Mit is írhatnék azon túl, hogy boldog születésnapot, Maksa Zoli? Eddigi életművét talán azzal tudnám a legjobban jellemezni, hogy alig tudtam kiválasztani a mai kabarészámot: eszembe jutott egy csomó Maksa-kabaré, pl. a gépjárműoktató, a fociedző, a tanzániai élmények, a mávos, áruházi bemondós és temetéses szám, na meg számtalan Maksa híradó, mind-mind kiváló darab! Végül az "Anyakönyvvezető" mellett döntöttem, mert... mert ez is benne van a TOP 5 Maksa kabaréban szerintem. Sőt, a Top 5 Maksa kabaréban nálam legalább 20 szám  benne van :-) Szóval boldog születésnapot, Maksa Zoli!

Az elmúlt hetekben többször előfordult itt a blogon, hogy a gazdaság helyzetéről szóló vitákban a felek kiragadott infókkal, linkekkel győzködték egymást. Így természetesen a vita parttalanná válik, hiszen minden időpillanatban lehet találni jó és rossz adatokat, előrejelzéseket.

Ezt kikerülendő, kísérletet teszek arra, hogy havi rendszerességgel összeszedem a különböző makrogazdasági adatokat, és abból valamifajta indexet képzek, így próbálván objektív képet kapni az aktuális gazdasági helyzetről, illetve az előző időszakokhoz képesti eltérésről, tehát arról, hogy jó, vagy rossz irányba haladnak-e a dolgok.

Persze tudom, hogy sok ilyen index létezik, ráadásul azokat olyanok készítik, akik nálam sokkal nagyobb tudományos apparátussal rendelkeznek, de hát a mai világban sajnos senkiben nem lehet megbízni, ha statisztikai adatelemzésekről van szó. :)

Épp ezért én itt mindenki számára átlátható és követhető, ellenőrizhető módon képezem meg ezt az indexet.

Most első lépésben leírom, hogy mely makroadatokat veszem bele az indexbe és milyen súllyal. Aztán majd ezt a kommentekben megvitatjuk, és a vélemények alapján még változtatható az index, amennyiben valaki meggyőzően javasol új mutatókat, esetleg a súlyok változtatását.

A későbbiekben aztán a lefixált paraméterek alapján minden hónapban közzéteszem az index alakulását egy kis elemzéssel körítve. Reményeim szerint egy ilyen kiindulópont kicsit könnyebbé, objektívebbé teszi a helyzetértékelést, illetve a kormány munkájának megítélését, valamint láthatóvá válnak az erős és a gyenge pontok az egyes részfolyamatok közül.

Íme tehát a Nívó index összetevői:

A fenti táblázat nagyobb méretben megtalálható itt.

Bízom benne, hogy ezzel az indexszel kicsit könnyebben tudjuk majd megítélni azt, hogy hogyan áll az ország, és hogyan alakulnak a folyamatok hónapról hónapra, tehát hogy a makroszámok alapján jó irányba haladnak-e a dolgok vagy sem. Egyszersmind kifogjuk a szelet Matolcsy, Selmeczy vagy éppen Nyakó István vagy Oszkó Péter vitorlájából.

Minden javaslatot örömmel fogadok a számításokhoz. Jelen állapotában tehát a Nívó index prototípusban létezik csak, de én azért a fenti táblázat alapján kiszámoltam a 2011 decemberi és a 2012 januári értékeket. Előbbire -249 pont, utóbbira -234 pont jött ki. Tehát egyelőre a béka feneke alatt vagyunk.

xxxxx

Frissítés ferb. 19. 9:31-kor:

Több hozzászóló jelzése alapján korrigálni szeretnék a cikk egyik mondatán: Az index elsősorban az ország helyzetét mutatja, és NEM a kormány teljesítményét, hiszen a nemzetközi hatást nem lehet kiszűrni belőle. Maximum annyit lehet kijelenteni, hogy az ország helyzete és a kormány munkássága között azért fennáll egy viszonylag szoros korreláció.

Továbbá szeretném itt is jelezni, hogy a hozzászólásokban nagyon sok hasznos tanácsot kaptam az index alakításával kapcsolatban, amit ezúttal is köszönöm mindenkinek. Ezek jó részét megfogadtam, és be fogom építeni az indexbe. Változások az olvasói vélemények alapján:

- bekerül a CDS felár

- bekerül az építőipari teljesítmény

- Az euró árfolyamot sokan túlsúlyosnak találták, ezt jogosnak találtam ezért levettem 5-ről 3 pontra.

- tőzsdeindex hó végi állapota helyett 21 napos mozgóátlag

- kiskereskedelmi forgalom 0,1%-onként 3 pont helyett 10 pont

- foglalkoztatottaknál belevesszük külön a teljes munkaidőseket és az összes foglalkoztatottat is

- állampapírnál az 5 éves helyett az 1 éves DKJ-t vesszük figyelembe

...frissítés folytatódik

Az elmúlt hónapokban az ellenzéki média és az ellenzéki blogok (mint például a Ténytár blog) nem győzték hangsúlyozni, hogy a kormány egyik legfontosabb célja, az államadósság elleni harc elbukott.

