Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

Nívó

A magyar állam nem teljesíti kötelezettségeit

2012. augusztus 06. - Nívó blog

Szomszédasszony április óta betegállományban van, de azóta még egy fillér táppénzt nem látott.

Aki rendszeresen követi blogunkat, és jó az emlékezőtehetsége. annak jelzem, hogy igen, arról a szomszédasszonyról van szó; aki nem, annak itt egy rövid összefoglaló: szegény szomszédomnak levált a porc a könyökében, ezáltal nem tud dolgozni, és betegállományban van (munkája jellege miatt nem tud így dolgozni). Azonban az eddig befizetett töménytelen adó és TB ellenére nem hajlandók megműteni, pedig kezelőorvosa szerint erre lenne szükség, de - állítólag - idén már nincs keret erre a műtétre. Erről, és hogy miért éri meg a magyar államnak az, hogy inkább fizeti a táppénzt meg az alibikezelés költségeit, és miért jobb az, hogy szomszédasszonyom keresőképtelensége miatt nem fizet adót és TB-t, anno posztoltunk egy nagyot; így utólag szeretném megköszönni olvasóink javaslatait (e-mailben is kaptam párat), mert örömmel jelentem, az egyik úton sikerült elindulni, és úgy tűnik, hogy pár héten belül mégis meglesz a műtét, és a lábadozás után szomszédom örömmel fizetheti tovább állami kötelezettségeit. Most már mindenki boldog... azaz csak majdnem, ugyanis szomszédasszonyom nem kapott táppénzt azóta sem. A számlák meg jönnek.

Érdekes ez az állampolgár-állam kapcsolat: az állampolgár fizeti az adót, az állam meg ezért szolgáltatásokat nyújt. Az állampolgár adójából és TB-jéből újítják fel az utakat (jó drágán), fizetik az orvosokat, utalják a nyugdíjakat - ebben a történetben mindkét félnek megvannak a jogai és kötelezettségei. A probléma ott van, hogy egyre inkább úgy tűnik, az államnak csak jogai vannak, az állampolgárnak meg csak kötelezettségei. Ha én nem fizetek adót, jön a NAV, és kiforgat a gatyámból is, inkasszózik, foglal, és azt mondja: kérem, önnek törvény szerint adót kell fizetni, de nem fizetett, így jogunk van mindehhez. Fordított esetben, szomszédasszonyom esetében meg azt mondja, hogy asszonyom, ön eddig fizette az adót és a járulékokat, most beteg lett, és a társadalombiztosítás rendszeréből adódóan önnek joga van a táppénzre, de mi ezt nagy ívben letojjuk. Majd vakargatjuk az izénket, meg bérszámfejtjük, addig várjon türelemmel, és egyen levegőt, mert pénz nélkül már csak azt lehet venni.

Április eleje óta eltelt négy hónap, és azóta egy fizetésből élnek (ami nagyon kevés. tekintve, hogy férje részmunkaidőben dolgozik, feketén - boldogan dolgozna ő "fehéren" is, teljes munkaidőben, ha kapna ilyen munkát 60 év körül). Többször is jártak már az OEP-nél, hogy akkor most mi is van, ahol megnyugtatták őket: minden a legnagyobb rendben, rendesen beérkeznek a kellő papírok, de hát ez egy ilyen lassú dolog, ha a munkahely nem TB kifizető hely, akkor készüljenek fel hosszabb várakozásra, mert a hivatalban lassan forognak azok a bizonyos kerekek... járni jár, de még nem kapnak, mert - nem. Belegondoltam, milyen jó lenne, ha én is így viszonyulhatnék az állam felé - tudom, hogy be kellene fizetnem az adót, de most nem fizetek, mert még nem számoltam el, ugyan már, várjanak egy kicsit a pénzükre, és addig se csesztessenek! Vagy a számlafizetés is egyszerűbb lenne így: a határidő augusztus 9, de ne haragudjanak még nem fogadtam be a csekket megfelelően, majd pár hónap múlva fizetek.       

