Sok az eső, sok a napsütés. Szép üde zöld az egész ország.

Újabb csodálatos képeket kaptunk egyik kedves olvasónktól, képeiről lerí a hazaszeretet. És mint írta, ő nem is vágyik távoli tájakra, hiszen Magyarországon is rengeteg csodálatos kép tárul elénk mihelyt kívül kerülünk bármely magyar település határát jelző táblán.

A választások előtt sok vita zajlott arról, hogy vajon hihetünk-e a közvélemény-kutatóknak, illetve hogy melyik közvélemény-kutató melyik pártnak kedvez a felméréseivel.

Most, hogy a választások lezajlottak, érdemes összevetni az öt nagy közvélemény-kutató áprilisi utolsó kutatási eredményeit a tényleges végeredménnyel, hogy megtudjuk az igazságot, vagyis hogy ki az aki csalt egyik vagy másik párt javára, és melyik járt legközelebb az igazsághoz.

Íme az eredmények:

Az eredmény számunkra is némileg meglepő. A legkisebb eltérést a folyamatosan lesajnált, és a Fidesz házi közvélemény-kutatójának titulált Nézőpont Intézet tudhatja magáénak, mindössze 6,12 ponttal maradt el az igazságtól. Második helyen a hagyományosan pontosan mérő Medián végzett 7,82 hibaponttal, legrosszabbul pedig a baloldalhoz közel állónak tartott Szonda Ipsos mért, összesen 15,12 pontos eltéréssel. Megjegyzendő, hogy az Ipsos durván fölé lőtte a baloldali lista eredményét, 31%-ot adva nekik a tényleges 25,57%-kal, és durván alul mérte a Jobbikot, 15%-ot előrejelezve a tényleges 20,22% helyett.

A végeredmény így a következő lett:

1. Nézőpont Intézet: 6,12 hibapont

2. Medián: 7,82 hibapont

3. Századvég: 9,26 hibapont

4. Tárki: 11,58 hibapont

5. Szonda Ipsos: 15,12 hibapont.

Egy vita tehát eldőlt. A sokat szidott Nézőpont Intézet jelezte előre legpontosabban a választási eredményt. Érdemes ezt az összegzést megjegyezni arra az esetre, ha vitapartnerünk a közvélemény-kutatók elfogultságával, vagy megbízhatatlanságával érvel. De akár saját magunk részére is, tanulságképpen.

Tévhit, hogy csak a külföldön dolgozók és a közmunkások javítják a foglalkoztatási adatokat.

Az alábbi ábra mutatja, a KSH adatai szerint, hogyan változtak a foglalkoztatottsági számok 2014 első három hónapja, és 2010 első három hónapja között.

 Annyi magyarázat szükséges az adatokhoz, hogy 2010-ben a KSH még nem tartotta nyilván elkülönítve a külföldi telephelyen dolgozókat, ezért jobb híján 2010-es számukat nullának vettem. A valóságban valószínűleg 2010-ben is voltak néhány tízezren, akik külföldi telephelyen dolgoztak, de Magyarországon tartottak fenn háztartást.

Összességében látható, hogy a 2010-es 3 millió 719 ezres foglalkoztatotti létszám 2014-re 4 millió 78 ezerre, 359 ezer fővel bővült. Ebből a 359 ezres bővülésből a legtöbben a piaci szektorban helyezkedtek el, 184-ezren. A második legnagyobb növekedés a közmunkás létszámban volt, 114 ezer. Bővült a külföldi telephelyen elhelyezkedő, de Magyarországon háztartást fenntartók száma is, de a fenti bekezdésben írtak alapján valószínűleg az ábrán jelzett 95 ezernél kisebb mértékben.

Fontosnak nevezhető fejlemény, hogy eközben ha csak kismértékben is, de csökkent a nem közmunkás közszféra létszáma, és még pozitívabb adat, hogy 128 ezerrel csökkent a munkanélküliek létszáma is.

Szintén jelentős fegyvertény, hogy a magyarok munkaerő piaci aktivitása is sokat erősödött. Míg 2010-ben a foglalkoztatottak és a munkakeresők együttes létszáma  4 millió 217 ezer főt tett ki, addig 2014-ben 231 ezer fővel többet, 4 millió 448 ezret.

