Nos eltelt a hónap, amelyben azt vállaltam, hogy megpróbálom minimálbérből kihúzni. Nincs mit kertelni, be kell látnom, hogy nem sikerült. Az utolsó héten nagyon elszaladt velünk a ló. Igaz ugyan, hogy nem csak a heti megélhetést finanszíroztuk belőle, hanem azért jórészt visszatöltöttük az elmúlt hetekben megcsappant tartalékokat is, de ez sem számít egy az egyben torzító tényezőnek, ugyanis az első héten joggal vádoltak azzal sokat, hogy teli hűtővel vágtunk neki a kísérletnek. Az elszaladt költések egy jó része ennek köszönhető, másik része pedig annak, hogy kihasználtunk egy-két akciót, amiből nagyobb mennyiséget vásároltunk (sampon, mosószer) több hónapra előre, de miután más készletek meg tovább fogytak, amiből egyáltalán nem költöttünk a hónapban (dezodorok, öblítő, fogkefe… stb), ez a torzító hatás is jórészt közömbösül.

A lényeg, hogy a havi fix rezsin felül tervezett 50ezer forintos költésnek pont a dupláját, 100ezer forintot sikerült elköltenünk januárban. A 30ezer forintos megtakarítási célokat tehát nyugodtan elfelejthetjük, sőt még így is a havi két minimálbérből, plusz a gyerekek után járó pénzekből összeálló 168 ezer forint helyett összesen 188 ezer forintot költöttünk, tehát megtakarítás helyett 20ezer forint adósságba estünk. Mindezt úgy, hogy nem fizettünk semmilyen hitelt, ellenben saját lakással és autóval kalkuláltunk.

Ez van. Így utólag is elnézést kell kérnem azon olvasóktól, akik a hónap elején úgy értelmezték a témában írt soraimat, hogy az valamiféle kioktatás akar lenni. Elnézést kell kérnem, még annak ellenére is, hogy ez egyáltalán nem állt szándékomban. Ugyanakkor továbbra ragaszkodom ahhoz, hogy a témában tabuk nélkül írhassam le a véleményemet. A táblázat alatti részben elemezni fogom a havi költéseimet, illetve ötletelek picit, hogy hogyan lehetett volna mégis kijönni az eredetileg tervezett összegből, tehát a valójában elköltött összeg feléből. Aki tehát úgy érzi, hogy mindez rá nézve sértő lehet, az ne is olvassa tovább ezt a cikket.

Íme a végleges táblázat:

A Részletes költési lista megnézhető itt. A feladat tehát nem kevesebb, mint az említett összeget megfelezni. Kezdem a könnyebb dolgokkal. A héten kicsit szétnéztem az internet előfizetések piacán, és találtam is egy havi 1300 forinttal olcsóbbat. Egy kicsit macerás ugyan a dolog, de érdemes volt. Aláírtam ugyan egy kétéves hűségidőt az új szerződésben, de ezidő alatt összesen 12ezer forintot fokok spórolni az internet kiadásaimon. Hasonlóan oda kell figyelni a bankköltségekkel is, ott is érdemes időnként váltani, mert egy idő után mindig azt venni észre, hogy a kezdetekkor még nagyon kedvező bankszámla csomag díjain a bank észrevétlenül itt is ott is emelgette a díjakat.

Másik ötletem így a rekord hideg idő váratlan beköszöntével pedig az, hogy sok jó ember kis helyen is elfér alapon össze lehet költözni egy-egy hétre valamely közelben lakó jóbaráttal, nagyszülővel, testvérrel… stb. Egy hétig még jó bulinak is minősülhet az együttélés. Hosszú esti beszélgetések, sakkpartik, főzőcskék, a gyerekek is jól eljátszanak egymással. És ez alatt az idő alatt az egyik házban ki lehet zárni a fűtést, vagy legalábbis +2-3 fokra beállítani (persze ezt panelban nem lehet megcsinálni). Akár 10ezer forint, vagy még több is fogható így a gázszámlán egy hét alatt..

