Felcím csak a kattintásszámok miatt, tudományos alcím: Az ember politikai fejlődéstana.

Kezdetben az emberek nem foglalkoztak politikával. Kisebb csapatokba, ún. törzsekbe fejlődtek, ahol a legerősebb ember volt a törzsfőnök.

Ahogy telt múlt az idő, a technika fejlődni kezdett. Szakócákat, és más hasznos szerszámokat kezdtek elődeink gyártani. Hamar kiderült, hogy többet ésszel, mint erővel, avagy Dávid legyőzte Góliátot. Az erős, ámde buta törzsfőnököt leváltotta az ügyes és okos.

Persze a szakóca használatának megtanulásához nem kell sok ész, de azért a saját korukban nem volt az olyan egyszerű.

Kis ugrással az időben, mára az emberek különböző elveket és nézeteket alakítanak ki maguknak, és aszerint szavaznak, hogy melyik párt vallja nagyjából ugyanazt, mint ő.

Az ember elvei azonban folyamatos változásban vannak, mindig az aktuális élethelyzetnek megfelelően. Szavazni ugye legelőször 18 éves korban szabad. Ez az az időszak, amikor az ifjú hallgatópalánták beszabadulnak a különböző egyetemekre szláv filológiát, mikroökonómiát, jogszociológiát, borgazdaságtant tanulni. Ebben az életkorban a fiúkat leginkább a liberális eszmék ragadják magukkal, például hogy lehessen füves cigit szívni, vagy hogy az állam vonuljon ki mindenhonnan. Belőlük lesznek a szadeszesek. A lányokat pedig, főként a jócsajokat a sötétzöld nézetek kerítik hatalmukba, elempések lesznek. Persze az elempések között találhatunk fiúkat is, ők azok az elvtelen lúzerek, akik csupán a lányok miatt lettek elempések, mert egyébként esélyük sincs becsajozni.

Ahogy telik múlik az idő, vége lesz a jó világnak, az egyetem után el kell menni dolgozni, családot kell alapítani, gyereket kell vállalni. Ez a drasztikus életvezetési változás természetesen a politikai nézeteket is alapvetően befolyásolja. A fiúknál két irány létezik: Az egyik, hogy találnak egy jó állást és egy jó feleséget így nekiállnak a gyerekcsinálásnak. Hirtelen fontossá válik életükben az adócsökkentés és a családbarát adókedvezmény. Fideszessé válnak. A másik irány, hogy az előbbi jó dolgokat nem sikerül megszerezni, csórók lesznek egy csúnya feleséggel az oldalukon, gyerekről nem is álmodhatnak. Belőlük jobbikosok lesznek, hiszen nekik is ugyanaz a véleményük mint a jobbiknak, hogyaszongya: Magyarország minden problémájáért „őket” és „azokat”, úgymint cigányokat, bankárokat, luxusterepjárósokat, maszekokat, kommunistákat, íemeffeseket terheli a felelősség. Rúgjuk hát seggbe őket, akarom mondani mondjuk csak jól meg nekik a magunkét!

A lányok előtt szintén két út áll. Vagy találnak egy jó férjet, és ugyanaz lesz a véleményük mint nekik, vagy rossz férjet találnak, ez esetben valószínűleg jobbikossá válnak.

Gyorsan eltelik azonban a fiatalság, az ember előbb-utóbb nyuggerré válik. Ez a momentum újra hatással van nézeteinkre. Legfontosabb kérdéssé a nyugdíjemelés, és ezzel párhuzamosan az adóemelés és az erős állam válik. Mert hiszen a gyerekek még nem képesek önállóan elkölteni, beosztani a pénzt, ezért adó formájában minél többet be kell szedni, meg kell szorítani, hogy legyen miből jó magas nyugdíjakat fizetni. Ha ez megvan, akkor majd a nyugdíjból szépen eltartjuk-terelgetjük a gyerekeket. Na az ilyenek lesznek az emeszpések.

Értelmes politikai vita természetesen az egyes pártok vagy pártszimpaták között nem jöhet létre, a véleménykülönbségek áthidalhatatlanok, nemzeti minimumról szó sem lehet.

Gondoltam ezt egészen tegnapelőttig, amikor is sokéves kutatásaim zátonyra futottak, az – alcímben jelzett tudományágban - eddig elért eredményeimet el kellett vetnem.