Talán ezek a számok is hozzájárultak a Fidesz választási győzelméhez, hiszen a munkahelyek számának örvendetes növekedésével sokan a bőrükön érzik a gazdaság erősödését, amit a kormánypártoknak tulajdoníthatnak. Összefügghet ezzel a bizalmi indexek másfél éve tartó javulása is, hiszen csúcson van mind az üzleti szféra, mind a lakosság bizalmi indexe. Az üzleti bizalom új munkahelyekben ölt testet, míg a lakossági bizalom a munkahelyek számának növekedésével, a munkanélküliség csökkenésével, a munkanélküliségtől való félelem csökkenésével függhet össze.

Szólni kell még arról is, hogy úgy tűnik, helyes lépés volt a közmunkaprogram nagymértékű kiterjesztése (jelenleg két és félszer annyi közmunkás van, mint 2010-ben volt). Válságok, gazdasági visszaesé, növekvő munkanélküliség esetén tankönyvszerűen jót tesz az állami keresletépítés és közvetlen állami munkahelyteremtés, az anticiklikus gazdaságpolitika. Arra kell csak figyelni hogy a piaci munkahelyek további növekedésével párhuzamosan el kell majd kezdeni leépíteni a felduzzasztott közmunkáslétszámot, hogy a válság elmúltával és a növekedés tartós beindulásával visszaálljon az egészséges szerkezetű munkaerőpiac.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Legelőször is szeretnénk a következő négy éves munkájához sok sikert, jó egészséget kívánni, és isten áldását kérni. Amint a választások eredménye is mutatja, bízunk Önben. Magyarország bízik Önben. Továbbra is kétharmados többséggel kormányozhatnak.

De ez nem minden. Elfogadjuk, elfogadtuk, hogy az elmúlt négy év a költségvetés rendbetételével, a csődhelyzet és az IMF által diktált kényszerpálya elhárításával, a túlzottdeficit eljárásból való kikerüléssel és az alkotmányos-jogi berendezkedés átalakításával telt el. Vagyis sok-sok munkával és áldozattal a későbbre várt sikerek érdekében. Elismerjük, elismertük, hogy nagyon nehéz időszakot hagytunk magunk mögött a világgazdasági szempontból is, ami a magyar gazdaság lehetőségeit is korlátozta.

Ugyanakkor ahogy a kampányban többek szájából elhangzott, most már nincs még négy évünk. A sok áldozat és munka után az előttünk álló négy évben már öles léptekkel szeretnénk felfelé menetelni. Éspedig nem 1-2%-kal, hanem legalább 4-5%-kal évente a gazdaság (GDP) növekedését tekintve. De hogy legyünk korrektek az elvárásainkkal, minimum 2%-kal nagyobb növekedést várunk évente, mint az Európai Unió átlaga, hogy végre valós felzárkózást érjünk el. Most már a közmunkán kívül valós és jól fizető munkahelyeket, infláció felett emelkedő minimálbéreket és átlagbéreket, továbbra is értékálló nyugdíjakat, a szegénység csökkenését várjuk el a költségvetési egyensúly nehezen elért egyensúlyának megőrzése mellett. Egyszóval 2018-ban már magasabban lesz a léc.

Még egyszer jó munkát, sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánunk Önnek. 

Egyúttal eredményes és jó munkát kívánunk a demokratikus ellenzék pártjainak is, ideértve az Mszp-t, az Együtt-PM-et, a DK-t, a Liberálisokat, és az LMP-t. Kívánjuk és elvárjuk, hogy 2018-ra készen álljanak arra, hogy ha a Fidesz leveri a magasra tett lécet, önök közül valakiknél meglegyen a képesség és a tudás arra, hogy megugorják azt.

Az április hatodikai választás kapcsán sok elemző illetve síró-rívó poszt született már, én nem szeretnék egy századik ilyet írni, inkább egy meglepő kijelentést teszek: ezen a választáson az Összefogás nem veszített! Legalábbis nem az egész.

Az Összefogás egy olyan ellenzéki szövetség volt, mely összefogta a liberális-baloldalinak mondott, vagy inkább hazudott pártokat a Fidesz kormány leváltása érdekében: a szövetségben részt vett az MSZP, az Együtt-PM, az MLP és Gyurcsány Demokratikus Koalíciója. Az Összefogás minden tagja juttatott a parlamentbe képviselőt, szám szerint az MSZP 29-et, az Együtt-PM 4-et, a liberálisok 1-et, míg a DK 4-et. 