Na de akkor nézzük, hogy mire költöttem túl sokat a héten. Egyértelműen élelmiszerre. Ez közel 75ezer forintot tett ki. A sokat kritizált készételekre például 21ezer ment el. Ahogy számolgattam, ha mindezeket az ételeket saját magunk főzzük meg, akkor alapanyagköltségen nagyjából a feléből kihozhattuk volna ugyanezt. Igaz több villanyt fogyasztott volna a tűzhely, és többet kellett volna mosogatni is, ezért számoljunk úgy, hogy itt jó sok esti főzőcskével 10ezer forintot megfoghattunk volna.

A másik dolog, ami adja magát, az az autó. Minimális használattal 8600 forintot költöttem a hónapban a fenntartásra (benzin, téli szélvédőmosó). Ezenkívül a fix költségek közé be volt tervezve a kötelező biztosítás és a súlyadó időarányos része 2900 forint értékben. Ezzel együtt 11500 forintba volt az autó, és még ebben nincs benne a kétévenkénti műszaki vizsga (kb. havi 1000 Ft), és a 6-7 évenkénti gumicsere arányos része (kb. havi 1000 Ft), mint ahogy az autó értékcsökkenése (kb. havi 5000 Ft) és eseti szervízköltsége (kb. havi 5000 Ft) sem. Tehát az autófenntartás havi reális költségét nyugodtan vehetjük 20-25ezer forintnak. Ugyanakkor az autó leadásával sem lehet sokat spórolni, ugyanis helyette két BKV bérlet ára 19600 Ft + a gyerekbérletek (Vidéken ugyan valamivel olcsóbb, de nem sokkal. Ingyen meg ugye csak a nyugdíjasoknak, meg a „tuggyukkik”-nek van.). Nem is beszélve egy vidéki családlátogatásról, vagy egy váratlan betegség vagy más esemény esetén mondjuk taxiköltségről. Belátható, hogy nagyon nincs alternatívája az autónak, esetleg akkor, ha totálisan be vagyok rendezkedve egy szigorú, kis hatósugarú területen belüli életre (munka, család, iskola, bolt, orvos, bank… stb.). Ezen tehát havi néhány ezer forintnál többet szerintem nem lehet fogni.

Kis munkával elkerülhető lett volna a gyerekekre költött élelmiszeren kívüli 7200 forint is. Ez az összeg játékra (1800 Ft), mesekönyvre (1300 Ft), kisruhára (500 Ft), és farsangi jelmezkölcsönzésre (3600 Ft) ment el. Végül is csutkababa is van a világon (igaz szerintem a mi 5-10 km-es körzetünkben egyetlen csutka sincs :), mesélni fejből is lehet, esetleg kis saját rajzokkal illusztrálva, a fizetős farsangi jelmezt is ki lehetett volna hagyni. Összeségében a 7200 Ft-ból 5ezret meg kell fogni.

Eddig tehát elméletben spóroltam 10ezret a készételen, és 5ezret a saját készítésű illetve használt gyerekjátékokon, 1ezret az interneten, ez együtt 16ezer Ft. Amin még nagyon sokat kellene fogni, az az élelmiszer. A 7100 Ft-os édesség sorból minimum 5ezret faragni kell. Az italra költött 3900 Ft-ból 3ezret Italból tényleg csak a teát szabad meghagyni. Most tartunk 24ezer lefaragásnál, még mindig spórolni kellene 26ezret. (Lassan elmehetnék pénzügyminiszternek, olyan jó vagyok a megszorításokban. :) A kenyér-pékáru sorból (6300 Ft) el kell hagyni a pékáru részt, ezzel kiesik kb. havi 2ezer Ft. A tej-tejtermék és a sajt soron (együtt 12600 Ft) olyan sokat nem lehet fogni szerintem, és talán nem is érdemes. Vegyünk le belőle mondjuk 4ezret.