Az ok Frick László Emlékzenekar nevű ALKALMI olvasónk, aki minapi posztunkban megpróbálta megvitatni politikai nézeteit nívós törzsolvasóinkkal. Szeretném szó szerint idézni:

A cikkből az derül ki világosan, hogy a kedves szerző nem ért a politikához és egységsugarú felhasználó (azaz bekajálói szintű). Nem kell a jugoszláv tudósokig elmeni, hogy a kedves szerző ólyát belevrhessem a rögvalóságba, Ennyire értetlennek lenni! Mik vannak "kormányon"? Ezek, a rosszoldal, akik nem értenek hozzá. Máris, eltelt két év (az idő relativitása, olyan régen pusztítanak ezek, hogy a másfél is kettőnek hat...) és mindent tönretettek. De már van remény, jön bajnai és Oszkó és megint szépen mindent rendbetesznek és akkor lesz IMF-keret is megint. Hitelszegénység van, hiteleket kell fölvenni sé minden megoldódik. nem a nyigdíjpénztári szorgalmas gyűjtögetéses sajátpénzünket elbvenni. Moost olvastam az egyenlítő TV jógyerekblogban [azért Egyenlítő, mert se ide, se oda, elfogulatlanul a legngyobb kör mentén a két tekére egyforma elhidegedéssel néz le] hogy a Eltolcy az egyioldalon bedobta az ellopott nyugdíjpénztárivgyon és a másikvégén kijött a költségvetési hiányy. És akkor ez egy olyan gép, amiben a szeptemberben hirtelen lett 205 millás lyukról nem beszélünk, mert nem illik bele az Egyenlítő TV szépen kitalát Eltolcsy masinájába, ugyanis az a 250 lillás luk bajnaiék egyik bravúrja volt a sok közül, amivel rendbetették a 2009-2010-es színházi évadra vállalt (de a 2001-es éveadra már semmiképpensee!) mutatványukat.

Miután azonban Frick úr felvetésére nem érkezett megfelelő egyetértő válaszrekció, kissé megsértődött, és csalódottságának hangot is adott:

Igazatok van, majd máskor olyan észosztó és állítólag "vitassuk meg" blogot látogatok meg, ahol poenból kissé eredetibbet vérizzadnak ki annál, mint a kommentem korai időpontjának (az előző komment hajnali 4:16-kor érkezett – a szerk.) kibagadi-bogarászása vagy egy negyedmondatába való közhelyes belekötés :D Írd ki Bogáncs, hogy itt felülről leosztott gyári kész, csak mikrózni kell kjétoldali sika-mika "sajátvélemények" puffognak sajátötletek, kifejezőképesség vagy akár a humor lekisebb sziporkája nélkül is hogy többé ilyn buta barom, mint én, aki beszopja a "vitassuk meg"-et, ne tévedjen ide felfoghatatlan jahajjjdebunyulútt ötleteivel. Hát kb úgy jártam, mint aki szamaraknak hárfázott s azok kinevetik iááá! Egészségtekre :DDD

Ezen a ponton be kell, hogy ismerjem, teljeséggel igaza van! Egyszersmind ékes bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy fenti eszmefuttatásom alapjaiban rossz.

Kedves Frick László Emlékzenekar! Ezúton megkövetem magát. Bő 13 éves kutatási eredményeim, melyek eddig minden szűrőn átmentek, minden bizonyítási módszernek megfeleltek, most dugába dőltek. Önt kommentjei alapján nem tudtam besorolni egyik párt szimpatizánsi körébe sem. Ön nagy professzor, igazi zseni lehet!

Ezennel felkérem magát, hogy szakmai fejlődésünk előmozdítása érdekében egy rövid, minimum kétezer maximum ötezer karakteres tanulmányban fejtse ki nekünk politikai nézeteit eme blog hasábjain! Mindössze két apró megkötés van: a tanulmányban azt a jelenleg létező politikai pártot, amelyre ön szerint - akár csak legkisebb rosszként - szavaznunk kell, mindenképpen meg kell jelölnie, valamint az írásnak az akadémiai nyelv előírásainak meg kell felelnie, a fenti kommentekben alkalmazott dzsanázástól megkérem tartózkodni szíveskedjen.

A meghívót elküldtem. Előre is mély tisztelettel: bogancs

Egy szegedi szoláriumszalon büntetést kapott az Artisjustól, mert a háttérben szóló rádió után nem fizette be a jogdíjat. Nem, ez nem valami hülye április elsejei vicc, ez egy valós hír.

Megbüntetett egy szegedi szoláriumszalont az Artisjus, Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, mert mindenki által hallható módon szólt a zene a rádióból - írta Délmagyar internetes kiadása, a büntetés mértéke azonban nem derült ki.

