Új év, új posztok a Nívó blogon is, mit posztok, posztsorozatok! Eddig egy nagy téma futott nálunk, a Vasárnapi kabaré, mely arról szól, hogy vasárnaponként röhögünk egy kicsit a régi idők és napjaink kabaréján; természetesen ez idén is folytatódni fog. Emellé felzárkózik még két nagy téma: Bogáncs elvtárs ebben a hónapban megpróbál minimálbérből megélni, én pedig február végén diszidálni fogok, mégpedig Írországból Magyarországra. Nem, nem cseréltem fel az országokat.

Jó nagy őrültségnek hangzik mindkettő, nem?

Bogáncs minimálbéres megélhetését nagyon kíváncsian várom, mert ha esetleg nem is sikerül neki, az mindenképpen érdekes lesz, hogy mennyit tud spórolni sok-sok feleslegesnek tűnő „civilizációs ártalom” elhagyásával. Mindenesetre remélem, addig kapunk tőle „részeredményeket” is (posztokban), megnyugtatva a kedves olvasókat, hogy még nem halt éhen :-) De erről majd ő részletesebben beszámol.

A Magyarországra „diszidálásomról” várhatóan egy féléves posztsorozat fog szólni, remélhetőleg addigra már rendeződik a „beilleszkedés a nagy magyar valóságba”, és ennek kapcsán elég sok téma elő fog kerülni: motiváció, hazaköltözés nehézségei, házvásárlás, munkahelykeresés, hivatali ügyek, meg minden egyéb téma, mely furcsának tűnik egy majdnem 5 éve Írországban élő magyar szemével. Ennek kapcsán várok tanácsokat, megjegyzéseket, észrevételeket, és én is ígérem, hogy időmtől függően megpróbálom a hozzászólásokat követni, és válaszolgatni rájuk. Remélhetőleg érdekes téma lesz(ek); „menjünk külföldre!” típusú posztból-blogból már túlkínálat lesz lassan a neten, „menjünk Magyarországra!” viszont jóval kevesebb van, ha egyáltalán van.

Szóval két „live valóságshow-nk” is lesz az év első felében, remélem, mindkettő sok-sok tanulsággal szolgál az olvasó számára – mi meg úgyis megtapasztaljuk saját bőrünkön :-) Aki egyben szeretné olvasni ezen témákat, vagy követni szeretné őket, a blog jobb hasábjában megtalálja a különböző témák gyűjtőnevét, ez segíteni fog a navigálásban.

Érezzük megtisztelve magunkat: velünk foglalkozik a világsajtó! A Financial Times ma három cikket is írt rólunk, a Wall Street Journal szintén, de a Bloomberg, a MarketWatch vagy a Le Monde is kiemelten figyel minket. És akinek ez nem lenne elég: a német ZDF gyerekeknek szóló műsorában (!) is a magyar alkotmányt magyarázzák. Hiába, ezt is megértük, Orbánnal ijeszgetik a kis dajcsokat. (A „rasszista magyarok” kártyát eddig még nem sikerült kijátszani, de kétségem sincs affelől, majd előkerül.)

Nem értem ezt a kiemelt figyelmet. Magyarország az EU egyik periferiális országa, mely éppen most készül kisírni 10-15 milliárd eurónyi hitelt, ami ilyen szinten aprópénz (ennél jóval többet kaptak a „nagy uniós múltú fejlett országok”). Vajon mi lehet annak az oka, hogy MOST, EGYSZERRE, ír a nyugati sajtó pár lapja hazánkról szóló cikkeket, egymástól függetlenül (nem feltételezem, hogy összehangolták volna), melyek többsége nemcsak tényeket közöl, hanem véleményt is nyilvánít (némelyikből éppen csak az „Orbán, takarodj!” hiányzik)? Mi irányíthatta a figyelmet ennyire hazánkra? A gazdasági helyzet? Az „gány” volt eddig is. Az alkotmány vagy a jegybanktörvény? Hát, nem irigylem azt, akinek más dolga sincs az ünnepek idején, minthogy a magyar alkotmányt meg a jegybanktörvényt olvasgassa és elemezze (azt természetesen nem tételezem fel, hogy ezen nagy múltú lapok enélkül írták volna meg a cikkeket, pusztán valamelyik hazai médiumra támaszkodva...). Vagy a 30-50 ezres összellenzéki tüntetés irányította volna a figyelmet Magyarországra? Könyörgöm, némelyik magyar labdarúgó (!) válogatott (!) mérkőzésre (!) több fizető (!) néző (!) jön össze, mint a hatalmas ellenzéki és civil összefogás komoly reklámot kapott megmozdulására! Esetleg az IMF-tárgyalás előtt szeretnének némi nyomást gyakorolni a magyar kormányra azok a”bizonyos körök”? Ilyet természetesen nem tételezünk fel, ilyen körök nincsenek, a nemzetközi gazdaság és politika minden nyomástól függetlenül, demokratikusan és szabadon működik.