Most tartunk 30ezer forint lefaragásnál. És nagyjából kifogytam az ötletekből. Igaz, most már elvileg pénzünknél vagyunk, hiszen a mínusz 20ezerből felverekedtük magunkat +10ezerbe. A további megtakarításokhoz azonban most már tényleg húsba vágó dolgokra lenne szükség. Csökkenteni kellene a havi 7900 Ft-os húsfogyasztást is, helyette a talán olcsóbb tészta jöhetne szóba, bár tápanyagtartalmuk eltér. Mégiscsak hozzá kell nyúlni a havi 9400 Ft-os zöldség-gyümölcsfogyasztáshoz is. Bár itt abban bízhatunk, hogy januárban ezek ára csúcson van, és szezonidőszakban esetleg ez az összeg magától csökken. Még tovább kell csökkenteni a tej-tejtermék fogyasztást, de itt már a gyerekektől kell megvonnom valamit. Ezen a szinten azonban be kell látni, hogy ez zsákutca. Nem lehet egy életen át mindenen spórolni. Talán valamivel (mondhatni sokkal) kedvezőbb helyzetben vannak a vidékiek, vagy hobbikerttel rendelkezőek, ők ugyanis sok mindent megtermelhetnek a kertben. Egyébiránt nincs mese, a bevételeket kell valamilyen módon (másodállás, idénymunka, alkalmi munka, hétvégi munka) növelni. Esetleg a rezsit kell csökkenteni kisebb házba/lakásba költözéssel, víz/áram fogyasztás visszafogással, fafűtéssel.

Amit sokan kifogásoltak, hogy lakáshitelt, vagy albérleti díjat nem számoltam. Nos ez a számok alapján láthatóan SZÓBA SEM JÖHET. Hitelt felvenni ekkora jövedelemre gyerekek mellett óriási felelőtlenség (aki megteszi, annak gratulálok), az albérleti díj pedig nem kigazdálkodható (Megjegyzem nem is nagyon van olyan lakástulaj, aki többgyerekes minimálbéresnek kiadja a lakását). Vagy ha mégis, annak csak az lesz a következménye, hogy még sokkal alacsonyabb életszínvonalon kell majd élni, és élete végéig nincstelen marad az ember. Albérletet tehát maximum ideiglenes jelleggel szabad kivenni. Alternatíva csak a szülőknél maradás és spórolás, majd családi összefogással, saját tulajdonúba költözés lehet.

A szerző (Droli) azt az elmebeteg ötletet találta ki, hogy emigrál disszidál - Magyarországra. Az erről szóló élményeit, tapasztalatait egy posztsorozatban írja meg, mindenki nagy örömére.

Egy dolog biztosan hiányozni fog Írországból: a túlburjánzó bürokrácia hiánya. És ha azt hiszed, hogy ezalatt az állami bürokráciát értem, akkor tévedsz: Magyarországon nemcsak az állam hoz egy csomó értelmetlen szabályt és értelmezhetetlenül hosszú rendelkezéseket, hanem a magánszféra képviselői is.

Itt vannak például a bankok. Elmeséljem az ír bankszámlám költségeit? Kérlek szépen: a számlavezetés negyedéves díja 4,5 euró, mindenfajta tranzakció díja 20 cent, kivéve azon tranzakciókat, melyekhez banki ügyintéző segítsége kell, mert az 30 cent. Ezeket a költségeket kétféleképpen tudod elkerülni: egyrészt ha a negyedéves összesített költség nem éri el a 12,7 eurót, akkor a bank eltekint a negyedéves díjtól; másrészt meg ha regisztrálsz netbank szolgáltatásra, és negyedévente legalább egyszer netbankon keresztül megterheled a számládat (pl. pénzt utalsz át valahová), akkor  ingyenes a számlavezetés. ENNYI. Mindezt fejből írtam, de mindjárt megnézem a söralátét méretű számlavezetés költségeit tartalmazó papírost is; igen, az apró, egyoldalas, szórólap méretű nyomtatvány megerősít ebben, jól írtam mindent.