A lap szerint a szervezet ellenőrzést tartott a szoláriumszalonban, kérték a tulajdonostól a szerzői jogok megfizetéséről szóló bizonylatot, a tulaj azonban nem tudta, hogy a rádiózásért bárkinek is fizetnie kell.

Tóth Péter Benjamin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója a Délmagyarnak elmondta, hogy 1999 óta él a vonatkozó jogszabály, amely azt fogalmazza meg, hogy a művek után jogdíjat kell mindenkinek fizetnie, aki a felhasználásból jövedelemhez jut. "Ha egy üzlet úgy dönt, hogy megszünteti a zeneszolgáltatást, jogdíjat sem kell fizetnie" - mondta hozzátéve, hogy a szerzői jog nem egyéni, hanem nyilvános zeneszolgáltatásra vonatkozik.

Forrás: Origo

Ez a hír két dolog miatt is érdekes: egyrészt 1999, azaz ORBÁN :-), másrészt meg hogy milyen hülye jogszabályaink is vannak, amikről lehet, hogy nem is tudunk, de ha úgy alakul, egyszer majd lecsaphat ránk a "kommandó". Természetesen alapesetben ha nem ismerjük a törvényt, az nem mentesít maga a törvény alól, de mit tegyünk, ha az adott törvény egy életképtelen,valóságtól messze elrugaszkodott valami?

Itt bukhatott meg a szegedi szoláriumtulajdonos is: gondolom ő úgy volt vele, hogy ha szoláriumozás közben szól a rádió, az nem árt senkinek. Ebből neki nem lesz pluszbevétele, de mégis jó, legalább gyorsabban telik az idő, és nem tűnik olyan monotonnak az egész. Ő nem tudta, hogy ezért 4271,6 Ft-ot kellene fizetnie, havonta. Most mindenki tegye a szívére a kezét: szerintetek ez nem úgy hülyeség, ahogy van? Az Artisjus szerint az a baj, hogy nemcsak a dolgozók, hanem a vendégek is hallják a zenét, és ezért kell jogdíjat fizetni. Viseljenek a dolgozók füllhallgatót (!), és akkor majd nem kell tejelni - mondják ők. Írja ki a szolárium, hogy csak süket vendégeket fogad - mondom én. 

Szerintem itt az Artisjus bőven túllépett minden határt. Valahol el tudom fogadni, ha azt mondják, hogy egy zenés szórakozóhely fizessen jogdíjat az ott játszott zene után, mert az végeredményben ebből (is) él. Azt is el tudom fogadni, hogy Dj Senki fizessen jogdíjat a diszkóban játszott foximiximaximuxihits cd-je után, mert végeredményben ő is más szellemi termékéből él. Na de hogy egy szolárium? Vagy Pista bácsi sarki közértje?

Szegény szoláriumos ezt nagyon megszívta, hiszen számtalan hasonló vállalkozás nem fizet jogdíjat az üzletben szóló rádió után, de őket nem kapják el. Pechje volt, na. Úgy járt, mint az egyszeri diák, akinél a rendőrség házkutatás során lefoglalta a számítógépet, mert nem jogtiszta tartalmat talált rajta, miközben nagyon jól tudjuk, hogy alighanem a rendőr számítógépén sem csak jogtiszta tartalmak találhatók. Van egy hülye jogszabály, időnként van egy peches emberke, akire ez lecsap, és máris van miről írni. Lehet, hogy nekem is jogdíjat kellene fizetni ezért a történetért?

Manapság nagyon divatba jött Matolcsy ekézése; sokan tartják úgy, hogy az „unortodox gazdaságpolitika” megbukott, a magyar gazdaság csődben, magyarul Matolcsy úgy hülye, ahogy van. Sok igazság van a bírálatokban, de javaslom, vizsgáljuk meg a témát egy kicsit más szemszögből is: valóban minden problémáért Matolcsy a felelős?

Szegény miniszter úr, azért valljuk be, rossz világba született. Egyrészt mikor átvette a gazdaság kormányrúdját, a következőkkel kellett szembesülnie: gazdasági világválság, rengeteg „problémás” devizahiteles, egy meglehetősen szolidan növekvő magyar gazdaság, nagy munkanélküliség, túlköltekező és nem hatékony állam, na meg hatalmas államadósság, megtoldva némi IMF hitellel, melyet még szakértő elődjei vettek fel, de visszafizetését elegánsan az örökösre hagyták. Akárhogy is nézzük, ez nem egy álomkezdés, és szerintem rosszul fogalmazott Kósa annak idején: nem „csontvázak” voltak a szekrényben, hanem inkább időzített bombák, melyekről tudtuk, hogy egyszer robbanni fognak, de reméltük, hogy minél később. Hát nem.