Szóval továbbra is a kedves olvasó segítségét várom, mert nem értem, hogy miért pont MA szállt ránk a világsajtó egy része, elvileg egymástól függetlenül. (Szíjjártónak biztos lenne rá valami magyarázata, arra viszont én nem vagyok kíváncsi.) Mindenesetre hiába hatalmas a nyomás az országon, a forint valahogy nem akar hatalmasat zuhanni, jelenleg olyan 320 Ft egy euró, és összesen nem gyengült másfél százalékot. Pedig már az Európai Parlament zöld frakciója is ellenünk van.

Minek az nekünk? Csak arra jó, hogy a prolikat bosszantsák a gazdagok. Urizálás zajlik ott, semmi más. Operákat, bálokat rendeznek ott sokszázezer forintos belépőkkel, válogatott közönséggel, rongyrázással, celebfelvonulással egybekötve. Szegény ember úgyse oda a lábát be nem teheti.

És most Orbán is beleesett abba a hibába, hogy a nép helyett ezekkel az urakkal közösködik. Megjárták már ezzel szocialista elődei is jó néhányszor. Az operabálozókról nem is beszélve.

A Duna TV egyébként közvetítette az ünnepi műsort, és (tudom, ezért sokan megköveznek itt most) nekem nagyon tetszett. Nagy zeneszerzőink műveinek, kulturális értékeink ritkán látott-hallott felvonultatása. Ez persze senkit nem érdekel, a vita azon megy, hogy hányan voltak az utcán.

Milyen kár, hogy pont a kultúráról, az értékes magyar kultúráról esett a legkevesebb szó. Egy nappal korábban, január 1-jén Bécsből szólt az újévi koncert, amelyet a fél világ követett, tovább erősítve ezzel Ausztria imidzsét.

Nos, minket is követett a világ másnap. Csak épp nem a jó hírünket, nem nagy elődeinket adtuk hírül a világnak, hanem valami mást: „Orbán takarodj!”. Mint már sokadszorra, például az 1956-os forradalom 50. évfordulóján is tiszteletét tette nálunk a fél világ, csak éppen a lényeget elnyomta a „Gyurcsány takarodj!”

Lesz itt jobb bármikor is a helyzet? Az isten szerelmére, Budapest csak 200 km-re van Bécstől. Az operaházunk szépsége vetekszik a bécsi szépségével. Egykoron ugyanarra is használtuk. Hol váltunk ennyire le róluk, és miért nem tudjuk követni a jó példát? Persze az indokunk, a kifogásunk, a magyarázatunk az ellenségképünk mindig megvan. Csak tartásunk nincs sajnos. Meg pénzünk sem. Nem kell nekünk operaház sem. Azt mondom: BONTSUK LE! Majd ha mindenkinek lesz munkája, a minimálbérből, meg a segélyből is milliomosként lehet élni, üvegzsebű überbecsületes politikusaink lesznek és maximális mintademokráciában fogunk élni mint 1875-ben, mikor a jelenlegi operaházat kezdték építeni, akkor talán majd elgondolkodhatunk azon, hogy építsünk magunknak egy új operaházat.

(Megjegyzés: Természetesen ez egy fidesz-bérenc blog, a szerzője is fidesz-bérenc. Nem is lehet más. Ekként kéretik hozzáállni.)

Nemrég úgy alakult, hogy volt némi időm olvasgatni a hozzászólásokat Bogáncs legutóbbi posztja kapcsán, és érdekes kép alakult ki ezek alapján: Magyarország a végítélet kapujába került, mindenki meneküljön, ki merre lát, vagy ahogy találóan egy Moldova könyvben olvastam, még a szar is le van szarva. Szerintem ennyire azért nem gáz a helyzet. Ha már itt az új év, felvázolnék egy „gyors forgatókönyvet”, mely nagy valószínűséggel bejöhet, és akkor újra megjelenik a napfény hazánk borús egén, hogy elég giccsesen fejezzem ki magam. 2012 első felének nagy kérdése, és egyben a kormány legnagyobb feladata az lesz, hogy megállapodik az IMF-fel vagy sem. Erről már többen is írtak, ha nem, akkor államcsődközeli helyzet, nemzethalál, stb, de mi várható akkor, ha igen?

