A választásokra csúcsformába kerül a gazdaság. Nem kizárt, hogy a negyedik negyedévben hétéves csúcsra, 3% fölé kerül az éves gazdasági növekedési (GDP) ütem. Külön szerencséje a Fidesznek, hogy ezt a kiugró adatot valamikor 2014. február közepén, tehát hetekkel a választások előtt teszik majd közzé. Így aztán lehet vele majd kampányolni egészen a választásokig. Az ellenzék pedig maximum olyasmivel bírálhat, hogy alacsony volt a bázis, négy év átlagában alig volt növekedés, esetleg hogy a Fidesz meghamisította az adatokat. Zuhanással, egyre kilátástalanabb helyzettel semmiképpen nem lehet tromfolni.
Nézzük a 2013-as eddigi tényeket a KSH adatai alapján. Negyedéves alapon (előző negyedév=100) az első negyedévben 0,9%-kal nőtt a gazdaság, a másodikban 0,4%-kal, majd a harmadikban ismét 0,9%-kal. Ez eddig három negyedév alatt 0,9+0,4+0,9=2,2%. Folytatva a trendet a negyedik negyedévben egy 0,7-0,8%-os növekedés elég lehet ahhoz, hogy az éves növekedési ütem az utolsó negyedévben 3% fölé kerüljön. Tehát még csak kiugró teljesítmény sem kell hozzá az utolsó hónapokban. Ilyen magas ütemre pedig utoljára 2006-ban volt példa, azzal a különbséggel, hogy akkor 10% körüli államháztartási hiánnyal "küzdöttünk", tehát az akkori növekedést eladósodásból fűtötték a szocialisták, ma viszont egyensúlyi növekedésről beszélhetünk, és 3% alatti költségvetési hiányról. (Persze ahhoz, hogy egy egész évről elmondhassuk, hogy 3%-kal növekedett, ahhoz ezt a 3%-os ütemet még legalább három további negyedéven át tudni kellene tartani. De ez már csak a választások után dől el.)
Hogy ez tényleg szerencse, vagy valami más áll a háttérben? Erre van egy jó népi mondás. Annak van szerencséje, aki...
Mindehhez ha hozzávesszük a legfrissebb közvélemény kutatási adatokat, lassan már nem arról kell beszélnünk, hogy nyer-e a Fidesz, hanem hogy újra kétharmaddal sikerül-e nyernie. Illetve arról, hogy mi lesz, mi várható a z újabb fölényes Fidesz-győzelem után.
SZJA fronton megkezdődött a kampány, ez most már egészen bizonyos.
A baloldal többkulcsos személyi jövedelemadót ígért, tehát tulajdonképpen azt, hogy az általa gazdagnak tituláltak jövedelméből, mondjuk a tervezett német minimálbér 70%-át elérőktől elvesz, és ezt adójóváírás formájában odaadja a kevesebbet keresőknek, havi 7-8 ezer forintot ígérve ezzel a legalacsonyabb jövedelműeknek. Figyelem! Tehát nem a legszegényebbeknek, hanem a legalacsonyabb jövedelműeknek. Nem az inaktívaknak, hanem a munkajövedelemmel rendelkező felső négymillió alsó részének.
A Fidesz gyorsan kontrázott az egy számjegyű jövedelemadó néhány éven belüli bevezetésével. Könnyen kiszámolható, hogy az egy számjegyű SZJA kulcs az maximum 9%-ot jelent, tehát minimum 7%-kal kevesebbet, a mostani 16%-nál. Könnyen kiszámolható, hogy a jelenlegi 100ezer forint körüli minimálbérnél 7 százalékpontos SZJA csökkentés 7-8 ezer forintot hagy a zsebben.
Mi a különbség a kormány és a baloldal ígérete között? A minimálbéres mindkét esetben 7-8 ezer forintot nyer nettóban. Viszont a magasabb fizetések felé haladva a baloldali javaslat esetén ez az előny elkezd olvadni, sőt hátránnyá válni előbb az adójóváírás kifutása miatt, később a második adókulcs miatt. Ezzel szemben a Fidesz javaslata szerint az adócsökkentés a magasabb jövedelmek felé haladva is megmarad. Havi 150ezer bruttónál már 10 500 forint, 200ezernél pedig 14ezer forint az adócsökkenés mértéke, és így tovább, a jövedelem növekedésével arányosan.