Matolcsyt főleg három dolog miatt szokás szidni: egyrészt az SZJA-kulcs csökkentése, másrészt a magánynyugdíjpénzek államosítása, harmadrészt a reformok elmaradása miatt. Az adócsökkentés mindig üdvözlendő dolog, és itt sem magával a 16%-os kulccsal van a baj, hanem egyrészt azzal, hogy a kieső adóbevételt csak ideiglenesen pótolták (különadók), másrészt meglehetősen egyenletlenre sikerült: aki keveset keres, rosszabbul, aki többet, az meg jobban jár. Lehetne arról vitatkozni, hogy mennyire igazságos ez a rendszer, egyrészt a közteherviselés elvét jobban megvalósítja (hiszen a jövedelméből mindenki fizet adót), viszont a társadalmi szolidaritás elvét csorbítja (mert az új SZJA nem segít a jövedelemkülönbségek simításában). A magánnyugdíjpénzek államosítását is meg lehetett magyarázni: jó lenne csökkenteni az államadósságot és a kamatterheket, bocsi emberek, de meg kell lépnünk (az már más kérdés, hogy milyen egyéb ideológiai magyarázatokat fűztek hozzá a „szőke szépség” vezérletével). Ettől nem lett rosszabb a gazdaságunk. A harmadik dolog, a hatékonyabb állam irányába terelő kiadáscsökkentés (más szóval „reform”) elmaradása már lassan menetrendszerűnek mondható, inkább annyiból fájó, hogy a parlamenti többség (”történelmi kétharmad”) most adott volt hozzá.

Ráadásul kaptunk pár nem várt problémát is, hogy ne legyen ennyire egyszerű a helyzet: egyrészt a görög dráma (mely lassan tragédiába fordul át), melynek hatására bepánikoltak a befektetők, másrészt megkaptuk a válság második felvonását, ahol az államok rájöttek, hogy az első felvonásban megnövelt államadósságokat kezelni is kellene. Bizony, a görög helyzet legalább úgy hat a forint-euró árfolyamra, mint egy Kósa nyilatkozat szorozva Schmitt Pál meg Szijjártó a négyzeten. Másrészt nem biztos, hogy Gyuri belekalkulálta a politikustársai idiotizmusát: nehéz úgy tervezhető költségvetést csinálni, ha az ember mellett Lázár úr minden hónapban megmenti a devizahiteleseket. A nemzetközi pénzpiac épp eléggé be van pörögve a görögök miatt (na meg a spekulánsok is nyerni akarnak), nem éppen most kellene hergelni őket.

És mindezek - pánikoló nemzetközi környezet, realitásoktól elrugaszkodott populista képviselőtársak, na meg Orbán :-) - ellenére a jövő évi GDP arányos hiány a terv szerint 2,5%-os, vagy a kormánypárti elfogultsággal nem vádolható Simor szerint akár 3,6%-os is lehet. Ízlelgessük ezeket az adatokat: 2,5-3,6%-os hiány. Akárhogy is nézzük, ez az elmúlt évek egyik legjobb, ha nem a legjobb teljesítménye lesz, sőt, ezt a hiányadatot jó pár „nyugati” ország is megirigyelhetné. Ezt azért csak összehozza a mi sokat szidott Matolcsynk, a sok viszontagság, bizonytalanság ellenére, összes hülyeségével együtt; és sokszor „unortodox” módon, de azért kézben tartotta az ország költségvetését – és ezt mindenképpen a javára kell írni. És végül is ez a mi Gyurink fő dolga.

(Félreértés ne essék: ez a poszt nem arról szól, hogy Matolcsy a közgazdászok fenoménja, hanem arról, hogy azért nem annyira rossz ő, mint ahogy sokan leírják.)

Lesújtó hírt olvastam a minap az index.hu-n. Az atv felmondott Dési Jánosnak, a magyar atv oszlopos tagjának, az Újságíróklub műsorvezetőjének. Véget vetve ezzel az egyik kedvenc szórakozásomnak, a hétfő esti bosszankodásaimnak, és magamban borozgatásaimnak. Mert azt a műsort csak alkohollal a kezem ügyében tudtam kibírni.

