Két érdekes nyilatkozatot hallottam a tegnapi hírműsorokban a mezőgazdaság helyzetével kapcsolatban. Két hír, amelyekre külön-külön szinte már csak legyint az ember, de így együtt nagyon ütős.

Először egy sertéstenyésztéssel is foglalkozó gazda panasza szólt, miszerint Magyarországon ma nem rentábilis a sertéstartás, mert 400 forint körül van a kilónkénti átvételi ár, ami még az önköltségeket sem fedezi, haszon meg végképp nincs rajta. Nem is véletlen, hogy a korábban tízmilliós magyar sertésszám mára hárommillióra csökkent. A gazda hozzátette, hogy az a pletyka járja, hogy a jövő héten további 15 forinttal csökken majd az átvételi ár. Ilyen körülmények között pedig egyszerűen nem éri meg ma Magyarországon sertéstartással foglalkozni.

Egy másik műsorban a Surjányhús Kft. egyik vezetője nyilatkozott. A cég az egyik legjelentősebb munkaadó Törökszentmiklós környékén, és leginkább sertéshús feldolgozással (pl. kolbász, felvágott) foglalkozik a riportban bemutatott magas technikai színvonalon és minőségben. Az ő problémájuk viszont pontosan a túl magas hús alapanyagár, melyet a feldolgozott termékeik piacán nem, vagy csak nehezen tudnak elfogadtatni, így az ő nyereségességük is kritikus szinten áll. Elmondta továbbá, hogy a Magyarországi sertéstenyésztés az Alföld közepén olyan kis mennyiségű, hogy jórészt külföldről behozott import sertéshúst (lengyel és horvát) dolgoznak fel. Az import hús viszont eléggé drága, főként a mostani 300 forint körüli euró árfolyam mellett, ami megint csak a rontja a kilátásaikat.

Namost kérdem én laikusként, hogy van ez? Magyar sertéstenyésztés nincs, a külföldi meg drága? Így a sertéstenyésztés visszafejlődése után a következő lépés az élelmiszer feldolgozóipar leépülése lesz?

Botrány, hogy import sertéshúst kell behoznunk egy magyaros kolbász elkészítéséhez, mert itthon nem vagyunk képesek megtermelni. Mit tudnak a horvát és a lengyel sertéstenyésztők, amit mi nem?

Egyik kedvencem következik, amit már régen meg szerettem volna mutatni, de mindig elfelejtettem. De most! Szóval egy moziban véletlenül ottfelejtettek egy mikrofont, és az felvette a nézők reakcióit - erről szól a kabaréjelenet, melyet Varga Ferenc József és Aradi Tibor ad elő.

Most egy olyan téma következik, amelyet ti, olvasók fogtok megírni, mert én bizony ehhez nem értek (rosszmájúak mondanák: ehhez sem értesz :-), de egy kérdés akkor is felvetődik bennem, mint laikusban: tulajdonképpen minek kell nekünk ferihegyi gyorsvasút? Nem lenne elég egy színvonalasabb buszjárat, ami jóval olcsóbb?

Mert manapság mindenhol erről olvasni: a kínaiak tervezik, a MÁV tervezi, egyezményeket írnak alá, és csak úgy röpködnek a milliárdok, legutóbb például a kínaiak 40 milliárdra becsülték az építését. És továbbra is napirenden van: nem baj, hogy a MALÉV csődbe ment, nem baj, hogy a kerozinárak emelkedése miatt drágulnak a jegyárak, és egyáltalán, nem járunk-e úgy ezzel, mint az autópályákkal, hogy mire megépültek (százmilliárdokból), addigra a drága benzin miatt alig ül autóba a magyar? De "négyes metró fílingem" is van, aminek szükségességét, megtérülését sokan vitatják, de legalább marha sokba fog kerülni, annyiba, amennyiből teljesen helyre lehetne pofozni a BKV-t. 

Szóval nem értem. Véleményem szerint bőven elég lenne egy színvonalas buszjárat, megfelelő járatsűrűséggel, a külföldieket is kielégítő tájékoztatással. Tudom, most is van ilyen, ha ez nem elég, akkor lehet még sűríteni, szolgáltatást javítani, és ez jóval olcsóbb megoldás mint az új vasút építése, amiből ki tudja kik és mennyi pénzt kívánnak kilopni. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyorsvasútnak akkora sikere lenne; de ha valaki úgy érzi, hogy nincs igazam, és megéri az új beruházás, cáfoljon rám a hozzászólásokban. 