Másik különbség az adóintézkedés fedezete. A baloldal a magasabb fizetések magasabb adóztatását jelölte meg forrásként, míg a kormány az esetlegesen beinduló gazdasági növekedés generálta állami többletbevételeket adná vissza. Mert hiszen kik képesek beindítani a gazdaságot? Azok, akik dolgoznak. Így logikus, hogy a dolgozók által megtermelt magasabb állami jövedelemből arányosan maguk a dolgozók is részesednek. Egyik ígéret sem felelőtlen tehát, igaz a baloldali javaslat biztosabbnak tűnik, igaz előre deklaráltan elég sok embernek fájni fog. Ezzel szemben a jövőbeli gazdasági növekedés bizonytalanabb.
Összességében elmondhatjuk, hogy a kormány már megint ügyesebben ígért, ügyesebben kampányolt. Orbán elmondta, hogy legszívesebben senkinek a jövedelmét nem adóztatná, Bajnai elmondta, hogy egyesektől elvenne, és azt másoknak odaadná.
Nézzük a mostani X-Faktort, nézzük a sok tehetségkutatót - és közben nem figyelünk oda eléggé egy tehetségre.
Emlékeztek még az Ének iskolájára? Tavasszal a TV2-n ment ez a műsor, ahol gyerekek énekeltek, és bevallom, az elején némi viszolygással fogadtam a hírt - van már annyi tehetségkutató, minek még a "romlatlan kisgyerekeket" is bevonni ebbe, stb, stb. - de aztán a műsor meggyőzött! A gyerekek felnőtteket megszégyenítő módon adták elő a dalokat, aranyosak voltak és tehetségesek, és persze ne feledkezzünk meg a zenei alapról sem, amit a TV2-nél sokszor újraértelmeztek - jól. Több igen jó hang is volt ebben mezőnyben, pl. Kurcz Szandi vagy Farkas Zsolti gond nélkül bejutott volna az idei X-faktor élő adásába, és tisztességesen helyt álltak volna.
És van egy lány, aki oda-vissza kenterbe verné az egész mezőnyt: a korai Miley Cyrusra (Hannah Montana) hasonlító Arany Tímea, messze nagyobb hanggal. Hová lett ő azóta? Miért nincs lemeze? Miért nem csinálunk belőle világsztárt? Régen volt ilyen tehetségünk, akinek ekkora hangja van, szerintem még a hasonló kategóriában futó, szintén szenzációs hangú Radics Gigit is veri, a többi "sztárunkról" nem is beszélve! Emberek, tehetségeket keresünk, közben itt van egy, nem is akármilyen!
Csak nehogy az legyen a sorsa, mint a többi tehetségkutatós sztárnak: írnak neki pár tingltangli popdalt, amivel sztár lehet pár hónapig, majd maradnak a falunapok, főzőműsorok, végül pár év múlva a magánéleti botrányok, feltéve, hogy még megismeri akkor valaki. Nagyon kevés olyan kivétel van, aki ki tudott törni ebből az örvényből, mint pl. Rúzsa Magdi, aki azóta már kiadott több sikeres lemezt, és élőben, saját zenekarral koncertezik.
Lemezkiadók, dalszerzők, producerek, televíziótársaságok, ne hagyjunk veszni egy ekkora tehetséget! Kovács Kati világsztárrá válását megakadályozta az akkori "rendszer", nos, ma már más "rendszer" van, így elvileg semmi akadálya annak, hogy megmutassuk a világnak, hogy van egy nem akármilyen tehetségünk, akit Arany Timinek hívnak.