__________________

Kb. akkor volt ilyen érzésem utoljára, mikor Michael Schumacher 2006 végén visszavonult a Forma 1-től. Utáltam Schumachert, bárkinek drukkoltam, csakhogy éppen ne ő nyerjen. Persze mindig nyert, úgyhogy lehetett jókat búslakodni. Aztán amikor már nem versenyzett, hirtelen nem is érdekelt annyira a versenysorozat. Most meg, hogy három év után visszatért, nagy Schumacher fan lettem, és alig várom, hogy végre nyerjen egy versenyt újra, vagy legalább dobogóra állhasson, és láthassan az idióta vigyorát, amit azelőtt ki nem állhattam.

Szóval ez egy szemétség volt az atv-től. Ez borzasztó! Innen üzenem az atv vezetésének, hogy személyemben elvesztettek egy potenciális nézőt, aki ráadásul a 18-49 éves korosztályba tartozik, így hirdetői célcsoport szempontjából elsőrendű.

Most pedig viccen kívül. Az Újságíróklub egyfajta kontrollt jelentett számomra. Megvan a magam véleménye az ország dolgairól, és ez általában mindenben eltér az atv-s urak véleményétől. Mégis belenéztem időnként a műsorba, ugyanis nagy segítet jelentett abban, hogy megismerhessem, megérthessem egy szocialista párti szavazó érveit, gondolkodásmódját, hogy gondolkodásában honnan hová jut, és miért. Persze sokszor elfogultak, de hát ki nem az? Sokszor propagandának, agymosásnak tűnik amit mondanak, de hát miért ne lehetne elhinni, hogy tényleg ez a privát véleményük. De ha meg mégiscsak fizetett agitátorok lennének, az sem okozna számomra gondot abban, hogy leszűrjem a műsorból azt a tanulságot, szempontrendszert, gondolatmenetet amire éppen szükségem van.

Tehát sajnálom a dolgot na! Hajrá Dési János, hajrá Újságíróklub!

Ja, és íme egy írásom Mészáros Tamásról, még a hőskorból:

Hogyan születnek Mészáros Tamás előítéletei?

Tudom, kicsit erősen hangzik a cím, de lenne egy nagy előnye a bóvli kategóriának: végre a piac rádöbbentené a kormányt, hogy ez így nem mehet tovább! Ha már az elmúlt 20 évben nem sikerült...

Elég jó esélyünk van erre: a legutóbbi állampapír-aukció csúfos bukás lett, és két hitelminősítő is fontolgatja, hogy bóvliba rakja hazánkat. Nem mintha nagy véleménnyel lennék ezekről a hitelminősítőkről: számomra furcsa, mondhatni, abszurd, hogy óriási vagyonokat mozgatnak aszerint, hogy az óceánon túl mit gondol pár elemző, és bár a 2008-as válság is megmutatta, hogy ők is nagyon mellé tudnak nyúlni, de a hitelminősítők még mindig alaposan befolyásolhatják egy ország gazdaságát. Ha bóvliba kerülünk, akkor megnézhetjük, ki fog magyar állampapírt venni ilyen kamatszint mellett. Persze, lehet a kamaton emelni, az MNB bármikor megteheti, és lesz olyan befektető, aki ennyiért bevállalja hazánk finanszírozását. Remek adósságcsapdát lehet így generálni, előre a hitelfelvétel útján, mely most nem lesz olyan habkönnyű, mint az elmúlt években.

Vagy... vagy a kormány végre rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább. Nem vesz tőlünk senki állampapírt, az IMF-fel összebalhéztunk, a kínaiakban és az arabokban bízni csacskaság, tehát nem marad más hátra, a nadrágszíjon kell húzni. Magyarán szólva: valódi reformokat kell végrehajtani, meglehetősen gyorsan, hogy azonnali hatása is legyen. Valahol borzasztónak tartom, hogy a költségvetés kiadási főösszege majd' 14 ezer milliárd forint, és hiába akarunk kisebb államot, ez az összeg évről-évre nő (vastagon deficitesre tervezve, mert olyan snassz lenne, ha annyit költene az állam, mint amennyi bevétele van...). Mire megy el ez az irdatlan pénz? Vajon ebből a 14 ezer milliárdból mennyit tudna megspórolni egy hozzáértő, nem korrupt vezetés? Például mi lenne, ha nem a haverok cégeit tömnék ki pénzzel "kkv-támogatás" címén? Ha maximálnák a nyugdíjakat mondjuk 200.000 forintban? Ha megszüntetnék a bújtatott, politikai okokból fenntartott, abszolút haszontalan álláshelyeket a közszférában? Ha ránéznének a MÁV vezetők körmére? Szerintem mindenki számtalan hasonló ötletet tudna sorolni, például a mostani kormány is sorolt párat, úgy hívták, hogy Széll Kálmán terv, isten nyugosztalja, mert abból sem lett semmi.