Szomszédasszonyom táppénzügye amúgy nem egyedi - a neten számtalan hónapok múlva kifizetett táppénzről olvashattok. Normális ez? Szerintem nem. Egy jogállamban az a normális, ha mindenki, az állam és az állampolgár is a lefektetett szabályok szerint játszana. És nem azt várja el az állam, hogy a szomszédasszonyom oldja meg az életét pár hónapig pénz nélkül, olyan dolog miatt, amiről ő nem tehet.

Vasárnapi kabaré - számítógépes problémák

Elnézést kérek a tisztelt olvasóktól, hogy majdnem két hete nem raktunk fel új posztot; nem, nem arról van szó, hogy együtt mentünk szabadságra Orbán Viktorral, hanem sajnos elromlott a számítógép. Ebből az alkalomból témához illő kabarét választottam mára: van az úgy, hogy valami gond van a géppel, ilyenkor a legtöbb ember felhívja a helpdesket, aki sokszor eldől a sok hülyeségtől :-)

Hogyan zárkóztassuk fel a cigányokat?

Annak idején írtunk már arról itt a Nívó blogon, hogy a magyar EU-elnökség legnagyobb sikereinek a Roma stratégia és a Duna stratégia megalkotását és így európai szintre emelését tartják.

Mi már annak idején is hiányoltuk, hogy a hangzatos név mögött megfoghatatlan, mit is takarnak-e stratégiák, mit lehet róla tudni, mi várható tőle?

Az elérhető kevés riportból és nyilatkozatból szerzőtársunk valahogy így tudta összefoglalni az Roma stratégia lényegét:

A tagállamoknak kézzelfogható és számszerűsített kötelezettségeket kell vállalniuk a roma népesség felzárkóztatása érdekében. Az EU csak célzott programokra adhat ezentúl pénzt, és szigorúbban kell ellenőriznie a felhasználását.

Alapvetően négy kulcsterületen kell programokat kidolgozni: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás.

Meg még azt is lehet tudni, hogy mindez csupán egy keretstratégia, konkrét programokkal a tagállamoknak kell feltölteniük. A programokhoz persze jó ötletek és sok pénz kell. Pénzt sajnos nem áll módunkban adni, viszont egy minapi beszélgetésünk a témáról igen termékenynek bizonyult, így most itt egy-két ötlettel, javaslattal állunk elő megvitatásra. Ajánlva az illetékes személyeknek a részletek kidolgozása céljából, illetve talán hátha ők is ötletet merítenek belőlünk, illetve a poszt alatt várható hozzászólásokból, tapasztalatokból.

Ha az embereket kérdezzük itt a neten a problémáról, akkor igen változatos képet kapunk. Könyvet lehetne írni az egyéni történetekről, esetekről, pedagógus ismerősöktől hallott rémtörténetekről, városi legendákról… stb.

Alapvetően azonban két csoportba sorolhatók a problémák és a megoldási javaslatok is. Ebből az egyik mindkét esetben a szalonképtelen, szélsőséges álláspont.

A radikális (nevezzük most így) nézőpont szerint a romák genetikailag avagy kulturálisan képtelenek a civilizációs fejlődésre. A felzárkóztatásukra hozott eddigi intézkedések hatástalanok, sőt például a pozitív diszkriminációra építő programok visszafelé sültek el, hiszen a romák ahelyett, hogy élnének a nekik nyújtott „lehetőségekkel” – itt az idézőjel nemhiába – inkább visszaélnek azokkal. Ezek után a szélsőséges javaslat fő elemei az alábbiak: a roma gyerekeket szakítsuk ki a családjukból, hiszen az nem képes nevelő funkcióját ellátni, illetve éljünk a büntetések és a szankciók fegyverével az eddigieknél keményebben, szüntessünk meg mindenféle pozitív diszkriminációt, úgymond esélyegyenlőséget teremtve.

Ezzel szemben a mérsékelt álláspont elutasítja a genetikai különbözőséget, nagyon helyesen, és az oktatásra, a nevelő oktatásra, az oktatáson keresztüli felemelésre összpontosítana. Aztán sajnos ennél konkrétabb, kidolgozottabb, bevált és országosan alkalmazott programok nemigen vannak. Hogy miért? Hiányzik az ötlet az új programokhoz, a tehetség a megvalósításhoz, és természetesen a pénz. Vagy legalábbis mindezek megfelelő mixtúrája.