A 4K! mozgalom felvetett egy érdekes ötletet: mi lenne, ha legalizálnánk a marihuánát? Érveik meggyőzőek: a marihuána kevésbé ártalmas, mint az alkohol vagy a dohány, nem okoz függőséget, és semmiben sem különbözik attól, mint mikor a munka után az ember megiszik egy sört. A legalizációból ráadásul egy csomó előny is származna: mint jövedéki termék (az lenne a javaslat szerint), az államnak adóbevételt jelentene, a fogyasztóknak nem kellene dílereket felkeresni, ha füvezni akarnának, és a rendőrség is fontosabb dolgokra fordíthatná idejét, mint pl. a trafipaxozás bűnözők üldözése. A 4K! amúgy elég részletesen leírja, hogyan lehetne füvet árusítani, mennyit lehetne birtokolni, illetve hogyan lehetne használni, mindezt nem böfögöm most vissza részletesen, akit érdekel, majd elolvassa a fenti linken.
Az igazság az, hogy megfogott az ötlet. Habár magam sosem szívtam füvet és semmilyen kábítószerrel nem éltem (azt szoktam mondani, hogy mikor az LSD-s bélyeget nyalod, gondolj arra, hogy éppen egy kolumbiai elhízott drogbáró nagy szőrös valagát nyalod egyben-legalább annyira élvezi), de végül is, aki szívni akarja, miért ne szívhassa? Számomra nagy előny lenne, hogy az államnak bevétele származna ebből, és ezt a pluszpénzt lehetne pl. az egészségügyre fordítani, vagy akár adócsökkentésre - nekem mindkettő jó! És hogy mennyire káros a marihuána? Ne legyünk álszentek: az alkohol mennyire káros? És a cigi? Csak míg ez utóbbi kettő valahogy hamarabb nyert "polgárjogot", és ezáltal teljesen beépült az értékrendünkbe, addig a marihuána, mint "későn érkező" már nem kapta meg azt a kiváltságot, hogy ugyanígy elfogadják.
Kedves 4K! (Fene tudja, kell-e ide még egy felkiáltójelet tenni, vagy sem...) Még két ponttal kiegészíteném a javaslatotokat, és akkor teljes mellszélességgel támogatom:
- aki marihuána hatása alatt követ el szabálysértést vagy bűncselekményt, annak büntetése megduplázódik,
- marihuánát csak Nemzeti Dohányboltban lehet árulni.
Tessék, ez utóbbi kitétellel biztosan megszavazza a kétharmad is. :-)
Blogunk egyik informátora egy olyan levelet mutatott be, mely minden kétséget kizáróan igazolja, hogy a Fidesz és Zsigó Róbert (Fidesz) választási csalást követett el! A levelet változtatás nélkül közöljük:
Kedves Választópolgár!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Zsigó Róbert vagyok, a Fidesz jelöltje. Szeretném, ha a választásokon Kovács Csabára, a Fidesz jelöltjére szavazna! E célból én, Zsigó Róbert, a Fidesz jelöltje, felajánlok önnek ötvenezer forintot, valamint tüzifát, melyet személyesen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke vágott ki két kicsi kezével, hogy adományával jogszerűtlenül befolyásolja a bajai választást, azaz, ha nem értené így, segítse a Fidesz választási csalását. Amennyiben még több szavazót hoz, aki Kovács Csabára, a Fidesz jelöltjére szavaz, akkor én, Zsidó Róbert (jajj, bocsánat, de közben szélsőjobboldali nácifasiszta barátaim itt magyaráznak a háttérben), szóval én, Zsigó Róbert (Fidesz), további ötvenezer forintot hozok személyenként, illetve kicsit megmószerolom Viktort, hogy vágjon kl több fát, vagy különben végig kell néznie Szanyi összes nyilatkozatát az ATV-n. A megvesztegetési pénzt én, Zsigó Róbert (fideszes polgármester), Kovács Csaba (fideszes jelölt), valamint bárki, akit szeretne a Fideszből, fogja átadni otthonában. Annyit azért kérnék, hogy előtte töltsék fel az előző választás során általunk, a Fidesz által odaadott okostelefonjaikat, illetve tanulják meg az azokon található kamera használatát, hogy tökéletes titkos felvételt tudjanak készíteni arról, amikor én, Zsigó Róbert (Fidesz) és Kovács Csaba (Fidesz) átadjuk a megvesztegetési pénzt a választási csalás elkövetésére.
