Ahogy olvasgatom a különböző fórumok hozzászólásait, egyre több helyen azt látom, hogy "kimegyek külföldre, és úgy itt hagyom ezt az országot, hogy csak na!" Sőt, a Tárki felmérése szerint a probléma komoly, mert a lakosság 20%-a gondolkodik azon, hogy emigrál. Másrészt viszont azt látom, hogy sokan nem külföldre akarnak menni, hanem valami "meseországba", és halvány lila fogalmuk sincs arról, milyen is az a nyugati világ.

Blogunk külföldi élettel, munkavállalással kapcsolatos eddigi posztjai:

Külföldi munkavállalás - a siker négy feltétele

Külföldi munkavállalás - amit gondolj végig előtte

Érdemes-e külföldre vándorolni minimálbéres munkáért?

Általában két célból vándorolnak az emberek külföldre:

1. szeretnének sok pénzt keresni, majd visszatérni, és az összegyűjtött pénzből megalapozni a magyar életüket (a szerző is idetartozik),

2. szeretnének végleg kintmaradni, és haza max. látogatóba járni.

Az első ponttal szerintem semmi gond nincs: nem baj, ha világot lát az ember, exportálja munkaerejét, cserében hazahozza a ropogós eurót-fontot-dollárt-frankot, stb. és nem utolsósorban azt a szemléletet, ami a nyugatot naggyá tette. A második viszont elég merésznek tűnik - ki tudná megjósolni, hogy öt-tíz-húsz év múlva az adott országban ugyanolyan jólét és bőség lesz, mint most? Mondjuk ugyanezt a kérdést fel lehet tenni Magyarországgal kapcsolatban is, de itt van két hatalmas előnyünk, ami kint soha nem lesz: az anyanyelv teljes körű ismerete, és hogy te itt nem vagy idegen.

Az a probléma, hogy sokan meglehetősen elavult információkat vesznek alapul (azok többsége is „Pista unokanővérének fia azt mondta, hogy...” típusú, főleg pozitív tartalmú dolgok, mert a kudarccal nem szoktak dicsekedni, így elég egyoldalú az információáramlás), a többit pedig vágyálmaikból egészítik ki. Igen, anno azt írták egy-egy országról, hogy „a gazdasági fejlődés miatt szükség van a bevándorlókra”, de sajnos a legtöbb helyen ez a világ elmúlt. Én 2007-ben vándoroltam ki Írországba, és emlékszem, akkoriban ha valaki elejtett egy kéteuróst az utcán, nem vette fel! Majdnem minden kirakatban ott volt a „staff wanted” kiírás, a boltok tele voltak vásárolókkal, és volt olyan, hogy kollégám vásárolt ezt-azt, amit később bevallása szerint soha nem vett ki a szatyorból! Alighanem ez volt a nyugati fogyasztói társadalom fénykora, az alacsony munkanélküliség, az olcsó hitel és a gazdasági pörgés világa, aminek én is csak a legvégét csíptem el. Aztán jött 2008 ősze, és tudjuk, mi történt - kidurrant a lufi, nemcsak Írországban, hanem az egész nyugati világban.

Azóta újra kellett értékelni az eddigi világképünket, mert sok minden nem igaz, ami akkor igaz volt. Kedves Angliába készülők, szerintetek a magyar államadósság a magasabb, vagy az angol (a GDP %-ban)? Elárulom: az angol (magyar: 80,6%, angol: 85,7%; minden adat 2011-es, forrás: Eurostat). Szerintetek a magyar államháztartási hiány a magasabb, vagy az ír? Az ír (magyar:+4,3%, ír: -13,1%). Szerintetek hol magasabb a munkanélküliségi ráta: Spanyolországban vagy Magyarországon? Spanyolországban (spanyol: 24,3%, magyar: 10,7%). Persze ezek most csak véletlenszerűen kiragadott adatok, de jól mutatják, hogy mostanában – ugyanúgy, mint nálunk –, nyugaton sem fenékig tejfel a kormányok élete. Még ijesztőbb, ha a tendenciákat vizsgáljuk: az államadósság 2007 óta az Egyesült Királyságban 44.4%-ról 85,7%-ra, Németországban 65,2%-ról 85,2%-ra, Írországban 24,8%-ról 108,2%-ra, Ausztriában 60,2%-ról 72,2%-ra, Spanyolországban 36,2%-ról 68,5%-ra nőtt! Az államháztartási hiányadatok is megdöbbentőek néhol: 2011-ben az Egyesült Királyságban -8,3%, Németországban -1%, Írországban -13,1%, Ausztriában -2,6%, Spanyolországban -8,5%. (Összehasonlításul: nálunk a tavalyit torzította a magánnyugdíjpénztárak bekebelezése, de idén is -3% alatt maradunk). És a gazdasági növekedés? Ahol eléri az 1%-ot, az már lassan kiemelkedőnek számít – régen ez inkább szégyen volt.

Mi következik ebből? Képzeljétek el, hogy meddig lehet fenntartani a jóléti rendszert ilyen államháztartási hiányok és államadósságok mellett! Az EU egyre inkább kezdi elvárni a fegyelmezett fiskális politikát a tagállamoktól, és azt, hogy építsék le a megnövekedett adósságokat, ki lehet találni, hogy kin fogják ezt leverni – igen, javarészt ugyanazokon, mint Magyarországon. Hiába látszik ma még kedvezőbbnek egy külföldi adórendszer, semmi nem garantálja, hogy ilyen is marad - elég egy nagyobb megszorítás, és az állampolgár máris csak azt látja, hogy kevesebb van a borítékban. És újra lehet számolni a „megérte-e kimenni” kérdést.