Úgy tűnik, vége a Neo FM-nek: a Médiatanács díjhátralék miatt felmondta a szerződését, pénz meg nincs. Anno a megboldogult Tudtad blogon már megjósoltuk a történet végét - nem volt nehéz, mindenki arról írt, hogy a Neo FM és a Class FM vállalásait vagy lehetetlen teljesíteni, vagy könnyű kijátszani a sales house-okon keresztül, és az állam bukni fog az üzleten, úgy 670 millió forintot. Azóta tudjuk, többet bukott - egyrészt a Médiatanács felülvizsgálta a vállalt díjakat, és csökkentette -  egyes információk szerint úgy 300 millióval -, másrészt a Neo így is tartozik, 750 millióval. Erre a pénzre alighanem várhat az állam, ameddig akar, nagy csoda kellene, ha befolyna. Az sem nehéz kitalálni, hogy a Class FM-et is gyakorlatilag az állam tartja el az állami cégek hirdetéseiből, pl. a Szerencsejáték Rt. tavaly 580 milliót költött "Class hirdetésekre", és hirdet ott még bőven más állami cég is - ezek jelentős részt tesznek ki a 2,3 milliárdos tavalyi bevételből. Ezek nélkül nehéz lett volna tartani az 57 millió forintos adózás előtti eredményt. 

Emlékezhetünk, mekkora balhé volt anno, mikor a pályázat során ez a két rádió szerezte meg a Danubius és a Sláger frekvenciáit, mennyire nyilvánvaló volt, hogy a politikai elit (MSZP, Fidesz) gyakorlatilag a józan paraszti ésszel és a pályázati feltételekkel is szembemenve, egyszerűen kiszolgálja holdudvarát. Persze a Danubiust és a Slágert sem kellett félteni, a Sláger pl. egyenesen az amerikai nagykövetet vetette be, és ne feledkezzünk meg, ott is voltak problémák a korábbi vállalásokkal, de legalább be is folyt valami az államhoz, és nem szűntek meg idő előtt. 

Jelenleg nehéz összesíteni, mennyit bukott az állam az ügyön - ne felejtsük el, a 750 millió forintos díjhátralékon túl még várhatóak kártérítési perek, amiket alighanem gond nélkül megnyerhetnek a Sláger és a Danubius tulajdonosai - persze majd kifizeti az állam ezt is, az adófizetők pénzéből. De vajon felelősségre lesznek-e vonva a felelősök, akik anno a döntést meghozták? Aligha. Szalai Annamária, az egyik fő felelős azóta például a Nemzeti Média -és Hírközlési Hatóság főmuftija, 2019-ig, valószínűleg igen kellemes fizetéssel.     

A poszt végén egy ősi magyar nyelvemlékből idéznék: Látjátok feleim, szümtükkel, amíg nem történik ilyen miatt felelősségrevonás, addig akár be is hunyhatjátok a szümtüket.

Megkésve bár, de törve nem, vagy ööö, hogy is van ez :-) Azért a Bagi-Nacsa páros is tud még alkotni, az Eurovíziós dalfesztivál felvezető-paródiáján például nagyon jókat derültem. Csiszár (?) kocsis része például szenzációs, de Tóth Gabi paródiája sem rossz. Nem is tudom, mi mást írjak még, ööö-aaa-öööö-aaa :-)

Szálkás jókívánságok a Compact Disco-nak by emrefan

Nívós szerzőtársam alaposan belemarkolt a darázsfészekbe minapi nyugdíjakkal foglalkozó cikkével. Mivel nekem is van mondanivalóm a témában, ezt most én is örömest megteszem. Egyszersmind reflektálni is szeretnék a sok száz hozzászólás között vissza-visszatérő felvetésekre.

Ugye arról van szó, hogy a 2013-as költségvetési törvény tulajdonképpen minden állami transzfert befagyaszt jövőre a családtámogatástól kezdve a közalkalmazottak bértáblájáig, kivéve egyetlen tételt, a nyugdíjakat, amelyek a törvényeknek megfelelően az előző évi infláció mértékével, tehát 4,2%-kal növekednek jövőre.

Szerzőtársam felvetette, hogy mi lenne, ha jövőre a nehéz helyzetre tekintettel eltekintenénk a nyugdíjak emelésétől, és 2013-ban is a 2012-es összegű nyugdíjat kapnák meg. Az így megtakarított nagyjából 100 milliárd forintból pedig támogathatnánk a vállalkozásokat, vagy visszaállíthatnánk az alacsony keresetűek adójóváírását, esetleg csökkenthetnénk belőle az államadósságot, amit részben például pont a néhány évig fizetett 13. havi nyugdíj is generált. Egyszóval ilyen forrásból is próbálnánk kicsit előremozdítani hazánk gazdaságának beragadt szekerét.

Ezen a ponton elszabadultak az indulatok. Néhány olykor egészen elképesztő típusvélemény könnyen azonosítható volt a hozzászólások között:

1. A nyugdíjasok élősködő haszonleső szent tehenek. A nyugdíj pedig tabutéma, hiszen 3 millió szavazóról van szó, ezért mindegyik párt a kedvüket keresi. És akár néhány ezer forinttal is megvásárolható a szavazatuk.
2. Legalább a csúcsidőszaki tömegközlekedési kedvezményeiket vonják már meg tőlük.
3. Nem a nyugdíjasokat kellene nyomorgatni, hanem az oligarcháktól (Simicska, Járai, Csányi, Pintér,… egyéb tetszőleges Fideszhez közeli nevek, [Hagyózni, Sukorózni meg ne próbáljon senki, mert a fejét leszedik, meg különben is a maiakhoz képest az csak aprópénz]) kellene elvenni a pénzt.
4. Sávos nyugdíjemelés kellene, csak az kapjon nyugdíjemelést, akinek alacsony a nyugdíja, a magas nyugdíjakat meg húzzák vissza alacsonyabb szintre.
5. Gyerekesek javaslata: Nyugdíjat mindenki a saját gyereke nyugdíjjárulékából kapjon, a gyermekteleneknek meg úgyis kevesebb a kiadásuk, ők takarékoskodjanak maguknak.
6. Gyermektelenek javaslata: Oké, de akkor vonjunk meg mindenféle gyermeknevelési és családtámogatást, hogy legyen miből félretenni.
7. Mások sem az 5-ös sem a 6-os ponttal nem értenek egyet, hiszen mi lesz azokkal akiknek…. (önhibájukon kívül nincs gyerekük, külföldre megy a gyerekük, fiatalon meghal a gyerekük… szokásos magyaros elbonyolítás, mindenféle javaslat kritizálása, pozitív építő hozzáállás és javaslatok helyett)
8. Egyesek szerint hiba volt egyáltalán felvetni a nyugdíjtémát, hiszen csak arra jó, hogy egymásnak ugrasszuk vele a különböző generációkat.
9. Mit akarnak csökkenteni a nyugdíjon, hisz a rezsi olyan magas, hogy elviszi a nyugdíj nagy részét.
10. Azért nem szabad a nyugdíjakhoz hozzányúlni, mert idős emberekről van szó, akik egy jövedelemcsökkenéshez nehezebben tudnak alkalmazkodni (pl. pluszmunkát vállalni), mint egy hasonlóan nehéz helyzetben lévő, de fiatal ember.

Hozzám személy szerint e legutolsó vélemény áll a legközelebb. Azt gondolom, hogy új nyugdíj játékszabályokat csak olyanokra vonatkozóan lehet megalkotni, akik ma még fiatalok, így van még idejük felkészülni a várható időskori viszonyokra. A mai nyugdíjasok rendszeréhez csak legvégső esetben lehet negatívan hozzányúlni.

Amire szeretnék még külön kitérni, az az előző felsorolásból a 9-es pont, vagyishogy olyan magas a rezsi, hogy az önmagában elviszi a nyugdíj legnagyobb részét. Szokás ezt az érvet egyébként a bérből élőkre is felhozni, hogy de hát a villanyszámla ennyi meg annyi, a fűtésre meg téli hónapokban az egész fizetés is kevés. Ezért is emelni kell a béreket és a nyugdíjakat.

Erre a leghatározottabb válaszom az, hogy egy nagy frászt!!

A magyarországi rezsiszámla többszöröse a nyugat európainak. Nem azért, mert itt magasabbak lennének az energiaárak, vagy mert 27%-os az áfakulcsunk, hanem azért, mert a magyar háztartások szélsőségesen energiapazarlók. Sőt az az általános szemléletmód, hogy az energiatakarékossági beruházások valamiféle úri-burzsuj gaztettek, hiszen nem elég, hogy az illetőnek magasabb a jövedelme, mint az enyém, de emellett még a rezsije is alacsonyabb, és ez elfogadhatatlan.

Ha az ember szétnéz Angliában, Ausztriában, Németországban, vagy akár Franciaországban, azt tapasztalja, hogy rezsit csak az fizet, aki fizetni akar. Nulla villanyszámlával, nulla fűtésszámlával és minimális vízdíjjal működnek a háztartások, ha nem akarnak rezsit fizetni. Alapnak számít ugyanis a megfelelő hőszigetelés és a megújuló energiarendszerek (szél, nap, földhő) telepítése minden egyes házra. És ezt az állam ott jelentős mértékben támogatja. Az önerőt kamattámogatatott hitel formájában lehet előteremteni, és még ki is egészíti az állam vissza nem térítendő résszel.

Ha tehát valaki azzal érvel, hogy a kormánynak támogatnia kell a nyugdíjasokat és a kiskeresetűeket, mert magas a rezsi, akkor azt én ellenzem. A kormánynak a rezsi csökkentését kellene támogatnia a nyugaton bevált módszerekkel. És akkor máris nem azzal a problémával kell szembesülnie a kispénzűeknek, hogy esznek, vagy rezsit fizetnek, hiszen a rezsikérdés megoldódott. Az evés kérdése meg megint nem szabadna, hogy probléma legyen egy agrárországban…

Miközben tehát egyre többen követelik nagyon helyesen, hogy az állam ne a költségvetés kiadási oldalához igazítsa újabb és újabb adókkal a bevételi oldalt, hanem fordítva, közben meg a béreknél és a nyugdíjaknál senki sem a kiadások lefaragásával foglalkozik, hanem pontosan a jövedelmek kiadásokhoz igazításával. Nem ártana összehangolni az emberek mikro- és makroökonómiai szemléletét.