A hollandiai 8-1-es vereség óta mintha a 10 millió futballszakértő és a 0 nulla futballozni tudó országává váltunk volna. Megy a vita, hogy mit kellene másképp csinálni, mit kellene az alapoktól újrakezdeni, kinek kellene lemondani, egyáltalán, ilyen focihoz minek kell stadionokat építenünk, meg állami pénzt áldozni rá? Miért nem tartja el önmagát a labdarúgás piaci alapon?
A futball-szakmai részhez most nem szeretnék hozzászólni, ezt megtettük tegnap, most inkább a labdarúgás mögött álló piaci tendenciáknak nézzünk utána!
Képzeljük el egy pillanatra, hogy a Manchester United egy magyar csapat, Magyarországon játszanának, mondjuk a Ferencvárosban, vagy Debrecenben, vagy Székesfehérváron. Adott lenne tehát a jó foci. És mégis! Vajon elérné ez a jó magyar csapat ugyanazt a bevételt, mint amit Angliában elér? Egészen biztosan nem. Mert ugyanis a verseny terepe ugyanaz, a focipálya, de a piaci vásárlóerő már közel sem ugyanaz. Következésképpen a csapat is gyorsan szétoszlana.
A verseny nemzetközi, a piac hazai.
Avagy kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. A totál piaci viszonyok között is lehetnek persze meglepetések, mert a labda gömbölyű, de azért hosszú távon mégiscsak az lenne a tendencia, hogy ahol a legjobbak a piaci feltételek, ott lenne nagy foci. Kis ország, mint mi pedig csak akkor rúghatunk labdába egy ilyen terepen az adottságainknál nagyobbat, ha az állam beszáll, ergo javunkra torzítjuk a piaci versenyt. Ezt persze akkor lehet megtenni, ha erre adófizetői (szavazópolgári? - mert ugye a kettő nem tökéletes szinonimája egymásnak) igény mutatkozik, vagyis az emberek igényeinek megfelelően felvesszük a foci támogatását is az állam feladatai közé.
Milyen pénzből költsünk a magyar focira, egyáltalán kell-e nekünk foci? Erről a dilemmáról szól mai online szavazásunk:
A magyar szurkoló lelkiállapota már csak ilyen egy 1-8 után: ha valami nem sikerül, akkor dobjunk ki mindent, égessük fel, sózzuk be a helyét, és akkor minden jobb lesz! Pedig tudjátok, mennyin múlott az, hogy a mostani hullaszag pont az ellenkezőjébe, önfeledt önneplésbe váltson, és hogy megdicsőítsük Egervárit, Csányit, meg az összes labdarúgás körül dolgozó szakembert? Egy percen.
Bizony, azon a bizonyos magyar-román utolsó percén, ahol egy erősen véleményes tiltás miatt nem szurkolhattak a magyar szurkolók. A 92. percig mi vezettünk 2-1-re, de a hosszabbításban a románok találtak egy gólt, és így lett pontosztozkodás a már-már biztosnak tűnő 3 pontból. Habár a futballban nincs "ha", de ha az a 92. perc nem lett volna, akkor csoportmásodikként megelőzzük a románokat, és most egész Magyarország azon izgulna, hogy vajon kit kapunk ellenfélnek a VB pótselejtezőn, és közben örömmel nyugtáznánk a nemzetközi sajtó megállapításait, hogy a magyar válogatott a selejtezők során páratlan bravúrt hajtott végre azzal, hogy megelőzte az esélyesebb Romániát és Törökországot. Mondom, mindez egyetlen percen múlott.
De az az egy perc megtörtént, így most gyászhangulat van - na nem amiatt, hanem a pénteki események miatt. De vajon kudarcnak tekinthető-e ez az eredmény? Lássuk a tényeket:
- A magyar válogatott így is bravúrt könyvelhetett el azzal, hogy csoportjában a harmadik helyen végzett, megelőzve a nálunk sokkal jegyzettebb Törökországot.