Mondhatták, hiszen a forint árfolyamának gyengülése miatt az MSZP kormányok által felvett devizahitelek forintértéke további hitelfelvételek nélkül is növekedett. Épp ezért a laikus olvasók megtévesztése céljából gondosan ügyeltek is arra fentebb citált médiumok, hogy a forint- és deviza államadósságot mindig egyben mutassák be, elrejtve így a magánnyugdíjrendszer államosításának köszönhető jelentős forintadósság csökkenést.

De még csak nem is kellett a fenti interpretációhoz feltétlenül elfogult ellenzéki médiumnak lenni, hiszen mindenhol jól mutató szalagcímek az ilyenek, minthogy „Elbukott a kormány államadósság ellen vívott harca”, vagy hogy „Történelmi magasságokon áll az álamadósság szintje”. Jó kis olvasottságnövelő hívószavak ezek.

Itt a Nívó blogon többször sérelmeztük már, hogy miután az elmúlt hetekben jelentősen erősödött a forint, hirtelen nagy lett a csönd az ellenzéki médiumokban és blogoknál az államadósság alakulását illetően.

Érdemes megnézni az alábbi ábrát, amelyet a Menedzsment Fórum oldalán találtam:

Az eredeti ábrán annyit változtattam, hogy piros vonallal bejelöltem a kormányváltás időpontját, illetve piros karikával jelöltem azt az időpontot, amikor a magánnyugdíj vagyon államadósság csökkentésre fordítódott. Tehát nem elverte azt a pénzt a kormány, hanem igenis államadósság csökkentésre ment el.

Az ábrán az is kristálytisztán látszik, hogy az Mszp-kormányok alatt folyamatosan nőtt az államadósság, különösen a devizaadósság emelkedett szinte a nulláról az egekbe, addig a Fidesz elmúlt másfél évében maximum stagnálásról beszélhetünk. És ne feledjük, hogy az euróárfolyam még mindig viszonylag magas, 290 forint, tehát van még tere az erősödésnek a korábbi 250-270 forint körüli szintekig, ami további potenciális államadósság csökkenési lehetőségnek tekinthető.

Aki nem a grafikonokat, hanem inkább a konkrét számokat szereti nézegetni, az megteheti az Államadósság Kezelő Központ oldalán. Az ott található számsorból ugyanez a grafikon rajzolható meg.

Megjegyzésként annyit még hozzátennék az adatokhoz, hogy amíg az államháztartásnak akár egy fillér hiánya is van, addig nominálisan az államadósság mindig növekedni fog. Épp ezért szokták a GDP-hez viszonyítani a mértékét, kiszűrve ezzel az inflációt, és idomulva a gazdaság teljesítőképességéhez. Tehát amikor államadósság elleni harcról beszélünk, akkor azt nem nominálisan kell érteni, hanem GDP arányosan. Szimplán a nominális adat félrevezető, hiszen ha például nekem van százezer forint adósságom, akkor nem mindegy, hogy emellett a jövedelmem minimálbér, vagy havi kétmillió forint. Ugyanígy ha a százezer forint adósságom húsz éve keletkezett, és a mai napig fennáll, akkor ugyan nominálisan változatlan a szintje, de az infláció miatt a mai százezer forint messze nem ugyanaz, mint a húsz évvel ezelőtti.

Te mit veszel Valentin napra? Pár olyan terméket szeretnék bemutatni, melyek nélkül nem lehet egy Valentin napot elképzelni;  egyben aki kíváncsi arra, hogyan fogják a ferdeszeműek leigázni végtelenül elpuhult európai hipercivilizált fajtánkat, az is jó helyen jár!

Már az ókori görögök is...

Négy darab szív alakú jégkrémkészítő szilikon forma most csak 3290 Ft-ért! A jégkrémkészítő szilikon formát már a régi görögök is ismerték, igaz, aztán meg csődbe mentek. Isteni szív alakú fagyit készíthetünk kedvesünknek, sőt, a csomagban 50 darab pálcika is található, és egy kis füzet, melyben 6 recept van! Egy apró bökkenő van csupán, hogy a receptek angol, német, francia, spanyol és olasz nyelven íródtak, de aki például egy kis franciázásra vágyik Valentin napkor, hát, itt az alkalom!
 
Papírszív

Aki papírvacakokat szeretne vásárolni, annak ajánlom ezt a rettenetesen ronda 10 db papírszívet, melynek mérete 10X11cm, és 190 Ft-ba kerül. Nagyon tetszik a származási hely megjelölése: “SK magyar termék” (franc tudja, mit jelent az az SK), de a papír származási helye, kapaszkodjunk meg: Spanyolország! Lehet, hogy ez az exporttermék húzza ki Hispániát a válságból? Rajtunk ne múljon, úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy rendeljen legalább egy ilyen izét! Aki sokallja az árát, kérje meg a szomszéd ötéves Pistikét, ő egy csokiért annyit csinál, amennyit a kedves olvasó csak jónak lát. (A termék Ikeás változata, az Isaksson papírszív egyébként a következőképpen nézne ki: a csomagban lenne tíz papírlap, egy szív alakú sablon, piros festék és egy olló,  részletes elkészítési útmutatóval.)
 