Most akkor nézzük a magyar számlámat... gyerekek, fűzfán fütyülő rézangyal legyek, ha a negyedét is fel tudom sorolni. Sőt, szerintem ez még Matolcsynénak sem menne, férjéből meg eleve nem is nézem ki. Sebaj, megnézem a neten, a hirdetmények rovatban, hát kérem, a magyar bankok nagyon találékonyak tudnak lenni, ha költségekről van szó! Van itt minden: pl. készpénzfelvétel saját automatából (0,5%+50 Ft), készpénzfelvétel idegen automatából (1,1%+300 Ft), készpénzfelvétel postán (0,5%+175 Ft), készpénzfelvét bankfiókban (0,52%+109 Ft), egyenleg lekérdezése saját ATM-nél (25 Ft), egyenleg lekérdezése itt-ott-amott, és akkor még hol vannak a bankszámlaköltségek, mint pl. eseti utalás, állandó utalás, bankfiókban, Telebankon keresztül, netbankon keresztül, na meg annak az édesanyján keresztül, aki ezt az egészet kitalálta!

 Mondja meg nekem valaki, miért kell ezt ennyire túlbonyolítani? És most még csak nem is az összegeket vitatom (pedig azokon is lehetne vitatkozni, "kedvencem" az a  bank, amelyik még a netbankon keresztül végrehajtott, saját bankon belüli átutalásért is le kívánja szedni a sápját, 0,15%-ot), mert én elhiszem, hogy az egyes tranzakcióknak költsége van, de miért ne lehetne ezt nagyjából egységesíteni, mint máshol? Miért kell minden egyes tranzakcióra külön díjat kreálni? És mi az a számlavezetési díj, milyen szolgáltatást kapok azért, ha a tranzakciókért, azaz a számla vezetéséért amúgy is felszámítanak mindenfajta díjat?

És ezt a bonyolult feltételrendszert nem a kormány csinálja, hanem a bankok, azaz olyan magánintézmények, melyek anyacége külföldön esetleg normális is tud lenni! Remélem, egyszer eljutunk olyan szintre, hogy nemcsak az adóbevallás, hanem a bankszámlavezetés díjait tartalmazó hirdetmény is söralátét nagyságú lesz, és akkor nem járhatunk úgy, mint az egyszeri kisnyugdíjas, aki odáig merészkedett, hogy idegen ATM-ből vette ki a pénzecskéjét, és ezért a bank felszámította a hétvégére tervezett ebéd árát készpénzfelvételi díjként. Mert "nem tudta". Nem is csoda!

Nemzetközi humor következik, ráadásul zenei is egyben :-) A humorista a Queen Bohemian Rapsodyját adja elő 25 énekes hangján, mint pl. Mick Jagger, Michael Bolton vagy John Bon Jovi. Szerintem zseniális :-)

Sajnos Matolcsy György megelőzte blogunkat a születésszámok körüli érdekességek felvetésében, így most talán kevésbé tűnik hitelesnek jelen poszt mondanivalója, de azért mégis megpróbálkozom vele, mert könnyen előfordulhat, hogy miniszter úrnak ezúttal tényleg igaza volt.

Matolcsynak ugye volt egy kijelentése tegnap, miszerint az egykulcsos adó miatt „mintha” a születések száma is növekedésnek indult volna. (Zárójelbe teszem, de szerintem ez a dolog vissza fog majd köszönni az IMF-tárgyalásokon is, amikor az egykulcsos adóról lesz szó.) Szóval ezen a kijelentésen aztán egyből megindult a hitvita a két oldal között. A kormányoldal sorolta az érveket, az ellenzék pedig az ellenérveket egymást kölcsönösen hülyének nézve.

Az egyszeri olvasó pedig a konkrét számok ismerete nélkül próbál eligazodni a heves vita közepette. Ezért aztán most nézzük a legfontosabbat, magát a tényadatot. Az alábbi grafikon mutatja a születések számának havi alakulását 2010-ben (piros vonal), és 2011-ben (zöld vonal).

Forrás: KSH

Ami egyértelműen látszik, hogy 2011 január és április között jóval kevesebb gyerek született, mint 2010 január és áprilisa között. A csökkenés %-ban kifejezve kétszámjegyű. Aztán 2011 májusában történt valami (illetve 9 hónappal előtte :), hiszen ekkor már csak 3,6%-kal született kevesebb gyerek, majd júniustól októberig minden hónapban több gyerek született, mint 2010 azonos hónapjaiban. Novemberben pedig szinte darabra azonos baba látta meg a napvilágot. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy 2011-ben összességében kevesebb baba született, mint 2010-ben. Ez igaz, ugyanakkor ez a csökkenés az első 5 hónapban jött össze, amelyet a többi hónap növekedése csak részben tudott ellensúlyozni.