A kulcs a forintárfolyamban keresendő, pontosabban a forint különböző devizákhoz fűződő viszonyában.  A forint gyengesége jelenleg nagy probléma: 320 forintos euróárfolyamnál az államadósság forintban kifejezett értéke nagyon magas, és egyben a több százezer devizahitelest is agyonnyomják a törlesztők, azaz ez Magyarország legfőbb problémájára, az állam és a háztartások eladósodottságára kifejezetten rossz hatással van (másra meg jóra, mert a forintgyengeségnek vannak azért előnyei is). Azt akarjuk, hogy nőjjön a belső fogyasztás, költsenek a népek? Legyen mondjuk 280 az euró és olyan 230 a svájci frank, és máris kb. 10%-kal csökken a devizahitelesek törlesztője! Azt akarjuk, hogy végre lássuk azt az államadósságcsökkentést, hogy nem a semmire mentek el a magánnyugdíjpénzek? Legyen az euró 280, és ezzel a devizaadósságunk forintban kifejezett értéke is csökkenni fog, és mindjárt pofásabb lesz a GDP százalékában kifejezett érték is, simán lemegyünk 80% alá! Azt akarjuk, hogy a költségvetés 2012-ben ne szálljon el, és sikerüljön tartani a 3% alatti hiányt? Gondoskodjunk arról, hogy 300 alatt legyen az euró, lehetőleg sokkal, és rögtön lesz egy csomó tartalék a 300-as euróval tervezett költségvetésben!

Elérhetjük-e a 280 Ft-os eurót? SIMÁN. Emlékezzünk csak vissza, tavaly nyáron az árfolyam vígan elvolt 270 körül, aztán persze jött a végtörlesztéses őrület, mely betette a kaput a gazdasági szereplőknél. De a piac pozitívan reagál le minden hírt, már magára a pletykára, hogy a kormány az IMF-fel szeretne tárgyalni, arra is jelentősen erősödött a forint, és rögtön 300 környékére ment az árfolyam, mikor meg újra összezördültek, rögtön 315 környékére gyengült vissza. A piac egyértelmű üzenetet adott: állapodjunk meg az IMF-fel, és rögtön szebb megvilágítást kapnak a makroadatok. Kedves Fidesz kormány, a lecke adott, hajrá, tessék megnyugtatni mindenkit!

Persze hosszútávon ezzel sem oldunk meg semmit, mert azok a bizonyos „nagy szerkezeti reformok” (aaaaah!) még kanyarba sincsenek (úgy húsz éve), de rövidtávon időt kapunk, és ez most nagyon fontos.  Úgyhogy kormányzó urak, itt az ideje leszállni a magas lóról, levetni az arrogáns, despotikus álarcot, és saját érdekükben is (!) elkezdeni kormányozni. Ez az új év legnagyobb feladata.

2012-őt kezdjük Hofival, méghozzá a Hofélia című előadás teljes felvételével! Nekem ez volt az első kazettám, mely megvolt a humoristától, úgy tíz évesen kívülről fújtam az egészet :-) Ebben az előadásban található a magyar kabaré szerintem legnagyobb sztorija és poénja is: egy hotelben egy baráti társaság szidja a rendszert, és közben lehallgatják őket. A felvétel több, mint egyórás, de higyjétek el, megéri végighallgatni!

Először egy évértékelő félét szerettem volna írni a mögöttünk hagyott évről, de aztán úgy döntöttem, hogy összekötöm azzal, hogy mit várhatunk 2012-ben.

Ahogy egy másik blogban (Michael Knight) megfogalmazták karácsonykor: Nincs sok ok az ünneplésre. Akkor ezzel a megállapítással nem értettem egyet, lévén a karácsonynak legkevésbé a pénzről és a gazdaságról, mint inkább a családról és a szeretetről kellene szólnia. Egy újévi visszatekintésben azonban megállja a helyét az állítás: nincs mit ünnepelni. Bár van aki szerint már az is siker, hogy úgy-ahogy talpon maradt az ország 2011-ben. Ami viszont a legrosszabb, hogy már most ki van jelentve 2012-ről, hogy a cél csupán a túlélés, sok jóra nem számíthatunk.

