jelentette be visszatérését, és a "független sajtó" azóta is azon munkálkodik, hogy legyen ő az ellenzék vezére, és hogy az ellenzéki pártok szépen hódoljanak be neki, ahogy a középkorban szokás. (Vagy ahogy a Fidesz tette a jobboldali pártokkal, és az ellenségképpel, de erről szemérmesen hallgatunk persze.) Már a program is megvan: leváltani Orbánt és megvédeni a demokráciát. Húha! Mondjuk ebben igaza van Bajnainak, a magyar választónak nem kell szakmai program, elég egy jelszó, pl. vesszenek a kommunisták, vesszen Orbán, adjuk vissza a nyugdíjasok 19.000 Ft-ját, és máris megvan a következő választás. (Azt hiszitek, viccelek? Nézzétek meg az elmúlt három választás eredményét, és hogy mivel nyerték meg; aztán meg tessék csodálkozni, hogy miért is tart itt ez az ország...)
Szóval kicsit kezd átlátszóvá válni az, hogy Bajnait ilyen szinten nyomják az arcunkba, miközben gyakorlatilag még nem is tudunk róla semmit. Értem én, hogy egyesek mindenáron le akarják váltani Orbánt, de ne tessék csodálkozni, ha ilyen "Bajnai-Gyurcsány" szintű arcokkal nem fog sikerülni végképp eltörölni a múltat. Most őszintén: nem sikerült alkalmasabb, kevésbé támadható jelöltet találni?
Miután tegnap a legtöbb közírónak, független blognak és internetes portálnak is sikerült csontig benyalni Bajnainak, hadd emlékezzem meg egy pártról, amelyik nem hódolt be a (vélt) közhangulatnak, és ezzel hatalmasat nőtt a szememben: ez a párt nem más, mint az LMP.
Az LMP érdekes képződménye a magyar politikai életnek: civil, harmadik utas mozgalomként indultak, mely megpróbált alternatívát nyújtani az MSZP-Fidesz kettőssel, és a szélsőséges(nek mondott) pártokkal szemben, és nem is csinálták rosszul, hiszen már 2010-ben bejutottak a parlamentbe. Azonban tevékenységük itt lényegében véget is ért, hiszen hiába jönnek ki folyamatosan szakmai programokkal, meglehetősen halk hangon teszik, és ennek megfelelően támogató bázisuk is egyre csökken. Ráadásul a "harmadik, tiszta erő" szerepére több szervezet is pályázik, mint például a Milla, amelynek támogatói és vezetői szép csendben visszahozzák nyakunkra a 2006-2010 közötti MSZP-t, amelyik nagyban felelős országunk jelenlegi helyzetéért. De a magyar választó feledékeny, Orbánt is sikerült már egyszer szentté avatni (2010), Bajnai is az lesz, kétségem sincs effelől, aztán meg majd jön a pislogás, meg a szokásos felháborodás.
De térjünk inkább vissza az LMP-hez: akárhogy is nézzük, a Milla legfőképpen őket veszélyezteti. Míg a Fidesz és az MSZP meglehetősen biztos szavazóbázissal rendelkezik, addig az LMP bázisa képlékeny, és a 2010-es szavazatok jó részét is inkább "hirtelen felindulásnak" köszönhetik, nem pedig az elkötelezett híveknek. Jelenleg az LMP-nek mutatnia kellene valamit: vagy hangosabban kellene politizálniuk, hogy komolyan vegyék őket a szavazók, és továbbra is őket tekintsék a harmadik erőnek, vagy pedig az egyszerűbb utat választani, beállni Bajnai mögé, kérni pár pozíciót cserébe, pont úgy, ahogy a magyar pártéletben szokás. De akkor mitől lenne más a politika?
Schiffer András szerint a beszéd ugyan jó szándékú volt, de több okból is súlyos csalódást okozott. A volt frakcióvezető szerint Bajnai nem reflektált eléggé saját szerepére a szocialista kormányok munkájában. Nem beszélt arról, milyen volt a kormányban ülni, miközben Gyurcsány Ferenc beismeri a hazugságait, vagy az október 23-ai rendőri erőszak után. Ráadásul Schiffer szerint Bajnainak arról is kellett volna beszélnie, hogy az ő fejlesztéspolitikai irányítása alatt pocsékolták el az uniós forrásokat és az ő irányítása alatt kezdődött az irány, ami a kormányközeli oligarcháknak kedvez a források elosztásakor a kis- és középvállalkozók helyett.
Nincs mit elemezni a fentieken, teljesen igazuk van. Hiába próbálják a millások jótékonyan elfelejteni Bajnai meglehetősen sötét politikai múltját, az LMP kíméletlenül rámutat erre, és nem hajlandó behódolni a vezérnek, semmilyen ellenzéki összefogás címén. Ráadásul nagyon helyesen látják azt a tényt, hogy az Együtt 2014 egyelőre nem valamilyen érték mentén, hanem inkább valami ellen (Orbán) alakult, amit szintén nem helyeselnek. Tessék csak visszagondolni a 2010-es választásokra, az is valami ellen irányult, és lehet látni, mi lett belőle.
Persze a kérdés még nincs lezárva, könnyen lehet, hogy az LMP mégiscsak beáll Bajnai mögé, de azt is tudniuk kell Schifferéknek, hogy ezzel arcukat és pártjuk értelmét is elvesztik. Hiszen hogyan lehet más a politika a volt szocikkal? A másik lehetőség pedig az, hogy miután a Milla az október 23-ai rendezvényével végleg elvesztette szüzességét és most már nehéz lesz a "civil harmadik út" álarcát viselni, megpróbálnak ebbe a szegmensbe benyomulni, és hiteles alternatívát nyújtani az elmúlt húsz év meglehetősen leszerepelt politikusaival szemben. Például egy valóban szakmai kormány bemutatásával. Ha ez utóbbi sikerül nekik, akkor számíthatnak a szavazatomra.