A napokban már ostoroztuk azt a gyakorlatot, miszerint az EU-s támogatásokat, felzárkóztatási pénzeket vidéki kistelepülések főterének térkővel való burkolására, és szökőkutak kialakítására használjuk fel, miközben meg kilóg a seggünk a gatyából, a főtér szélén álló iskola összedőlő félben, benne pedig a tanárok egyre inkább öregszenek, az utánpótlás egy jó része meg tudjuk, hogy milyen. Hosszú évek óta a tanári szakok többségére alsó ponthatáron is be lehet jutni, a legelhivatottabbakon kívül egyre kevesebben választják a tanári életpályát, a fizetések alacsonyak, sok a pályaelhagyó, a szakma tekintélye, presztízse mélyponton, a munkakörülmények sem a legjobbak. A kihívások meg egyre szaporodnak, a XXI-dik század követelményeinek megfelelő tudással rendelkező nebulókat kellene útjukra bocsátaniuk úgy, hogy egyre több a hátrányos helyzetű, roma gyerek.

Ennyi bevezető után lássuk hát a Nívó blog javaslatát. Előrebocsátjuk, sok pénz kell hozzá:

Első lépésként a tanárok alapfizetését minimum a háromszorosára kellene emelni, és aztán ezt az összeget a továbbiakban is az inflációnak megfelelő mértékben emelni. Ugyanakkor az életpályamodellt, mint olyat el kell felejteni. Legalábbis azt a részét, amelyik a pályán eltöltött idő függvényében emeli egyre magasabbra a fizetést. Ugyanazon pozícióban egy tanárnak pályája első évében is ugyanazt a teljesítményt kell nyújtania, mint a harmincötödikben. Ugyanazért a teljesítményért pedig ugyanakkora bér dukál.

Amire mi plusz pénzt adnánk, az nem a pályán eltöltött évek száma, hanem valamilyen elismert többletteljesítmény. Ki kellene alakítani egy mentori rendszert (valami ilyesmi most is működik, de nagyon nagyon vérszegény), vagyishogy a hátrányos helyzetű gyerekeket egy-egy tanárhoz (mentorhoz) kellene rendelni, és ezek a mentorok fokozottan felügyelnék védencük fejlődését, tanulmányi eredményeit, képességeit, rendszeres kapcsolatot tartana a gyermek szüleivel. Így a mentor tanár első kézből tudná megállapítani, hogy az adott gyermeknek miképpen lehetne segíteni a leghatékonyabban. A havi 50ezer forint mentori pótlékból 10ezer amolyan költségtérítésként funkcionálna, vagyis a tanárnak havi 10ezer forintot mindig az adott gyerekre kellene költenie. Esetleg indokolt esetben az állam által fizetett iskoláztatási támogatást is csak a mentor tanár felügyeletével lehetne elkölteni.

Ez persze már jelentős többletmunka, már ha a tanár szívvel-lélekkel csinálja, és nagyon értékes munka is, amihez épp ezért nagyon jelentős anyagi ösztönzőnek is társulnia kell, mondjuk havi 50ezer forint/gyerek. De úgy, hogy öt gyereknél többnek nem lehet mentora egy-egy tanár, hiszen lelkiismeretes munka mellett az már nem férne bele az idejébe. Ennyi pénzért kis elhivatottsággal már sokaknak vonzó lenne a lehetőség, hiszen alapbérrel együtt akár bruttó 500ezer forint fölé is benézhet egy-egy tanári fizetés ami így nagyon nagyon jó állásnak számítana és önmagában is növelné a tanárok, a tanári szakma tekintélyét. A mentori pozíció is sokat érne, azokra külön pályázni kellene a tanároknak. A mentorált diákok fejlődését pedig objektíven elbírált felmérőkkel rendszeresen vizsgálni kell, és előrehaladás függvényében tovább premizálni mind a tanárt, mind a diákot. Tehát büntetések és szankciók, negatív ösztönzők helyett pozitív ösztönzőkkel kell élni.