Szóval akkor mennyivel emeljük jövőre a nyugdíjakat? Infláció mértékével? Vagy az alatt? Vagy afelett? Vagy differenciáltan? Vagy csökkentsük? Ez a mai szavazásunk témája:

Aki még nem olvasta a jövő évi költségvetés tervezetét vagy összefoglalóját, annak annyit mondanék, hogy az irány ugyanaz: meglehetősen ortodox megszorítás és befagyasztanak mindent a dicséretesen kicsi hiánycél érdekében. Azaz csak majdnem mindent...

Igen, mert míg a családi pótlék, a gyes, a gyed vagy a közalkalmazottak és köztisztviselők illetményalapja nem nő, addig találjátok ki, mit emelnek? Naná, hogy a nyugdíjakat; a nyugdíjasok jövőre is megkapják az inflációkövető, 4,2%-os emelést!

Félreértés ne essék: semmi bajom a nyugdíjasokkal és a nyugdíjakkal, én azt mondom, megdolgoztak érte, megérdemlik; az más kérdés, hogy hosszútávon mennyire fenntartható a rendszer, és hogy én kapok-e majd nyugdíjat, de ettől függetlenül nem állok be azok közé, akik a nyugdíjak drasztikus csökkentését követelik. De abból már mérhetetlenül elegem van, hogy a nyugdíjasok nyugdíjemelése nem is vitatéma: sok minden változhat a világban, válságok jönnek-mennek, de a kormány (mindenkori) akkor is ad nyugdíjemelést, ha beledöglünk! Miért nem lehet egy évet csinálni (csak egyet!), amikor nem emelünk? Elhiszem, hogy a nyugdíjak reálértéke így csökkenne, de hát könyörgöm, csökken a köztisztviselők és közalkalmazottak fizetésének reálértéke is, nem értem, miért kell kivételezni ezzel a korosztállyal. Sőt, sok ember fizetésének nemcsak a reálértéke csökken(t), hanem a nominálértéke is, lásd az adójóváírás eltörlése.

A nyugdíjakra jövőre 2874 milliárd forint van betervezve, ebből is látszik, hogy ez a 4,2%-os emelés több tízmilliárdos terhet jelent, de inkább százmilliárdosat. Ebből el lehetne törölni egy halom csipp-csupp adót, ezáltal lehetne mérsékelni a vállalkozások adminisztratív terheit is. Vissza lehetne hozni a máshol jól működő adójóváírást (amit a mai napig nem értek, miért törölték el), igaz, kisebb volumenben, de ezzel is lehetne az alacsony keresetűeket pár ezer forinttal segíteni (a nemzetgazdaság is jól járna: kevesebb lenne a befizetetlen csekk, nőne a fogyasztás). Vagy lehetne csökkenteni az államadósságot, ami 100 milliárd forintnál évi többmilliárdos kamatteher-megtakarítást jelentene. 

Még egyszer mondom: félreértés ne essék, nem a nyugdíjakkal van bajom, hanem azzal, hogy a nyugdíjasok érinthetetlen kasztként vannak kezelve, és fel sem merül, hogy mi lenne, ha egyszer, az ország helyzetére való tekintettel, nem kapnának emelést, ugyanúgy, ahogy más sem. Tőlem emelhetik a nyugdíjakat, akár infláció felett is, ha a költségvetés és az ország olyan helyzetben van. De most éppen nincs.     

Érdekes kérdés ez. Más választ kapunk, ha a mai fiatalság 20-as 30-as korosztály próbálja megválaszolni ezt a kérdést, és egészen mást, ha az idősebb 70-es 80-as korosztály. Míg a mai fiatalok azon csatároznak, hogy Bajnai vagy Orbán-e a jobb, vagy rosszabb, addig az idősebbek egy Horthy-Kádár viszonylatban gondolkodnak, és tudnak ugyanolyan késhegyre menő vitát folytatni.

 Egy múltkori cikkünkben mi is arra kerestük a választ, hogy vajon az Mszp, vagy a Fidesz gazdaságpolitikája-e a jobb? Az öldöklő vita a hozzászólásokban természetesen nem maradt el, és az online szavazás is érdekes eredményt hozott: Közel négyezer szavazat alapján 55% szerint az Mszp jobban irányította a gazdaságot, 28% a Fidesz gazdaságpolitikájának eljövendő sikereiben bízik, 17%-nak pedig egyik párt politikája sem tetszik, de ha választani kell, akkor a Fideszt gondolják kisebbik rossznak.

 Érdekes adat, hogy ha a rendszerváltás óta eltelt 22 év gazdasági növekedéseit és csökkenéseit összegezzük, akkor az jön ki, hogy a gazdaság teljesítménye mindössze 20%-kal magasabb most, mint amilyen 1989-ben volt, tehát az éves átlagos növekedés a szinte észrevehetetlenül alacsony 1%-os szint alatt alakult. Ennek fényében viccesnek és érthetetlennek tűnik az a rendkívül indulatos vita, hogy akkor most a Fidesz csinálja jobban, vagy az Mszp. Ne is menjünk most ebbe a vitába újra bele.