Faláv

Egyik kedvencem következik: a gipszből vagy fából készült “love” felirat, nálunk mindössze 5 euróért (kb. 1500 Ft). A gipszből készült változata meglehetősen könnyen törik, így egy párkapcsolat végét kiválóan lehet jelezni, ha a veszekedés hevében a földre dobjuk, demonstrálva, hogy eltörött a szerelem! Szóval ez egy olyan ajándék, melynek később még hasznát is vehetjük, és az év többi napján nem kell rejtegetni a látogatók elől, ha nem akarunk magyarázkodni, hogy milyen hülyeségekre szórjuk a pénzt. (A felirat kis kézügyességgel “lóvéra” is változtatható, tudod, make lóvé, not war, vagy hogy is volt a dal...)
 
Mell alakú szívpárna

Valentin napra kötelező valami plüssizét is venni, mert hát... mert hát. A Tesco “szeretlek” szívpárnáját jó szívvel ajánlom mindenkinek, na nem azért, mert csak 2490 Ft és 50 cm (na,kinek van ekkora?) hanem azért is, mert így, lefele fordítva határozottan hasonlít két női mellre. Így máris igazzá válik a felirat, mert az mi nagyon szeressük.
 
A legőszintébb Valentin napi ajándék

És  kérem jöjjön a legőszintébb ajándék, ez a 460 Ft-os plüss bárányka! És hogy miért a legőszintébb? Kedves hölgyeim, a férfiak többsége valami ilyesmi pózban reménykedik, miután elköltött egy rakat pénzt ezekre a Valentin napi kacatokra, úgyhogy hajrá; mindenkinek nagyon boldog Valentin napot kívánok!

Nemrég olvastam a hírt, hogy a Debreceni Egyetem 90 ember elbocsátására készül. Mivel van néhány ismerős a Közgazdaságtudományi Karon, gondoltam, megnézem, hogy a honlapjukon mit írnak erről, szóval szépen be is írtam a címsorba, hogy econ.unideb.hu, és mit látok? Az oldalt meghekkelte valami török izének látszó izé! De mit akarhatnak ezek a Debreceni Egyetemtől? Siratják a hódoltságot? (A török szöveg a Google Translate szerint azt jelenti, hogy visszaszámlálás a bosszúig.) Kép nagy méretben: itt.

Szabvány uborka és szabvány óvszer? Most kivételesen nem erről lesz szó, hanem egy másik EU-s szabályról, mely a tyúkok jólétével foglalkozik. Na meg egy EU-s bürokratáról, aki lemegy falura okoskodni :-) Szerző: Trunkó Barnabás, előadók: Kiss Jenő és Mikó István.

Jó lenne tudni, hogy mely jövedelmi sávot tekinthetjük alsó-, közép- és felső osztálynak. Ez a kérdés azért lett most érdekes, hiszen a miniszterelnökünk a középosztályt helyezte tegnapi évértékelő beszéde középpontjába, miközben korábban leginkább szegényekre és gazdagokra osztott társadalomban zajlottak a viták.

Próbáljuk az egyes osztályokat most elsősorban jövedelmi helyzet alapján definiálni! A januári posztsorozatomban egy kétgyerekes kétminimálbéres családot próbáltam szimulálni, akiknek a havi nettó jövedelme mindennel együtt 168ezer forint. (Megjegyzem messze nem ez a legalsó jövedelmi szint az országban.) Miután a kísérlet során az jött ki, hogy ebből a pénzből csak igen-igen nehezen lehet kijönni, önálló lakásra és kocsira nemigen futja belőle, holott éppen ez lenne a középosztály egyik jellemzője, én azt mondanám, hogy a középosztálybeli család havi jövedelme az említett nettó 168 ezer forintnál minimum havi nettó 50-60ezerrel magasabb. Ekkora jövedelem minimum kell ahhoz, hogy józan és takarékos életvitel mellett középtávon megteremthető legyen egy önálló egzisztencia. És akkor ez még egy nagyon alsó középosztálynak tekinthető. Az ez alatt kereső családok értelemszerűen tekinthetők alsó osztálynak.