Egyszerűen nincs olyan kényszerítő erő, mely letérítené a mindenkori magyar kormányt a hitelfelvétel rendkívül egyszerű útjáról. Mert ha egy társadalmi csoportnak csökkentik valamelyik kedvezményét, azt megérzik, tüntetnek ellene, szavazatokon meglátszik, stb, míg az államadósság növekedése maximum egy olyan hír, ami egy napig érdekes, és a többséget marhára nem érdekli. Egy esetleges bóvli kategória viszont jelentősen megnehezítené a kormány dolgát, és lehet, hogy végre láthatnánk pár olyan gazdaságpolitikai lépést, melyet már régen meg kellett volna tenni. Ideje lenne, és ha ennek a bóvli minősítés az ára, akkor annyira nem fogok bánkódni, ha megkapjuk.

Én tényleg nem értem, hogy miért ez a hír napok óta. Most egy kicsit vonatkoztassunk el az aktuálpolitikától, és attól, hogy a mindenkori ellenzéki szempontból annál jobb, minél rosszabb az ország helyzete. Ennél sajnos most sokkal komolyabb a helyzet.

Nézzük madártávlatból az eseményeket. Magyarország eddig mindig rendesen törlesztette az adósságait. Sokan mondják, és igazuk van, hogy már a felvett hitel többszörösét visszafizetük. Ráadásul általában jelentős kamatprémiummal vettük fel a hiteleket, mert valahogy mindig kockázatos adósnak tekintettek minket. 6% alatt szinte még sosem volt az alapkamat az elmúlt 20 évbe, annál többet 10% felett.

Kérdem én, nincs itt valami (a szó rossz értelmében vett) spekuláció? Azt mondják, hogy kockázatosak vagyunk, pedig mindig fizetünk, mint a katonatiszt. Valaki tehát ezt a kamatprémiumot szépen megnyerte. Valakik nagyot kaszálnak ezen a hisztériakeltésen.

Közben meg: Reggelente bemegyek dolgozni, este hazamegyek, hó végén megkapom a fizetésemet, amiből rendesen levonják az adót. A maradékot elköltöm, amiből szintén jót kaszál az állam áfa oldalon. És ez így megy évek óta. És még így fog menni évtizedekig. És mások is így csinálják, hiszen reggelente mindig nagy a dugó, alig van parkoló a városban, este szintén mindenki siet haza az utakon. Oké, hogy pár százezerrel nagyobb a munkanélküliség, mint pár éve, de azért az alapok nem nagyon változtak. Ezenfelül mennyi kiadáslefaragás és adóemelés volt már az elmúlt években?! Szóval miért is van bóvli- és csődközelben az ország?

Nekem senki ne mondja, hogy azért, mert egyesek ellopják, elcsalják, kiviszik a nagy pénzeket, mert az efféle összeesküvés elméletekben nem hiszek (elfogadva, hogy korrupció, mint olyan létezik az országban, mint bárhol máshol). Persze ez jó mentsvár azoknak, akik szeretik a könnyű és egyszerű válaszokat és megoldásokat. Szeretnek puffogni rajta egy sort, hogy bezzeg én dolgozok - á dehogy! inkább, hogy nem érdemes dolgozni -, mert ők meg csak lefölöznek és élősködnek.

Szóval egy katasztrófa, ami ebben az országban zajlik. Mindenfelől azt hallom, hogy el kell menni innen, mert nem lesz itt semmi. De nem! Én még mindig azt vallom, hogy itt kell boldogulnom. Itt van a családom, itt beszélik az anyanyelvemet, és szeretném, ha gyermekeim is itt maradnának a közelemben, ha felnőnek. És egyelőre minden ellenszél dacára nagyjából sikerül is! Van munkám, családom, gyerekeim, saját lakásban lakom, és még félre is tudunk tenni valamennyit.

Úgy érzem nem csak a sokat emlegetett titkos enyves kezek, úgy mint „ők” és „azok” (kommunisták, fasiszták, bankárok, zsidók, cigányok,... kinek mi tetszik) húzzák vissza az országot és annak teljesítményét, hanem azok is, akiknek olyan a hozzáállása, hogy itt nem lehet semmit megcsinálni, a magyarok ennél többre nem képesek.