Persze a kivándorlásnak nemcsak anyagi okai vannak, sokan politikai-elvi okokból is ki akarnak vándorolni, mert nem bírják a politikusok tehetetlenségét és a korrupciót. Érdeklődéssel hallgattam nemrég a repülőn egy polgártárs lelkendezését, hogy „bezzeg Írországban nincs korrupció, nem úgy, mint Magyarországon!” Nincs egyedül ezzel, szerintem a kinti magyarok 90%-a nem tudná megnevezni a legnagyobb kormánypártot (nem a magyart, hanem azét az országét, ahol él), kinti újságot nem olvas, és amiről nem tudunk, az ugye nincs. Pedig mennyire, hogy van, legfeljebb ezekről kevesebb szó esik a magyar médiában, mert nem fér el a hazai korrupciós és a politikusok hülyeségeiről szóló cikkek mellett! A hazai olvasóhoz talán csak a brüsszeli EU-s „érdekességek” jutnak el, pedig ma már az internetes keresők segítségével könnyen sírhatunk-röhöghetünk azon, hogy nemcsak a mieink korruptak-hülyék.

És térjünk rá egy kicsit az egyén kérdésére, hiszen mindenki esete más! Akinek jó, keresett szakmája van, az alighanem röhögni fog a fentieken, kimegy, felmarkolja a nagy lóvét, és vígan éli életét (igaza van). Azonban nemcsak ők akarnak kimenni, hanem teljesen átlagos emberek is, akik mindössze egy normális életet szeretnének, hiszen például itthon egy fiatalnak szinte esélye sincs, hogy albérlete mellett lakást-autót vegyen, és sokszor arra sem, hogy karriert építsen, és elismerjék. Számukra rossz hírem van: ez kint is nagyon nehéz. Hiába keres az ember 3-4-szer annyit, mint itthon, ha a lakásárak is 3-4-szer annyiba kerülnek. Kint is nagyon gyorsan bele lehet kerülni abba a körbe, hogy a fizetés nagy részét viszi a törlesztő, és ha elveszítjük az állást, viszi a bank a házat. Kint sem adnak semmit a segged alá, ugyanúgy meg kell küzdeni mindenért, a munkáért, a pénzért, sőt, ez a küzdelem jóval nehezebb, mert nyelvi problémák is lehetnek, ráadásul te kelet-európai vagy, ők meg a bennszülöttek. Hiába van valami „nagyon nagy” diplomád, úgy tekintenek rá, mintha egy örmény Magyarországra jönne, és közölné, hogy „én lenni nagy fej, jó diploma, okos ember, jelentkezni ide vezető”. Ugyanúgy végig kell járnod a lépcsőfokokat, mint Magyarországon: albérlet (jobb esetben, rosszabb esetben szobabérlet, pár lakótárssal), képzettségednek nem megfelelő munka az elején, csak magyar szemmel nézve nagy pénzért. Aztán persze idővel lehet, hogy feljebb tudsz lépni, de ehhez kitartás kell és olyan környezet, amelyiket nem zavarja, hogy külföldi a vezető. Ez utóbbi viszont problémás azokban az időkben, amikor kint is romlik a helyzet, nő a munkanélküliség, és ennek hatására egyre hangosabbak lehetnek a „miért nem mi kapjuk a munkát, miért a külföldiek, takarodjanak vissza ahonnan jöttek!” hangok. Itt még nem tartunk szerencsére, de nincs kizárva.

Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy Magyarországon jobb, dehogy jobb, egy csomó tekintetben le vagyunk maradva, mint a kutyafüle, ez a poszt nem arról szól. Hanem arról, hogy tessék elfelejteni azt, hogy nyugaton örökké kolbászból lesz a kerítés, és annyira várják a bevándorlókat, hogy csak na. Aki ki akar vándorolni, javaslom, alaposan nézze meg a célországot minden tekintetben, és utána döntsön, mert különben nagyon nagy csalódás fogja érni! (Ezt az utolsó bekezdést különösen ajánlom figyelmébe az „eddig olvastam” típusú hozzászólóknak, jelezvén, hogy a poszt viszont eddig tart :-)

Sas Józsefet és a régi Mikroszkópos gárdát sokan - szerintem méltánytalanul - "gagyinak" tartják. Ebben biztosan szerepe van annak is, hogy anno egy kereskedelmi tévének futószalagon szállították a jeleneteket, és hát a mennyiség időnként a minőség rovására ment. Nos, a következő jelenet nem ilyen :-) Előadja: Sas József és Beregi Péter.

Van értelme a cikkek utáni névtelen hozzászólásokban folyó eszmecserének? A Jelek szerint Török Gábor is amellett tette le a voksát, hogy nincs. Szavai szerint:

A blogon a kommentelési lehetőséget pihentetem. Ennek oka, hogy az elmúlt időszakban egyre kevesebb időben egyre rosszabb érzésekkel figyeltem az egyre több kimoderálásra érdemes hozzászólást. Elnézést kérek mindazoktól, akik értékes megjegyzésekkel gyarapították a blogot. Az esetleges visszajelzéseket a fenti e-mail címen, a hozzászólásokat pedig a facebook oldalon továbbra is érdeklődéssel várom.

Tény és való, hogy Török Gábor véleményében (amire én egyébként nagyon sokat adok) van valami. Rendkívül sok a szabadszájú, káromkodó, személyeskedő, véleményét szélsőségesen kritikus hangnemben előadó hozzászóló.

Ezért, vagy nem ezért, de a blog.hu-n egyre terjed a szabad véleménynyilvánítást valamilyen mértékig elutasító blogok száma. Én ezzel a nézettel továbbra sem értek egyet. Ahogy Török Gábor írja: „Elnézést kérek mindazoktól, akik értékes megjegyzésekkel gyarapították a blogot.”

Hát mi nem nézzük el! A helyes elnézéskérés ugyanis így néz ki: Elnézést kérek az olvasóktól, hogy az értékes megjegyzések közé rossz érzéseket keltő hozzászólások is keverednek. De hát ez egy ilyen ország. Élnek közöttünk szélsőségesek, neveletlenek, gátlástalanok is, nem csak mérsékeltek, jól neveltek és kulturáltak. A Nívó blog vallja, hogy a rossz érzéseket keltő vélemény is vélemény, és a maga módján értékes és érdekes is. Mert ilyen emberek is élnek közöttünk.