Vajon Bajnaiék tudtak volna-e 4 képviselőt delegálni, ha külön indulnak? Csak abban az esetben, ha nyernek 4 egyéni körzetet, de úgy, hogy a mostani harcostársak versenytársak lettek volna; ezt kizárhatjuk, ez még az Összefogást megközelítő Jobbiknak sem sikerült. Maximum listán harcolhattak volna ki 5%-ot, amivel 5 képviselőt bejuttathattak volna, mint az LMP, kérdés, ennek mekkora realitása lett volna.

Gyurcsányék ugyanúgy négy helyet szereztek, mint Bajnaiék, rájuk ugyanez áll. Ha külön indulnak, egyéniben biztosan nem nyertek volna, így maximum a listás 5%-ban bízhattak volna, de ennek is kicsi lenne a realitása.

A választás legnagyobb kakukktojása Fodor Gábor, aki az MLP főnökeként bejutott az országgyűlésbe, de azt nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy erre esélye sem lett volna külön. Külön indulva egyéni körzetet nem nyert volna, a listás 5%-ra sem volt semmi esélyük. 

És igen, ott az MSZP, melybe kullancsként kapaszkodtak a fenti kispártok, és elvitték a baloldali parlamenti képviselői helyek 24%-át (9/38). Egyenként indulva bejutottak volna-e a "kicsik"? Nem hinném. Az MSZP egyértelműen veszített az ügyön, míg a szövetségesei nyertek. Gyurcsány, Vadai, Fodor, Bajnai vagy Kónya biztosan nem lett volna országgyűlési képviselő, ha az MSZP nem veszi szárnya alá a kispártokat. Így kijelenthető, hogy a Gyurcsányék, Bajnaiék és Fodor egyértelműen a választás győztese, hiszen bevitték őket a parlamentbe. Vajon mennyi szavazót vitt be a szövetségbe Fodor Gábor a képviselőségért? Pár ezret?

És hát a nagy vesztes az MSZP, mely a 26%-ot listán akkor is elérte volna, ha nincs a szövetség - csak ebben az esetben ők aratták volna le a listás helyeket! Vajon mit szólhatnak azon MSZP-sek, akik e miatt maradtak le a képviselőségről? Aki azért nem jutott be, mert be kellett vinni a töredékszavazatot hozó Fodor Gábort vagy a szintén elenyésző szavazatot hozó millás Kónyát? Persze, ha nincs összefogás, alighanem az összes egyéni körzetet viszi a Fidesz, de egy Gyurcsány, Bajnai, Fodor, Kuncze és a többi leszerepelt "elmútnyócéves" arc nélküli megújult MSZP szerintem sokkal több bizonytalant meg tudott volna szólítani, mint ez a retrokabarés, rossz emlékeket ébresztő társaság. Az MSZP ezzel a szövetséggel azt üzente, hogy nem tudott megújulni, erre pedig nem voltak vevők a választók. 

De legalább az Összefogás többi része nyert. Milyen ironikus, hogy az MSZP által az a Gyurcsány is bejutott, aki pont ezzel az MSZP-vel szakított pár éve. Mintha Mesterházy egy volt barátnőjével menne el nyaralni a felesége helyett. De hát a hatalomért egyesek mindenre képesek.

Így változott a nettó minimálbér 2010 és 2014 között:

Sok kritika mondható a Fideszre, de az semmiképpen sem, hogy ne támogatnák maximálisan a gyermekeket nevelő, nehéz helyzetű dolgozó családokat.

Érdekes lesz hallgatni majd a választások éjszakáján a politikusi nyilatkozatokat, ki hogy értékeli majd az elért eredményeket. Írásunkban azt boncolgatjuk, melyik párt milyen eredménynél érezheti győztesnek, vagy vesztesnek magát?

Fidesz:

A Fidesz a legegyszerűbb eset. Győztesnek hirdetheti magát, ha a mandátumok felét megszerzi és így tovább kormányozhatnak. Kétharmados győzelem esetén fényes győzelemről beszélhetünk majd. Egyértelmű vereség számukra, ha 50% alatti mandátumot gyűjtenek, ebben az esetben ugyanis nem alakíthatnak új kormányt.