 Fontos megjegyezni, hogy tudományos gazdasági körökben is vitákat vált ki a GDP alakulásának évtizedeket átívelő változásának értelmezése. Vincze János (Budapesti Corvinus Egyetem Matematikai Közgazdaságtan és Gazdaságelemzés Tanszékének egyetemi docense) a következőképpen fejtette ezt ki:

Értelmesnek tartjuk azt az állítást, hogy mondjuk Magyarországon 20 évvel ezelőtt az egy főre eső reál GDP a fele volt a mainak? Azt értem, hogy mit jelent, az, hogy egy éves koromban fele olyan magas voltam, mint ma, meg van jelölve a magasságom otthon egy ajtón. De mit jelent ez a kétszeres vagy feleakkora GDP? Egy 20 évvel ezelőtti átlagember feleannyit vásárolhatott mindenből? Bizonyos dolgok nem is léteztek még akkor, például DVD-k. Hogyan tudom ellenőrizni ezt az állítást, higgyem el, ami a statisztikai kiadványokban szerepel és kész?

Érdekes dolog ez nem? A statisztika szerint 20%-kal állunk jobban, mint 1989-ben. Hogyan értelmezhető ez, amikor manapság 10 millió magyarra 11 millió mobiltelefon és 7 millió számítógép jut, sokmillió internet előfizetéssel? Hogyan értelmezhető, mikor 20 éve a leggyakoribb autó a Trabant és a Lada volt, és fekete-fehérben nézhettük az m1 és az m2 tévéműsorainak elődjeit, szemben a mai megháromszorozódott autóállománnyal és sokmillió lapostévével? Nyilvánvalóan az új technikai vívmányok beépültek a családi költségvetésekbe, éppúgy mint az egekbe szökő rezsi- és üzemanyagárak, cserébe viszont elvileg egy csomó más dologra kevesebb pénzt tud az átlag magyar fordítani. Hogy 20 éve mire költöttünk többet, mint ma? Na ezt nem tudnám megmondani. Csak egy tippem van: megtakarítottunk. Hányszor hallani, hogy a rendszerváltás előtt „az egyik fizetésből éltünk, a másikat félreraktuk”. Ma viszont fogyasztói társadalomban élünk, a reklámok és a felgyorsult technológiai innováció folyamatosan újabb és újabb igényeket teremt a fogyasztók vágyaiban. Megtakarítás helyett vásárolunk, akár hitelbe is. Mert hát internet az kell, okostelefon az kell, autó az kell, lapostévé az kell. No persze nem volt ez másként 20 éve sem, csak akkor a sláger az volt, hogy mosógép az kell, rádiómagnó az kell, vezetékes telefon az kell.

Talán könnyebben megérthető ez a történet, ha időben nagyobbat lépünk vissza, 20 év helyett 70-80 évet. Antalffy Tibor, az ország legöregebb bloggere visszaemlékezését szeretném ennek illusztrálására idézni:

A majd 100 éve kezdődött Horthy korszaknak – az én megítélésem és visszatekintésem szerint – két vetülete van. Az egyik a társadalmi, ami mögött egy töretlen, rendezett, magas erkölcsi szinten élő, az osztályra tagozódást történelmileg elfogadó népesség töltött ki, és a politikai, ami felügyelte az előzőt. Már volt ugyan egy ügyeskedő, felfelé törekedő vékony, kvázi polgári réteg, de a nagy tömegeket még a feudális elrendezésben belenyugodó parasztság, és a nehezen szerveződő munkásság tette ki. Kezemben van egy levélváltás a 1930-as évekből, ami egyik anyai nagynéném a MEFTER-nél dolgozó matróz férje és valamelyik igazgató között esett meg, ami az egyik oldalon így kezdődött: „Méltóságos uram, azzal a tiszteletteljes kéréssel bátorkodom zavarni méltóságát, hogy szíveskedjen….” Amire a válasz imigyen kezdődött: „Idehallgasson Vasas…..  (az illetőt történetesen Vasas Kálmánnak hívták). Vasasnak és társainak még lázálmában se jutott eszébe, hogy angol leckéket vegyen, seggeljen hozzá két diplomát, elmenjen dolgozni egy multihoz, és pár év alatt valamifajta menedzserré nyalja fel magát az alkalmazottak kegyetlen nyúzásával, és akkor majd neki fognak „méltóságos uram” címzésű leveleket írni. És nem voltak álmatlan éjszakái, hogy ez sikerül-e vagy sem, hanem elfogadták azt a társadalmi betagozódást, amibe beszülettek. Ez az elfogadás volt az alapja a társadalmi jókedvnek, aminek manapság még nyomai sincsenek. Nem akarok sokat időzni a mában, hiszen ez egy VM poszt, de annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az elégedetlenség legfőbb oka, nem a rendelkezésre álló kevéske jövedelem, mert 70-80 évvel ezelőtt a jövedelmek reálértéke jóval alacsonyabb volt a mainál, hanem a létező – de szinte elérhetetlen – LEHETŐSÉGEK, így, csupa nagybetűvel.