- A magyar válogatott szinte az utolsó pillanatig versenyben volt a pótselejtezőt jelentő 2. helyért - ilyenre már régen volt példa.
- A magyar válogatott végre levetkőzte azt a rossz szokását, hogy nem hozza a kötelezőket: a csoportkörben Észtország és Andorra ellen is sikerült bezsebelni a mérkőzésenkénti három pontot. Hol van már Izland vagy Málta?
- Mindezen felül bravúrt is be tudtunk mutatni: a törökök ellen szerzett 4 pontra például nem sokan számítottak.
Látható-e a fejlődés? A válasz határozottan IGEN. A válogatott ebben a selejtezőcsoportban picit várakozások felett teljesített, ami megsüvegelendő!
És mi hiányzott?
- Nem sikerült a bravúr négy fontos meccsen: a hollandok ellen mindkét meccs csúnya zakóval végződött - tegyük hozzá, ők a VB egyik esélyesei -, míg a románok elleni idegenbeli 3-0 csúnyán megtépázta a válogatott és a szurkolók kapcsolatát. Na és az a bizonyos 92. perc... Hiába papírforma mind a négy mérkőzés, bravúrok nélkül nehéz kijutni a VB-re.
És akkor az utolsó kérdés: látszik-e valamiféle kiugrási lehetőség válogatott szinten a jövőre nézve? A válasz határozottan IGEN!
- Van két-három meghatározó játékosunk, akiket nemzetközi (top) szinten is jegyeznek: Szalai, Dzsudzsák, Bogdán. Ilyenre is régen volt példa.
- Utaltam rá, hogy mostanában a válogatott gond nélkül hozza a kötelezőket, némelyiket impozáns eredménnyel, többgólos különbséggel. Ez a jövőre nézve igen biztató, végre nem a csoport legvégén harcolunk a negyedik helyért, hanem az elején is "beleszólunk" a nagyok dolgába.
- Utánpótlás! Divat hangoztatni, hogy itt nincs előrelépés, pedig elég egy kicsit alaposabban körülnézni: ma már számos nyugati sztárklubban nevelkednek magyar tehetségek, akik nem "fertőződnek meg" a magyar utánpótlásbetegségtől: pl Adorján Krisztián (Liverpool), Novothny Soma (Napoli), Tamás Krisztián (Milan), Otigba Kenneth (Heerenveen). Ha mindegyikük bejárná Szalai pályáját (aki a Real Madridban érlelődött), és felnőne hozzájuk pár még hazánkban játszó tehetség is, akkor 2-3 éven belül a mostaninál sokkal ütőképesebb csapat jönne össze.
Ehhez képest mi megy most? Volt egy rosszul sikerült mérkőzés a világ egyik legjobbja ellen, aminek hatására éppen megpróbáljuk szétrombolni az eddig elért eredményeket, hogy ismét (kb. huszadjára) az alapoktól elkezdve kezdjünk el építkezni. Külföldi, nagynevű szövetségi kapitány kell és külföldi edzők tömkelege? Tessék, pl. Hiddink alig évi másfélmilliárd forintba kerül... És ettől majd megverjük a hollandokat idegenben? És neki elnézné a magyar szurkoló, hogy rövid távon nem tud csodát tenni, és ismét kikapunk egy jegyzett csapattól idegenben? És az ő addig elért eredményeit is porig zúzná egy-két meccs miatt?
Hosszútávon kell a változás, és örvendetes, hogy végre elindult valami, pl. a szervezettebben folyó utánpótlásképzés (labdarúgó-akadémiák), illetve a javuló infrastruktúra miatt (új, európai szinten is jegyzett stadionok a mostani balkáni szint ALATTI stadionok helyett). De ezek eredményei nem azonnal fognak látszódni, bármennyire is szeretnénk, hanem inkább 5-10 év múlva. Viszont rövidtávon sem annyira rossz a helyzet, mint sokan láttatni szeretnék, határozott fejlődés látható a válogatott eredményeiben, ezért azt javaslom, nyugodjunk meg egy kicsit, és úgy gondoljuk újra a magyar foci rövidtávú programját. Én mindezt egy hazai, a mostani viszonyokat jól ismerő szövetségi kapitánnyal kezdeném, pl. Mészöly Gézával. Hátha ő szerencsésebb lesz abban a bizonyos egy percben.