Mszp:

Valószínűleg tisztességes helytállásként értékelik majd azt az eredményt, ha %-osan, vagy szavazatszámban többet szereznek, mint 2010-ben. Kisebb győzelemként tálalhatják majd azt az eredményt, ha a Fidesz nem szerez kétharmadot, még akkor is, ha ez részben a Jobbikon is múlik. Nagy vereségnek azt tekinthetjük, ha a közös baloldali lista rosszabb eredményt ér el, mint 2010-ben az Mszp, amikor ők 19,3%-ot kaptak.

Együtt 2014 (a Bajnai-féle):

Az ő esetükben csak a néhány egyéni jelöltjük eredményét lehet majd értékelni. A mérce az lesz, hogy jelöltjeik hogyan teljesítenek majd a baloldali jelöltek átlagához képest, netán sikerül-e győzniük néhány körzetben. Ezentúl csak akkor értékelhetik tisztességes eredményként teljesítményüket, ha a közös baloldali lista 30% fölötti eredményt érne el, vagyis ha az Mszp 2010-es 19,3%-os ereményénél érdemben többen szavaznak a baloldalra. Ezt tekinthetik saját hozzáadott értéküknek.

Demoktarikus Koalíció (Gyurcsány-párt):

Hasonló helyzetben vannak Bajnaiékhoz. Eredményességüket az egyéni jelöltjeik teljesítményével lehet majd lemérni elsősorban. Bár Gyurcsány ügyes taktikázással baloldali győztese is lehet majd a választásoknak, amennyiben sikerül neki a kudarcot Mesterházy nyakába varrnia.

Liberálisok (Fodor-párt):

Ők azok, akik mindenképpen nyernek majd a választásokon azzal, hogy bevették őket a közös listára, és így néhány biztos befutó listás helyhez jutottak. Fodor Gábor és esetleg egy-két párttársa biztosan ott lesz a következő négy évben a parlamentben, jó fizetéssel és képviselhetik a liberális elveket. Erre egyedül semmi esélyük nem lett volna.

Párbeszéd Magyarországért Párt (LMP szakadárok):

A Liberálisokkal ellentétben ők lesznek azok, akik a választásnak már most borítékolhatóan biztos vesztesei lesznek. Egyértelművé tették ugyanis, hogy ők csakis azért voltak hajlandók összefogni előbb az Mszp-vel, utána meg még Gyurcsánnyal is, hogy a Fidesz-kormányt leváltsák. Ha pedig ez nem sikerül az elvtelen összefogásuk ellenére sem, akkor az hatalmas kudarc számukra. Főképp akkor, ha közben meg az LMP mégis bejut a parlamentbe.

LMP:

A közvélemény kutatások alapján már annak is örülhetnek, ha elérik az 5%-os ereményt és bejutnak a parlamentbe. Ha ez nem sikerül, az totális vereség számukra. Valamiféle győzelemről akkor beszélhetnének, ha felülmúlnák a 2010-es 7,48%-os eredményüket. Fényes győzelemről pedig akkor, ha minimum 10%-os eredménnyel képesek lennének mérleg nyelve pozícióba kerülni.

Jobbik:

Az ő alapállásuk is viszonylag egyszerű. Ha felülmúlják a 2010-es 16,67%-os eredményüket, akkor az már számukra sikerként értékelhető. Nagy sikerről akkor beszélhetünk, ha több listás szavazatot kapnak mint a baloldali közös lista. Fényes győzelmet pedig az jelentene számukra, ha mérleg nyelve pozícióba kerülnének, tehát ha mind a Fidesz, mind a baloldal 50%-nál kevesebb mandátumot szereznének, így a Jobbik megkerülhetetlen pozícióba kerülne, avagy rákényszerülne a Fidesz és a baloldal egy nagykoalícióra.

Összefoglalva:

Ha a Fidesz győz, Orbán marad. Ha veszít, Orbán megy, és vele együtt a Fidesznek is vége. Még egyszer nem fognak tudni visszatérni sem Orbánnal, sem nélküle. Orbán nélkül nincs is kivel visszatérni.

Ha az Mszp veszít, de csak kicsit, akkor Mesterházy viszi tovább a baloldalt. Ha nagyon veszít, akkor valószínűleg Gyurcsány visszatér. Bajnainak sem így, sem úgy nem osztottak lapot. Így tehát a baloldali megújulás nem valószínű sem kicsi, sem nagy vereségnél.