Van azonban néhány különösen elszomorító jelenség amiről külön is meg szeretnék emlékezni. Párhuzamosan zajlik ugyanis két folyamat, ami nagyban rontja hazánk finanszírozási lehetőségeit és amelyek kapcsán jelentős pénzösszegek folynak ki az országból mégpedig a magyarok hathatós közreműködésével.

Az egyik folyamat, hogy a legutóbbi állampapír aukción immár 10%-hoz közelítő hozamszint alakult ki. Ez azt jelenti, hogy a befektetők köztük jelentős részben a külföldi befektetők ilyen magas hozamot kapnak magyarországi állampapír befektetéseik után. Mégpedig hosszú távon, hiszen az 5 és 10 éves állampapírok hozama is ezen a szinten alakulnak.

A másik kedvezőtlen folyamat pedig a magyarországi befektetők és a magyar lakosság egyre nagyobb arányban külföldre ’menekítik’ a pénzüket. Én sokáig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a folyamatnak, azonban a minap megnéztem blogunk statisztikáit, és az derült ki, hogy napról napra többen találnak blogunkra a ’külföldi bankszámla nyitás’ és hasonló keresőszavak alapján. (Droli szerzőtársam írt egy hónapja a témáról, és még mindig fenn van az olvasottsági toplistán) Márpedig ha csak minket ilyen sokan olvasnak a témában, az azt jelenti, hogy az országos érdeklődés is igen jelentős lehet.

Rakjuk csak össze ezeket az infókat! Egyrészt külföldiek idehozzák a pénzüket 10%-os kamatra, a magyarok pedig külföldre viszik megtakarításaikat 3%-os kamatra!!! A kamatkülönbözet 7%!!! Vajh hány milliárd forint áramlik majd ki ily módon kamatként az országból 2012-ben?

Össze tud fogni az ország a bajban? Avagy az olaszok előttünk járnak hazaszeretetben akkor amikor euró milliárdokat jegyeznek le az országuk állampapírjaiból a ’Vegyük vissza az államunk adósságát!’ kampány keretében?

Jó kérdések ezek! Indítok is alább néhány online szavazást a témában.

És akkor van még egy unortodox javaslatom is a probléma megoldására: Ugye folyamatos kritika éri a kormányt az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt. A fő (pénzügyi és nem igazságossági) kritika a következő: az intézkedés évi 500 milliárd forintos lyukat üt a költségvetésen, miközben a kedvezményezettek az így nyert összeget nem fogyasztásra fordítják, hanem részben megtakarítják, részben pedig megnövekedett devizahitel törlesztőjükre megy el. Ez utóbbi problémát azonban kiküszöbölni látszik a kormány és a Bankszövetség megállapodása nyomán életbe lépő rögzített árfolyamon történő törlesztési lehetőség. A gazdaságot tehát ez az évi 500 milliárd forint nem élénkíti a fogyasztás felpörgetése által, hanem azt tulajdonosaik megtakarítják és a jelek szerint egyre növekvő arányban külföldre viszik.

A javaslatom tehát a következő: A havi bruttó 202 ezer forint felett keresőknek az egykulcsos adóból származó többletjövedelmüket kötelezően kelljen egy saját névre szóló letéti bankszámlára utalni, amelyből a számlavezető bank köteles magyar állampapírt vásárolni. Az összeghez pedig tulajdonosaik csak akkor férhetnének ténylegesen hozzá, amikor a magyar állampapírok referenciahozama tartósan, mondjuk egy éven át 6% alá esik. Addig is az összeg ezen a letéti számlán kamatozna számukra igen jó kamatokkal. Ily módon évi 500 milliárd forintot (~1,7-1,8 milliárd eurót) lehetne becsatornázni a magyar állampapírpiac keresleti oldalára. Óriási összeg ez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a jövő évi lehetséges államcsőd miatti félelem fő oka, hogy 2012-ben a magyar államnak nagyjából 4-5 milliárd eurónyi adósságot kell megújítania. Az én javaslatommal az ominózus összeg egy jó része meg is lenne. És végre nem a szegény embereken csattanna ismét az ostor, miközben a módosabbak sem járnak rosszul, hiszen a gazdasági helyzet javulásával hozzájuthatnak majd a pénzükhöz.