Jó kérdés az, hogy hol húzódik a középosztály felső széle, vagyis hol lenne az a jövedelmi határ, amely felett esetleg be lehetne vezetni úgy egy második jövedelemadó kulcsot, hogy az már ne a középosztályt, hanem a felsőosztályt terhelje. Talán nevezhetjük a középosztály és a felsőosztály határának azt a szintet, amikor a család egy 100-140 nm-es jó minőségű családi házban lakik, két autó áll a ház előtt, évente kétszer telik külföldi nyaralásra, ezen kívül a hosszú hétvégéken belföldi utakra. Márkás ruhákban járhatnak, és érdeklődési körtől függően nem okoz gondot havi néhány alkalom moziban, színházban, vagy éppen étteremben, kiállításon, vagy vidámparkban eltölteni az időt. És mindezen felül még havi 100-200ezer forint megtakarításra is képesek. Ez az összeg elég arra, hogy évtizedek alatt 10-20 millió forintos szabad vagyonuk felhalmozódjon, ugyanakkor kevés a felsőosztály velejárójának tekinthető luxusyacht, luxusnyaraló, helikopter… stb eléréséhez.

A középosztály felső jövedelemhatárát ezek alapján én valahol havi nettó 800-900ezer forintra taksálom. Akinek havonta ennél több becseng, az nyugodtan nevezhető felsőosztálybélinek, megjegyezve, hogy azért még a felsőosztályban is vannak fokozatok. Ehhez a havi nettó 800-900ezerhez az kell, hogy mindkét kereső a családban bruttó 600-800 ezret keressen. Ezt a bérszintet Budapesten egy sokéves tapasztalattal rendelkező diplomás informatikai, mérnöki, vagy marketing, pénzügyi… stb. végzettségű dolgozó ember kis igyekezettel elérheti, de ebbe a bérkategóriába sorolhatók az alsó és alsó-középvezetők is. Például banki fiókvezető, vagy áruházi osztály- és főosztályvezető.

És persze van még egy réteg, aki anyagi lehetőségeit nézve a középosztályhoz sorolható, mégpedig a vállalkozók. Azok a vállalkozók, akik részben a szürkegazdaságban foglalnak helyet, mert mondjuk időnként számla nélkül dolgoznak, vagy éppen zsebbe fizetnek az alkalmazottaiknak. Ugyanígy középosztálybeli színvonalat érhetnek el azok az alkalmazottak, akik bár minimálbéren, vagy ahho viszonylag közel eső bérre vannak bejelentve, de emellett zsebbe is kapnak pénzt munkaadójuktól.

Én ezenkívül a középosztályhoz sorolnám azokat a vidéki gazdálkodókat, akik az EU-s vagy hazai támogatásokra támaszkodva érnek el jó életszínvonalat és/vagy halmoznak fel jelentős értékűnek mondható agrár termelőeszközöket. (Például borászok, biogazdálkodók, sokhektáros termőföldön gazdálkodó gabonatermelők, nagy létszámú állatállománnyal rendelkező állattartók)

A felsorolásból annyi látható, hogy messze nem a középosztály a legnépesebb osztály Magyarországon, de azért nem is elhanyagolható a létszámuk. Az meg, hogy ez az osztály legyen a kormányzati politika első számú preferáltja, szintén jó kérdés. Az kétségtelen, hogy gazdaságilag ez a legaktívabb réteg, tőlük szedhető be potenciálisan a legtöbb adó, ilyen szempontból fejlődésük elősegítése jó döntésnek tűnik.

Kérdés persze, hogy közben mi lesz az alsó osztállyal? Melyik a járható út? Az, hogy előbb felemeljük a középosztályt, aki aztán a hátán felhúzza az alsóbb rétegeket, vagy fordítva. Előbb a középosztály progresszív adóztatásával emeljük fel az alsó rétegeket egy viszonylag magas szintre, és ha ez megvan, csak eztán engedjünk a középosztály adóprésén?

A poszt végére tettem még néhány szavazást, mert kíváncsi vagyok, hogy nagyon mellélőttem-e a középosztály jövedelmi szintjével, vagy mások is nagyjából így látják.

Megj.: Természetesen adott életszínvonal elérése a havi jövedelem mellett függ a lakóhelytől, a családi állapottól és a háztartásban keresők és eltartottak számától éppúgy, mint esetleges egészségügyi problémáktól. Épp ezért nehéz pontos határt szabni, inkább csak sávokat lehet kijelölni, de még azt is nehezen.