A Horthy rendszer – bárki bármit is mondjon – tulajdonképpen egy (az akkori világban) szalonképes kvázi diktatúra volt, parlamentáris aláfestéssel (csak úgy mint a létező szocializmus alatt). Visszaemlékezéseim szerint nem igaz, hogy az „elnyomott” parasztság és munkásság nem élvezte az életet. Élvezte bizony, a maga módján.  Voltam cséplésnél, kukoricafosztásban, sárgabarack szüretben, ahol a játékos munka mellett igen jó hangulat, emlékezetes szórakozás volt. Nem az elvégzett munka mennyisége volt a főszempont, hanem a kitűnő hangulat megteremtése. Az ilyen munkákat egy család se maga végezte egyedül, hanem több család együttesen, hol az egyik, hol a másik portáján. Nem pénzzel, hanem a pénz mellőzésével szórakoztak, amikor tehették. 60-80 centis belvízen mosóteknőben „csónakáztak”, vagy szilvacsatát vívtak. Gondolhatjátok, érett szilvával dobálták egymást. A parasztgyereknek nem vettek játékot, készített magának. Citerát gyártottak deszkából, szögből és vékony drótból. Sárkányt ragasztottak össze (házilag készített csirizzel = liszt + víz) és eregették a libalegelőkön. Miniatűr vályogot készítettek üres gyufásdoboz segítségével, majd az apró vályogtéglákból játékházakat húztak fel. Tökduda, buzogány, megannyi játék, és egyiket se kellett megvenni a TESCO-ban.

A pestkörnyéki munkásság, kispénzű alkalmazottak fő kikapcsolódása a kirándulás volt a budai hegyekbe. A nyaralás vagy a vidéki szülőknél vagy a gyár Duna-parti üdülőjében zajlott. Tunézia senkinek se jutott az eszébe. Abbázia is csak a kimondottan jómódúaknak. A fiatal parasztlányok egy része a fővárosban cselédlánykodott, azaz kispolgári családoknál mint bentlakó (erre volt a 2×2 méteres cselédszoba) mindenes, hajnal 6-tól este 10-ig dolgozott, hetente hét napot. Vasárnap délután, a déli ebéd lebonyolítása után és az esti vacsora előtt kapott néhány szabad órát, amit arra használt fel, hogy vagy felmászott a Gellért-hegyre, vagy kiment a Városligetbe, Népligetbe, ahol szabályos cselédlány-bakatalálkozó volt. Vidáman énekeltek, táncoltak, beszélgettek, barátságok, szerelmek szövődtek, amik a katonaidő letöltése után sokszor házassággal végződtek. A lényeg, hogy a szabadidő eltöltéséhez nem (feltétlenül) kellett pénz. Senkit se zavart, hogy elkopásig hordtak egy cipőt, vagy egy nadrágot, mert így volt természetes. Senkinek se hiányzott, hogy gyorsrizsre Uncle Ben’s mártást öntsön, nyáron megfelelt a lecsó is, télen a hajában főtt krumpli, libazsírral. És persze nem volt az országban 10 ember, aki tudta volna, mi az a GDP. Mindennek a Rákosi alatt beindult társadalmi mobilitás tette be az ajtót, ami mára olyan méreteket öltött, hogy a legfőbb címkék: depresszió, Xanax, álmatlanság, infarktus, sztrók, curriculum vitae, külföldi munkavállalás, kisvállalkozás, pályázat……

Akinek nem voltak különleges ambíciói, megelégedett azzal a csekély lehetőséggel, amit az úri-magyarország neki megadott, annak a Horthy rendszerben nem esett bántódása. Persze el volt várva a hazafiság, a hazáért való meghalás, ha a sors úgy hozta, de ez, csak úgy mint a vasárnapi istentisztelet „benne volt a levegőben” senki nem kérdőjelezte meg a fenntartását. Csakúgy mint minden osztálytársadalomban, az osztályok közötti átjárás nem csak nem létező volt, de az emberek hittek benne, hogy ez genetikailag így helyes. Ezért fordult a rendszer a kommunizmus ellen, mert ezt a jól működő státusz quot fel akarták borítani. Aztán egy világháború után sikerült is.

 Az idősebb generáció árnyaltabb gondolkodására utal az is, hogy Antalffy a Horthy korszakkal állítja párhuzamba a Fidesz mai politikáját, és ennek tükrében vonja le a végkövetkeztetést amit azért a fiatalabb korosztályból már nagyon kevesen tudnak megtenni:

A mai magyar élet legfrissebb tragédiája az, hogy Orbán Viktor ezt akarja visszahozni. Nem az a baj, hogy ez egy élhetetlen társadalmi rend lett volna, az a baj, hogy felette eljárt az idő. A mai magyar társadalom köszönő viszonyban sincs az akkorival. A társadalom koherens volt, olajozottan működött a sokkal kezdetlegesebb technológiai szint ellenére. A beosztó, takarékos életvitel már Kádár alatt se volt széleskörű, ma pedig végképp nem az. Az 1930-as években egy korsó sör volt a férfiak vasárnap délutáni szórakozása, baráti beszélgetés mellett. Mára mindennapi “szükségletté” vált olyan szinten, hogy a futballközvetítés alatt fejenként megisznak 4-5 dobozzal. A nagymama falusi háza kontra Abbázia üdülést Orbán nem tudja visszahozni, mert nem 1935-öt írunk. A másfél éve munkanélküli 5 éve még Bibionéban töltött két hetet, ahová saját Suzukijével utazott el. Ezeket akarja Orbán biciklire kényszeríteni a libazsíros főtt krumpli mellé? 1935-ben ha valakinek volt szavazati joga (mert nem mindenkinek volt), akkor a kormánypártra szavazott és  nem törődött a politikával, mert az a közvetlen életére nem hatott ki. Ez ma nagyon nem igaz, mert az emberek meg vannak győződve arról, hogy sokkal jobban élhetnének (bármit is értsenek alatta), és arra szavaznak, aki megígéri nekik ezt. Nem sok értelme van tehát egy új Horthy kultusszal tökölni. Már csak azért sem, mert akkor az ment el politikusnak, akinek volt pénze. Ma az megy el politikusnak, aki harácsolni akar. Akkor a felső középosztály templombajáró, erkölcsös emberekből állt, családi tradíciókkal a hátuk mögött, ma az orbáni segítséggel kialakulófélben lévő felső középosztály tagjai többnyire szélhámosak. A sirákozóknak pedig:  Horthy a maga idejében semmivel se volt rosszabb országvezető, mit azóta bárki, de az csak egy elmeháborodottnak jut eszébe, hogy 2012-ben megkísérelje visszatekerni az idő kerekét 1935-ig. 

És hogy mennyire messze vagyunk ma már életszínvonalban akár az 1930-as, akár az 1980-as évektől, az a Metropol újság szerdai számában feltett kérdésre adott olvasói válaszokból derül ki, mint ahogy az is, hogy az életszínvonal változását mennyire nem követte a pénzügyi kultúra és a pénzügyi tervezés fejlődése a háztartások szintjén.

A kérdés így hangzott. 2012 májusában 5,3%-ra csökkent az éves áremelkedés átlagos üteme. Kismértékben növekedett egy hónap alatt az élelmiszerek ára a KSH szerint. Ön mennyit költ napi bevásárlásra?

A három válasz:

 Erzsébet, 63 éves nyugdíjas, Dorog: „Kb. 1500 forintból vásárolok, ha nem számoljuk bele a gyümölcsöt és a zöldséget, ami nagyon drága.”

Sándor, 54 éves buszsofőr, Esztergom: „A napi bevásárlás 1500 alatt nem megoldható. Egy éve ez még körülbelül négy-ötszáz forinttal kevesebb volt.”

Anikó, 27 éves, főállású anya: „Öt főre körülbelül hétezer forint, ez a húst, a tejet, és a kenyeret tartalmazza. Egy évvel ezelőtt ezt megoldottuk 4-5 ezer forintból.”

Azért fura, hogy miközben a statisztikák szerint nagyságrendileg ugyanott tart az ország jövedelemben, mint 20 évvel ezelőtt, és a KSH 5,3%-os áremelkedést mutatott ki az elmúlt egy évben, addig a három válaszadóból kettő 50% feletti áremelkedést tapasztalt a napi bevásárlás szintjén az egy évvel ezelőttihez képest.

Namost ha ilyen szélsőségesek az érzékeléseink, nem csodálkozhatunk azon sem, hogy politikusainkhoz is hasonló a hozzáállásunk. Úgy tűnik a számok nem csak Matolcsyt nem zavarják, de az emberek sem hiszik el. Mindenesetre Antalffy visszaemlékezését és egy tegnapi Metropol-os korlenyomatot olvasva talán közelebb kerülünk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy azon túl, hogy az Orbán-kormány rosszul végzi a munkáját, miért elégedetlenek a magyarok, és miért tekintenek pesszimistán a jövőbe, miért ítélik borúsnak a jövőbeli kilátásokat?

Pedig a megoldást, a boldogulás kulcsát a mai napon pontosan Orbán Viktor miniszterelnök fejtette ki oly módon, hogy azzal nehéz vitatkozni: „A versenyképes magyar gazdasághoz 50% alatti államadósságra, 5 millió dolgozóra és adófizetőre, arányos adórendszerre, csak a nyugdíjkorhatár betöltése után engedélyezhető nyugdíjba vonulásra és a demográfiai probléma megoldására van szükség valamint arra, hogy Magyarország termelési központtá váljon.”

Igen, természetesen a legújabb Nemzeti Konzultációról van szó, amit minden bizonnyal már sokan megkaptatok. Én úgy döntöttem, hogy a blogon konzultálom meg a dolgokat, legfőképpen azért, mert a válaszok nem mindig megfelelőek számomra. Annyit variálok a kérdéseken, hogy a második mondatokat lehagyom, mert azok az első mondatok ellentétei, így egyértelműbbek lesznek a válaszok. Szóval lássuk!

1. "Vannak, akik azt javasolják, hogy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak biztosítani kell az átalányadózás lehetőségét, mert így jobb eséllyel tarthatják meg alkalmazottaikat a válság közepette."