No mit szóltok? :) Szavazzunk erről is! Az évértékelővel meg majd jelentkezem a legközelebb..

Akkor vágjunk bele: aki követi blogunkat, bizonyára ismeri "vasárnapi kabaré" sorozatunkat, mely arról szól, hogy minden vasárnap válogatunk a kabarétörténelem és a kortárs kabaré legjobb számaiból.  Tavaly év végén csináltam egy összesítést a 2010-es év legjobb számaiból, mely nagy sikert aratott, és ezen felbuzdulva idén is jelentkezünk egy hasonló összeállítással: melyek voltak 2011 legjobb magyar kabaréi? A versenybe azok a kabarészámok neveztek, melyek idén hangoztak el a havi rádiókabarékban. Volt választék bőven!

5. Open Stage - Interjú a székely baseball válogatott kapitányával

Kezdésnek nincs is annál jobb, mint egy jó kis önfeledt, könnyed kabaréjelenet! Maga a jelenet, ha jól tudom, feldolgozás, de mindez semmit nem von le a székely páros fantasztikus előadásából. Szóval akkor próbáljuk meg követni: ha Ki az első, Mi a második, és Ő a harmadik, akkor ki a harmadik? Mi? Vagy ő? A jelenet agytornának sem utolsó! :-) 

4. Kovács András Péter: (K)apuka lettem

A 2006-os Humorfesztivál egyik győztese, a tavalyi "nívódíj" győztese, és a rádiókabaré oszlopos tagja idén is nagyokat alkotott, na nemcsak "úgy", hanem szerzőileg is :-) Szóval KAP apuka lett, de előtte feleségével végigélte a terhesség összes szakaszát, és erről természetesen összehozott egy klasszikus stand-up számot is. Részemről annyit kívánok a művész úrnak, hogy legyen a gyerek egészséges, és minél hamarabb jöjjön a kistestvér, mert róla is szeretnénk ilyen kabarészámot hallani :-) 

3. Hadházi-Lengyel-Vida: Népszámlálás honfoglaláskor

A népszámlálás nemcsak a statisztikusokat mozgatta meg, hanem a humoristákat is! A mai világban persze ez már nem olyan nehéz, de milyen lehetett ez a honfoglaláskor, amikor még mindenki összevissza vándorolt? Például utca, házszám? :-) A jelenet szerzője Litkai Gergely és Hadházi László.

2. Varga Ferenc József - ünnepi beszéd

 Szegény Varga Ferenc József mindig csak ezüstérmes az aktuális évenkénti március 15-i számaival (tavaly is a 2. helyen végzett nálunk), pedig nagyon jók :-) A humorista idén is megénekelte március 15-ét, csak most egy másik szempontból: hogyan néz ki egy ünnepi beszéd? Azért nem olyan egyszerű az, hogy felmegy az ember, és felolvassa, időnként súgnak is, és ha a felolvasó nem koncentrál, érdekes dolgok sülnek ki belőle. :-)

1. Hadházi László - disznóvágás és téli sportok

A többi kabarénál lehet vitatkozni a sorrenden, de ezzel nem: ezt az évet vitathatatlanul a debreceni humorista nyerte meg a májusi rádiókabaré nyitószámával. Mint írtam anno, ez a kabaré majdnem olyan, mint Hofi, mind előadásmódban, mind tartalmilag, fantasztikus, óriási, felülmúlhatatlan! Mást nem is szeretnék hozzátenni, tessék meghallgatni! :-) Gratulálunk Hadházi Lászlónak, idén ő nyerte blogunk nívódíját!

Mint már jeleztem, holnap lehull a lepel, és kiderül, melyik volt a legjobb 5 kabarészám 2011-ben, és ezek közül melyik érdemelte ki a 2011-es év legjobb kabaréja díjat! De addig is kedvcsinálónak itt egy kabarészám, mely sajnos kimaradt a legjobb ötből, de annyira jó, hogy másik évben lehet, hogy befért volna! 

Aradi-Lengyel: Állítólag Svájcban 

Bezzeg külföldön még a kerítés is kolbászból van! Állítólag Svájcban olyan gazdagság van, hogy a koldus ad neked pénzt, és külföldről hozatnak bűnözőket, hogy a rendőrség ne unatkozzon! És milyen jól jártak a svájci forinthitelesek valamint még a kocsik is oxigént termelnek! Szóval állítólag Svájc  ennyire jó ország. Állítólag.