Ha valaki arra vár, hogy én is elsiratom a Malévot, az rossz posztot olvas. Szerintem a Malév bedőlésével olyan távlatok nyílnak meg, melyekről eddig nem is álmodtunk! Ez nem egy klasszikus bejegyzés lesz, inkább gondolatok, melyeket a pénteken becsődölt cég köt össze.
...
Kezdjük azokkal, akiket sajnálok: a dolgozók. Sajnos többezer ember veszíti el most az állását, viszont a jó hír az, hogy a konkurens légitársaságok máris toborzónapot tartanak, és remélem, hogy mindegyik volt Malévos dolgozó - értsd szó szerint, aki valóban DOLGOZOTT, mert sajnos állami vállalatoknál ezt is hozzá kell tenni - hamarosan munkahelyet kap. Azt is remélem, hogy a beszállítók is megtalálják az új partnereiket a most betelepülő illetve a már régebb óta itt lévő de bővítő légitársaságok körében, és a reptérnek is visszahozzák az utaszámot az új járatok. Ennyi.
A többit nem sajnálom: a korrupciót, az elcseszett privatizációt, a szétlopott céget, az előnytelen szerződéseket, azt, hogy az államnak mindebbe milliárdokat kellett beletolnia; de erről úgyis olvashattatok már eleget máshol, kár ragozni. Vajon szükség van-e állami finanszírozású prémium légitársaságra? Szükséges-e milliárdokat költeni arra, hogy az albán utas Ferihegyen át tudjon szállni a tiranai járatra? Igen, szükséges, kb. azzal egyidőben,amikor már annyira jól állunk, hogy bevezetik a 18. havi nyugdíjat. Addig egyszerűen nem jut rá.
...
Olvastam egy érdekes cikket, mely arról szólt, hogy a Malév bezárását a Külügyminisztérium különösen meg fogja érezni, mivel sok lefoglalt malévos repülőjegyük van, sőt, ha jól értettem, az épületben volt egy Malév iroda is, hogy segítsék a foglalásokat. Tök jó, hogy ilyen jól állunk, legfeljebb mostantól fapadossal utaznak, habár ezzel kapcsolatban kétségeim vannak; hamarabb fognak költségcsökkentés címén kirúgni pár alacsony fizetésű adminisztrátort, minthogy valami piszlicsáré osztályvezető lemondjom a prémium légitársaság nyújtotta előnyökről, pláne, hogy fizeti az állam. (Mondjuk azt megkérdezném, hogy a Malév árbevételének mekkora hányadát tették ki az ilyen “diplomáciai” utazások, amit végső soron ugyanúgy az adófizetők fizettek, mint a betolt milliárdos támogatásokat?) Ami megfogott: minek kellett a foglaláshoz iroda? Az ott dolgozó sok agyondiplomázott ember nem tudta használni a Malév amúgy rémesen egyszerű internetes foglalási rendszerét? Ehhez külön irodát kellett nyitni?
...
Persze most megy a sírás, hogy a turisták visszamondják a szállodai foglalásokat, könnyen lehet, hogy a kettes terminál kihasználatlan lesz, és ez bedönti az ottani bérlőket, illetve hogy az állam több százmilliárdot fog fizetni mindezért a reptér üzemeltetőjének (szintén egy elcseszett privatizációs szerződés eredményeként persze). Nem értem a pánikolást: alig állt le a Malév, máris itt termett a konkurencia, és sorra jelentették be a bővítéseket. A Portfólió csinált egy összeállítást erről, erre támaszkodva leírom, mely célpontok estek ki: Amman, Athén, Bejrút, Belgrád, Damaszkusz, Kijev, Kolozsvár, Larnaca, Milánó Malpensa, Ogyessza, Podgorica, Pristina, Szarajevo, Szentpétervár, Szkopje, Szófia, Tirana, Tripoli, Várna, Zágráb (és Iasi, ez szerintem kimaradt a listából). És mik az új célpontok? Alicante, Baden Baden, Birmingham, Bristol, Chania, Krakkó, Malaga, Paphos, Rodosz, Trapani (kiegészíteném London Stansted-del, ami a listából kimaradt, de új járat lesz). Röviden összefoglalva: kimegy pár “környéki”, kocsival is könnyen elérhető járat (Zágráb, Kolozsvár, Belgrád, stb.), meg néhány közel-keleti és orosz célpont (ezekre viszont a Wizzair már “rámozdult”, engedélyekre várnak), cserében pedig megkapjuk “rendesen” Angliát (külön kiemelem Stanstedet, ahonnan szinte bármit el lehet érni, kiváló átszállóhely), egy rakat mediterrán nyaralóhelyet, na és a lengyel Krakkót (aminek szintén nagyon ideje volt!). Akárhogy is nézem, ezzel a magyar utazóközönség csak nyer, pláne, hogy ezek többségét a fapadosok üzemeltetik, ami olcsó, elérhető árakat is jelent. És nem kell félni, végre Magyarországot is el lehet érni olcsón külföldről, ami jót fog tenni a turizmusnak. Összefoglalva: ezekkel a változásokkal az üzletemberek (a finnyásabbak) és a diplomaták  jártak rosszul, az átlagember és a turista viszont sokkal jobban járt.
...
És végre Magyarország felkerült a fapados térképre! Elmondjam, milyen volt hazánk fapados közlekedése eddig? Olyan, mint valami átlagos vidéki városé; Ferihegy 1 napi forgalma sokszor egyben felfért arra a két táblára, ami a váróban volt; a Wizzair gyakorlatilag versenytárs nélkül garázdálkodhatott (az Easyjet általában már egy fokkal drágább kategória), és ha valaki olcsón akart utazni, az megkapta a “nézd meg a pozsonyi járatokat, az olcsóbb” tanácsot. Mondjuk ki nyíltan: a magyar fapados lehetőségek meg sem közelítették mindazokat a lehetőségeket, amit például a lengyelek vagy a románok élvezhettek (szándékosan nem nyugati repülőtereket hozok példának). Ehhez képest most hirtelen ránkszakadt a bőségszaru: mindenki bővít, a Ryanair például úgy, hogy még le sem tárgyalta a járatokat a reptérrel, gondolom, kész tények elé fogják állítani az üzemeltetőt: itt egy csomó járat, adj hatalmas engedményeket, és megkapod! Egyrészt elítélendő ez a tárgyalásmód, mert egyfajta zsarolással ér fel, persze ha a reptér nem ad nagyon alacsony árakat, akkor majd nagy durrogva kivonulnak, hogy “mi akartuk, de ez a fafejű budapesti vezetés le van maradva” (van benne valami), másrészt viszont bennem mindig felmerül a kérdés: a Ryanair lassan már  Európa összes repterén ott van, hatalmas forgalmat generálva, ha ott meg tudják adni, amit kér, itt miért nem? Az is érdekes, hogy a Ryanair és a Wizzair eddig kínosan kerülte egymást, igyekeztek nem zavarni egymás köreit, most meg a Ryanair a Wizzair egyik legfontosabb bázisán támad, rárepülve a Wizzair meglévő útvonalaira is. Mi lesz ebből? Nagyon alacsony árak! Remélem, mindenki megkapja az engedélyeit, és ezt mi, utazók nagyon fogjuk élvezni!
...
És oszlassunk el egy félreértést: a fapados repülés nem egyenlő a sokak által elképzelt “marhatereléssel”! Eleve, már az elnevezés sem szerencsés, jobb lenne a “low cost”, azaz alacsony költségű légitársaságok elnevezést használni, mert ez jobban fedi a valóságot: ezek olyan légitársaságok, melyek igyekeznek a költségeket alacsonyan tartani, hogy alacsonyabb árakat tudjanak ajánlani az utazóknak, akik így többet utaznak, és ugyebár a sok kicsi sokra megy... sokat tanulhatott volna a Malév tőlük! A fapados utazás olyan, mintha egy jobbfajta távolsági buszon utaznál; kaját-piát külön meg kell venned, ha nem bírod ki az átlagosan másfél-két órás utazást, az általában marhaolcsó alapáron felül elég drágán mérik a különböző szolgáltatásokat (pl. feladott bőrönd, biztosítás, elsőbbségi beszállás), könnyen megvághatnak pár abszolút nem jogos költséggel (ebben a Ryanair a világelső, online check-in díj, kártyás fizetésnek nem kevés díja van, stb.), és célpontról célpontra visz, tehát nem garantálnak semmilyen átszállást. Nem árt tanulni ezt, pl. megkeresni az akciós jegyeket, olyan kártyával fizetni, melyre nem számítanak fel kezelési díjat, bepakolni mindent egy kézibőröndbe (saját tapasztalat: meg lehet oldani), ki kell bírni azt a két órás utat ital-étel nélkül, és máris élvezhetjük a  külföldi hétvégéket, párezer forintos útiköltséggel. Az sem teljesen igaz, hogy a fapados mindig a világ végére visz; egyszerű cáfolat erre Budapest, ahol kb. ugyanoda érkeznek a gépek, vagy Dublin, de a környéki repterekről is nagyon könnyű a nagyvárosba jutás (pl. Luton-London). Ez a témakör elég nagy, külön irodalma van, aki kezdő, érdemes körülnézni a neten ezzel kapcsolatban, aztán meg lehet élvezni, hogy Budapestről olcsóbb Milánóba eljutni, mint mondjuk Debrecenbe!
...
Szóval én nem siratom a Malévot, inkább örülök neki, mert úgy tűnik, olyan célállomásokat kapunk, és olyan árakon, melyek végre elterjeszthetik a légi közlekedést az átlagemberek körében is. Azon átlagemberek körében, akik azt hitték, hogy repülni nagyon drága, hiszen egy Malév jegy is mennyibe kerül... nem, ennek vége. A repülés olcsó, és mindenki számára elérhető - remélem, a légitársaságok megvalósíthatják terveiket, és akkor nagyon sokat nyerünk mindannyian.  
 

