Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

Nívó

Ki fog regisztrálni a választásokra?

2012. szeptember 19. - Nívó blog

Egy nagyon fontos dologról kevés szó esik az új választási törvény kapcsán: vajon ki fog előre regisztrálni? Én tartok tőle, hogy nem csak a politikai elemzők által várt pár százezer ember esik ki a választásokból, sokkal inkább milliók. Fogalmazzunk úgy: nagyon kevés ember fog dönteni az ország elkövetkezendő éveiről.

Van egy alaptétel, amit az eddigi tapasztalatok nem cáfoltak: magyar ember nem mozdul. Jó példa erre a magánnyugdíjpénztári mizéria, ahol összesen kb. 100.000 ember nyilatkozott a maradásról - a 3.100.000-ből -, tehát az érintettek 3%-a vette a fáradságot, hogy kitöltsön egy egyszerű nyilatkozatot. Jó, persze, minden bizonnyal nagyon sokan voltak, akik át akartak lépni az állami rendszerbe, de abban is biztos vagyok, hogy a 100.000 embernél is jóval többen maradtak volna a magánnyugdíjpénztárukban. Mégsem tették.

Vagy itt van külföldre vándorlók példája. "Szájban" minden ötödik felnőtt külföldön akar munkát vállalni, és ez alapján a külföldre migrálásnak milliós nagyságrendűnek kellene lennie, ehhez képest nem az. Itt is szépen megfigyelhető a "tenni akarás" és a "valós cselekvés" közötti különbség - akarja, tudja, hogy kellene, de nem teszi. De említhetném még a különböző Facebook-csoportokat, ahol sokkal többen ígérik egy tüntetésen való részvételüket, mint ahányan valójában megteszik.

Miért pont a parlamenti választással lenne másképp? Tartok tőle, hogy a rengeteg bizonytalan amúgy is "szarok bele az egészbe" hozzáállással fog indulni, és el sem megy feliratkozni, de a pártválasztók jó része is úgy lesz ezzel, hogy nem áldoz pár percet (oda- és visszajutással fél-egy órát) erre a procedúrára. Mi lesz ennek a vége? Csak az igazán keményvonalasok és ráérők fognak regisztrálni (meg a rossz nyelvek szerint a "megvásároltak"), így a szavazók bázisa szerintem jó, ha párszázezres lesz. Pár százezer ember fog dönteni hazánk jövőjéről. Lehetne jövője egy ilyen feliratkozós rendszernek, de nem a jelenkori Magyarországban.

Ki futtatja a KDNP-t?

Kicsit bulvárosan hangozhat a cím, de tényleg nincs ötletem arra, hogy vajon mit keres ez a pártocska a magyar parlamentben. Eleve, ez a párt szinte nem is létezik: rendszeresen a Fidesz viszi be őket az országgyűlésbe, ha egyedül kellene indulnia, gyorsan a történelem süllyesztőjében találná magát, mint pl. az FKGP (emlékeztek, Torgyán). De hogy miért és miért pont őket szemelte ki a Fidesz, számomra ez egy hatalmas kérdőjel.

Pontosabban a miértre talán még tudok magyarázatot: jól jön a Fidesznek még egy frakció, amelyik egyenes adásban nyalja fényesre a nagy vezér valagát, ráadásul extra tagokat delegálhat ide-oda. Igen, ez kétségtelen előny, habár remélem, ennek hatására nem indul meg egy pártosztódás, ahol mindegyik párt gondosan kiszámolt és lemodellezett előrejelzések alapján annyi frakciót hoz létre, amennyi optimális (a közös listának persze van egy olyan hátránya, hogy magasabb a parlamentbe jutási küszöb is). Ez idáig rendben van, de miért pont a KDNP? Semjén és társai nem első alkalommal égetik a Fideszt, legutóbb például a családon belüli erőszak kapcsán sikerült olyan műsort előadniuk, amit azóta is emlegetnek. Szerintem a KDNP jóval több kárt okoz a Fidesznek, mint hasznot.

Nem is írom tovább a posztot, úgysem fogom megtalálni a választ, ezért az olvasókat kérdezem: vajon mi az oka ennek a megfejthetetlen Fidesz-KDNP románcnak?

Az öregek nem értik a mai világot

Előzmény: A mai nemzedék a vesztébe rohan

Tudod, Bélám, nem értem én a mai öregeket. Nem veszik észre, hogy felgyorsult a világ, és a mai nemzedéknek jóval nehezebb megélni, mint nekik.

Nekik még könnyű volt. Ha nem számítjuk a második világháborút és Rákosiékat, mai szemmel nézve sokkal könnyebben meg tudták teremteni egzisztenciájukat, mint a mai fiatalok. Gondolj bele, Bélám, akkoriban még normális hitelt kaptak lakásvásárláshoz, nem ilyen csőbehúzós devizahitelt; a munka szinte anyagi jogon járt, ugyebár ez volt a gyáron belüli munkanélküliség, ma már ilyen sincs. Emlékszem, kiskoromban voltam egy napot Zsófi néni munkahelyén, volt ott ilyen előadó meg olyan előadó, gyakorlatilag nem csináltak semmit - hol vannak már ezek a munkahelyek? Sehol, ma inkább az jellemző, hogy egy ember kettő helyet dolgozik. És akkoriban könnyebb volt nyugdíjba vonulni is, Zsófi néni pl. összesen ha tíz évet dolgozott, mégis nyugdíjba ment, ma meg nekünk szinte esélyünk sincs megélni a nyugdíjkorhatárt. Aztán meg kérdés, hogy egyáltalán lesz-e nyugdíjunk.

Bözsike néni is kérdezi tőlem, minek kellett hitelre az a rohadt autó? Mondom, Bözsike néni, azért, mert máskülönben nem tudnék dolgozni, mivel ma már nem az van, hogy az ember elmegy kapirgálni a helyi téeszbe, vagy szinte alanyi jogon felveszik a legközelebb eső vállalathoz! Munkahelyem megköveteli, hogy egyik nap itt, másik nap meg ott dolgozzak, ezt hogyan tegyem meg kocsi nélkül? Ráadásul nem 8-tól 4-ig dolgozom, hanem sokszor 6-tól, és bizony előfordul, hogy este 10-ig is bent kell maradnom, mégis, hogyan oldjam meg mindezt kocsi nélkül? De nem érti, csak hajtogatja, hogy volt olyan, hogy ő is gyalog ment munkába, hóban-esőben. Na ja, csak az ő munkahelye 3 km-re volt a házuktól, az enyém meg 30-ra van.

És nekünk még az ingyenes utazás sem jár, mint nekik. Tudod, mennyibe kerül egy 20 km-es helyközi bérlet? Majdnem 15.000 Ft-ba, Bélám, 15.000 Ft, azért az nagy pénz! És neked ezt ki kell fizetned, vagy ha nincs bérleted, akkor vonaljegyet kell venned, ami szintén nem aprópénz! Képzeld, múltkor, mikor elromlott a kocsim, busszal mentem dolgozni, és a következőképpen nézett ki az utazóközönség: votl vagy 40 nyugdíjas - egy fillért nem fizettek; 20 diák - ők kedvezményes bérlettel utaztak -, és kb. 5 teljes árú jegyet vásárló ember. Elkezdtem számolgatni - a befolyt jegyár kb. az üzemanyagra volt elég, az amortizációra és a sofőr bérére nem, de a busz tele volt, tehát kihasznált, ezért megszüntetni sem lehetett, persze, a maradékot majd kipótolják az adómból. És tudod, mi volt a poén? Mivel nem jutott mindenkinek ülőhely, az az 5 ember állt, aki kifizette a teljes árú jegyet! Olyan ez, mint Magyarország kicsiben.

Azt is megkérdi mindig, hogy miért eszünk mi műkajákat, miért nem főzünk egy jó paprikáskrumplit bográcsban?! Mondom neki, Bözsike néni, késő este érek haza, hol van nekem időm bográcsolni! De mivel enni kell, így kénytelen vagyok a bevásárlóközpontokban kapható félkész kajákat megvenni, vagy rendelünk egy pizzát. Ma már nem úgy van az, hogy délután négykor otthon vagyok, és van még időm-energiám főzőcskézni! Meg ajánlgatja, hogy műveljem meg a kertet, de mondd, hol van nekem erre időm? Örülök, ha megvan a heti két szabadnapom, azon is olyan fáradt vagyok, mint a kutya, nemhogy még kertet művelgessek! Meg ő sem gondol bele, ami energiát és pénzt ráfordít - vetőmag, víz, szerszámok, a belefeccölt munkaidőt nem is számolom -, lehet, jobban járna, ha megvenné a boltban!

Ő persze könnyen beszél, van egy fix jövedelme, a nyugdíj, amit minden évben emelnek - ellentétben a fizetésemmel. A nyugdíjat ő mindig meg fogja kapni, engem viszont ha kirúgnak, mit kapok? Három hónap munkanélküli után huszonvalahányezret. És ebből tartsam el a családot, ebből fizessem a hiteleket, és ebből éljek. Hogyan? És tudod jól, milyen nehéz ma munkát találni! Ez a baj, a mai korosztálynak semmi támasztéka nincs, nem lehet előre tervezni, könnyen előfordulhat, hogy egy ma még úgy-ahogy megélő család pár hónap múlva az utcán találja magát, mert a családfő elveszti munkahelyét és nem tudja fizetni hiteleit. Azért régen ilyen bizonytalanság nem volt. De nem akarják megérteni.

A mai nemzedék a vesztébe rohan

Tudod, Bözsikém, nem értem én a mai embereket. Mintha szándékosan akarná magát kinyírni a ma társadalma. Ott van például a fiam: házat vett hitelre, mert lakni kell valahol. Jó. Autót vett hitelre, mert az anélkül ma már nem lehet élni. Jó. Nagy tévét is vett hitelre, mert anélkül ma már nem lehet élni. Jó. Új hűtőt, mosógépet, laptopot, bútort és légkondicionálót is vett hitelre, mert ezek nélkül már nem lehet élni. Jó. De ezek törlesztésére annyit fizet, hogy a maradékból már nem lehet élni, és ez meg nem jó!

Nem értem, miért akarnak a mai fiatalok mindig mindent azonnal. Mondtam is a fiamnak, hogy nézz meg minket, apáddal is tízéves korodban tudtuk csak megvenni az első kocsinkat, a használt mosógépet meg nagyanyádtól kaptuk, és azzal mostunk éveken keresztül, mert nem tellett újra, mégis éltünk valahogy! Tudod, Bözsikém, nem sírom vissza a régi rendszert, mert emlékszem, mikor az ávósok egy éjszaka alatt kidobtak minket az ősi házból, de az a nemzedék legalább tudta, hogyan kell túlélni, és hogyan kell újrakezdeni!

De ez a mai? Tegnap itt sírt a menyem, hogy jajj, milyen drága lett a paradicsom, meg eleve az összes zöldség és gyümölcs, nem bírja már megvenni! Mondom neki, hogy ott az a szép nagy kertetek, sírtam-rimánkodtak tavasszal, hogy vessenek bele, de a fiam azt mondta, hogy nincs neki ideje ezzel foglalkozni, így inkább befüvesítette. De látnád, mit kínlódik azzal a fűvel, állandóan locsolja, vágja, múltkor még műtrágyázott is, komolyan mondom, azt az energiát, amit ebbe beleöl, abból annyi zöldsége lehene, hogy nem tudná hová tenni! Most mondd meg, Bözsikém, mi munka kell egy paradicsomhoz? Elvetem a magot vagy megveszem a palántát a piacon, elültetem, mikor megnől, kikarózom, ezen kívül locsolom, és ennyi, aztán csak győzze szedni az ember! Ezek meg megveszik a hiperben a ződet kétszázötvenért. Kisebbik unokámnak is vettek valami okostelefont, mondja menyem, ingyen volt, de hát hogy lehetne ingyen, amikor akkor is fizetnek rá havi 3000 Ft-ot, ha nem használják? És mindezt azért, hogy a menyem felhívja néha az unokám, hogy mikor ér haza a suliból. Aztán meg csodálkoznak, hogy nincs pénzük.

Persze, őket sem kell sajnálni, múltkor is nagybevásárláson voltam velük, és mi volt az első, amit vettek? Dohány. Aztán meg a kávé. Utána nekiálltak számolgatni, hogy mennyi pénz marad az élelmiszerre, meg a többire. Komolyan mondom, ez a mai nemzedék úgy függ bizonyos élvezeti cikkektől, mintha az élete múlna rajta. És nemcsak attól, de alapjában véve az államtól is. Egyik unokám is felköltözött Pestre, hogy ő majd ott keres munkát. Talált is, dolgozhat látástól mikulásig, de a pénz éppen csak arra elég, hogy kifizesse albérletét, meg kicsikét megéljen. Kérdezem tőle: ha a munkahelyed megszűnik - mert ma már mindenki megy keletre, ott olcsóbban dolgoznak -, mit fogsz enni? A panel falát? Vagy az államot várod majd, hogy segítsen? Hát az segíteni fog, huszonvalahányezer forinttal, azt mind beoszthatod! Pedig ott van néném kertje, senki nem műveli, mind be lehetne vetni, és legalább az étele meglenne, ha beüt a ménykű.  

De itt volt a kisebbik unokám is, Petike, de már öt perc után prüszkölt, meg folyt az orra, mert allergiás vagy mi a szösz. Nem tudom, miért van ez, menyem azt mondja, az osztálytársai is allergiásak mindenre, a fára, a fűre, ilyen kis sprayvel járkálnak, és azt fújják az orrukba, hogy tudjanak lélegezni. Hát mi van itt, kérem, nem bírjuk a természetet, én meg vágjam ki a fákat, írtsam ki virágokat meg a növényeket, hogy ez a tápos nemzedék éljen? Tudod Bözsikém, én imádom a Petikét, de mikor itt volt, csak kólát volt hajlandó inni, meg pizzát enni; vettem pizzát a bótban, 500 forint volt egy kis darab, és tudod, mi volt rajta? Vékony tésztán valami büdös por, némi sajttal vegyítve, ez volt a pizza, aztán meg csodálkozunk, hogy a gyerek beteg! Nekem ne mondja senki, hogy nincs összefüggés ezek a bolti porok és a sok allergiás beteg között! Bezzeg hiába kínáltam a jó házi lecsómmal, azt mondta rá, fúj, így én ettem meg az egészet.

Szóval nem értem én a mai nemzedéket, mintha szándékosan rohannának a pusztulásba. Apám minden nap 5 km-t gyalogolt, mikor átjárt a szomszédnak segíteni aratáskor, a maiak meg pár száz métert is busszal és kocsival tesznek meg, ha pedig esetleg mégis le kell gyalogolni, lihegnek, mintha a világ végéről gyüttek volna. Mintha szánt szándékkal nevelnék őket ilyennek. Tudod, Bözsike, én már csak azért imádkozom, hogy ne legyen nagyobb baj, háború vagy valami természeti katasztrófa, mert akkor végük! Pedig az én életemben is volt kettő ilyen. És én a legjobbat akarom gyermekeimnek, de egyszerűen nem akarják megérteni mondandómat.

Az Mszp nyert legtöbbet Hódmezővásárhelyen

Vasárnap időközi polgármester választás zajlott Hódmezővásárhelyen, miután Lázár János eddigi polgármester kormányzati szerepet vállalt, ami összeférhetetlen a városvezetői mandátummal.

Kicsit elemezgettük az eredményeket:

2010-ben összesen 15 775 érvényes szavazat volt, most csak 12 291, tehát 22%-kal kevesebb. Ez magyarázható egyrészt az időközi választásokon jellemző alacsonyabb részvétellel, másrészt pedig a választani nem tudók számának országos nagypolitikában is tapasztalható emelkedésével. Ennek ellenére ha belemegyünk a részletekbe, azt tapasztaljuk, hogy a szavazatszám csökkenése nem egyformán érintette a pártokat. Részletes adatok az alábbi ábrán.

 hodmezovasarhely.JPG

Nézzük akkor sorban:

Fidesz: Bár nagy fölénnyel nyerték a választásokat, némi üröm is vegyült az örömbe. Szavazóik száma 39%-kal csökkent. Erre magyarázat lehet egyrészt a Fidesz népszerűségének általános csökkenése, másrészt a jelölt személyének változása, a Lázár-effektus hiánya.

Jobbik: Bár százalékos szavazatarányukat némileg növelni tudták, mégis 14%-kal kevesebb szavazatot kaptak mint két éve. A rangsorban elfoglalt második helyüket elveszítették, az Mszp jelöltje megelőzte őket. Figyelembe kell venni, hogy a Jobbiknál is változott a jelölt személye. Összességében az a kép rajzolódik ki, amit az országos közvélemény-kutatások is mutatnak, a Jobbiknak nem nagyon változott a támogatottsága a 2010-es választásokhoz képest. Az eredményük a papírformának megfelelő.

Mszp: A legérdekesebb eredményt az Mszp jelöltje hozta. Itt nem változott a jelölt személye, 2010-ben is és most is Kis Andreára lehetett szavazni. A választás eredménye szerint az Mszp-re leadott szavazatok száma több mint a duplájára nőtt 2010-hez képest, amivel az akkori 8%-os eredmény után most közel 23%-ot értek el. Mi történhetett? A 2010-es eredmény az Mszp szavazótáborának összeomlását jelentette Hódmezővásárhelyen, amit azonban nem a további lemorzsolódás követett, hanem a párt visszaküzdötte magát a második legjelentősebb erővé a körzetben. Bár nem ismerjük a helyi viszonyokat, tippünk szerint az ez az erősödés nem elsősorban Kis Andrea személyének köszönhető, hanem valami másnak. Egyfelől az Mszp országosan is erősödött 2010-hez képest, másfelől pedig megjelenhettek olyan Fidesszel szembeni pártnélküli protestszavazók, akik az Mszp jelöltjére húzták be tiltakozó voksukat. Ez azért furcsa egy kicsit, mert a pártot választani nem tudók számára volt még egy alternatíva, a függetlenként induló Nagy László személyében, aki egyébként 11%-ot szerzett.

Lmp: Nagy kérdés maradt az Lmp, aki nem indított jelöltet. Az országos népszerűségükben a Jobbikhoz hasonlóan stagnálás mutatkozik szavazótáboruk méretét illetően, amely a fővárosban felülreprezentált, vidéken pedig az átlagosnál gyengébb. Kérdés azonban, hogy egy esetleges Lmp-s indulás esetén s az Mszp-t választották volna-e a protestszavazók. Ezt most nem tudtuk meg.

Érdekes körülmény még a választási részvétel. 2010-ben a szavazásra jogosultak 42%-a szavazott, most csak 33%. Ez a 9 százalékpontos csökkenés relativizálja valamelyest az eredményekből levont következtetéseket mondván, hogy egyik vagy másik párt szavazótábora fegyelmezettebb egy időközi választáson, ami torzítja az eredményeket. De ez a tétel nem jelentős. A Fidesz ugyanis 30%-ot vert a második Mszp-re, tehát ha ezt a 9%-os csökkenést is az Mszp-hez írjuk, mondván az ő szavazótáboruk volt a legkevésbé mozgósítható, a Fidesz győzelme még akkor is megkérdőjelezhetetlen.

Következtetésként annyit tudunk levonni, hogy a legerősebb tényező továbbra is a Fidesz, akinek legerősebb ellenfelévé az Mszp lépett elő. Kiderült, hogy az Mszp korábbi elutasítottságát letudva jobb híján képes integrálni a Fidesz-ellenes szavazókat. Ha pedig ez 2014-ben is így lesz, akkor ki kell mondanunk, hogy minden korábbi elemzés és kétségtelen jel ellenére továbbra is Fidesz-Mszp kétpárti váltópárti rendszerben működik a magyar politika, oldalukon két kis párttal, a Jobbikkal és az Lmp-vel, akiknek csak akkor értékelődik fel a szerepük, ha a két nagy párt versengésében egyik sem tud egyedül abszolút többséget elérni, így a mérleg nyelve szerep a kicsiknek jut.

Hogy ez jó hír, vagy rossz, azt ki-ki döntse el. Szerintünk inkább rossz, mint jó.

A számok kedvelőinek tehát még egyszer a végeredmény:

2012. szeptember, Hódmezővásárhely
Fidesz: 52%
Mszp: 22%
Jobbik: 14%
Független: 11%
Lmp: nem indult
DK: nem indult

Ki tud többet Örményországról?

Bevallom, az elmúlt öt napban nem láttam internetet (ne tessék irigyelni, nem nyaralás, hanem munka), így cseppet lemaradtam a világ történéseiről. Egy hatalmas különbséget azonban felfedeztem: öt nappal ezelőtt szerintem senki sem tudta, hol van Azerbajdzsán és Örményország, most meg a netes társadalom nagyja hirtelen örmény-szakértő lett.

Itt van ennek a baltás emberkének az ügye, akit átadtunk Azerbajdzsánnak; szerintem az emberek 99%-nak halvány lila gőze sincs a nemzetközi jog és a nemzetközi egyezmények ide vonatkozó passzusairól, és egy nemzetközi jog vizsgán akkorát hasalnának, mint a csuda. Félreértés ne essék, én is közéjük-közétek tartozom, és most azért, mert egy-két internetes portál ebből a meglehetősen bonyolult jogszabályrendszerből beidéz két-három mondatot, még továbbra sem érzem magam szakértőnek. Sőt.

Aztán itt van az azeri-örmény konfliktus, melyről ha pár nappal ezelőtt megkérdeznek járókelőket, szerintem 99%-nak halvány lila gőze sem lett volna, miről szól, a maradék 1% meg alighanem az alapján mondott volna véleményt, amit erről olvasott. Csak hát kérdés: ki írta azt a cikket? Egy örmény újságíró egészen más aspektusból mutatná be a konflikust, mint egy azeri, egy magyar újságíró mondanivalóját meg alighanem alapvetően befolyásolja az a cikk, amit ő olvasott. Így kívülről nehéz ítéletet mondani, nem élünk benne, nem tudjuk, mi van ott, nem ismerjük a pontos hátteret, a történelmi-kulturális okokat, ezek nélkül pedig nehéz. Magyarország egyes újságcikkek alapján például olyan államnak tűnik, ahol megszűnt a demokrácia, egy diktátor vezeti a fasiszta népet, és ahol üldözik a cigányságot. Igaz ez? Nem, nyilvánvalóan túlzás, de aki ezeket a cikkeket olvasta, annak Magyarországról ilyen kép él a fejében.

Most persze megy a partalan vita, az állásfoglalás, naná, hogy pártalapon, azaz a fideszesek jellemzően helyeslik a kiadatást, az ellenzékiek meg nem. Pedig ebben az ügyben a (sajátos) magyar politikai kötődés a legkevésbé fontos tényező. Néha olyan érzésem van, hogy itt már lassan egy vakbélműtét is pártalapon fog eldőlni: ha egy jobboldali orvos azt mondja, hogy kell műtét, akkor a baloldaliak ezt ellenezni fogják, illetve fordítva. A szakma meg valahol ott marad a háttérben. Agyrém.

Breaking news: Megvan a hódmezővásárhelyi időközi választás végeredménye! A Nívó blog erről szóló elemzése itt olvasható.

A Fideszt nem érdekli a környezetvédelem?

A magyarokat érdekli a környezetvédelem?

Különösen nagyobb visszhang nélkül mondott le a minap Fülöp Sándor, környezetvédelemért, a jövő nemzedék védelméért felelős ombudsman helyettes, amit mi tragikusnak vélünk.

Már az eddigi két évből is kiderült, hogy a Fidesz kormányon nem éppen a környezetvédelem élharcosa. Mindezt most tűzhöz közeli, a témára mindenben rálátó ember ismerte el:

Fülöp Sándor távozását azzal indokolta, hogy az alaptörvény hiába írta elő, hogy az ombudsman helyetteseként neki kell biztosítania a jövő nemzedék védelmét, ehhez semmilyen jogkört nem kapott. Az Országgyűlés adós maradt fontos zöld törvények elfogadásával, valamint hogy az ombudsman hivatala nem tudja ellátni a korábbi szinten az egészséges környezethez való jog védelmét.

Kormányon lévők persze gyakran találkoznak olyan típusú dilemmákkal, mint például hogy a gazdasági növekedést ösztönözzük akár az infláció elszaladásának árán is, vagy hogy az adósságcsökkentést és a hiánylefaragást favorizáljuk a gazdasági növekedés kárára. Vagy éppen, hogy a környezetvédelmet szorítsuk háttérbe a gazdasági prioritások és az iparfejlesztés előnyére.

Ha ilyen összefüggésben vizsgáljuk a dolgot, és éppen a következő évi költségvetést kell összeállítani, amiben eleve nagy lyukak tátonganak, akkor persze nagyon gyorsan háttérbe tud szorulni a környezetvédelem, hiszen az arra költött kiadások megtérülése nem várható egy éven belül, de sokszor még a négy éves kormányzati cikluson belül sem.

Épp ezért hosszú távú stratégiára lenne szükség a környezetvédelem területén, de én ilyenről a fideszes politikusok szájából még nem hallottam. És ez nagy baj.

Személetes példa a Fidesz félrecsúszott politikájában, hogy százmilliárdokat költ energetikai befolyásszerzésre, mint stratégiai területre (lásd: MOL vétel 500 milliárdért, vagy E-On visszavétel terve szitén százmilliárdos nagyságrendben), aközben például a fűtéskorszerűsítés tárgyában most indult pályázat kerete 800 millió (!!!) forint.

Készséggel elhisszük, hogy a lakosság energiaellátása startégiai kérdés, és a rezsi olyan magas szinten áll, ami a magyarok többségének jövedelméből tetemes részt visz el minden egyes hónapban, ezért szükség van a rezsiköltségek befagyasztására, a közműszogáltatók nonprofit alapra helyezésére az árak csökkentése érdekében. Azonban ezt a megközelítést alapjaiban hibásnak tartom.

A világban rendelkezésre állnak azok a szabadalmak, technikai vívmányok és korszerű építésztechnológiai megoldások, amelyekkel a lakóépületeket elérhető áron zéróhoz közeli energiaigényű ingatlanokká lehetne fejleszteni. Mindez pedig akár néhány év alatt megtérülő, mindenki számára elérhető áron megvalósítható lenne.

Nem kell itt sci-fi-be illő dolgokra gondolni, a következőkről van szó: falak és tető hőszigetelése, ajtók, ablakok cseréje, kondenzációs kazán, megújuló energiák igénybevétele, úgymint hőszivattyú, esővízgyűjtő-házi vízmű, napelem, napkollektor, komposztáló, szelektív hulladékgyűjtés, pellet kályha.