És ha egy diák nem fejlődik kellőképpen, annak okát vizsgálni kell. Ha az derül ki, hogy a tanár is okolható, akkor pedig el kell tőle venni a diákot, aki mellé másik mentort kell kinevezni. Ily módon a rosszul teljesítő tanárnak ugrik az 50ezres bérpótléka.

Nos, nagy vonalakban ennyi az ötletünk. Lehet, hogy nagy hülyeség, de talán ötletindítónak jó lesz. Persze a megvalósításhoz nagyon sok pénzre van szükség. Az induláshoz fedezetként javasoljuk például a térkövezésre és szökőkútépítésre igénybe vehető EU-s pénzeket és hozzá társított önerőt. A folytatáshoz pedig dolgozhatna azon a kormány, hogy az egyéves születésnapját ünneplő roma stratégiát végre feltöltsék tartalommal, és a programhoz az EU támogatását is megnyerné.

Ezen felül egy értelmes programhoz talán a magyar adófizetőket is meg lehetne győzni arról, hogy adóforintjaikkal támogassák a tervet. Mindenki jobban járna, ha főtéri szökőkutak helyett először a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására költenénk. Nem segélyként, hanem oktatásként.

 

Frissítés: egy jellemző epizód a kommentekben zajló vitából:

- Kár a cigányokra egy fillért is költeni. Azért nem zárkóznak fel, mert nem akarnak

- Hát persze! Nyilván a magyarok is azért nem tudnak felzárkózni a nyugathoz, mert nem akarnak.

Térkőre van pénz, iskolára nincs

Bontják a mellettünk lévő kisváros főterét, mert az eddigi aszfaltburkolatot felváltja a térkő. Na, most aki ki akarja találni, melyik városkához lakom közel, annak gyakorlatilag semmilyen támpontot nem adtam, mert meglehetősen népszerű ma a térkövezés.

És igen, valahol elgondolkodtató a dolog: az önkormányzatoknak a gatyából is kilóg a seggük, úsznak az adósságban, iskolákat-óvodákat zárnak be, de erre mindig van pénz. Hogyne lenne, némelyik polgármester egójánál már csak a város devizaadóssága a nagyobb, ha nem lenne annyira feltűnő, sok önkormányzati vezető még saját képmását ábrázoló lovasszobrot is állítana magának, jó, persze ezt még nem lehet megtenni, de a térkő nagyon jól mutat a választási kampány prospektusaiban. Na meg a szökőkút, melynek működtetésére a későbbiekben nincs pénz, de legalább méltó emléket állít az utókornak arról, hogy milyen felelőtlenül is költekezett anno a városvezetés. Az utókor annyira nem biztos, hogy örülni fog ennek, de az szinte biztos, hogy még ő is fizetni fogja.

Pedig a kisvárosban annyi, de annyi ennél sokkal fontosabb tennivaló lenne: egy csomó út még nincs aszfaltozva, a vezetékes víz és a csatorna nincs mindenhová bevezetve, a vasúti átjáró életveszélyes, a helyi piac nagyon szűk, a város autóbusz pályaudvara balkáni hangulatot idéz, sok egészségügyi intézmény és hivatal százéves házakban kapott helyet, és még sorolhatnám, de minek. A térkő mindennél fontosabb, itt kérem még a kerékpárutat is térkőből rakták ki - nem vicc!

Persze, sejtem én, miről szól a dolog: erre le lehet hívni EU-s forrásokat, aztán valamelyik ismerős cég megkapja a munkát, amiből vissza lehet osztani akinek szükséges. Mert az EU-nak is fontosabb a térkő meg a többi presztízsberuházás, mint például a munkahelyteremtő beruházások. Miért hagyják az EU adófizetői, hogy ilyen hülyeségekre szórják el a pénzét? Miért nem szólalunk fel mi, magyar adófizetők, hogy értelmes dologra költsék a pénzünket?

Érik Magyarország felminősítése

Hiba volt az országot bóvli kategóriába sorolni, teljesen egyértelmű, hogy sohasem voltunk azok. Az utóbbi egy hét nagy ralit hozott a magyar eszközök számára. Erősödött a forint, zuhantak az államkötvény hozamok. A magyar államkötvények hozamai forintban 7-7,5% körül, euróban 4-4,5% körül alakul. Ez utóbbi tulajdonképpen megegyezik az IMF hitel kondícióival.

Budapest pénzügyeiről kimondták, hogy a jelenlegi hitelminősítésénél jobb szintre lenne jogosult a tekintélyes likvid tartalékai miatt, de hát a szabály az, hogy a főváros minősítése nem lehet magasabb az ország minősítésénél. Megjegyzem ilyen alapon az ország hitelminősítésének is sokkal jobbnak kellene lennie, hiszen az állam devizatartalékai is rendkívül magasak, sőt az elmúlt háromnegyed év nagy cirkuszai, pénzpiaci hisztijei, leminősítései alatt is mindvégig rekordszinten álltak. Márpedig mint tudjuk csődbe az jut, aki fizetésképtelen, aki nem képes fizetési kötelezettségeinek eleget tenni. Úgy pedig nagy mutatvány csődbe menni, hogy közben a kassza tele van. Már pedig Magyarországgal ez a helyzet. Ráadaásul úgy van tele a kassza, hogy közben még MOL-t, Rábát, vízközműveket is vett az állam, százmilliárdos mobiltelefon hálózatépítéseket tervez. Belátható, hogy mindezek nem egy csődhelyzetben lévő állam viselkedésének fő jellemzői. És azt se feledjük, hogy mindemellett az államadósság GDP-hez mért arányát is sikerült a 2010. második negyedévi állapothoz, tehát a kormányváltáshoz legközelebbi állapothoz képest 85% feletti szintről 79% alatti szintre mérsékelni. Az ország tehát nem bóvli, és soha nem is volt az. Úgy tűnik ezt egyre többen felismerik, és talán érik Magyarország hitelminősítési besorolásának javítása is. A fundamentumokat nézve nincs értelme bóvliban tartania minket senkinek.

Teljesen egyértelmű, hogy nem fog az ország csődbe jutni. Nagyot nyertek azok a befektetők, akik a pénzpiaci turbulenciák csúcsán, 10%-os hozammal jegyeztek magyar államkötvényeket. Ők most dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen éveken keresztül besöpörhetik a magas kamatokat pénzük után.

Az is szépen látszik, hogy Magyarországnak tényleg nincs nagy szüksége hitelre. Éppen elég az a kis bizalmi többlet, amit az IMF tárgyalások adnak. Mi következik ebből?

Az, hogy teljesen feleslegesen szívózna az IMF szigorított feltételekkel, szoros ellenőrzéssel, meg hasonlókkal. Egyszerűen el kellene fogadnia, hogy Magyarország nem elsősorban hitelt szeretne, hanem biztonsági hálót. Ennyi épp elég is lenne nekünk. Hiszen fura módon ezt a biztonsági hálót már a tárgyalgatások ténye, korábban a tárgyalások hamarost történő elindulása is megteremtette. Mint ahogy annak idején a törököknek is elég volt ennyi a túléléshez.

A helyzet tehát az, hogy az IMF-nek kötelessége tárgyalnia velünk ha a feltételeket teljesítjük, hiszen ezzel a céllal lett megalapítva a szervezet, és ezzel akarva akaratlanul nyújt egy biztonsági hálót. Jó lenne ezt a dolgot legalizálni. Ha egyszer egy tagország biztonsági hálót kér, akkor azt kell neki adni és kész. Legyen vele boldog. És boldogok is lennénk vele, hiszen látható módon milliárdokat, tízmilliárdokat, vagy még többet spórolna vele az ország a kamatkiadásain.

Összességében tehát a Nívó blog nem gondolja, hogy az IMF alapvető gazdaságpolitikai változtatásokat követelne meg a kormánytól. Ahogy az már többfelől elhangzott, az IMF célja, hogy az általa kölcsönzött pénzt az adós ország kamatostól visszafizesse. Ehhez pedig nincs másra szükség, mint egyensúlyi költségvetésre, ami nagyjából meg is van. Efelől senkinek nem lehet kétsége, hiszen a kormány a konvergencia programot az eddigi kormányzása alatt teljesítette, és hitelt érdemlően bizonyítja azt is, hogy a jövőben is teljesíteni kívánja. Finoman szólva is vicces, mikor Simor András és a jegybank olyan hangzatos közleményekkel áll a sajtó elé, hogy a költségvetésen ilyen meg olyan lyuk tátong, és a hiánycélt a kormány elvéti, hiszen 2,5% helyett 2,8% lesz az idei hiány, és ez egy katasztrófa. Ugyanaz a Simor mondja ezt, aki néma, vagy legalábbis halk szavú volt hosszú éveken át, amikor is a szocialista kormányok alatt 6-8%-os meg még nagyobb hiányok tomboltak, az aktuális konvergencia programokhoz köze nem volt az akkori pénzügyi folyamatoknak, és elszabadult a lakosság és az önkormányzatok devizában történő eladósodása. Ha Simor most az ujját felemeli, akkor a szocialista kormányok alatt rekedtre kellett volna kiabálnia magát. Mégis, mintha pont fordítva lenne ez. Vajon miért?

Amin egyébként vita lesz a kormány és az IMF között, az pontosan ez a kis apróság, hogy hogyan sikerül a kormánynak tartania a hiányt, mi lesz azzal a néhány tizedszázaléknyi véleménykülönbséggel, kicsit jobban alá kellene dúcolni fedezettel a munkahelyvédelmi akcióprogramot. Problémának én ezt, és esetleg a tranzakciós adó jegybankra vonatkozó részét látom. Ezeket úgyis kezelni kell, az IMF-től teljesen függetlenül is. Ha nem most, akkor legkésőbb jövő ilyenkor, amikor már látszani fog, hogy valóban szükség van-e még 100-150 milliárd forintos szorításra.

De az semmiképpen nem várható, hogy az IMF beleszólna az állami jövedelem újraelosztásba. Ilyenekbe, hogy egykulcsos adó helyett legyen inkább ingatlanadó, vagy hogy ne Bélát adóztasd, hanem inkább Ferit.

2008-ban más volt a helyzet. Akkor még 13. havi nyugdíjat fizettünk amelyről ordított, hogy meg kellett szüntetni, 5%-os áfa emelés kellett, és a többkulcsos, rendkívül progresszív jövedelemadó mellett még ingatlanadóra is szükség volt a költségvetés kiegyensúlyozásához. Ez utóbbit ugye az alkotmánybíróság elkaszálta, és az így kialakult helyzetet már a Fidesz-kormánynak kellett kezelnie.

Ja, és ami a legjobban tetszik nekem az üggyel kapcsolatban, az a Gyurcsány-vezette Demokraikus Koalíció megnyilatkozása, mikor azt mondták, hogy a magyar nép érdekeit ezúttal az IMF fogja képviselni a Fidesz-kormánnyal szemben. Végül is ez is egy vélemény…

Miért nem szakmai alapon állítják össze a költségvetést?

A parlamenti képviselők csütörtökön elfogadták a 2013-as költségvetés főszámait. A szavazás előtt, a munkahelyvédelmi akciótervvel kapcsolatban végrehajtott módosítások azonban csak tovább fokozták a hiánycél teljesíthetőségének kockázatát. A GDP 1%-át meghaladó (közel 400 milliárd forintos) feszültség keletkezhet jövőre könnyedén a költségvetésben.

A portfolio.hu cikkjének előszava

Vannak dolgok, amiket csak olyan emberek végezhetnek, akiknek megvan hozzá a megfelelő tudásuk, és ha elkúrják, akkor felelősséggel tartoznak érte. Egy vakbélműtétet csak orvos végezhet, és ha közben meghal a beteg az orvos hibájából, akkor az orvost felelősségre vonhatják. Egy valamirevaló épületet csak tervező tervezhet, és a kőműves felel a felépítéséért; amennyiben az épület összeomlik, akkor előveszik mindkét felet. 