Jó napot kívánok, immár két hete elkezdődött a tanítás, itt az ideje felelni! Viktor, álljon fel, ma maga felel - magyar nyelvtanból!
Lássuk az első feladatot: ragozza el a trafni igét! Én trafok, te trafol, ő trafik, mi... mi, hogy mi trafunk? Te trafálsz? Akarom mondani tréfálsz? Mi nem trafunk, mi legfeljebb szívjuk! Ő, mondom, ő trafik!
Tagadja a következő mondatot: Magyarországon az állami beruházások nagy részét Simicska cégei végzik el! Hogy nem tudja tagadni? Látja, Viktor, ez nagyon szomorú!
Melyiket írjuk ipszilonnal, és melyiket i-vel? Mesterházy, Szanyi, Bajnai... ugyan, Viktor, ne bénáskodjon már, a Bajnait jegyezze meg a libáról, ugyanolyan ivel írjuk! Hülyén is nézne ki a liba ipszilonnal!
Melyik a kakukktojás? Puskás, Öcsi bácsi hagyatéka, Kispest, Felcsút... igen, ezt jól mondja, a Kispest, szűk egy évig még biztosan.
Írja le helyesen: kötelező magánnyugdíjpénztári tagság. Ja, hogy már leírta? Hát le, teljesen.
Másolja le a következő szöveget a tábláról, mely egy híres professzor tanulmányából való! Schmitt Palika, ne segíts!
Mi az ellentéte? Ortodox-unortodox. Negatív-pozitív. Rossz gazdaságpolitika - mi az, hogy nem tudja?
Tudja, Viktor, ez nagyon gyenge volt, annyira, hogy jövő héten javíthat az egyesért! És ne reménykedjen abban, hogy annyira gyenge lesz a többi felelő is, hogy simán meglesz a kétharmad! Bár elnézve az osztálytársait, lehet, hogy tényleg kár volt bezárni az OPNI-t...
A Nívó blog alapvetően egy politikai-közéleti blog. Politikáról nagyon sok szinten és stílusban megy a vita. A parlamentben, az ATV-ben, a Hír TV-ben, a blogoszférában és más fórumokon, a kocsmában és még sok-sok egyéb helyszínen, fórumon.
Sajnos azt kell azonban tapasztalni, hogy igazán nívós, építő jellegű, a másik véleményére adó és odafigyelő, nem személyeskedő, higgadt, érveket ütköztető, érzelmektől mentes vita csak nagyon kevés helyen valósul meg, tulajdonképpen sehol. Ez az állítás a kocsmára éppúgy igaz, mint a parlamentre, vagy a blogokra.
A Nívó blog indulásakor azonban pont ezt, a higgadt, érvekre épülő vitát tűzte ki célul: 'Vitassuk meg nívósan!' Koncepciónk az volt, hogy a moderálás minden fajtáját elutasítjuk, bárki bármit leírhat ide, mi azt bizony ki nem töröljük innen. Ezt a vállalásunkat a mai napig be is tartottuk. Most, hogy ismert "nagybloggá" váltunk, túl a 3 millió oldalletöltésen, be kell látnunk, hogy célunkat, a témák nívós megvitatását egyelőe nem sikerült elérnünk. Sok kommentelő visszaélt a szabadelvűségünkkel. Nálunk is nagyon sok a trágár kifejezés, a gúnyolódás, a személyeskedés, vagy éppen a túlzottan "modoros" hozzászólás. Ez viszont pont azon olvasókat riasztotta el a cikkeinkhez való hozzászólástól, akik valóban higgadtan, építő jelleggel szeretnének eszmét cserélni, tehát pontosan a célcsoportunkat.