Aki járt már Németországban például, az tudja, hogy ott egy ház így néz ki:

napelem_5.jpg

____És az ilyen házak nem számítanak fehér hollónak, hanem ott ez általános. Több háztető van kitapétázva napelemmel, mint amennyi nincs. Minden ház szigetelt, korszerű ajtókkal és ablakokkal, takarékos fűtési rendszerrel, esővízgyűjtővel, kiterjedt szelektív hulladékgyűjtéssel.

Mit jelent ez? Azt, hogy miközben a magyarok a kis pénzükből évi 400-600ezer forintot költenek rezsire, ami jövedelmük 25-50%-át teszi ki, addig a németeknek nem kell fizetniük az áramért, és minimális a fűtési, a víz, és a szemétszállítási költségük. Karnyújtásnyira állnak a villanyautók tömeges elterjedésétől, ami a kocsikázást is szinte ingyenessé varázsolja majd számukra.

Mi következik ebből? Számomra az, hogy az államnak azt az 500 milliárdot nem a MOL-ra kellett volna elköltenie, hanem lakossági energiatakarékossági programokra. Számításaink szerint 2 millió forintból 1/3-adára csökkenthető egy átlagos magyar lakás rezsiköltsége, lakásonként 5 millió forintból pedig zéróhoz közeli rezsijűvé lehetne varázsolni azt.

Namost 500 milliárd forintból ezek alapján 250ezer lakást lehetne energetikailag felújítani. Ha pedig ezt az összeget mondjuk 50%-os önerő másik 50%-os kiegészítésével használjuk fel, és mondjuk az energetikai beruházások áfáját 5%-ra vinné le az állam, akkor máris 600-700 ezer lakásánál tartunk. Nem jobban megérte volna ez, mint megvenni a MOL 20%-át?

De ami a lényeg: Amikor a magyar azért sír, hogy a magas rezsi elviszi a jövedelme nagy részét, és a maradékból alig tud megélni, akkor ott nem elsősorban az alacsony jövedelem a gond, hanem a magas rezsiköltség. A magas rezsiköltséget pedig nem a közműszolgáltatók államosításával kellene megfékezni, hanem lakossági energetikai programokkal.

A Fidesz nagyon nem ebbe az irányba megy. Pedig minden gazdag ember számára ismert a gazdagság receptje: Nem fizetünk a rezsiért, nem fizetünk a telefonért, nem fizetünk az autózásért. Ha ez megvan, akár minimálbérből is urasan meg lehetne élni.

Jellemző például a ’minimálbérből próbálok megélni’ típusú internetes próbálkozásokra is, amelyből egyébként blogunkban is olvasható egy epizód, hogy mindig így kezdődik. Minimálbér nettó 60ezer forint, ebből elmegy reszire havi 45ezer forint, tehát ki kell hoznom a hónapot 15 ezer forint költésből. Innen aztán elindul az írókat is megszégyenítő, érzelmi húrokat keményen pengető élménybeszámoló, hogy mennyit nélkülöztem én, hogy sikerüljön a dolog egy hónapon át.

Pedig ordít, hogy a felemelkedés a rezsiköltségek drasztikus lefaragásánál indul. Ezt nagyszerűen felismerte a kormány is, csak sajnos a cél megvalósítása érdekében nagyon rossz irányba indult el.

Amikor nagyon sokan itt a neten gazdaságpolitikai irányváltást sürgetnek, akkor nem a kétkulcsos SZJA visszaállítására, a bankadó és a telefonadó eltörlésére, a magánnyugdíjrendszer visszaállítására kellene gondolni, hanem alapvetően környezetpolitikai és energiapolitikai irányváltásra.

Milyen kár, hogy az ellenzéki pártok között sem találni olyat, aki zászlajára tűzne egy ilyen programot. Az LMP-t bár ökopártnak csúfolják, de nála még a Fidesz is többször szólal meg zöld témákban. Sokak reménye a Milla a 4K, vagy a Szolidaritás sem fogalakozik ilyen kérdésekkel.

Nincs remény-e téren? Nincs igazunk?

süti beállítások módosítása