Megmondanád, Viktorom, hogy ez konkrétan mit jelent? Mert átalányadózással lehet segíteni és szívatni is a cégeket, és ti, cucus, inkább szívatni szoktátok a jónépet! Így a válaszom inkább nem.

2. "Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak."

Aki nyugdíjas, ne dolgozzon, ha nem muszáj. Így is van elég munkanélküli, nem?

3. "Vannak, akik szerint a gyermekes családok szocpol támogatását ki kellene terjeszteni új személyautó vásárlására is."

Azt a nagy lóf.szt! Ne osztogassátok már ilyen bőszen a adóforintokat!

4. "Vannak, akik szerint továbbra is méltányos tehermegosztásra van szükség az állam, a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között akkor is, ha ez ellentétes az EU elvárásaival."

A méltányos tehermegosztás mellett szavazok, sőt, alapjában véve újragondolnám a vállalatok társadalmi felelősségvállalását, EU szinten.

5. "Vannak, akik szerint a magyar kormánynak kiemelten támogatnia kellene a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állását."

Attól függ, hogyan. Másról sem szól a kormányzásotok, minthogy jó, méltányolható célokat elképesztően rossz eszközökkel akartok elérni.

6. "Vannak, akik szerint szükséges a minimálbér folyamatos emelése a magyar emberek biztonságos megélhetése érdekében."

Egyetértek, de nem ártana ezzel párhuzamosan csökkenteni a bérre rakódó terheket, így a vállalatok nem érzik meg annyira az emelést. Így mindenki boldog lenne, kivéve benneteket, mert nem lophatnátok annyit.

7. "Vannak, akik szerint adókedvezményt kellene kapniuk azoknak a cégeknek, amelyek új munkahelyeket hoznak létre."

Ha rendesen leszabályozzátok, oké.

8. "Vannak, akik szerint az államnak több eszközzel, jobban kellene segítenie a fiatalokat az elhelyezkedésben."

Miért pont a fiatalokat? Miért nem például az ötven felettieket? Nem értek egyet az életkor szerinti diszkriminációval.

9. "Vannak, akik szerint a munkanélküliség által leginkább sújtott területeken szabadvállalkozási zónák kialakítására lenne szükség. Külföldi példák bizonyítják, hogy az ilyen zónákban, ahol az új vállalkozások komoly adókedvezményeket kapnak, gyorsan tudnak nagyszámú munkahelyet teremteni a helybelieknek."

Először talán nektek kellene példát mutatnotok, külföldön például simán előfordul, hogy az idegenforgalomért felelős minisztérium turistaközpontban van, nálunk meg hol van a Vidékfejlesztési Minisztérium? Pesten. Különben egyetértek.

10. "Vannak, akik úgy gondolják, az államnak vissza kell szorítania a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat."

Gondolom, a kérdésfeltevés során nem a MÁV-ra és a BKV-ra gondoltatok :-) Az is érdekelne, hogyan "szorítanátok vissza"... egyelőre bízom a GVH-ban, így nem.

11. "Vannak, akik szerint nem szabad megengedni, hogy a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatásokat (víz, villany, gáz, szemétszállítás, távfűtés) biztosító cégek, üzletek haszonra törekedjenek, és ezért köztulajdonban kell tartani őket."

Viktorom, olyan szívesen írnám, hogy IGEN, de tudom, hogy ez azt jelentené, hogy cserében saját embereitek lopnák ki a mostani profit többszörösét, miközben a cégeket folyamatosan az államnak kellene feltőkésíteni - így a válaszom nem.

12. "Vannak, akik szerint az ország legnehezebb sorsú településein támogatni kell olyan szociális szövetkezetek működését, amelyek hasznos pénzkeresetet biztosítanának azoknak, aki korábban csak segélyekből tudtak megélni."

Határozott igen, több értelme lenne, mint a mostani közmunkás utcasepregetésnek.

13. "Magyarország sokat tett eddig a bajba jutott devizahitelesek megmentéséért a kilakoltatási moratórium bevezetésével, a kedvezményes végtörlesztés és az árfolyamgát rendszerével, de vannak, akik szerint ez nem elég, további lépések szükségesek."

Nem! Elég sokba kerültek az eddigi lépések is (nemcsak pénzben, politikailag is) és ezeket közvetve fizetik a hitelt fel nem vevők is!

14. "Vannak, aki úgy vélik, méltányos lenne a válság idején, ha az alacsonyabb jövedelműek a cafeteriát készpénzben kapnák."

Magasabb jövedelműekre is kiterjeszteném:-)

15. "Vannak, akik szerint az lenne a méltányos, ha az általános forgalmi adó érzékenyebb lenne, vagyis a létfenntartáshoz szükséges cikkek után alacsonyabb, a luxuscikkek után viszont magasabb áfát kellene fizetni."

Ez nem lenne hülyeség, tőlem mehet.

16. "Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét."

Látod, Viktor, egyszer el kellene jutni oda, hogy ez nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Jut rá, vagy nem jut rá?