A magyar állami költségvetés tervezésének és elfogadásának nincs ilyen kritériuma. Költségvetést bármilyen fogalmatlan tervezhet, és előfordulhat, hogy utána szintén fogalmatlanok szavazzák meg, miközben lövésük sincs, mire nyomtak igen gombot. A költségvetésbe bele lehet szőni bármit, akár elmebeteg ötleteket is: legyen 300%-os nyugdíjemelés, növeljük a tanárok fizetését 800%-kal, közben csökkentsük az adókat harmadával, persze jó nagy lesz egy költségvetési hiány, de ha megszavazzák, akkor így lészen! Közgazdasági szakember nem operálhat, nem tervezhet házat, de háztervező mérnök és operáló orvos simán tervezhet költségvetést.

... és át lehet hágni az összes szabályt. Ha az építésznek azt mondom, hogy 1 cm széles 4 méter magas téglafalat szeretnék, kiröhög, és nem építi meg. Ha az orvosnak azt mondom, hogy a fülemen keresztül vegye ki a vakbelemet, akkor kiröhög, és nem csinálja meg. Ha a pénzügyminiszternek azt mondom, hogy nyújtson be megalapozatlan költségvetést, akkor - megcsinálja, pláne, ha "olyanok" mondják. 

Szerintem az ország költségvetésének tervezése ugyanolyan felelősségteljes szakma, mint a többi, mely szakértelmet, józan gondolkodást és tapasztalatot igényel. Egy rendes költségvetésbe nem fér bele a megalapozatlanság és a populizmus.Ezért követelem, hogy a költségvetést politikusoktól függetlenül, hozzáértő szakemberek állítsák össze, és ne kelljen megszavaztatni az országgyűléssel! Jól néznénk ki, ha a házam falának szélességéről sem a szakember döntene, hanem megszavaztatnám a családdal...   

Vasárnapi kabaré - Mit csinálnak Dubaiban a sztárok?

A "dubaiozás" ma már lassan minden celeb életében kötelező lesz, tudjátok, kimegy nagymellű/nagyarcú VV ill. BB senki Dubaiba, és ott ööö... úszkálnak a medencében, meg ilyesmi, jó nagy pénzért. Akinek a fentiekből nem jött le, mit is csinálnak sztárjaink Dubaiban, azoknak sokat fog segíteni a következő kabaré :-)

Szolgálati közlemény: kísérletezünk

Aki sűrűbben látogatja blogunkat, észreveheti, hogy mostanában némi design-váltáson megyünk át. Mivel a saját sablon készítéséhez nagyon bénák vagyunk, ezért Ccactusszal megpróbáljuk kiválasztani a nekünk tetsző legjobb blog.hu-s sablont, valamint optimalizálni az oldaldobozokat, ezért a következő napokban előfordulhat, hogy változik a blog kinézete. A célunk az, hogy blogunk minél logikusabb és letisztultabb formában jelenjen meg, elhagyva a felesleges sallangokat, és hogy gyorsabban töltődjön be (gondolva a mobilnetesekre). Mindenkinek ajánlom figyelmébe az új szlogent, amit a blog neve alatt találhattok meg. Ne felejtsétek el: ő mindent lát :-)

orban.jpg

Mit keres a Közgép a Videoton meccsén?

Tegnap a Videoton-Debrecen labdarúgó Szuperkupa mérkőzésen egy érdekes dologra lettem figyelmes, le is fényképeztem (tévéképernyőről, mobiltelefonnal, elnézést a minőségért). Figyeljétek a hirdetőtáblákat, milyen szépen megfér egymás mellett a Strabag és a Közgép!

2012-07-11 20.47.19.jpg

Persze rossz az, aki rosszra gondol. Ne tévesszen meg senkit a felirat, a mérkőzést Székesfehérváron játszotta a két csapat. Azt is tudjuk, hogy Orbán Viktor nagy Videoton rajongó, és mióta ő a miniszterelnök, a legnagyobb cégek rádöbbentek, hogy ők a Videotont kívánják támogatni (pl. OTP, MOL), de ez is pusztán a véletlen műve, semmi kétségem sincs. De egyet magyarázzon meg nekem valaki:

Mit akar nekem, tévénézőnek és fociszurkolónak eladni a Strabag? És a Közgép?

süti beállítások módosítása