Azt tehát már látjuk, hogy a pártok mikor számíthatnak győztesnek, vagy vesztesnek. A kérdés az, hogy az ország mikor nyer és mikor veszít?

A Nívó blog szerint győzzön bármelyik párt a demokrácia ünnepén, ha magas lesz a részvétel, azzal az ország nyert. Ha pedig alacsony lesz a részvétel, akkor veszített. Szóljunk tehát bele minél többen az ország ügyeibe legalább ezen az egy napon, és nyerjünk együtt! Persze egy kicsit azért nem árt elgondolkodni a dolgokról, mielőtt behúzzuk az ikszet ide, vagy oda. Mi már megtettük itt és itt.

Kétrészes választási elmélkedésünk első részében a rendszerváltás óta eltelt kormányok teljesítményéről emlékezünk tanulságképpen, néhány mondatban.

1990-1994-ig MDF-FKGP-KDNP kormány: A rendszerváltás utáni első kormány, óriási kihívásokkal és örökölt problémákkal.

Eredmények: A demokráciába való átmenet levezénylése, jogi alapok lefektetése. A piacgazdaságba való átmenet levezénylése, piacgazdasági alapok lefektetése

Kudarcok: A gazdaság átalakítása nem a várt, gyorsan felemelkedő úton valósult meg, hanem súlyos visszaesés árán. Világnézeti szempontból is túl gyors volt a váltás 40 év szocializmus után.

A gazdasági bajokon nem sikerült a kormánynak úrrá lennie, ennek ellenére 1994-ben választási költségvetést alkottak, ami tovább rontott a helyzeten, súlyos gazdasági örökséget hátrahagyva.

1994-1998-ig MSZP-SZDSZ kormány: Kétharmados kormánytöbbség, súlyos örökölt gazdasági és pénzügyi problémákkal.

Eredmények: Piacgazdaság építésének, privatizációnak a befejezése, gazdasági stabilizáció, államadósság csökkentés a Bokros-csomagnak és a privatizációs bevételeknek köszönhetően. A ciklus felétől egyensúlyi gazdasági növekedés indult meg.

Kudarcok: A Bokros-csomag újabb súlyos életszínvonal csökkenéshez vezetett.

Az 1997-ben megindult gazdasági növekedés eredményeiből még nem volt elegendő idő érezhető életszínvonal emelésre, az 1998-as választási költségvetés ellenére sem.

1998-2002-ig Fidesz-MDF-FKGP kormány: Egyensúlyi növekedésben lévő gazdaságot és 60% alatti államadósságot örököltek.

Eredmények: Az 1998-as választási költségvetést gyorsan, sikeresen és hatékonyan korrigálták, a ciklus során végig fennmaradt az egyensúlyi és viszonylag gyors GDP növekedés, tovább csökkenő államadósság mellett.

Kudarcok:Nagy kérdés, hogy miért választottak új kormányt az emberek 2002-ben. Legvalószínűbb, hogy a 2002-es választási költségvetés és a még gálánsabb jóléti ígéretek ellenére a baloldali ellenzék tudott még nagyobbakat ígérni.

2002-2010-ig MSZP-SZDSZ kormányok: Egyensúlyi növekedésben lévő gazdaságot, és 50% körüli államadósságot örököltek.

Eredmények: Leginkább az első ciklusból számolhatunk be eredményekről a tovább növekvő gazdaság, és a bevezetett választási jóléti intézkedések következtében. Az első Orbán-kormánnyal közös eredmény az EU-s csatlakozási tárgyalások lefolytatása és a 2004. május 1-i tényleges EU taggá válás.

Kudarcok: A 2002-es választási költségvetést nem korrigálták, épp ellenkezőleg, még nagyobb költekezésbe kezdtek. Ugyanígy a további évek költségvetéseit is súlyos hiányokkal valósították meg. Ennek következtében először lassan, majd egyre gyorsabban növekedni kezdett az államadósság, ami 2008-ban államcsőd közeli helyzethez és IMF programhoz vezetett.

Összességében az első négy éves szocialista kormányzást erőn felüli költekezés jellemezte, ami a 2006-os választások után átváltott folyamatos költségvetési kiigazításokba, amit a válság 2008-as kitörése csak tetézett. A korábbi hitelekből finanszírozott jóléti intézkedéseket jórészt visszavonták, a társadalom eladósodott és az elszegényedés útjára lépett.