Matolcsy annyiban biztosan téved, hogy a hirtelen pozitív változás nem az egykulcsos adónak köszönhető. Ha hiszünk abban, hogy a gyermekvállalásnak lehetnek anyagi ösztönzői is, akkor én inkább az egykulcsos adóval egyidejűleg bevezetett bőkezű családi adókedvezményre fognám a dolgot (ugye 2011 januárjától 1 gyerek után 10 ezer, 2 gyerek után 20 ezer, 3 gyerek után pedig akár 99 ezer forint adókedvezmény jár a személyi jövedelemadóból). Anyagi szempontból nézve szintén növelhette a gyermekvállalási kedvet az Orbán-kormány azon intézkedése, hogy visszaállította a 3 évig járó GYED-GYES szabályt, amit Bajnaiék azelőtt 2 évre vittek le.

Hogy időben is el tudjuk helyezni a dolgot, a 3 éves GYED-GYES visszaállítása az Orbán kormány első intézkedései között történt meg valamikor 2010 nyarán, a családi adókedvezményről pedig valamikor 2010 őszén kezdtek el komolyan beszélni. Tehát a gyermekvállalásban anyagi okok miatt hezitáló fiatal párok „pozitív”döntéseinek első „eredményei” valamikor 2011 nyár elején jelentkezhettek. Ez pedig tetszik-nem tetszik kísértetiesen egybeesik a grafikonon is látható negatív trend megfordulásával.

Ezek a tények. Ki-ki ezek alapján döntse el maga, hogy mi történhetett. Én a magam részéről nem zárnám ki teljes mértékben azt, hogy a családbarátság szempontjából egyértelműen pozitív intézkedéseknek ne lett volna valamilyen hatása a gyermekvállalási hajlandóságra. Ráadásul 2010 nyarán a kormányváltás után volt még egy általánosan pozitív hangulat is az országban, ami azóta szép lassan elpárolgott ugyan, de akkor és ott ez még nem volt előre tudható.

A születésszám csökkenésének megfordulása akármi is volt az oka, mindenképpen örvendetes. Messzemenő következtetések levonásával azonban szerintem még várnunk kell néhány hónapot. Én annyit ígérhetek, hogy majd nyáron visszatérünk a dologra itt a Nívó blogon. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

És akkor legyen két szavazás is a témában:

Frissítés: 2012.01.28. 17:38-kor:

Érdemes még megnézni ezt a blogot is: Szpókember blog - Egykulcsos demográfia . A szerző a mi blogunk hatására írt egy hasonló témájú posztot, az ő grafikonja is szemléletes.

Segítség! Elfogyott a pénzem!

„De csóró lettem nincs kenyerem

Elvesztettem a munkahelyem

Jaj Istenem most mi lesz velem

Hej de betörjek vagy guberáljak

Jaj Istenem mit csináljak

Mondjátok meg, hogy most mit tegyek

Felmegyek a hivatalba

Rávágok majd az asztalra

Elmondom hogy éhen fogok halni

Hej de polgármester én csak azt kérem

Egy kis segélyt adjon nékem

Hagy tudjak a kocsmába elmenni

Hej de hagy tudjak egy fröccsöt inni

A bánatomat elfeledni

Szeretnék egy picit boldog lenni”

Fenti dalszöveg a munkahely elvesztése fölötti bánat ábrázolásáról szól, én szerencsére azért még nem tartok itt. Tény, és egyben tanulságos tény, hogy azon a színvonalon, amin szerettem volna, MINIMÁLBÉREN NEM LEHET MEGÉLNI. Három hét alatt, tehát január 21-gyel bezárólag elköltöttem, sőt 5800 forinttal meg is fejeltem azt az 50ezer forintos keretet, amit a havi megélhetésre szántam, a rezsin és a megtakarítási célokon felül.