Kicsit előrehozom az ünnepet, de ezt a kabaréjelenetet pont nemrég hallgattam, és mindenképpen meg akarom mutatni :-) Vajon milyen lenne, ha 1848-ról egy mai kereskedelmi tévé erősen bulváros híradója tudósítana? Kossuth Lajos és Kiszel Tünde? A jelenetet írta: Ürmös Zsolt, előadja: Nádas György és Varga Ferenc József.

Az elmúlt hetekben szinte minden a kormány és Matolcsy ellen dolgozott. Az adósságválság újabb hullámai nagyon komolyan érintették Magyarországot is, az euró árfolyama történelmi mélypontra süllyedt, ami az államadósságot is újra történelmi rekord közelbe, GDP arányosan 82,6%-ra emelte. A tőzsde is nagy esésen van túl az elmúlt hónapokban, és mindezen tényezők alakulására nem kis hatással volt, hogy a három legnagyobb nemzetközi hitelminősítő intézet bóvliba vágta, némileg szebben kifejezve befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta hazánk államadósságát.

Ezen kétségtelenül negatív tényezők hatására számolatlanul születtek olyan cikkek, publicisztikák, blogposztok, amelyek már a közelgő összeomlást, az államcsődöt, bank- és forintválságot vizionáltak. Beindultak olyan hisztériák, miszerint váltsuk azonnal 300-310 Ft fölötti árfolyamon euróra a pénzünket, és helyezzük el azt egy külföldi bankszámlán. Sokan remeknek látták az időpontot arra, hogy egyenesen Orbán Viktor, vagy legalábbis Matolcsy György távozásáról kezdjenek el cikkezni, most vagy soha alapon. Nem is véletlenül, hiszen múlt év decemberben, és ez év január első felében tényleg nagyon nehéz pénzügyi folyamatok, mondhatni turbulenciák zajlottak.

A (nyugodtan nevezhető rosszindulatú) kritikusok minden lehetséges támadási pontot maximálisan kihasználva támadtak: Már az indulásnál szabályos karaktergyilkolással kicsinálták Németh Lászlóné fejlesztési minisztert, és újabb Schmitt Pál botrány (20 évvel ezelőtti plágiumügy) került valahonnan elő kiválóan időzítve. De a hosszú-hosszú felsorolást elkerülve itt említhetném egy teljesen marginális hallgatottságú rádió (Klubrádió) frekvenciájának pályázati úton történő elvesztése körüli hűhót is. (Deutsch Tamás szófordulataival élve: Mi a f.sz az a Klubrádió??)

Ezzel párhuzamosan óriási vehemenciával rontottak rá a legkisebb, gazdaságban, társadalomban fellelhető pozitív életjelekre is, egyáltalán mindenre, ami a kormányra nézve kicsit is pozitív kicsengéssel járhat. Itt megemlíthető az elmúlt fél évben kibontakozó pozitív folyamat a születések számát illetően, vagy akár a január 21-én lezajlott legalább 100ezres kormányt támogató Békemenet résztvevőinek a minősíthetetlen jelzőkkel történő illetése, illetve a résztvevők számának vérre menő, minél jobban lealkudása. De ugyanide kívánkozik a továbbra is rekordszinten álló, illetve hónapról hónapra új csúcsokat beállító exportteljesítmény, valamint külkereskedelmi és fizetési mérleg többletek bagatellizálása, és a szintén csúcsokat döngető devizatartalékunk szintjének elhallgatása, pedig ezek a mutatók egyértelműen nevetségessé teszik egy középtávon bekövetkező államcsődnek még a lehetőségét is. Sokan odáig mennek, hogy ebbe a jelen helyzetben egyértelműen pozitív folyamatokba is belekötnek és/vagy a kormányról leválasztani igyekeznek, durvább esetben a puszta tényszámokat kétségbe vonva egyenesen negatív folyamatokat próbálnak velünk még ebből is láttatni.

Ilyen hosszú bevezető után ezennel egy hiánypótló írást szeretnék közölni, KÖZELEG A FORDULAT címmel, felvállalva azt, hogy rengeteg kritikát fogok kapni a hozzászólásokban, így azok elolvasása csak erős idegzettel bíró olvasóink számára ajánlható, mi ugyanis hiszünk a teljes média- és szólásszabadságban így az összes, még a legízléstelenebb hozzászólásokat is toleráljuk.

Szóval nagyon sok tényező arra enged következtetni, hogy az országban bizony hamarosan rendkívül pozitív folyamatok fognak beindulni, ami elég jelentős részben bizony a kormány tevékenységének is köszönhető.

Először is érdemesnek tartanám újra kiszámolni a GDP arányos államadósságot, hiszen menet közben az euró árfolyama a hiszti csúcspontjának számító 324 Ft-ról tegnap már a 289-es szintig szánkázott vissza, ami laza 10%-os erősödésnek felel meg (Itt utalnék vissza a váltsuk pénzünket euróra és vigyük ki az országból hisztire.). Gyanítom, hogy például azok a blogok, amelyek a múlt hónapban óriási skandallumként állították be az államadósság szintjét és a magánnyugdíj-vagyon elherdálásáról valamint a rossz költségvetési gazdálkodás eredményéről írtak, azok most nem fogják a következő havi vélhetően élesen csökkenő államadósság szintről egy kukkot sem beszélni. Remek kis kimutatások készültek a tőzsdei lejtmenet mélypontján arról is, hogy hány százmilliárdot bukott már az állam a MOL 20%-os részének oroszoktól történő visszavásárlásával. Nos ezeket a számításokat is illene frissíteni, ugyanis a MOL jókora szárnyaláson van túl az elmúlt hetekben a tőzsdén. Nem is beszélve arról, hogy hamarosan jókora osztalékbevétel is ütni fogja az állam markát, lévén Magyarország legnyereségesebb cégéről van szó. Ezek a tények legalábbis relativizálják azokat a csőlátású, hozzá nem értő kritikákat, amelyek korábban elhangzottak.