Mondják ezt láblógatva, miközben én robotolok, és három ember nyugdíját, vagy 6 ember segélyét vonják le havonta a béremből. És még megy a szidkozódás, hogy megint a gazdagot támogatják a szegények pénzéből, miközben oly sok a szerencsétlen.

Törlesztem 240-en a 170-en felvett svájci frankos hitelemet, nevelem a gyerekeket, magánoviban, mert az állami színvonala nívón aluli. Na nem azért, mert baj lenne az óvónőkkel, mert előttük le a kalappal, hanem mert TÚLZSÚFOLT! Hogy létezik, hogy 3 éves gyerekeket 30+ fős csoportokban tartanak két óvónő mellett?? Hogy lehet, hogy az egy gyerekre tervezett folyosói kisszekrénykéken 2-3 kicsinek kell osztoznia, elvesztve így egyetlen kis privát szféra szeletkéjüket? Milyen lelki támaszt, nevelést tudnak így nekik adni? És közben azt hallom, hogy a nyugdíjamra is félre kellene tennem, mert engem már nem fog eltartani senki.

Valami nagyon el van itt kúrva emberek! Hogy lehet az, hogy ezer éve jól megvagyunk itt a Kárpát-medencében, túléltük tatárt-törököt-osztrákot-szovjetet, két világháborút és pont most dobjuk be a törülközőt? Jómódunkban nem tudjuk, hogy mit kezdjünk magunkkal, vagy mi? Tagja vagyunk az EU-nak, évente eurómilliárdokkal dotálnak minket, és mégis. ÉBRESZTŐ EMBEREK!!!

Jól bekezdett a megalakulóban lévő (remélem elég diplomatikusan fogalmaztam :) új parlamenti frakció, azon belül is Molnár Csaba „frakcióvezető”.

Idéznék tőle néhány mondatot egy index-es cikkből:

„Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a frakció létezik és működik, napirend előtti felszólalást nyújtott be, válaszolni szeretne Orbán Viktor felszólalására" – mondta Molnár, aki bízik benne, „hogy nem lesz ez ügyben jogi csűrés-csavarás". Molnár szerint „sajnos fenáll az esélye annak, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, most is megpróbál packázni". „Abban az esetben, ha fél egy körül nem tudjuk még, hogy a Demokrata Párt frakciója működhet, azt a jogállam elleni támadásnak, gazemberségnek és a Fidesz félelmének fogjuk tartani" – jelentette ki. Ha meg mégsem engedik őket tevékenykedni, az EU-hoz fordulnak panasszal.

De nem. A fenti mondatok egy olyan párt prominensétől hangzottak el, amelynek deklarált célja a demokrácián és a jogállamon ejtett sebek begyógyítása, a köztársaság megvédése.

Mondataival nyilvánvalóan tematizálni szerette volna a közbeszédet, ami politikai szempontból teljesen logikus is. Amin viszont meglepődtem, hogy egy általam nagyra becsült politikai elemző is ekként tálalta az ügyet:

Az első kihívás ugyanis már az ajtón kopogtat: azt, hogy alakíthat-e frakciót a DKP, politikai értelemben – közjogilag persze más a helyzet - a Fidesz döntheti el. Tisztán politikai racionalitás alapján a Fidesz számára mintha több érv szólna amellett, hogy kapja meg Gyurcsány pártja a lehetőséget: így lehet igazán folyamatos szereplő és így okozhatja a legtöbb fejfájást ellenzéki riválisainak. Ráadásul az MDNP 1996-os példája is ebbe az irányba mutat, azaz – bár a szituáció nem egyértelmű - jogilag is könnyebb érvelni talán a megalakulás mellett, mint ellene. Csakhogy vannak más szempontok is, s nem is csupán zsigeriek: hogyan tudja megmagyarázni a Fidesz a Gyurcsány-ellenességre kondicionált szavazóknak, hogy – feltehetően a Jobbik zajos tiltakozásától kísérve – szabad utat ad a frakcióalakításnak?

Márpedig magyarázni kell: ebben az ügyben hamarosan vagy a DKP, vagy a Jobbik felháborodásától lesz hangos a közélet. Ha a holnapra tekintünk, a Fidesznek az első lényegesen jobb forgatókönyv. Ha a holnaputánra, nos, ekkor a helyzet már messze nem ilyen egyértelmű.