A blog.hu egy remek felület arra, hogy a magyar emberek névtelenül, kötetlenül kommunikáljanak egymással. Néhány év vagy évtized múlva remek korlenyomat lesz visszaolvasni egy-egy politikai témában írt posztunk hozzászólásait. Mert bizony ilyenek is vagyunk, ilyenek a névtelen hangadóink. Szidják, becsmérlik a mindenkori kormányt, parttalan vitába bonyolódnak, véleményükből fikarcnyit sem engedve, lehülyézve, leagyhalottazva azokat akiknek más a véleményük (mondjuk azokat akik jelen esetben még mindig a Fideszben bíznak). És persze ne felejtsük el azokat sem, akik úgymond „etetik a trollokat", és bizonyos témákra hiperérzékenységgel reagálnak.

Mások még egy gondolati svédcsavart belevisznek a dologba, azt állítva, hogy egyes posztok „kommentvadászok”, vagyis eleve azért íródnak, hogy minél nagyobb vihart keltsenek. Van ilyen, el kell ismerni. Magam részéről szeretem az ilyen írásokat, és a kapcsolódó hozzászólásokat olvasgatni. Remek szórakozás. Ilyenkor valójában nem is a kommentvadász bloggert kellene támadni, hisz ő gyakorlatilag nem tesz mást, mint a maga vitatható módszerével próbálja tanítani a botránkozó hozzászólókat, hogy „te hülye, vedd már észre, hogy palira vagy véve, máskor gondolkodj, mielőtt hozzászólsz valamihez!”

Aztán persze olyanok is vannak, akik az adott témától majdnem tök függetlenül beraknak egy-egy linket, amivel az általuk fontosnak tartott témákra próbálják minél több ember figyelmét felkelteni.

A Nívó blog szerint tehát a troll is ember. Köztünk élő ember, aki a való világban lehet, hogy egy elkeseredett szerencsétlen, de simán lehet, hogy egy sikeres intelligens ember, aki csak poénból polgárpukkasztóskodik szabadidejében.

Aztán persze az is jó kérdés, hogy valójában mire is tud szolgálni egy-egy írás után a kommentfolyam? Valóban a témához szorosan kapcsolódó értelmes/értelmiségi eszmecserének kell ott lennie? Avagy az a jó, ha több szálon futó párbeszédek alakulnak ki, ahol egyik témából jön a másik? Mindkettő jól hangzik. De ha egyszer valaki politikai témájú posztot ír, akkor bizony az is érdekes és értékes lehet, hogy mit gondolnak az emberek úgy általában? Mit gondol a munkanélküli, mit gondol az ideges, mit gondol a neveletlen, esetleg hogyan hagyják magukat provokálni egyesek, hogyan próbálják a másikat egy egyre cifrább szavakat alkalmazó verbális szócsatában legyőzni.

A Nívó blognak meggyőződése, hogy nem szabad ezeket a véleményeket korlátozni. Mert a politizálás az pontosan ez. Kormányszidás, káromkodás, övön aluli ütésektől hemzsegő vita, vagy akár frappánsan központilag megírt propagandaanyag terjesztése minden lehetséges módon. Egyszóval más emberek, olvasók véleményének formálása, irányítása, befolyásolása minden lehetséges eszközzel és módszerrel. Nincs ezzel a világon semmi gond. Bízunk benne, hogy mindezt nívós törzsolvasóink is így gondolják, és nem zavar senkit a kommentfolyam „minősége”. Már csak azért sem, mert sokan bevallottan azért járnak vissza ide olvasni, mert kíváncsiak, hogy mit találtunk már ki megint egy-egy aktuális témával kapcsolatban, szemben az általános netes közvélekedéssel.

Egy dolog azonban biztos. Eme ránk szakadt anonim eszmecsere lehetőséget egyelőre messze nem optimálisan használja ki a magyar internetező társadalom. Tanulni, gyakorolni kell még ezt. És itt a lényeg a tanuláson és a gyakorláson van, mert ezeket csakis moderálatlan blogokon, fórumokon lehet megtenni. Nos, itt mindenki kedvére gyakorolhat. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! :)

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Hallottam, hogy az első negyedéves magyar GDP adatok nem sikerültek jól, amit őszintén sajnálok. Pedig én mindent megtettem, például felástam és bevetettem az eddig parlagon heverő kertemet. Azt szeretném megkérdezni, hogy ez beleszámít-e a GDP-be?

Teccik tudni, Miniszterelnök úr, szerintem igen, mert magyar ember termelte, magyar földön, magyar napsütés és magyar eső mellett, és a GDP nem más, mint az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Nem tudom, tudják-é, mekkora értéket állítottam elő, egyáltalán ki dönti ezt el, de szeretnék segíteni, hogy a következő negyedévi GDP adat pontosabb legyen!

Tudja, Miniszterelnök Úr, szép nagy kertem van, és vetettem én belé mindent! A retkem szépen sikerült, nagyon finom, javaslom a Miniszterelnök Úrnak, hogy mikor legközelebb vet, akkor jégcsapretket vessen, mert annak különösen karakteres íze van! A karalábé is szépen kikelt, már kiegyeltem, jó termés várható. A répával és a petrezselyemmel sajnos nem voltam ilyen szerencsés, mondjuk ezek tudvalevőleg lassabban kelnek ki, de mire nálam kijöttek, ellepte őket az apró dudva. Meggyomláltam, így már talán lesz belőle valami. A borsóm, a káposztám, a salátám és a babom gyönyörű, remélem, a termés is az lesz, a kelbimbóval és a céklával viszont megkínlódom, egyelőre parasztosan mondva so-so.