2010-2014-ig Fidesz-KDNP kormány: Stagnáló gazdaságot, minden határidőn túljutott túlzottdeficit eljárást és 80% feletti államadósságot, azon belül magas deviza adósságot örökölt, folytatódó világgazdasági problémák közepette.

Eredmények: A kétharmados többség lehetővé tett számos olyan lépés megtételét, amelyeket a korábbi kompromisszum-képtelen parlamenti összetétel mellett nem lehetett meglépni: alkotmányos berendezkedés, nyugdíjrendszer, adórendszer és közteherviselés átalakítása. Fontos eredmény a költségvetés kiegyensúlyozása, a túlzott deficit eljárás alól való kikerülés.

Kudarcok: A ciklus első fele megszorításokkal telt, a gazdasági növekedés beindulása várat magára, a gazdaság csak a kormányzati ciklus legvégére mutat élénkülést, de még mindig a válság előtti szint alatt teljesít. A lanyha gazdasági teljesítmény nem tett lehetővé életszínvonal növelést, sőt jelentős rétegek további elszegényedéséhez vezetett.

2014-től ????: Az új kormány továbbra is magas államadósságot örököl, de immár egyensúlyi költségvetés és élénkülő gazdaság társul mellé. Fő feladat a költségvetési egyensúly megtartása mellett a gazdasági növekedés elősegítése. Kiegyezés a gazdasági szereplőkkel, stabilitás biztosítása a gazdasági környezetben és az adórendszerben, hazai tulajdonú vállalkozások és a a mezőgazdaság fejlesztése, támogatása. Megoldásra vár a devizahitelek végleges rendezése, és a nyugdíjrendszer véglegesítése, átláthatóvá, kiszámíthatóvá tétele. Ugyanehhez elengedhetetlen a demográfiai folyamatok kezelése, illetve az ahhoz való alkalmazkodás.

Távolabbi célok amennyiben a gazdasági teljesítmény lehetővé teszi: Egyféle egészségügyi Marshall program, az egészségügyi infrastruktúra megújítása, egészségügyi pálya vonzóvá tétele. Hasonlóra van szükség az oktatás területén is, bár ott az EU támogatásoknak köszönhetően jelentős fejlesztések valósultak meg az elmúlt 10 évben is, de még mindig bőven van min javítani. Ezek persze távlati célok, mert főként az egészségügybe, de az oktatási rendszerbe is óriási pénzösszegek, beruházások kellenének. A 2014 és 2018 között regnáló kormány ezeket a programokat maximum csak elkezdeni, előkészíteni tudja majd.

Letudtuk a nagygyűléses hétvégét, remek volt. Persze a számháború javában folyik, hogy hol hányan voltak; én azt javaslom, hogy elégedjünk meg azzal, hogy a fideszmeneten több százezren, az ellenzéki gyűlésen több tízezren vettek részt.

Persze mindjárt jönnek az ellenzéki kommentelők: azért voltak csak ennyien, mert nem buszoztattak vidékről tüntetőket. Erre a kormánypárti kommentelők viccesen megjegyeznék, hogy miért nem vigyázott jobban Simon Gábor a párt pénzére miért nem szállt be Gyurcsány, Bajnai meg egyéb gazdagabb ellenzéki politikus a költségekbe, de ez is parttalan vita lenne. Érdekesebb kérdés, hogy vajon mennyibe került volna 50.000 (ötvenezer) fő vidéki tüntető buszoztatása a fővárosba? Azért pont 50.000 főről beszélek, mert ennek nagy látszatja lett volna a tüntetésen.

Hogy mennyibe kerül egy busz bérlése, igen nehéz kérdés, hiszen függ a megtett kilométertől, az eltöltött órától, illetve még sok mindentől, ráadásul gyorsan végignézve pár buszos cég honlapját, a cégek árai között elég nagy szórás van. Ne vitatkozzunk 10-100 forintokon, nem ez a lényeg, de általánosságban elmondható, hogy 60 fő szállítása 150 km-ről (oda-vissza 300 km), 300 Ft-os áfás, igen baráti kilométeráron, sofőri napidíjjal együtt olyan 100.000 Ft. 50.000 főnél szükség van 833 buszra (atyaúristen!), tehát kerekítve olyan 80.000.000 Ft-ba kóstálna az egész. Nem pontosan, mert biztosan kapnánk jó sok kedvezményt is ekkora tömegnél, de nagyságrendileg jól érzékelteti, mennyibe kerülne egy ilyen kaland.