Lehet, hogy én vagyok túl naív, de úgy gondolom, hogy a frakcióalapítás szabályai jogszabályokban, házszabályokban le vannak fektetve. Csak el kell olvasni az idepasszoló részt, és máris világos, hogy kinek lehet frakciója és kinek nem. És ez még akkor is igaz a jelen helyzetre, ha az antiorbánisták azzal jönnek, hogy a „Fidesz gyorsan elfogad egy törvényt, hogy így, vagy úgy legyen oszt’ jó napot”. Ha meg joghézag lenne egy ilyen esetre, akkor megint nem értem azt az előzetes indulatot, hogy márpedig a frakció nekünk jár, különben panaszt teszünk az EU-nál, meg egyébként is mindenki hülye aki ellenezni merné, vagy „pakcázik”.

Egy szó mint száz, számomra nem hiteles a demokrácia- és jogállamféltés egy olyan alakulattól, akik már megalakulásukkor fittyet hánynak a törvényekre, és mintegy előjogként tartanak igényt saját frakcióra. Ha meg nem kapnak, akkor mennek az EU-hoz árulkodni. Ez még akkor is gyenge így, ha az előéleteket ignoráljuk, és pusztán a most elhangzottak alapján alkotnánk véleményt. Pedig ugye nem.

Akárhogy is nézzük, az MSZP szakadásával a Fidesz nyerte a legtöbbet, hiszen az eddigi legnagyobb ellenzéki párt gyakorlatilag kétfelé osztódott. És most nem arról van szó, hogy valami másodrangú politikus szállt volna ki a mókuskerékből, hogy megalapítsa a sokadik 0,1%-os pártot, hanem maga Gyurcsány Ferenc, aki az utóbbi időben maga volt az MSZP alfája és omegája, a vezérhímje, a főideológusa, a nyugdíjas nénik és a szemüveges bácsik nagy kedvence. Ő volt a FERI, így, csupa nagybetűvel, és habár Mesterházy megpróbálta betuszakolni egy sima parlamenti képviselő szerepébe, nem sikerült. Ferit nem olyan fából faragták, aki elfogadna egy másodhegedűs szerepet, pláne olyan tehetségtelen nímand mellett, mint Mesterházy. Mintha Szíjártó mondaná Orbánnak, hogy nyugi, öreg, itt én parancsolok, én leszek a pártvezető, a miniszterelnökjelölt, meg a fővezér. Az, fiam, álmodozz csak, majd felébredsz.

Most valahol nagyon sajnálom a szocialista szavazókat. Dönteniük kell: Gyurcsány vagy MSZP? Szerintem a legtöbbjüknél a válasz egyértelműen Gyurcsány ÉS MSZP lenne, nem érdekli őket Mesterházy Attila meg a hatalmi játszmák. Az MSZP-nél többen beszélnek megújulásról, meg fiatalitásról, pedig nem is olyan régen fiatalítottak, éppen Gyurcsánnyal, akiből, el kell ismerni, egy igen tehetséges és agilis vezető lett - politikai szinten mindenképp. Aztán persze Feri megbukott, az ország előtt legalábbis, és az MSZP egy újabb fiatalításba kezdett, de ez be is fuccsolt, és tavaly elértek abba az állapotba, mint az egyszeri országban, ahol a király megbukott,a trónörökös meg egy gyengekezű alkalmatlan ficsúr volt, így nem is csoda, hogy az ellenzék egy patásorbánnal is simán nyerni tudott. Szerintem a szocialista szavazók is érzik, hogy Gyurcsány messze jobb lenne Orbánnal szemben, mint Mesterházy, de hát új pártból ritkán lesz kormányképes erő a következő választásokra, másrészt meg sokan csak a szegfűt nézik a szavazáskor, és azt sem fogják tudni, mi az a Demokratikus izé a szavazólapon. Nehéz ügy.

És akkor itt van Kövér László ház- és bajuszelnök, akinek máris feladta a magas labdát Gyurcsány: döntse el, lehetnek külön frakció, vagy sem? Orbán, bocsánat, Kövér dönthet úgy, hogy igen, ebben az esetben a Fidesz elismeri Gyurcsányék új pártját, és minden ülésnapon egyel több patásorbánt kell majd hallgatniuk. Ha viszont nemet mondanak, akkor biztosak lehetnek abban, hogy Gyurcsányék telesírják a sajtót a diktatúráról, hogy a kétharmad nem akar demokráciát, hogy őket elnyomják, büntetik, stb, van ebben gyakorlatuk. Ezért kíváncsian várom a reakciójukat, ami a Fidesznél nem mindig logikus és következetes, mint ahogy ezt az elmúlt másfél évben megtapasztalhattuk. Vajon lesz olyan hülye a Fidesz, hogy megtorpedózza Böszme Feri új pártját?