Vetettem ám kukoricát is! Szépen nől, de némelyikre ráfeküdt a kutya, ezáltal kidőlt, ezért kérem drága Miniszterelnök Urat, szóljon a szakértő Matolcsy Úrnak, hogy a kutyát, mint GDP csökkentő tételt tessék bevenni a költségvetésbe! A krumpli is jó, habár itt érdekes, hogy a 40 Ft-os kilónkénti áron vett kommersz vetőkrumpli kenterbe veri a drága pénzér' vett hiperszuper ellenálló burgonyát. A paradicsomon már megjelentek a pici zöld paradicsomok - a városiak plázába vett paradicsomát ilyenkor már le is szedik, én inkább megvárom, míg szép piros és fűszeres lesz, majd megeszem akkor. Tudom, hogy ezzel az egész áttolódik a következő negyedéves GDP-be, remélem, ezt megbocsátja nekem a Miniszterelnök Úr. A paprika is bőszen virágzik, ebből nemrég vettem tíz palántát sok pénzért, majd a szomszéd adott ötven palántát, ingyér'. A cseresznye már beérett, nagyon finom, csak sajnos nem érem el a felső ágakat, ezért remélem, a nagyságos Miniszterelnök Úr felemel engem oda jóságos tekintetével, a GDP érdekében! Az almát, a szilvát, a barackot, a birset és a mogyorót meg már alig várom!

Kedves Miniszterelnök Úr! Tudom, hogy ez így leírva nem olyan sok, de higyje el, nekem többet ér ezer összeszerelt Mercedesnél, mert azt csak kiviszik a németek a haszonnal együtt, de ez a sok gyümölcs és zöldség engem gazdagít! És habár ma még az autó többet ér az élelmiszernél, de lehet, lassan közeleg az a világ, amikor fontosabb kérdés lesz az, hogy mit együnk, mint hogy mivel menjünk arrébb! Tudja, Miniszterelnök Úr, bolond egy világ ez, sokan hülyére dolgozzák magukat, hogy aztán vegyenek egy műanyagdarabot, amivel egy másik emberrel tudnak beszélni, ahelyett, hogy kiülnének a kertbe, és élveznék az életet, meg a valóban friss, saját zöldséget-gyümölcsöt. Tegye Ön is ezt, Miniszterelnök Úr, hagyja azt a fránya politikát, és máris jobb lesz a GDP! 

(Gondolom, már mindenki epekedve várja, mit ír a "Fidesz blog" a kormány első két évéről :-)

Nagy elemzésre ne számítson senki, egyrészt mert már sokan megírták, mit gondolnak a témáról, másrészt meg egy komolyabb elemzés túlmutat egy blogbejegyzés határain. Vannak dolgok, amiket jól csináltak Orbánék, és vannak, amiket nem. Inkább pár gondolatot tennék hozzá az eddig megjelent posztokhoz, gondolatébresztés gyanánt:

- Ha egy mondatban kellene összefoglalni Orbánék gazdasági ténykedését, azt mondanám, hogy az állam helyzetét jelző mutatószámok úgy-ahogy rendben vannak, de közben a gazdaság szenved. Persze sokan felteszik a kérdést: jó-e, hogy a kormány mindent alárendel az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésének érdekében? Ezt majd az idő eldönti szerintem.

- Ha belegondoltok, rendkívül egyszerűen lehetne fordítani a fenti gazdaságpolitikán: felvesz az állam egy-két ezermilliárd forintnyi hitelt, kiszórja a gazdaságba (nyugdíjemelés, adócsökkentés, állami beruházások, stb.), és kérem, mindjárt növekszik a belső fogyasztás, ez magával húzza a gazdaságot, munkahelyeket teremt, és lesz itt móka és kacagás. Persze kérdés, hogy mekkora áron kapna az állam ilyen célra hitelt a mai pénzszűkében (bár lehet, van olyan kamatszint...), és hogy mi lesz azután, mikor elfogy a hitelt, és vissza kellene fizetni. Vajon ez a gazdaságpolitika lenne megfelelő a mai recesszióban? Van, aki szerint igen.

- Jó-jó, már hallom a kórust: csökkenteni kell az állami újraelosztás mértékét, kiadáscsökkentésen alapuló gazdaságpolitika kell, és ezzel egyidejűleg mérsékelni kell a vállalkozások és a munkavállalók terheit. Így van, így van, csillagos ötös! De most nagyon csúnyát fogok mondani: abszolút megértem és felmentem az összes eddigi kormányt, hogy ezt nem lépte meg! Emlékeztek például, mekkora balhé volt, amikor hozzányúltak a rendőrök nyugdíjkorhatárához? "50 éves rendőr fusson a rabló után?" - ilyen kérdésekkel volt tele a közbeszéd, még tüntetés is volt ez ellen. Kérdezem én, ha egy ilyen egyszerű kérdésben nem sikerül konszenzust kialakítani, akkor milyen kiadáscsökkentést akarunk? Hogyan fogunk ennél sokkal durvább dolgokhoz hozzányúlni, mint pl. a nyugdíjrendszer vagy az egészségügyi rendszer? És miért kell politikai alapon hiszterizálni a népet gazdasági jellegű döntések ellen? (Igen, egyetértek, a Fidesz ugyanezt csinálta ellenzékben, lásd 2008-as népszavazás!)

- Sokan számonkérik a Fideszen a reformokat is, abszolút jogosan, hiszen kétharmaddal könnyen belevághatnának. De itt is azt látom, amit az előbb leírtam: az emberek többsége szerint ami a zsebemet nem érinti, reform (éljen!), ami meg igen, megszorítás (a JQA a kormánynak!). Hozok egy példát erre: sokak szerint pl. rengetegen dolgoznak az állami szférában, létszámleépítés kellene, ki kellene rúgni az ott dolgozók legalább tíz százalékát. Egyetértesz ezzel? Elviekben a többség azt fogja mondani, hogy igen, ez valóban így van. És ha a kérdést úgy teszem fel, hogy egyetértesz-e azzal, hogy kirúgják a közszférában dolgozó anyádat? Szerintem rögtön jönnének a tüntetések, meg az ellenzéki szólamok, hogy "a kormány több százezer ember megélhetését lehetetleníti el". Nem is csoda, hogy a kormány inkább vállalja a pénzbeszedés politikáját, az valahogy kevésbé fáj.