No persze azért még nem az a szitu, amit a fenti kis dalocska mutat. Tény azonban, hogy az előre eltervezett havi 45ezer forintos megtakarítási cél nem fog teljesülni, azokhoz is hozzá kell nyúlni. A 45 ezer forint megtakarítás úgy állt össze, hogy abból 10ezer forint rövid távú megtakarítás fellépő váratlan kiadásokra, ez nagyjából el is ment a második héten mosógép szervízre (8ezer Ft). További 5ezer forintot terveztem félretenni szintén rövid távra gyógyszerekre, egészségmegőrzésre. Nos ez is nagyjából elfogyott már a patikában. Amihez hozzá lehet még nyúlni, az a hosszú távra tervezett 10ezer forintos babaszámla megtakarítás, a 10ezer forintos nyugdíjra szánt megtakarítás és a 10ezer forintos lakáscélú megtakarítás.

Ezek közül én elsőként a nyugdíjcélú 10ezer forintot használnám most fel, vagyis részben már fel is használtam, hiszen 5800 forint már ebből is elfogyott. Marad tehát a hátralévő 10 napra 4200 forintom. Ez nyilván kevés lesz az eddigi tapasztalatok alapján, de majd meglátjuk.

Még egy pár mondat erejéig nézzük meg, hogy mire költöttem sokat a héten:

Kenyér és pékárura nagyjából annyi ment el, mint az előző két hétben. Tejtermékre viszont jóval több. A bűnös maga a tej, 10 liter fogyott belőle a héten. Ennek java továbbra is a gyerekekhez kapcsolódik (tej, kakaó), ami a heti fogyasztást megdobta, hogy kétszer is tejalapú vacsora volt (tejberizs, palacsinta). Tehát a héten csak tejre elment 1850 forint, pedig a legolcsóbb fajtát választottuk mindig. Egyébként az is egy jó kérdés, hogy van-e különbség tej és tej között minőségben? Érdemes-e ezen spórolni? Árban mindenképpen, mert nagyjából 170-300-ig szóródik a literár. A másik bűnös, hogy becsúszott a kosárba egy 4 darabos actimel (439Ft), szintén a gyerekeknek.

Az édesség soron elég jók voltunk a héten. Az ezer forint néhány túrórudiból jött össze, illetve egyszer kiköveteltek a gyerekek egy-egy kinder tojást. Ez utóbbi egyébként egy rablás! Szívem szerint betiltanám a forgalmazását.

Zöldség-gyümölcsre viszonylag keveset költöttünk a héten, jórészt kitartott az előző héten felhalmozott készlet. Az ital sor „merő luxus”, 2 liter 100%-os narancslét és 4 doboz sört tartalmaz. Mégsem lehet midig csapvizet inni.

Nagy tétel volt továbbra is a készétel, valamint az autóval is többet furikáztam, amiben benne volt a hétvégi Békemeneten való részvétel is. Ez utóbbira volt aki gúnyosan felhívta a figyelmemet, hogy mindenképpen tüntessem fel. ;)

Megjelent egy egyéb sor, amelynek egyik részét háztartási vegyi áru tette ki, másik részét szintén a gyerekekre költöttük, játékok és kisruhák formájában.

Tehát az időarányos 12ezer forint helyett 22ezret költöttünk a héten. 10ezer forintot kellett volna megfogni ebből. Nem kérdés, hogy meg lehet, viszont abból csakugyan csak vegetálás jött volna ki. Az is látszik, hogy a gyerekekre akkor is sok pénz elmegy, amikor közben már úgy érzi az ember, hogy nagyon póriasan élnek szegénykék.

A részletes költési lista megnézhető itt. Egyébként a végösszegtől függetlenül szerintem mindenkinek tanulságos lehet, ha egy hónapig hozzám hasonló részletességgel összeírja, hogy mi mindenre költ egy hónapban. Számunkra legalábbis nagyon jó tapasztalat, hogy mire megy el a sok pénz, illetve ha jobban takarékoskodni szeretnénk, akkor hol lehetne a legkönnyebben, legkisebb lemondások árán visszafogni a költségeket. Kicsit munkás a sok számolgatás, de mindenképpen megéri.