Manapság divatba jött, hogy cikkeket vagy blogbejegyzéseket Facebookon keresztül is lehet kommentelni, és ez bizony időnként furcsa helyzeteket szül.

Nemrég egyik "nagy blogunk" posztja alatti Facebook kommentek között találtam egy olyan kommentet, melyben a hozzászóló kifejti, hogy ő bizony retteg az Orbán kormánytól és a Fidesztől, és fél attól, hogy a magánnyugdíj-megtakarítások államosítása után a bankbetéteket is államosítani fogják, ezért külföldön fog bankszámlát nyitni, oda viszi a megtakarításait, stb, stb,  gondolom, ti is sokan olvastatok már valami hasonlót. Nos, aki azt kifogásolja, hogy miért nem rakok ide egy hivatkozást, és miért nem idézem szó szerint a hozzászólót, annak azt válaszolom, hogy azért, mert nem akarom szegényt "lebuktatni".

Ugyanis a hozzászólásnál nemcsak a hozzászóló neve és a hozzászólás ideje van ott, mint mondjuk a mi blogunk hozzászólásainál (sőt, itt még az igazi név sincs, csak egy "indapass név"), hanem az illető munkahelye is. Igen, az illető retteg a most dúló fideszterrortól, de annyira azért nem, hogy ne lehetne őt kb. két perc alatt teljesen azonosítani. Miért jelenthet ez problémát? Én például nem vagyok rajta a Facebookon, de látom, hogy az illető alighanem munkaidőben kommentelt, és ha nagyon gonosz lennék, jelezhetném a munkahelyén, hogy "figyeljetek már rá erre az ürgére, munkaidőben kommentelget, gondolom, a munkaszerződésében van szó a magáncélú internethasználatról munkaidőben, ugyan, ijesszetek már rá egy kicsit!" Mondom, ÉN nem vagyok ilyen gonosz, de a jelenlegi "önkényuralmi fideszterrorban" lehet, hogy vannak olyan emberek, akik ezt megteszik - már ha valóban fideszterror van. Azt azért nem nehéz elképzelni, hogy a munkaadó végignézi az alkalmazottja internetes aktivitását (a facebookos tevékenységét elég könnyen követni tudja), és ha azt tapasztalja, hogy emberkéje munkaidőben aktívan "webkettezik", akár ki is rúghatja. Furcsa, nem, az illető "aktívan retteg", de közben közszemlére tesz olyan információkat, amiket talán nem kellene. Meg lehet oldani ezt is persze, akinek van esze, meg is oldja, és nem publikál ki mindent saját magáról.

(Két zárójeles megjegyzés még a poszthoz, ami kevésbé tartozik ide: 

1. Egyrészt nem vagyok rajta egyik nagy "közösségi hálón" sem; anno volt iwiwem, de miután az ismerősök összegyűjtése után nem láttam értelmét az egésznek, úgy négy éve töröltem profilomat. A Facebookot már többen mutogatták nekem, de bevallom, személy szerint nem látom, miért olyan jó ez nekem. Ez persze nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezem a  Facebook hasznosságát, pl. remek marketingkampányokat lehet rajta futtatni.

2. Ha ma valaki kiviszi a pénzét, akkor olyan 305 Ft-ért váltja az eurót, és ha leköti, akkor a magyar betéti kamatoknál nagy valószínűséggel jóval rosszabb kondíciókkal teszi meg (kevesebb kamatot kap). Ha esetleg a forint a későbbiekben visszaerősödne mondjuk 270-280-ra, akkor ez elég szép elmaradt haszonnal, sőt, vagyonvesztéssel járhat (árfolyamveszteség+kamatkülönbözet), és őszintén remélem, hogy a most "nagy hangon rettegő kommentelő" nem a magyar államhoz fog futni, hogy "ő ezt nem tudta, neki ezt nem mondták", és nem lesz az, mint ami most a devizahitelesek ügyében van például.)

Ki mondta, hogy karácsonykor nem lehet röhögni? Kedves gyerekek, ma Liktai Gergely mesél nektek a karácsonyról, például a betlehemezésről, karácsonyfáról, Kordáról illetve Hányás manóról :-) 

Jön, jön, jön! Tavaly nagy sikert aratott az év végi kabaréválogatás a 2010-es év legjobb kabarészámaiból, és ez idén sem marad el!  Kik voltak 2011 legjobbjai, és ki nyerte az idei nívódíjat? Csütörtökön kiderül :-)