- A Fidesz egy dolgot zseniálisan csinál: úgy adóztatja meg az embereket, hogy azok szinte nem is tudnak róla. Itt van például a telefonadó: 2 Ft/perc, de nem ám az emberek fizetik, hanem a szolgáltatók! A szolgáltató meg persze áthárítja az emberekre, így végeredményben mégis az emberek fizetik, de a szolgáltató szedi be. De ugyanez van a bankadóval is. (Apropó, telefonadó: jókat vigyorogtam az olyan jellegű hozzászólásokon, hogy ki hogyan fog Skype-ra meg egyéb eszközökre váltani a 2 Ft miatt. Az eddigi felháborító 30-40 forintos percdíjak nem ütötték még ki a biztosítékot, bezzeg ez a két forint!) 

- És végül, összefoglalva az eddigi két évet: az elején keménykedtek a fiúk, mint egy hisztis óvodás kisgyerek, de megkapták a pofont az óvónénitől, aztán szép csendben beálltak játszani az ortodox óvodástársak közé. Most meg persze próbálkoznak hízelegni az óvónéninek, de ő még emlékszik a reggeli hisztire, viszont már elkezdte megbocsátani. Itt tartunk most.

Egy egészen friss kabaréjelenetet szeretnék ma bemutatni: a rádiókabaré májusban Villányból jelentkezett, és remek felvételeket készítettek :-) De vajon hogyan jön Villányhoz Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, az LMP, és a tévéhíradó? És mi köze a kormányszóvivőnek a gyroshoz?  Varga Ferenc József és Aradi Tibor jelenetéből minden kiderül :-)

Villány

Tóa W. Árpádnak volt egy zseniális 2009-es posztja a szlovák helyzetről, melyben egy Sulík nevű fiatalembert méltatott. Nos, Sulíknak volt egy elképzelése a választási rendszer megreformálásáról, idézzük fel, miről is szólt ez:

Minden választójoggal rendelkező személy kapna egy 7 euróról szóló csekket a választások előtt egy hónappal, mellyel a választási lehetőségért "fizetne". A választások napján bemenne a választó a szavazóhelyiségbe, leadná a csekket, és szavazna. A választások után az összeget az illető által választott párt kapná meg. Viszont az, aki nem akarna szavazni menni, a választások másnapján a legközelebbi postán beválthatná a csekket és az összeget akár el is ihatná.

 Hogy ez mire lenne jó? Arra, hogy a választás lehetősége továbbra is ingyenes legyen, viszont minden egyes szavazat 7 eurót érne. Azok, akiknek tényleg fontos ez az ország, szívesen lemondanának a 7 euróról a választási lehetőség javára. Viszont azok, akiknek minden mindegy és fogalmuk sincs arról, hogy mi történik, a csekket úgyis inkább beváltanák.

 A dolog végkifejlete az lenne, hogy a szavazataikat irreális ígéretekkel vagy hazugságokkal megszerző populistáknak elfogyna a szavazóbázisuk. Az ember ugyanis csak akkor válik meg a 7 eurójától, ha a cserébe kapott szavazati jog a szemében nagyobb értéket képvisel.

Forrás: Tóta W. Árpád - Északi fény

Hogy tetszik? Alapvetően jó ötletnek tűnik, nemde? Akkoriban az írás nagy sikert aratott, tetszett az embereknek, sőt, néhányan még követelték is, hogy legyen Sulík a magyar miniszterelnök :-)

De térjünk vissza a mába, ahol Orbánéknak ismét világrengető ötletük támadt: most a választási rendszert is meg kívánják reformálni. Az előzetes regisztrációtól függő szavazásról már biztosan hallott mindenki, de azért egy kis emlékeztető:

„Nem kis esély” van arra, hogy már a 2014-es választásokon lesz előzetes regisztráció – nyilatkozták fideszes politikusok a Népszabadság munkatársának. A párt egyik elnökségi tagja szerint ez intellektuális cenzus lenne, de hangsúlyozta, hogy konkrétumok még nincsenek, a pártvezetés még nem vitatta meg a választási eljárásról szóló törvényt.

Egy másik fideszes politikus szerint az előzetes regisztrációval azok szavaznának, akik tudatosan döntenek a nemzet jövőjéről, „és nem a választási kampány finisében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmok”. A lap forrása szerint a regisztráció nem a kis párt-nagy párt metszetben lesz érdekes. Az számít majd, hogy egy párt szavazói mennyire iskolázottak, illetve milyenek a szociális körülményeik.

Forrás: Mandiner

Ennek fogadtatásáról millió helyen lehet olvasni: a finoman fogalmazók elutasítják az ötletet, a durvábban fogalmazók pedig egyenesen "Orbán diktatúrájának meghosszabbodását" látják a dologban. És mik az ellenérvek? Az, hogy amelyik pártnak van pénze, az majd "elfuvarozza" a szavazóit az előzetes regisztrációra, amelyiknek meg nincs, az meg így járt. És pénze a kormánypártoknak lesz, mert adnak az oligarchák.

Hasonló elven lehetne támadni amúgy Sulík javaslatát is: amelyik pártnak van pénze, az majd tíz eurót ad a szavazónak (aki így jobban jár, mintha simán elköltené a 7 eurót), amelyiknek meg nincs, az így járt. Sulíknál is a bizonytalanok táborát csökkentené jelentősen a 7 euró, hiszen aki nem "keményvonalas" szavazó, esetleg egyik párt programja sem nyeri meg tetszését (vagy csak pusztán elege van az összesből), az inkább otthon marad.

Tulajdonképpen mindkét javaslat megfontolandó, hiszen összevetve a jelenlegi rendszerrel, sok mellette és ellene szóló érvet lehetne mondani, de a Fidesz javaslatának elemzésekor sokszor azt éreztem, hogy "NEM - mert a Fidesz találta ki" hangulat jött át, tehát tipikusan protestszavazói hozzáállást figyelhettünk meg. Mondjuk kíváncsi lennék, hogyan vélekednek ugyanezen emberkék a Sulík-féle javaslatról? Vagy mit mondanának, ha Sulík (vagy akárki, aki "szakértőnek látszik") találta volna ki ezt az előzetes regisztrációs rendszert (amúgy ez nem Fidesz ötlet, meglehetősen sok helyen vitáznak erről, külföldön is)? Egyáltalán - tudunk-e valamiről úgy beszélgetni, hogy levesszük az aktuálpolitikai álarcot, és magáról az javaslatról vitázunk, nem belekeverve a pártpolitikát? Merem remélni, hogy igen.

Droli tegnap remek posztot írt Hisztiország címmel. Remélem nem követek el nagy hibát, ha úgy foglalom össze az írását, hogy a magyar választópolgároknak mindig az aktuális kormány politikájával van bajuk, és emellett a mindenkori ellenzék politikáját mindig jobbnak tartják. Azért aktuális ez a dolog, mert egyre többször hallom, olvasom és is, hogy a Fidesz jelenlegi politikájánál bizony még az elmúltnyolcév Mszp-s gazdaságpolitikája is jobb volt.

Ezt a kérdést szeretném most körbejárni, illetve mivel már rögtön a címben állást foglaltam a kialakult véleményemet szeretném alátámasztani. Tehát igen, egy „kormánymosdató” posztot olvashatnak kedves olvasóink, úgyhogy aki ezekre a szempontokra nem kíváncsi, az ne is olvasson tovább, mert nem tudok garanciát vállalni a vérnyomására. :)

Természetesen ha valakinek építő jellegű ellenvéleménye van, vagy új szempontokkal árnyalná az általam felvázoltakat azt – a korábbi posztokhoz hasonlóan – nagyon szívesen megvitatom a hozzászólások között bárkivel.

Továbbá arra szeretném felhívni még a figyelmet, hogy a poszt a rendszerváltás óta eltelt időszakot tárgyalja, tehát javaslom, hogy az értékelés nem csak kizárólag a heves aktuálpolitikai csatározások által elhomályosított szemüvegen keresztül értelmezendő, hanem egyféle madártávlatból, kitekintésként.

Lássuk az első grafikont:

A kék vonal a GDP alakulását mutatja, az 1989-es értékhez képest (Forrás: KSH). A piros vonal pedig a bruttó államadósságot, szintén az 1989-es GDP nagyságához viszonyítva (Forrás: Eurostat). A hátteret az éppen regnáló kormányok alapján színeztem be, hogy könnyebben láthatóvá váljon az egyes kormányok tevékenységének eredménye. Fontos még megjegyezni, hogy a GDP éves adat, az államadósság pedig az adott év végi állapotokat mutatja, kivéve a választási éveket, ahol a kormányváltásokhoz legközelebb eső június 30-i állapotokat tüntettem fel szintén annak érdekében, hogy az egyes kormányok alatti változások minél korrektebben látszódjanak. Látható, hogy a GDP a rendszerváltást követő néhány évben jelentősen csökkent, majd nagyjából 1994-től kezdődően egy stabil növekedésbe kezdett. 2001-ben értük el újra a rendszerváltáskori szintet, majd tovább növekedve 2008-ra már 27%-kal sikerült meghaladni az 1989-es értéket. Ekkor jött a válság, ami 2009-ben jelentős GDP zuhanást eredményezett, visszaestünk a rendszerváltáskori szint 120%-ára, és nagyjából azóta is ott tartunk.

Elmondható, hogy a rendszerváltáskori remények a gyors felemelkedésről nem váltak valóra, hiszen 22 év alatt 20%-os növekedés szinte észrevehetetlen. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezidő alatt a nyugat is fejlődött, még csak felzárkózásról sem beszélhetünk. Tovább árnyalja a képet, hogy közben azért jelentős jövedelem átcsoportosítás történt az egyes társadalmi csoportok között. A rendszerváltással megnövekedtek a társadalmi különbségek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a piacgazdaságra való áttérés következtében a legtöbb helyen megszűnt a kapun belüli munkanélküliség, belőlük tényleges munkanélküli és segélyezett lett, ugyanakkor a valódi értéket teremtő dolgozók munkáját a piac elismerte, az ő bérük valamelyest emelkedett. Még egy hatás a közalkalmazottak bérének alakulása, amely a piaci folyamatoktól jórészt elszakadva a mindenkori költségvetési keretek alapján alakult, ami azt eredményezte, hogy a társadalom értékítélete alapján többre becsült pedagógusok és egészségügyi dolgozók bére lemaradt a kívánatostól. A GDP és a reálbérek alakulását a 2. ábra mutatja. (Forrás: KSH adatok alapján számolta Hanti Erzsébet)

Visszatérve az első ábrához, érdekes képet mutat az államadósság alakulása. Sajnos erre csak 1995-től találtam megbízható adatokat az Eurostat honlapján. Haladjunk kormányonként, és a GDP lakulásával párhuzamosan nézve. A Horn kormány alatt folyamatosan növekvő GDP mellett meredeken csökkenő államadósságot láthatunk, ami elsősorban a privatizációs bevételek államadósság csökkentésre fordításával magyarázható. Tehát a Horn kormány nagy érdeme, hogy növekedési pályára állították a gazdaságot, egyensúlyközeli helyzetbe hozták a költségvetést, és a privátizációs bevételek felhasználásával kezelhető mértékűre szorították le az államadósságot, tehát megteremtették a fenntartható növekedés feltételeit.

Az első Orbán kormány szintén jól dolgozott. A gazdaság fenntartható növekedési pályáját megőrizték, a gazdaság úgy növekedett ebben a négy évben, hogy közben költségvetési egyensúly és alacsonyan tartott államadósság volt jellemző. És mindezt úgy, emellett az 1998-ban induló magánnyugdíj pénztárakban is szépen gyarapodtak a megtakarítások, és jelentős privatizáció sem történt, tehát az állami vagyont is sikerült megőrizni. (A privatizációs bevételek alakulását a második ábra mutatja alább. Forrás: ÁPV, MNV)

A Horn- és az Orbán-kormány tevékenységének köszönhetően 2002-re gyakorlatilag mind az Európai Unió, mint az euróbevezetés kapujába megérkeztünk, hiszen ekkorra már a csatlakozási tárgyalásokon a legtöbb fejezetet lezártuk, és az euróbevezetéshez szükséges maastricht-i kritériumokhoz is közel voltunk. Ami még megjegyzendő erről az időszakról, hogy 2002-re a választások megnyerése érdekében a Fidesz egyértelműen választási költségvetést készített, mondhatni learatta az első három év takarékos kormányzásának gyümölcseit, tehát 2002-ben még a kormányváltás előtt igaz alacsony szintről, de emelkedésnek indult az államadósság. Mindebből egyértelműen látszik, hogy a választások után azonnali korrekciókra lett volna szükség annak érdekében, hogy az ország kedvező helyzete fennmaradjon.

Korrekció helyett azonban jött a Medgyessy kormány „megőrizzük-kibővítjük” politikája és a 100 napos programok. Visszapörgetve a második ábrához látható, hogy 2002-ben és 2003-ban az Orbán-féle választási költségvetésnek, és utána a Medgyessy-féle 100 napos programoknak köszönhetően a reálbér két év alatt 20%-kal emelkedett, a gazdaság lehetőségeit messze túlszárnyalva. És ez az esztelen állapot a későbbiekben sem szűnt meg. Jól látható az első ábrán, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok alatt 2002 és 2008 között a gazdasági növekedésnél az államadósság sokkal gyorsabban emelkedett, tehát végig fenntarthatatlan, eladósodó, magas költségvetési hiánnyal járó időszak volt ez. Mindezt tetézte, hogy az államadósság annak ellenére növekedett meredeken ebben az időszakban, hogy a szocialisták újra felpörgették a privatizációt (3. ábra kicsit feljebb), tehát az állami vagyon is csökkenésnek indult. Hihetetlenül „elkúrt” időszak volt ez, évtizedekre kiható gazdaságpolitikai hiba, mondhatni bűn, hogy a szocialisták (és tegyük hozzá az Szdsz-t) hosszú évek alatt is képtelenek voltak fenntartható gazdaságpolitikát kialakítani. A Fidesz-féle 2002-es választási költségvetést négy további fenntarthatatlan, hitelből finanszírozott választási költségvetés követte. Tegyük hozzá ebből a szempontból eredményesen, hiszen 2006-ban újraválasztották az Mszp-t, aki a választások után rögtön meg is lépte azt, amit négy évvel korábban kellett volna: azonnali kiigazításba kezdtek.

És ekkor, 2008-ban érkezett a gazdasági és pénzügyi világválság, majd adósságválság, ami tulajdonképpen napjainkig tart. A további folyamatok jobb megértéséhez még egy adatsort figyelembe kell vennünk, mégpedig az ország devizatartalékainak alakulását. Alább a negyedik ábrát kiegészítettem a devizatartalék alakulásával (zöld vonal) és az államadósság valamint a devizatartalék különbségéből előálló „nettó” államadóssággal (lila vonal).

Az látszik, hogy a devizatartalék szintje Mind a Horn, mind az első Orbán kormány idején stabil volt, viszonylag szűk sávban ingadozott. Ezt követően 2002 és 2007 között az államadósság növekedésnek indult, mégpedig úgy, hogy a devizatartalékok szintje továbbra is stagnált. A 2008-ban kezdődő válság azért is érte rendkívül sebezhető állapotban Magyarországot, mert az államadósság rendkívül megemelkedett, azonban a devizatartalékok szintje alacsony maradt. Mindez pedig a válság miatt beduguló állampapírpiac következtében hirtelen az adóságkockázatunk megugrásához, és a forint zuhanásához vezetett, ezért kellett gyorsan az IMF-hez fordulnunk. Az is látszik, hogy a 2008 és 2010 között folyósított IMF hitelek tovább emelték az államadósság szintjét (piros vonal), de ez gyakorlatilag a devizatartalékok feltöltésére (zöld vonal) lett felhasználva, nem pedig felélte az ország. Látszik is, hogy a „nettó” államadósság 2008-ban tetőzött, majd a Bajnai-kormány alatt már csökkenésnek indult, a kiigazító lépések eredményeképpen. Bajnai egyéves kormányzása tehát egy eredményes tűzoltásnak tekinthető. Tűzoltás, és nem több. Megszorítások (pl. 13. havi nyugdíj eltörlése) és adóemelések (pl. áfa 20%-ról 25%-ra emelése) kombinációjából álló csomagja az adott helyzetben elégséges volt, de az európai adósságválság hatásainak kivédésére ugyanúgy további intézkedéseket kellett volna tennie, mint ahogy a Fidesz kormánynak is tennie kellett. Tegyük hozzá, 2009 vége, 2010 eleje, tehát a Bajnai-kormány időszaka egyféle békeidőszak volt a válság szempontjából. A gazdaságok világszerte javulást mutattak, úgy tűnt, hogy U alakú válság lesz.

És akkor eljutottunk a második Orbán-kormány időszakához. Sajnos a válság az európai adósságválsággal a W szakaszába lépett, amire a Fidesz unortodox gazdaságpolitikai lépésekkel reagált. Megtörtént a magánnyugdíj vagyon államosítása, részbeni államadósság csökkentésre felhasználása, valamint közvetlenül a lakosságot érintő megszorítások helyett multiadókkal próbálkoztak. A grafikonokról az olvasható le, hogy a devizatartalékok szintje továbbra is magas, és a bruttó és „nettó” államadósság csökkenésnek indult. Itt ugye bezavar a képbe a nyugdíjvagyon, mint egyszeri tétel, valamint a magas forintárfolyam miatt átértékelődő devizában fennálló államadósság. Adósságcsökkentés céljára felhasználható privatizálandó állami vagyon már nem nagyon akad, sőt ugye inkább az állami vagyon növeléséről lehet beszélni a MOL 20%-ának visszaállamosításával. Az államadósság alakulása tehát ellentmondásos, meredek emelkedésről semmiképpen sem beszélhetünk, ugyanakkor egyelőre a csökkenés sem egyértelmű. Ugyanakkor nagy érdem, hogy a költségvetést sikerült egyensúlyba hozni, ami valóban megnyitja az államadósság csökkenésének esélyét a következő évekre nézve.

Összességében én a fő hibát igenis az „elmúltnyolcévben” vélem felfedezni. Az Orbán-kormány véleményem szerint nem jókedvében folytat unortodox politikát, hanem azért, mert nincs túl sok választása. Az unortodox politika alternatívája ugyanis a még nagyobb és közvetlen lakossági megszorítás lenne. Az unortodox politika lényegét gazdasági szempontból én abban látom, hogy ezeket a kiigazítással járó terheket a kormány több-kevesebb sikerrel megpróbálja megosztani a nagy nyereséget termelő, lakossági szolgáltatásokat nyújtó multinacionális vállalatokkal. Tehát azokkal a multikkal, amelyek piaca Magyarországhoz van kötve, így nem tudnak kivonulni csak piacfeladás árán, ami meg nem éri meg nekik még jelen adószint mellett sem.

Na erre mondom én, hogy ha választani kell, a Fidesz gazdaságpolitikája még mindig jobb, mint amit az Mszp-kormányok műveltek korábban. Azzal meg nehéz összemérni, amit jelenleg ajánlanak az ellenzéki pártok, hiszen az nagyjából nulla, alternatív javaslatok helyett voltaképpen a Fidesz bírálatában merülnek ki.

Nagyjából e posztban sikerült összefoglalnom, hogy mi az oka annak, hogy a jelenlegi pártok közül miért továbbra is a Fidesz áll hozzám a legközelebb, vagy ha úgy jobban tetszik, a legkevésbé távol. Egyrészt az első Orbán-kormány egyszer már bizonyított gazdasági téren, másrészt az utána következő szocialista kormányok jó tanulságot szolgáltattak arra, hogy hogyan nem szabad csinálni. A 2002 és 2010 közötti szocialista kormányokban pedig főszerepet játszottak azok az emberek, akik még ma is fontos szereplői az Mszp-nek és a DK-nak. Ez az oka, hogy azt mondom, hogy kösz, de őket nem. Akkor már inkább a Fidesz. A Jobbik ideológiája és stílusa számomra teljeséggel elfogadhatatlan, az LMP viszont jó lenne, ha az lenne, aminek indult. Lelkes környezetvédőként örülnék egy igazi zöld pártnak, csakhát az LMP pont az ökopárt jellegét domborította ki legkevésbé az elmúlt két évben. Ehelyett populista népszavazási kezdeményezésekkel operálnak. Gyakorlatilag egyetlen zöld kezdeményezést nem tudnék említeni, amely mellett az LMP, mint ökopárt kiállt. Több párt pedig nincs, és a választásokig hátralévő két évben már nem is valószínű, hogy lesz.

Mindenesetre felteszem ezt a nagyon nehéz kérdést szavazásra is, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre:

Frissítés:

Miután az első 200 beérkezett szavazat 80%-a azt mondja, hogy ennél még az Mszp is jobb volt, szeretném tovább kutatni ezt a dolgot egy második szavazással:

Szia! Hogy vagy? Lehet pár kérdésem?

Te is 40 %-os THM-re vetted a tévédet? Hiszen csak párezer forint volt a törlesztő havonta, és a szomszédnak is volt már! Aztán persze sírtál, hogy a sok hitel miatt nem marad pénz másra.

Te is 1500-ért adtad el az 5000-ért vett OTP részvényt? Hiszen nagy válság volt, úgy nézett ki, hogy csődbemegy a bank. Aztán persze néztél, hogy az árfolyam szépen visszamászott a régi szintre.

Te is raklapszámra vetted külföldről a cukrot, mikor itthon drága volt? Hiszen úgy gondoltad, hogy ez örökké így lesz! Aztán most nézel, hogy szépen visszament az ára, ráadásul nem tudsz mit kezdeni azzal a sok cukorral, hiszen max. a teádba raksz egy-két teáskanállal.

Te is kivitted a pénzed 324-es eurónál? Hiszen azt harsogták, hogy Orbán államosítja a bankbetéteket, ráadásul a forint is össze fog omolni! Aztán most nézel, hogy csak az árfolyamon buktál úgy 10%-ot, a kamatokon meg 5-öt.

Te is rohantál a boltba, hogy beszerezd az autódba az egészségügyi dobozt? Hiszen azt suttogták, hogy a rendőrök emiatt büntetnek! Aztán meg néztél, hogy ennek nincs valóságalapja, ráadásul jó sokba került az az izé!

Utolsó kérdésem: te is azok közé tartozol, akik állandó protest szavazatoddal életben tartod a politikai váltógazdaságot? Hiszen a mindenkori kormány hülye, bezzeg az ellenzék, arra kell szavazni, hogy váltsa le! Aztán meg nézel, hogy az sem különb, és teli szájjal elkezded szidni azt, akit te választottál meg!

Ha a kérdésekre igen a válasz, csak egy dolgot akarok mondani neked: nem vagy te birka, hogy állandóan a nyáj után menjél, és legfőképpen nincs szükséged pásztorra, aki megmondja, mit csinálj. Használd a fejed, gondolkodj, és hidd el, akkor jobb lesz a te és a mi életünk is.

A magyar kabarétörténelem egyik legnagyobb száma következik, Kern András előadásában: van benne NDK turmixgép, Vasedény, fürdőkád, mese, valamint Weiner elvtárs, akire várunk. És hogy aktualizáljuk a jelenetet: vajon mekkora telefonadót kell fizetni ezen beszélgetés után? :-)