És akkor a fent idézett dal a végére:

Tegnap Bogáncs leírta az ő verzióját, mely szerint több, mint százezren voltak a kormány melletti tüntetésen, most leírom az enyémet, mely meglepő eredményt hoz: senki nem volt ott!

Eleve, nézzétek meg az Index tudósítását, mely szerint százezren voltak. Nos, az Index, mint tudjuk, valami fideszes tulajdona (így hallottam), tehát be kell nyalni a gazdának, így jött ki ez a szám. Ezt nyugodtan felezhetjük, most tartunk ötvenezernél. Ha megnézitek Bogáncs már hivatkozott posztjának képeit, látható, hogy eléggé hézagos a tömeg, csak itt-ott lézeng valaki, így ezt akár harmadolhatjuk is, tehát max. tizenhétezren lehettek. Ja, és írják, hogy sokan voltak babakocsival is! Hány helyet is foglal egy babakocsi? Ezek az orbánista babakocsik különösen sokat, kétezret biztosan, tehát itt a végösszeg: tizenötezren tüntettek szombaton!

Vagy mégsem? Hiszen elfelejtkeztünk a járókelőkről-bámészkodókról, akik tüntetés nélkül is sétálnának, számuk úgy háromezerre tehető, így a valódi tüntetők 12.000-en lehettek. Na, de a helyzet nem ilyen egyszerű, vajon hány bértüntető volt közöttük? A HVG száz náci buszt látott, szerintem volt az 150 is, egy buszra jut 100 ember, mert itt kérem már annyira nincs pénz, tehát legalább tizenötezer bértüntetőről beszélhetünk, akik többségében romák, vidékiek és határon túliak voltak! Ha ezt levonjuk a tüntetők létszámából, akkor kijön, hogy a diktátor, nácifasiszta, kádárista, rákosista, kommunista, EU-ellenes, burzsujbarát Orbán mellett -3000-en, még egyszer mondom, hogy mindenki megértse, mínusz háromezren tüntettek! Hát kérdem én, kell-e ennél ékesebb bizonyíték, hogy az emberek mennyire utálják már ezt a mini Stallonét? (Mi? Ja, nem Stallone, Mussolini!)

(Elnézést, hogy nincs időm kitenni számításaim és adataim hivatkozásait, de sietek, mert megjött a busz, megyek valami tüntetésre, és nem akarom veszni hagyni azt a kétezer forintot, amit ezért kapok.)

Térjünk vissza egy kicsit a régi kabaré világába! A Halevők című jelenet - Csákányi Lászlóval, Usztics Mátyással és Szombathy Gyulával - nemcsak a helyzet komikus volta miatt vicces (egy öregember eszik egy halat, torkára akad a szálka, miközben mellette két suhanc találgat, mi lehet a baj), hanem az egyébként kitűnő színészek előadásmódja miatt is. Na, kinél lesz ma hal ebédre? :-)

A Felvonulási tér felől érkezőben. Kb. 15:45-kor már nem fértünk be a Hősök terére.

Ezt a képet nagyjából a Műcsarnok vonalából készítettem. Itt már nagy tumultus volt, egy korlátra felállva készült a kép. A menet 16 órakor indult el az Andrássy úton, de mi még 16:20-kor javában a Hősök terén toporogtunk, pedig hátranézve messze nem mi voltunk az utolsók.

A kedvenc transzparensem, valahol az Andrássy úton: "Don't forget! 1956 Remember!" Az üzenet gondolom a külföldnek szól. Méghogy itt diktatúra van. Ugyan már! Tudjuk mi, hogy mi az!

Az Operaháznál. Ennek a helyszínnek ugye szimbolikus jelentősége volt a január 2-ai tüntetés után. Az sem igaz, hogy csupa idős ember lett volna. Egy ilyen kétórás túra még nekünk is fárasztó volt. Nagyon sok kisgyermekes család is volt, sokan még babakocsival is csatlakoztak út közben egy-egy rövidebb szakaszra.

És tovább az Operától.

Itt már látszik a parlament, és az is, hogy nem lesz egyszerű bejutni a Kossuth térre.