A 2012-ben elérhető nettó jövedelmi szintekkel kapcsolatban is rendkívül negatív cikkek láttak napvilágot az elmúlt hetekben. Ezzel legalább annyit elértek, hogy a lakosságban egy rendkívül negatív várakozás alakult ki, ehhez képest azonban nagyon sokakat, megkockáztatom a többséget pozitív meglepetés fogja érni, mikor megkapják a napokban az első 2012-es „borítékot”. Egyfelől a minimálbér szintje bruttó 78 ezerről 93 ezerre nőtt, ami alapesetben elég arra, hogy a nettó összeg tartsa a 2011-es nettó összeget az adójóváírás kivezetése ellenére. Alapesetet azért írtam, mert akinek gyereke van, az adókedvezményt vehet igénybe, így az ő nettójuk több mint 10ezer forinttal, de több gyerek esetén családi szinten akár 30ezerrel is nőhet. Pedig mint tudjuk nem kevés minimálbéres él ebben az országban, és közöttük nem kevésnek van gyereke is. Emellett egyértelmű a kormányzati törekvés az adóváltozásokat kompenzáló béremelések ösztönzésére is, amelynek jó részét akár magára is vállalja a kormány. Hogy ennek mekkora eredménye volt, az egyelőre nem tudható, a januári átlagbér növekedési statisztikából fog majd kiderülni. De hogy a semminél jóval több béremelés lesz, arra már most mérget tudok venni. Véleményem szerint a 2012 január-áprilisi időszakban a bruttó bérek szintje jelentősen növekedni fog.

Egymillió ember/család nettó jövedelmi pozícióját javítja jelentősen a kormányzat devizahitelek kezelése érdekében tett intézkedései. Több mint 100ezer devizahitel került kedvezményesen végtörlesztésre, és az áprilisban induló rögzített árfolyamú törlesztés további sokszázezer devizahiteles havi terhét csökkenti majd jelentősen. Ezek az összegek pedig már egészen biztosan meg fognak látszani a lakossági fogyasztásban is, tehát végre itt is beindulhat a várva várt folyamat.

A hamarosan beinduló kedvező folyamatok irányába mutat az is, hogy a kormány számos „pénzcsapot” elzárt, amelyeken korábban ömlött a pénz a külföldiek zsebébe. Ilyen például a korábban kizárólag külföldi tulajdonban lévő étkezési jegy kibocsátók piacának elvétele. Olyan terület volt ez, ahol sokmilliárdos haszon vándorolt vándorolt külföldi utalványcégek kezébe évente. De beszélhetnénk akár a napokban olvasható új hírről, miszerint az állam beszáll a mobiltelefon piacra is, saját hálózat kiépítésével. Ezen a területen is évi tízmilliárdos hasznot termeltek eddig a külföldi tulajdonú multinacionális cégek. Én csak bíztatni tudok mindenkit, hogy amennyiben versenyképes ajánlattal áll elő az új állami szolgáltató, akkor aki csak megteheti váltson át a magyar mobiltelefon szolgáltatóra!

Nézzük most a munkaerő piaci helyzetet. Bár a munkahelyek és az alkalmazásban állók száma gyakorlatilag folyamatosan növekszik, a sajtóból leginkább csak arról hallhatunk, hogy továbbra is elmaradásban vagyunk az egymillió új munkahely ígéretének időarányos részétől. Ettől azonban még igaz, hogy a munkahelyek száma folyamatosan és stabilan emelkedik és nem csak a közmunkáknak köszönhetően. Ma is 46 ezerrel dolgozunk többen, mint egy évvel ezelőtt.

Folytathatnám még a sort, az eddig keveset hallott pozitív folyamatok beindulásáról, de ezt terjedelmi okokból majd külön írásokban teszem meg. Most összefoglalásként csak annyit, hogy 2012-ben komoly esély van rá, hogy tényleg a megkapaszkodás évévé váljon, amely után tényleg a növekedésé lehet a főszerep. A matolcsyzmusnak köszönhetően (vagy kinek hogy tetszik akár annak ellenére) tényleg beindulhat lassan Magyarország.

A végére még fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy bár gyakorlatilag a 2010-es kormányváltás óta azt halljuk mindenhonnan, hogy zuhan a Fidesz népszerűsége (mi, a Nívó blog egyébként folyamatosan szajkózzuk ennek ellenkezőjét), jelenleg a legtöbb nagy közvélemény kutató cégnél továbbra is toronymagasan vezeti a pártok népszerűségi listáját, csont nélkül nyerné a Fidesz a most vasárnapi választásokat. Egyedül a Szonda Ipsos mutat ki olyan adatokat, miszerint az Mszp lassan beéri (khmm!) a kormánypártot.

Meglátjuk, mi lesz. Én mindenesetre továbbra is optimista szeretnék lenni, és nem érzem úgy, hogy minden alapot nélkülözve lennék az. Sőt! Jó esélyt látok arra is, hogy a népszerűségét is növelni fogja a kormánypárt a következő hónapokban.