Ezen próbálunk most javítani egy ötlettel. A blog.hu-nak ugyanis van egy olyan funkciója, hogy tiltott kifejezéseket lehet beállítani, amelyet ha a kommentelő használni szeretne hozzászólásában, akkor hozzászólása nem jelenik meg, hanem a következő hibaüzenet olvasható: "Üzenetedben olyan kifejezést vagy linket használtál, ami tiltott. Fogalmazd át és küldd el újra!"
Úgy gondoltuk, hogy mostantól kísérleti jelleggel a blog.hu ezen funkcióját alkalmazni fogjuk. Nem árulunk zsákbamacskát, a tiltott kifejezések listáját ebben a posztban folyamatosan közzétesszük, így ha valaki a fenti hibaüzenetbe fut bele, ide kattintva ki tudja szerkeszteni mondandójából a tiltott kifejezést, és akkor a hozzászólása azonnal megjelenik. Célunk, hogy biztosítsuk, hogy a mérsékeltebb, higgadt kommentelőinknek ne kelljen attól tartania, hogy véleménye miatt nyomdafestéket nem tűrő támadások érjék akár jobb, akár baloldalon áll. Természetesen bárki megfogalmazhat ellenvéleményt bárkivel szemben, de csak kulturáltan. Csipkelődés, gúnyolódás, trágárkodás nélkül. Ezt hivatott biztosítani a tiltott kifejezések bevezetése.
Tudjuk jól, hogy ez a módszer a moderáció egyik formája, amit eddig mereven elutasítottunk, sőt másokat is élesen kritizáltunk, amikor moderált. Ugyanakkor ez a fajta moderáció teljesen objektív lesz. Nem a blog szerzői fognak csemegézni a kommenteken szubjektív módon, hanem egyszerűen a tiltott kifejezéseket tartalmazó komment nem jelenik majd meg.
A kommentek törlését továbbra is elutasítjuk. Ha tehát valaki kiskaput talál, és olyan "csúnya szót" tud használni ami még nincs a tiltólistán, az természetesen meg fog jelenni, és nem is fogjuk kitörölni. De erre csak egyszer lesz lehetősége, utána soha többet, ugyanis a csúnya kifejezést azonnal felvesszük majd a tiltott kifejezések listájára, így többé már nem lehet majd elsütni. Így tartjuk korrektnek. Természetesen kifinomult a magyar nyelv, nincs kétségünk afelől, hogy a tiltott kifejezések listája igen-igen hosszú lesz, de ez nem baj.
Ötletünk hatásosságában bizonytalanok vagyunk, ezért jelen posztban arra kérjük olvasóinkat, hogy mondják el véleményüket az ötletről, esetleg javasoljanak további tiltandó vagy megengedendő kategóriákat. Ezenkívül online szavazást is indítunk, hogy az olvasói véleményeket minél szélesebb körből merítve ismerhessük meg.
Lássuk, milyen jellegű szavakat gondoltunk korlátozni blogunkon:
1. A trágár, csipkelődő, másokat minősítő kifejezéseket. Például hülye, bolond, agyhalott, elmebeteg... stb.
2. A gúnyolódó szavakat. Például libajnai, piktor, elkúró, kuszaszem, nyugger, ... stb.
3. A szavak szándékos eltorzítását. Például 'a zebmerek', 'oszt jónapot' ... stb.
4. A túlságosan erős, nívós eszmecserébe nem illő beszólásokat. Például 'fogd már fel', 'fogd be', 'hallgass', 'csendben maradtál vóna okosabb lett vóna', 'nevetséges vagy'... stb
És természetesen minden más olyan kifejezést, amelyet objektív módon le lehet tiltani, mert egy nívós vitának nem lehet része. A tiltott kifejezések használata éppúgy vonatkozik a blog szerzőire, mint bárki másra. Ha pedig beválik a dolog, az összegyűjtött szókincset - bár ebben az esetben kicsit képzavarnak tűnik kincsről beszélni - akár más hasonló törekvésű blogok is egy csomagban átvehetik tőlünk.
Meglátjuk mi jön ki a dologból. Reméljük sikeres lesz. Ha meg mégsem, akkor visszaállunk a korábbi liberális rendszerre. Várjuk az olvasók véleményét is a dologról:
