Mint a lórúgás, olyan érzés azt látni, hogy a napokban Anglia királynőjének alá kell írnia egy ilyen törvényt. Kifordult önmagából a világ, nincs már hagyomány, semmi sem szent, még a brit korona sem.
II. Erzsébet, az anglikán egyház feje, a skót Presbiteriánus egyház védelmezője (akiben amúgy Rhédey vér is csörgedezik) szentesít egy ilyen törvényt.
Ezt a pillanatot minden józan gondolkodású keresztény a világvége eljövetelének tekinti.
Meg fogjuk érni -sajnos- hogy a kisebbségbe szorult fehér, keresztény és heteroszexuális átlagemberek a buzilobbiknak köszönhetően évenként fel fognak vonulni értékeik megvédése érdekében.
Az a szerencse, hogy Magyarország alkotmánya ezt a szégyent nem tűri!
Most kicsit őszintébben írok neked arról, hogy mit gondolok a választási szövetségünkről, mostanában úgyis rámtörtek az őszinteségi rohamok. A múltkor is, mikor az a hímringyó táncolt mellettem, megkérdeztem Juhász Petit, hogy legközelebb mire számítsak: míg előadást tartok a devizahitelesek megsegítéséről, ő pár haverral belövi magát a színpadon? Mert semmi gond ezzel, tudom, minden szavazatra szükség van, csak szóljon, hogy készüljek rá!
Ha már őszinteség: nézd, én azt hittem, könnyebb lesz eltakarítani Orbánt. Mikor visszatértem, arra számítottam, hogy az egymilliós szövetségből kint lesznek pár százezren, én mondok egy kurva jó beszédet, aztán megindulunk, és elsöpörjük a jelenlegi rezsimet. Tévedtem, és ma már belátom, hogy kevés vagyok én ehhez.
De te is az vagy. Orbán leváltásához több kell annál, minthogy te hasonlítasz a legjobban Foxi Maxira, és jól táncolsz. Anno, mikor Gyurcsánnyal együtt zabáltuk a pogácsát az elnökségi üléseken, láttuk, hogy nem vagy te hülye gyerek, lehetsz akár sportminiszter is, mint Feri, de több nincs benned. Ez most is jól megmutatkozik, mikor járod az országot: Orbán leváltásához több kell annál, minthogy pár unatkozó nénikéknek tartasz beszédet hétvégenként. Beszédben amúgy is verhetetlen Viktor: ha azt találná ki, hogy minden reggel dakoták rúgnak seggbe minden egyes magyar embert, választói még ezt is lelkesen éljeneznék és magyaráznák. Neked nincs ekkora karizmád.
Mondhatnád, hogy dobjuk őssze amink van, és próbáljuk meg együtt leváltani Viktort! Nézd, ez nem nekem sürgős, engem nem vág földhöz, ha nem kerülök be a parlamentbe, továbbra is remekül megélek, ellentétben a te megélhetési politikusaiddal! Addig hangoztatod, hogy egyedül is készen állsz a harcra, míg tényleg egyedül maradsz! Nézd, leírom egy szemléletes példával mi a baj veletek: képzelj el egy bombajó nőt, világbajnok mellekkel, formás popóval, tökéletes alakkal, aki felmegy hozzád a szobádba. Érzékien letépi rólad az összes ruhádat, te behunyod a szemed, és gyorsan elképzeled, hogy mit fogsz csinálni az elkövetkezendő pár percben, és mire kinyitod, ott fekszik előtted Lendvai Ildikó anyaszült meztelenül! Garantálom, hogy abból nem lesz politikai szerelemgyerek!
Szóval azt szeretném, ha visszavennél az arcodból, és végre úgy tárgyalnánk, hogy tudjuk, hogy szükségünk van egymásra. Vagy felejtsük el az egészet, és nyugodtan táncikálj a gyűléseiden, végül is olcsóbb vagy, mint Michael Flatley.
(Többen kérdezték már, hogy miben mások a magyar munkakörülmények külföldhöz képest? Igaz-e, hogy "nyugaton" kevésbé stresszesek az emberek, és jobb körülmények között dolgoznak, miközben hazánkban a szart is kitapossák a munkásból? Erre a kérdésre szeretnék egy kicsit hosszabban válaszolni.)
A minap azt hallgattam végig, hogyan gyalázza szét egy kedves vásárló a pultban álló idős alkalmazottat. Az áruházunkban dolgozó nyugdíj előtt álló néni bűne hatalmas volt: szombat délután egyedül állt a pultban, és képtelen volt villámgyorsan kiszolgálni a pult előtt váró mintegy tíz emberkét. Miért nem növesztett hat kezet, ki tudja? Mindenesetre megpróbálta legjobb tudása szerint ellátni meglehetősen sokrétű feladatát (kiszolgálás, kasszázás, grillkaják készítése, krumplisütés, takarítás, stb.) de egy középkorú úrnak ez nem tetszett, és addig gyalázta, míg a pultos néni el nem sírta magát; majd a kedves vásárló (stílusa alapján fogalmazhatnánk úgy, hogy büdös görény, de ilyet természetesen nem mondunk vásárlóra) ügyeletes vezetőt hívott (ez lettem volna én; nem vagyok a néni közvetlen felettese, de mint ügyletes, ilyenkor ezzel is foglalkoznom kell), majd nagy hangon követelte, hogy azonnal rúgjuk ki a nénit. Persze az urat nem érdekelte, hogy a néni nem véletlenül van egyedül, teccik tudni, költségcsökkentés, meg hazánkban egy embernek több ember munkáját is el kell látnia, mert itt ez a divat (gondolom, kedves olvasóink többsége is tapasztalja ezt), a vásárló kívülről jobban látja: kirúgni azonnal, és ez megold mindent! A vásárló szava pedig szent: nem érdekli, hogy a multi ott spórol, ahol tud, oldjuk meg! Így utólag is üzenem neki, hogyha egyszer ő kerül olyan helyzetbe, mint a néni - tudjátok, az élet nem kiszámítható, egyszer fent, egyszer lent -, én sokkal megértőbb leszek vele szemben, és nem kezdem el gyalázni. (Nem kell aggódni, a néni még mindig ott dolgozik, semmi retorzió nem érte.)
A fenti kis példa jól mutatja, hogy kívülállóként mennyire másként lát az ember mindent, és sokszor milyen rosszul látja a dolgokat. Megoldott-e volna bármit is, ha a nénit kirúgjuk? Nem. Egy ember olyan körülmények között képtelen azt a sok feladatot ellátni. Az is jellemző dolog, hogy a vásárló a kiszolgálót gyalázta, és nem az jutott eszébe, hogy ekkora forgalomnál miért csak egy ember áll a pultban? Miért nem vesz fel a multi még egyet, jelentkező biztos lenne rá! És jönnek a sztereotípiák: Magyarországon rajtam kívül senki nem dolgozik, mindenki csak beszélget, meg pihen munka közben, és már sorolhatnám is a nagy vitákat kiváltó szakmákat: tanár, postás, irodai ügyintéző, önkormányzati alkalmazott, stb, stb, miközben rálátunk munkakörére? Nem! Mi csak egy nagyon kicsi részét látjuk a munkájának (napi mondjuk nyolc órából pár percet), abból is általában csak a nyilvánosság számára látható részt, a háttérmunkáról meg az alkalmazott egyéb kötelességeiről halvány lila gőzünk sincs. De megírjuk a Homárra, hogy a postai dolgozó mekkora szemét, mert sorsjegyeket árulgat. Persze, hogy árulgat, ha nem tenné, repülne! És ez csak az egyik oldal.
Na és ott van persze a főnök vagy a vezetőség, ami hazánkban teljesen máshogy működik, mint külföldön. Míg a "nagy nyugaton" a legtöbb helyen már felismerték azt, hogy érdemesebb az alkalmazottat kollégának tekinteni, és humánusan viselkedni vele (nem szabad feleslegesen stresszelni, képezni kell, stb.), addig Magyarországon mintha leragadtunk volna a feudalizmusban: a főnök az úr, a parancsoló, az alkalmazott meg a rabszolga, aki szolgai módon végrehajtja főnöke utasításait. Ez a tekintélyelvű főnöki szerep pedig maga után hozza azt, hogy nem azt tartják jó vezetőnek, akinek eredményei vannak, hanem azt, aki a lehető legparasztabb módon bánik a beosztottjaival. Míg külföldön megtanulták azt, hogy az alkalmazottakat képezni és motiválni kell, mert így hatékonyabb munkára képesek, addig itt a "korbács típusú" főnökség a nyerő - az a jó, aki jól meghajtja az embereit. Míg külföldön kérdőre vonják azt, akinél nagy a fluktuáció, és azt mondják, hogy ő nem jól végzi a munkáját, ha ilyen tempóban mennek el az emberei, addig hazánkban az ilyen vezető nagy karrier előtt áll, hiszen azt jelzi, hogy az illető "ki tudja használni" hatalmát. Ismerünk ilyen cégeket? Ajjaj de mennyit... És az a szomorú, hogy Magyarországon mindenki ebben a környezetben szocializálódik, és fel sem merül senkiben, hogy ez így nem jó. Az eredmény: túlhajszolt alkalmazottak (és vezetők is, hiszen mindenkinek van egy főnöke!), az emberek katasztrofális egészségi állapota, és a mindent elborító munkahelyi stressz, melyet katalizálnak a megélhetési problémák (alacsony fizetés, de magas rezsi, esetleges devizahitel, számlák, stb.). Hadd tegyem fel a kérdést: ezt a stresszt a külföldi tulajdonos generálja? Nem, hanem a magyar főnök. Lehet, hogy a külföldi tulaj is gyarmatként tekint a magyar telephelyre, de minderre még rátesz a magyar vezetés is, olyan szinten, amiért a külföldi tulajt külföldön már rég megbüntették volna! (És egy halk kérdés: kik élnek jobban? A stresszmentesebb nyugatiak vagy a stresszes magyarok?)
És akkor jönni kellene a konklúziónak és a válasznak a poszt elején feltett kérdésre, de inkább nem válaszolnék. Amúgy is minden helyzet más; van, aki Magyarországon dolgozik jó helyen, van, aki külföldön szív ezerrel, de egy fontos dolgot kiemelnék: a hazai körülményeket mi, magyarok tesszük olyanná, amilyen. Igen, te és én, meg a többiek: mi vagyunk a felelőssek azért, hogy Magyarország ilyen hely, nemcsak politikai-gazdasági értelemben, hanem az emberi kapcsolatok terén is. Elgondolkoztató, hogy a nénit tesszük felelőssé azért, hogy nem tudja több ember munkáját egyedül ellátni; hogy nem szólalunk fel a felesleges munkahelyi stressz ellen, és hogy sokkal inkább utcára vonulunk valami jelképes politikai szövegért, semmint hogy saját életünket jobbá tegyük. Pedig nem kellene sok, csak egy kis megértés, egy kis kedvesség és egy kis beleélés. De ez minden szinten.
"Tavaly két évtizedes csúcsra jutottak a kutatás-fejlesztés célú költések Magyarországon, a nagyon jó számok kizárólag a vállalkozásoknak köszönhetőek"
Az előző negyedévhez képest ugrásszerű, 15 pontos emelkedést követően jelenleg -11 ponton áll a hazai vállalkozások egyéves várakozásait jelző K&H kkv bizalmi index. Ez az index történetében az utóbbi évek legnagyobb pozitív irányú változása. Az optimizmus főként azzal magyarázható, hogy a vállalkozások a vállalati hitelkamatokat, a gazdaságpolitikát valamint a versenyhelyzetüket tekintve is jóval derűlátóbbak lettek – derül ki a K&H kkv bizalmi index kutatás legfrissebb adataiból."
"Optimistábban vélekednek Magyarországról Londonban Javították a magyar befektetések súlyozására adott ajánlásukat csütörtökön londoni pénzügyi elemzők, egyebek mellett a javuló közfinanszírozási helyzettel és a továbbra is kiszámítható monetáris politikával indokolva az átértékelést.
Timothy Ash, a Standard Bank londoni befektetési részlegének felzárkózó piacokra szakosodott vezető közgazdásza csütörtökön összeállított átfogó elemzésében közölte, hogy a ház FELÜLSÚLYOZÁSRA módosította a magyar szuverén külső adóssággal kapcsolatos befektetői pozícióajánlását.
Néhány héten belül ez a második hasonló lépés a City befektetési szolgáltatói közösségében. A JP Morgan londoni befektetési és elemző részlege május végén közölte, hogy az általa vezetett globális felzárkózó piaci kötvényindex (EMBIG) modellportfoliójának átegyensúlyozása keretében FELÜLSÚLYOZÁSRA módosította a magyar befektetésekre szóló ajánlását az addig érvényben volt piaci súlyozási ajánlásról.
A Standard Bank vezető londoni közgazdásza csütörtöki elemzésében kiemelte azt a véleményét, hogy az Orbán-kormánynak "így vagy úgy", de sikerült markáns javulást elérnie a magyar közfinanszírozási rendszerben. Ezt jelezte, hogy a hazai össztermékhez (GDP) mért államháztartási hiány tavaly jóval az EU-átlag alatt volt, és elmaradt a 3 százalékos maastrichti felső tűréshatártól is.
Ennek folyományaként a GDP-arányos államadósság-ráta a 2010-ben mért 81,8 százalékos tetőzésről tavaly 78,6 százalékra - vagyis szintén jóval a 90 százalék körüli EU-átlag alá - csökkent.
Igaz, hogy ennek a kiigazításnak a jelentős részét gyakran vitatott, vagy egyszeri hatású intézkedésekkel sikerült elérni - például a nyugdíjrendszer második pillérének lebontásával vagy a szolgáltatási szektorokra kirótt különadókkal és a pénzügyi tranzakciós illetékkel -, ÁM EZEK KÉNYSZERHELYZETI LÉPÉSEK VOLTAK, ÉS EURÓPÁBAN MA MÁR SOK MÁS KORMÁNY IS NEHÉZ, GYAKRAN "UNORTODOX" GAZDASÁGPOLITIKAI DÖNTÉSEK MEGHOZATALÁRA SZORUL - hangsúlyozza csütörtöki elemzésében Timothy Ash.
A Standard Bank vezető londoni elemzője kiemeli, hogy Lengyelország is a magyarországihoz hasonlónak tűnő reformtervekkel készül felülvizsgálni nyugdíjrendszerének második pillérét.
Ash szerint mindemellett az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) is "KIVÁLÓ MUNKÁT VÉGZETT" az elmúlt néhány évben az ország proaktív előfinanszírozásában. Ennek elsődleges példája volt a Standard Bank elemzője szerint a februári 3,25 milliárd dolláros devizakötvény-kibocsátás, amellyel a kormány jelentős mértékben fedezte idei külső finanszírozási igényét.
Mindemellett mára jórészt elültek azok a félelmek is, hogy Matolcsy György MNB-elnöki kinevezésével az "über-unortodoxia" korszaka kezdődik a monetáris politikában, sőt MATOLCSY GYÖRGY inkább "FIGYELEMREMÉLTÓAN ORTODOXNAK" BIZONYULT hivatalba lépése óta - fogalmaz a Standard Bank londoni közgazdásza a befektetési ajánlás javításához fűzött csütörtöki indoklásában."
Persze a Nívó blog nem azt akarja mondani ezzel, hogy minden rózsaszín és tündérmeseszerű, rossz gazdasági híreket is bizonyára lehet találni, de ahol ennyi jó hírt össze lehet szedni az elmúlt egy-két napból, ott azért az sem olyan egyértelmű, amit az ellenzék állít, hogy itt minden rossz, és egyre rosszabb és rosszabb.
Mint látható külföldön és belföldön egyaránt egyre többen módosítják álláspontjukat hazánkkal kapcsolatban pozitív irányba gazdasági téren. És Ön hogy van ezzel? Erről szól mai szavazásunk:
A két diplomám kevés hozzá, hogy értelmezni tudjam:
Mindenesetre a közműszolgáltatónál valakit fenékbe kellene billenteni, mert ez egy botrány. Addig oké, hogy év közben átalánydíjat fizetek, de hogy az elszámolást ennél egyszerűbben miért nem tudják megtenni - mondjuk úgy, hogy csak a m3 különbözetet egy soron kimutatják és felszorozzák a m3 egységárral -, az egy rejtély.
A lényeg persze ott van kiemelve piros betűkkel, hogy a hülye is megértse: be kell fizetnem 4173 Ft-ot. A részletek megismerésétől elvették a kedvem. Ha valaki hibát találna a számlámban, az légyszi dobjon egy kommentet, hogy meg tudjam reklamálni. Előre is köszi!
"Hallgatom reggel a rádiót. Azt mondja épp egy egészségügyi illetékes, hogy a kényszernyugdíjra azért is szükség volt, mert sok fiatal orvos nem csak a jobb anyagi lehetőségek miatt megy külföldre, hanem az itteni nehéz előrejutás miatt. Ülnek az idős orvosok a pozícióban, és a tehetséges kolléga még 50 évesen sem jut vezető poszthoz.
Mindjárt eszembe jutott egy hír. Az Onkológiai Intézetben 150 dolgozó adta be a kérelmét, hogy szeretne tovább dolgozni. Eddig ketten kapták meg, éppenséggel a főigazgató és egyik helyettese. Pedig az ilyen vezetői posztra mindig több jelentkező is akad, azonban a munka dandárját végző beosztott orvosokból, akik a betegeket ténylegesen kezelik, akik az ügyeletet adják, sokszor van hiány. Ha ésszerű megoldást hoztak volna a kormányzatban, akkor a nyugdíjkényszert csak a vezetőkre mondják ki, de ha "dolgozni" akarnak, ők is maradhatnának, az új igazgató vezetése alatt.
Orvosok között jr egy gúnyos mondás: "Vannak, akik az orvosi egyetemre jártak, és vannak, akik a főorvosira."
Van, aki hiába ért el tudományos fokozatot, nem lehet vezető, mert van egy bűne,: egyszer "fellázadt" a hazai szokásjog (és a vezetője) ellen, s ezt még 20 év múlva sem bocsátották meg neki. Más pedig, bár még meg sem száradt a tinta a PhD-oklevelén, már beülhet a professzori székbe.
Az egészségügy ma nem vonzó életpálya hazánkban. Közeli munkatársaim közül senkinek a gyermeke nem dolgozik az egészségügyben, és nem is tervezi, hogy erre a pályára lépjen."
(Forrás: Dr. Szabó András; Metropol újság)
Az írás elgondolkodtató. Azt mindenki tudja, tapasztalja, hogy az orvosi szakmában van egy elég erős tekintélyelv. Ugyanakkor az nem csak az orvosoknál, de más szakmákban is igaz, hogy a dolgozókat nem csak az éppen aktuális fizetésük szintje érdekli, hanem az is, hogy milyen szakmai és anyagi előremeneteli lehetőséget, karrierpályát látnak maguk előtt.
Namost a tekintélyelv és a plasztikus, átlátható karrierpályák között ellentétek feszülhetnek.
Alig nyolc hónapja - tavaly júliusban - a Milla terjedelmes elemzést tett közzé a harmadik politikai pólus elméletéről. Az elmélet szerint mind az Mszp, mind a Fidesz végérvényesen megbukott a magyar politikában, hovatovább, már csak múltidőben lehet róluk beszélni. Egyszersmind a két nagy pártból kiábránduló tömegekre alapozva - így az elemzés - kialakult egy új tömegbázis, amely mint harmadik pólus elegendő lehet arra, hogy kormányzó erőként új minőséget vigyen a magyar politikába.
Az elmélet szerint e harmadik pólus szimpatizánsai alapvetően a bizonytalanok, pártot választani nem tudók, csalódottak köréből kerülnek ki és ez a tömeg akkora, mint az összes többi párt együttes támogatói száma.
Akkoriban egyébként ezt az elméletet viszonylag nehéz volt megcáfolni. A Fidesz népszerűsége mélyponton volt, az ellenzéki pártok (Mszp, Jobbik, Lmp) támogatottsága pedig semennyit sem nőtt a 2010-es választásokhoz képest. Napvilágot látott egy olyan szemléletes népszerűségeket ábrázoló grafikon is, 'Orbán Gyurcsány nyomában' címmel, amely azt vezette le, hogy a Fidesz támogatottságának 2010-2012 közötti alakulása tökéletes párhuzamban áll a Gyurcsány vezette Mszp 2006-2008 közötti mélyrepülésével, következtetésként azt állítva, hogy az Mszp után a Fidesz is törvényszerű módon óriásit bukik majd 2014-ben.
A Nívó blog már akkor jelezte kétségeit e koncepcióval kapcsolatban. Bemutattuk, hogy míg 2006 és 2010 között valóban alapvető változások mentek végbe a pártok támogatottsági viszonyaiban, a semmiből létrejöt két új parlamenti párt (Jobbik, Lmp), és megsemmisült két rendszerváltó párt (Szdsz, Mdf). Viszont a 2010 óta eltelt időszakban egyáltalán nem tapasztalhatóak hasonlóan mélyreható folyamatok, sőt inkább a 2010-es választásokon kialakult erőviszonyok meglepően erős stabilizálódása tapasztalható.
Amint az alábbi táblázatból látszik, 2006 és 2010 között az Mszp támogatottsága 28%-ról 12%-ra csökkent a teljes népesség körében. Az Mszp-től elpártolók kisebbik része a Fideszre szavazott, lehetővé téve számára a 2/3-ados parlamenti győzelmet, nagyobb részük pedig a Jobbikhoz távozott. Az eltűnő Szdsz és Mdf szavazótáborára alapozva pedig létrejött az Lmp tábor - mondta a Nívó blog tavaly.
(Az adatok forrása: a négy nagy közvéleménykutató cég - Medián, Tárki, Századvég, Szonda Ipsos - adatainak átlaga)
Ehhez hasonló mértékű szavazói preferenciaváltozások 2010 és 2012 között egyáltalán nem látszódtak. Igaz ugyan, hogy a 2012-re népszerűségi mélypontját elérő Fidesz sokat veszített 2010-es támogatottságából, az elpártolók többsége azonban nem választott új pártot magának, hanem a bizonytalanok táborát gyarapította:
E nagyszámú bizonytalan táborra alapozta harmadik pólus elméletét a Milla, mondván ha e tömegnek csak egy részét sikerülne megnyerni, az már elégséges támogatottság lenne egy teljesen új erő kormányra kerüléséhez. A Nívó blog viszont azt hangsúlyozta, hogy a Fideszből kiábrándultak többsége valószínűleg továbbra is a Fideszhez áll a legközelebb, csupán annyi történt, hogy a szavazótábor egy része a kormányváltástól úgymond csodát, gyors eredményeket és gyors felemelkedést várt, ami azonban nem meglepő módon elmaradt. Ez csalódást keltett és elkedvetlenítette a támogatók egy részét, akik pártszimpátiájukat letagadva rejtőzködő Fidesz-szavazóként, tehát bizonytalanként jelentek meg a közvéleménykutatók előtt. Erősítette ezt a rejtőzködő attitűdöt az ellenzék, és főként az ellenzéki szimpatizánsok hallatlanul agresszív kritikája, Fidesz-droidnak, agyhalottnak... stb. titulálva a történtek ellenére a Fidesz mellett kitartó szavazókat. Emiatt sokan úgymond cikinek érezhették kormánypártiságukat.
A folytatás azonban fordulatot hozott. A Békemenet sikere és a nemzeti ünnepek kormánypárti tömegdemonstrációi visszahozták a jobboldal magabiztosságát. Ráadásul a várt sikerek is elkezdtek szép lassan érkezni, emberek százezreink, millióinak az életét könnyebbé téve valamilyen módon: végtörlesztés, árfolyamgát, családi adókedvezmények, szocpol és támogatott lakáshitelek visszaállítása, egykulcsos adó, minimálbér emelés, államadósság csökkenés, önkormányzati adósságok átvállalása, foglalkoztatottság növekedése, közmunkaprogramok indítása, nyugdíjemelés, és legújabban a rezsicsökkentés. Csupa olyan területen tapasztalhattak előrelépést az emberek, amelyek a legtöbb gondot okozzák a családoknak: lakáshelyzet, svájcifrankhitel-válság, munkahely, gyermeknevelés. Tehát miközben az általános bérstatisztikák reálbér csökkenést mutatnak, nagyon sok különböző helyzetben lévő család a statisztikákban nem megjelenő célzott anyagi könnyebbséghez jutott akár a gyermekvállaláshoz, a lakáshoz jutáshoz, a munkába álláshoz, vagy éppen a gyermekneveléshez, hiteltörlesztéshez kapcsolódóan.
Mindez a népszerűségi számokban is meglátszik. A Fidesz népszerűsége az elmúlt fél évben 4% ponttal 24%-ra nőtt, tehát megindult az elbizonytalanodott szavazók visszavándorlása a Fideszhez, miközben az Mszp-DK 2%-ponttal, az Lmp pedig 3% ponttal 14%-ra illetve 2%-ra csökkent.
Eközben a Jobbik népszerűsége továbbra sem változott jelentősen, az 1%-os csökkenés, véleményünk szerint a Gyöngyösi Márton-féle zsidólistázós beszédnek és a demokratikus pártok arra adott közös válaszának köszönhető. Persze könnyen lehet, hogy ez a csökkenés nem valós, csupán arról van szó, hogy a támadások miatt ezúttal a Jobbik rejtőzködő szavazótábora nőtt a láthatóval szemben. Ezúttal ciki lett jobbikosnak lenni.
Közben párttá alakult az Együtt 2014, amely a közvélemény-kutatók szerint nagyjából 6%-on áll jelenleg a teljes népesség körében. Ez a 6% alig több, mint ugyanezen időszak alatt az Mszp 2%-os és az Lmp 3%-os veszteségének az összege, vagyis a bizonytalanok táborából minimális szavazót sikerült csak az új pártnak maga mellé állítania. Nincs tehát harmadik pólus, vagy ha van, az nem a Milla-Együtt 2014 páros mögött áll.
A fenti táblázatból nagyon szépen látszik, hogy az Együtt 2014 színre lépésével az ellenzéki tábor nagysága nem változott, csupán átrendeződött az Mszp és az Lmp kárára, miközben a bizonytalanok újra a Fidesz felé vették az irányt.
Megalakulása óta sokat változott a Milla/Együtt2014 kommunikációja is. Miután jobboldalról és a bizonytalanok táborából nem sikerült szavazókat szerezniük, nincs más választásuk, mint a baloldallal összefogva az Mszp-vel együtt megpróbálni leváltani Orbán Viktort. Míg korábban a Milla a Fideszt és az Mszp/DK-t azonos vehemenciával támadta, addig ma egyértelműen besoroltak baloldalra, és a Fidesz ellenében, az Mszp-vel szövetségben képzelik el a jövőt és a kormányváltást. A Véleményvezér nevű ellenzéki blog fel is tette a napokban a kérdést: 'Bajnai, vagy Mesterházy? Dönteni kell, mielőtt túl késő lesz.'
A szintén ellenzéki Varánusz blog pedig a Hogyan tovább ellenzék? című írásában már nem az Mszp végleges bukásáról beszél, mint korábban, megelégedne csupán néhány emblematikus szocialista alak, többek között Lendvai Ildikó, Szerekes Imre, Szanyi Tibor) háttérbe vonulásával, úgymond az Mszp megújulásával. Megkezdődött tehát az Mszp és a Milla/Együtt2014 szimpatizánsainak összeboronálása.
Na de mi ez, ha nem pávatánc a javából? Hová lett az elmúlthúszévezés? A Fidesz-Mszp egykutya elv? Mi a fontosabb, az elvek, vagy a hatalom? Úgy tűnik a Milla egyértelműen a hatalom mellé tette a voksát. Az elvei mellett mindössze az Lmp egy része tart ki. Egy kis rész, aki továbbra is vallja, hogy lehet más a politika a két nagy párton kívül. Ebből a paktumból úgy tűnik, egyedül ők maradnak ki, bár a népszerűségi adataikra pillantva nagy árat fizetnek ezért. Beindult tehát a velünk, vagy ellenük kétpólusú, harmadik pólust nem tűrő elv. Emlékezzünk, 2010-ben az Mszp ugyanezen az alapon támadta az Lmp-t, mondván, hogy elszívja tőle a szavazókat, megosztja a Fidesz-ellenes tábort. Mert bizony harmadik pólus helyett ez a két pólus kezd kialakulni: a Fidesz-tábor és a Fidesz-ellenes tábor. Nincs már szó harmadik pólusról, Fidesz-t és Mszp-t egyszerre leváltó tömegről, amely a két bukott párt nélkül is akár 2/3-ados, alkotmányozó többségbe emelhet egy civil-szakértői kormányt. Most már arról van csak szó, hogy talán az Mszp-vel (meg Kókával, Fodorral és más régi Szdsz-esekkel, egy Gyurcsány nélküli? DK-val, meg még ki tudja kivel) összefogva esetleg sikerülhet a parlamenti 51%-ot megszerezni.
Ami még fontosabb, a Millának nem csak a kommunikációja és a politikai stratégiája változott meg. Gazdaságpolitikai téren is pálfordulás következett be. A Nívó blog korábban már számon kérte Bajnai Gordontól, hogy mit tervez a Fidesz által bevezetett illetve újra bevezetett vívmányokkal? Az egykulcsos adóval, a családi adókedvezménnyel, a 3 évre visszaállított GYED-GYES rendszerrel, a nők 40 éves szolgálati idő utáni nyugdíjával, a visszaállított szocpollal, és kamattámogatott lakáshitelekkel? Ezek azok a dolgok, amelyeket az emberek nagy többsége, vagy relatív többsége támogat és egy jó részét pont a Bajnai-kormány szüntette meg 2009-ben.
Bajnai Gordon februárban bemutatta gazdasági programját amely lényegében megtartaná a matolcsyzmus majdnem minden elemét: a bankadót, a tranzakciós illetéket, a munkahelyvédelmi akciótervet, a pedagógus életpálya modellt. Tulajdonképpen egyetlen ponton változtatna: Újra bevezetnének egy a korábbiaknál jóval lightosabb verziójú, 8-9 ezer forintos adójóváírást, amelynek fedezetét egy felső szja kulcs bevezetésével teremtenék elő. Egy ilyen változtatás társadalmi igazságosságán lehet elmélkedni, de hogy ez lényegi fordulatot nem jelent a gazdaságpolitikában, az biztos. Hogy ettől nem fog fellendülni a gazdaság, az is biztos.
Legújabban pedig az Együtt2014 már a populizmus-versenybe is beszállt, hiszen állításuk szerint a Fidesznél sokkal nagyobb és "igazságosabb" rezsicsökkentést terveznek hatalomra jutásuk esetén. Közben meg az újságíróklubos Avar János azon kesereg, hogy hogyan lehet az, hogy az Mszp abba bukott bele, hogy túl sokat adot a népnek, amiből aztán egy kicsit vissza kellett venniük, miközben a Fidesz meg azért úszik a népszerűségben, mert most egy kicsit visszaadott abból a sok mindenből, amit az elmúlt 3 évben elvett a lakosságtól?
Tehát a Milla az Mszp-vel szövetkezne és a populizmus felé fordul. Meglátjuk, hogy sikeres lesz-e ez "B" terv, miután az eredeti koncepció úgy tűnik, hogy megbukott. A Nívó blog szerint ez zsákutca. A civil mozgalom így önmaga paródiájává válik. És Ön szerint? (Az online szavazáshoz tovább a blogra.)
Dübörög a kormány propagandagépezete a rezsicsökkentés körül. Most éppen a Fidesz reményei szerint sok embert megmozgató, Fidesz mellett aktivizáló, népszavazás értékűnek nevezett aláírásgyűjtési akcióval.
Azonban mindeközben dübörög az ellenzék és az ellenzéki blogok propagandagépezete is. A különböző blogokon például sorra olvasható, hogy ez egy nagy disznóság, a rezsicsökkentés árát végül úgyis mi, adófizetők fogjuk megfizetni, úgyhogy ettől nekünk csak rosszabb lesz. Meg különben is ez az egész rezsicsökkentés csak arra megy ki, hogy a "nyuggerek" szavazatát megszerezze a Fidesz, meg hogy a gazdag haverok luxusvilláinak rezsiköltségét lecsökkentsék. Ebből is látható, hogy a Fidesz a gazdagok pártja a szegények kárára, hiszen a szegény ember kevesebbet kap, mint a gazdag.
Mondjuk a Fidesz magyarázata is elég vérszegény a piacbarátnak egyáltalán nem nevezhető rezsicsökkentésre: Azért kell csökkenteni a rezsidíjakat, mert az az emberek jövedelmének túl nagy részét viszi el, meg azért is, mert mindeközben az energiaszolgáltatók nagyon nyereségesek.
Felmerül persze még egy lehetőség, ez pedig a rezsidíjak csökkentése hőszigeteléssel, megújuló energiák felhasználásával. Legszerencsésebb az lenne, ha az állam támogatná ezek elterjedését. A legnagyobb gond ezzel azonban az, hogy nem tehető általánossá. Akinek az állam támogatja a lakása szigetelését, az duplán jól jár. Egyrészt emelkedik a lakás értéke, másrészt csökken a fogyasztása és így a rezsiszámlája. Aki viszont lemarad, az hoppon marad. Ráadásul ezt a megoldást is könnyen érheti a vád, hogy a módosabbakat támogatja, a szegények kárára, hiszen a szigetelés jelentős egyszeri hozzájárulást követel meg, amivel a szegények nem rendelkeznek, hitelt (még támogatott hitelt is) senkinek nincs kedve felvenni. Úgyhogy ezt az optimális-utópikus módszert most sajnos hanyagolnunk kell.
A Nívó blognak azonban korszakalkotó javaslata van: Általános rezsicsökkentés helyett, ami könnyen bedöntheti a közműszolgáltatókat, inkább rezsigátat kellene bevezetni az árfolyamgát mintájára. A rezsigát lényege az lenne, hogy a rezsicsökkentés nem általános érvényű, hanem a programba önkéntesen be lehetne lépni azoknak, akiknek 90 napnál nem régebbi tartozásuk áll fenn. A kedvezményes díj 5 éven át lenne érvényben. Gyűjtőszámla ezúttal nem lenne, az árfolyamgát esetén is ez okozza sokak ellenérzését.
A megtakarítást pedig aki okos és előrelátó, arra használja fel, hogy szigetelje, korszerűsítse belőle otthonát, megújuló energiaforrásokat vezessen be, hogy az öt év elteltével visszaálló normál díjú rezsidíjak immár ne a mesterségesen alacsonyabb árak miatt, hanem a kisebb fogyasztás miatt legyen alacsonyabb. E beruházásokhoz pedig jelentős állami támogatásokat is kapcsolni lehetne. Valószínűleg az energiaszolgáltatók sem búslakodnának annyira, hiszen deklaráltan átmeneti lenne a rezsidíj csökkentés.
Ebben a rendszerben lehetőség nyílik arra is, hogy aki szerint káros a rezsicsökkentés, az fizesse tovább a magas rezsidíjakat, nem megtagadva így a rendszerváltás olyan elért eredményeit, mint az energiaszolgáltatók profitja. A csökkentés lehetősége teljesen önkéntes lenne, csak az lépne be aki akarna.
Akinek bármilyen illúziója is volt azzal kapcsolatban, hogy Bajnai és Oszkó új szemléletet hoz a magyar gazdaságpolitikában, az ma végképp leszámolhatott ezzel. Nézzétek csak meg a Haza és Haladás gazdaságpolitikai programjának vitaindító előadását, milyen témákat sorolt előtérbe a fenti két úr, és a programon dolgozó harminc kiváló közgazdász!
Konkrét tervek:
Adóalkotmány bevezetése. Olyan alkotmány, amely rögzíti az adózás kereteit. Ebben többek közt lefektetnék, hogy adótörvényt évente csak egyszer lehet módosítani.
Átláthatóbb, programalapú költségvetési tervezés. Régi Költségvetési Tanács visszaállítása.
Az egykulcsos adórendszer helyett újra progresszív rendszer kell. Meg kell találni a progresszió ideális mértékét, a korábbi hibákból is le kell vonni a tanulságokat. Bevezetnének egy felső adókulcsot a havi bruttó négyszázezer felett keresőknél, (max. másfélszeres marginális adókulccsal) és visszahoznák az adójóváírás rendszerét.
Az Orbán-kormány munkahelyvédelmi akcióterve jó, folytatni kell a munkahelyteremtő járulékcsökkentő.
Sárgalap-rendszer. A hatóságok nem elsőre bírságolnának behajtás jelleggel.
Különadók elvonták a növekedés forrásait, az új kormánynak ki kell vezetnie a különadókat. Ezzel párhuzamosan azonban fontos, hogy a szektorok növeljék a gazdaságot élénkítő aktivitásukat.
A foglalkoztatáspolitika az oktatáspolitikánál kezdődik. A röghöz kötést el kell törölni, csökkenteni kell a szegregációt, pedagógus életpálya-modell szükséges.
Az állam csak úgy köthetne szerződést magáncéggel, hogy a szerződést egyből nyilvánosságra hozza
Matolcsy gazdaságpolitikáját épp elegen bírálták már, többek között azért, mert a lassan negyedéves ciklusokban jövő megszorításaival teljesen megfojtja a gazdaságot. A miniszter úr ugyanis rendkívül egyszerűen oldja meg a problémákat: úgy néz ki, elszáll a hiány? Vessünk ki egy új adót! Mi meg csak nézünk, és kapkodjuk a fejünket: banki különadó, hiperadó, telefonadó, tranzakciós illeték, csekkadó, áfaemelés, jövedékiadó-emelés, és a többi, esetleg vezessünk be valami új bevételszerző dolgot, pl. kössük be a pénztárgépeket a NAV-hoz, ez is többletbevételt hoz. Hurrá, ismét sikerült túlbonyolítani a már amúgy is bonyolult magyar adórendszert! Persze, az államnak szüksége van az adóbevételek növelésére, mert a költségvetés kiadási oldalát csak óvatosan merik megnyirbálni, hiszen azonnal utcán van a nemzet, meg nekiáll éhségsztájkolni mindenki Ferije - nem is csoda, hogy mostanában olyan sovány szegényke. A fenti probléma - inkább a bevételeket növelik, semmint a kiadásokat csökkentik - nem újkeletű, ez megy huszonvalahány éve, és ezért nem halad a magyar gazdaság sehova.
De majd Bajnai... hát, tessék megnézni, mire helyezte a hangsúlyt a volt miniszterelnök és gazdasági miniszter! Egy kis adócsökkentés itt (nem lesz különadó, ez bevételkiesés), egy kis adónövelés ott (progresszív SZJA a "gazdagoknak", gondolom, ebből pótolják ki a különadók kiesését), azon kívül némi ködös lózung, mondhatnám, idézet tetszőleges párt választás előtti gazdasági programjából, és ennyi. Ez a vitaindító. Tessék mondani, ki látja itt a gazdaságpolitikai szemléletváltást? Hol marad az a régóta várt kiadáscsökkentés? A magyar állam iszonyat pénzt, a magyar GDP 52%-át szórja el mindenféle célokra, és ezt a pénzt a gazdasági szereplőktől vonja el, és a nagyobbik baj az, hogy láthatjuk, ennek semmi látszatja sincs, hiszen továbbra is nyakig ülünk benne. Nagyon szomorú vagyok, hogy a 30 kiváló közgazdász eddig jutott el, illetve fene tudja, lehet, hogy beleírták ők a nyugdíjemelések szüneteltetését vagy egy csomó "ingyenes" állami szolgáltatás megszüntetését, csak Bajnaiék politikus énje erősebb volt, és jelezték, hogy ilyen programmal nem állhat ki március 15-én, mert hatfelé zavarják. Magyarul nagyjából maradunk a langyos vízben, legfeljebb karistolgatnak néhányat az adórendszeren, meg visszahoznak pár olyan intézményt, ahová be lehet ültetni a csókosokat. Ennyire tellett.
És igen, most akkor mi, mindannyian, bőgjük el a következő dogmát: "A magyar gazdaságnak az tenne jót, ha az állam a kiadásait csökkentené, ezzel párhuzamosan az adókat is, és ezáltal az 52%-os újraelosztási ráta is csökkenne, több pénzt hagyva a gazdasági szereplőknél..." - vajon lesz olyan párt vagy politikai szervezet, amely ezt nyíltan, konkrét programmal felvállalja? A válaszokat a blog e-mailcímére, a "Droli ,ennyire naív nem lehetsz, hogy épelméjű politikus majd pont ezzel fog kampányolni" jeligére várom.
Mint a lórúgás, olyan érzés azt látni, hogy a napokban Anglia királynőjének alá kell írnia egy ilyen törvényt. Kifordult önmagából a világ, nincs már hagyomány, semmi sem szent, még a brit korona sem.