És vajon érdemes-e 80.000.000 Ft-ot kiadni erre? Szerintem nem. Ennyi pénzből akár le lehetne gyártatni 50.000 db Gyurcsány-barbie-t, tehát úgy százezer gyereknek szereznénk örömet azzal, hogy Barbie-val, Kennel és Gyurcsánnyal el tudnák játszani pl. az öszödi beszédet. (A fene a gusztusát az ilyen gyereknek.) Lélegeztetőgépbe meg főleg ne számoljuk át. 

Más kérdés, hogy a hétvégén remek idő volt a kerti munkákhoz vagy a kiránduláshoz, úgyhogy kétséges, hogy lett volna-e extra 50.000 ráérő vidéki tüntető. Megyénként kb. 2500 emberről beszélünk, úgy, hogy a fanatikus vidéki pártrajongók amúgy is megoldották a Budapestre jutást. 

Szerintem a fenti cím végén a kérdőjel némileg felesleges, nagyon sok választó gondolhatja ezt - nem olyan rossz ez a Fidesz, de isten őrizz, hogy megint kétharmaddal nyerjenek, mert akkor még ennél is pofátlanabbak lesznek. Te jó ég, ennél már hogyan?

Márpedig a választási rendszer olyan, hogy egy pártra adott szavazat gyakorlatilag 100%-os kiállást jelent a párt mellett. A Fideszre szavazol? Akkor te támogatod a Közgépet is, Puskás-Felcsúttal és Semjén Zsolttal együtt! Szavazatoddal 100%-ot adsz a Fidesznek, és 0%-ot a többi erőnek! Vajon van-e olyan szavazó, aki teljes mértékben osztja egy párt minden egyes lépését?  

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha azt mondanák, hogy kedves választópolgár, kap 20 pontot, ossza szét az ön elé tett lista között! Akkor már sokkal árnyaltabb véleményt lehetne megfogalmazni: tegyük fel, hogy egyetértek a Fidesz gazdaságpolitikájával, ezért kapna 10 pontot, a Jobbik romapolitikájával, így ők kapnának 5 pontot, az Összefogás is kaphatna 2 pontot, mert Bajnai olyan szépen mosolyog, és 3 pontot meg kaphatna valami kispárt, hogy minél sokszínűbb legyen a parlament; a végén ezeket a pontokat összesítenék, és ezek arányában kapnák a helyet a jelölő szervezetek a parlamentben. (Mellékesen megjegyzem, hogy így ki lehetne szűrni azok szavazatát, akik nem tudnak húszig számolni, mert ők érvénytelenül szavaznának - de aki nem tud húszig számolni, az szerintem ne akarjon az ország jövőjéről dönteni...)

Nálam is nagy a dilemma, mi legyen. A Fidesz? Közgép, Felcsút, trafikügy, földügy, saját emberek vagyonokhoz nyomtatása - menjenek a fenébe! Összefogás? Elképzelem azt a képet, ahol Gyurcsány, Bajnai, Fodor és Mesterházy vigyorog a kamerába, hogy igen, ők győztek, és végre változás lesz az elmúlt 25 évhez képest - ezt valami olyasmihez tudnám hasonlítani, mintha Lendvai Ildikó anyaszült meztelenül adna interjút Baló Györgynek a Kurucinfó számára (meg ne próbáljátok elképzelni!). LMP? Amit Paks kapcsán műveltek, ott végképp elásták magukat. Jobbik? Vannak jó gondolataik, de igen ködösek a gazdasági elképzeléseik. Igazán egyik nagy párt mellé sem tudnék odaállni, nemhogy 100%-osan, de 50%-osan sem.

Így marad valami kispárt, ami vagy bejut a parlamentbe, vagy nem. Valljuk be, előbbi esélye igen kicsi, így szavazatom nagy valószínűséggel elveszik. De hátha sokan gondolkoznak hasonlóan, és így tudnánk üzenni a két nagynak, hogy elegünk van az elmúlt 25 év szabadrablásából!