Eszünkbe jutott az LMP néhány héttel ezelőtti parlamenti blokád akciója. Innen a tömegből nézve vicces volt a maroknyi elempés performansza, akik a demokráciát akarták megvédeni 20 emberrel.

Még egy kis számolás a végére, hogy szerintem kb. hányan lehettünk:

A menet az elejétől a végéig több forrásból is az Andrássy út nagy részén kb. 45 perc volt, tehát egy-egy ponton nagyjából ennyi idő alatt haladt át a tömeg kb. 1m/s-os sebességgel. A teljes út nagyjából 3,5km amit 2 óra alatt lehetett megtenni, tehát a tömeg átlagos sebessége nagyjából 0,5 m/s volt. (Az indulásnál és az érkezésnél nagyon lassan lehetett csak haladni.) Most már csak az a kérdés, hogy átlagosan hány ember ment egymás mellett az Andrássy úton, tehát másodpercenként átlagosan hány ember hagyott el egy bizonyos pontot.

Miután egy ponton 45 perc alatt haladt te a tömeg, ez 2700 másodperc. Ezt kell beszorozni azzal, hogy nagyjából hányan haladhattak egymás mellett (figyelembe véve az Andrássy út kb. 50 m-es szélességét, szerintem 50 emberrel simán lehet számolni), és osztani az átlagos követési távolsággal (ezt vegyük mondjuk 1,5 méternek). Ez szerintem eléggé alsó hangú számolás, hiszen így azt mondjuk, hogy az emberek 1 méterenként mentek egymás mellett és másfél méterrel egymás után, tehát m2-enként 0,66 emberrel, vagyis emberenként másfé m2-rel számolunk. Így kijön 2700*50/1,5=90ezer ember.

Ehhez hozzá kell még venni a Kossuth téren gyülekezőket és az útközben csatlakozókat. A teljes távot ugyanis nem mindenki tette meg, sokan csak egy-egy szakaszra csatlakoztak. Tehát az összes résztvevő száma bőven 100ezer fölé tehető. Egyszersmind túlzás a Belügyminisztérium 400ezres becslése, vagy a Bayer által emlegetett 1millió.

Mindenesetre a BBC mókás képpel illusztrálta az eseményt: http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-16669498

Sosem hittem volna, hogy valaha is Bayer Zsolttal egy véleményen leszek valamiben. És most mégis úgy tűnik, hogy szombaton együtt fogunk menetelni. Nem mintha ettől megváltozna a mélyen elítélő véleményem róla, a stílusáról és az egész elrugaszkodott politikai nézetrendszeréről.

Bayer Zsolt számomra egy etalon. A politika legaljának etalonja. Ha találkozom véletlenül nagy ritkán egy írásával, akkor elég a szerzőt elolvasnom ahhoz, hogy máris továbblapozzak, mert tudom, hogy orbitális baromság az egész. Pedig akik itt gyakrabban olvasnak, azok megerősíthetik, hogy én aztán tényleg nyitott vagyok mindenre, toleráns vagyok mindenkivel. Nem ragozom tovább, azt hiszem mindenki tudja, hogy mire célzok.

Mégis mi a közös pont, mi a metszet kettőnk között? Azt hiszem semmi. Tényleg semmi. Én még a magyarságnak, magyarkodásnak azt a formáját is elutasítom, amit ő vall.

Fura ez nem? Azt hiszem ezért nevezhető néppártnak a Fidesz, mert gondolkodásban ilyen különböző emberkék is megtalálják benne a támogathatót.

Ja, és még egy dolog. Ami ellen én elsősorban tiltakozni fogok az az, hogy ciki lett ma Magyarországon kormánypártinak lenni, ciki megvallani a politikai hovatartozást. Gondolkodom is, hogy napszemüveget veszek majd, nehogy valaki felismerjen. A Bajnai-hívők ugyanis olyan elemi indulatokkal, haraggal, olyan elemi mindent elsöprő erővel kritizálják a kormányt, illetve személyében Orbánt, Matolcsyt, és még Schmitt Pált is, hogy az ember már megszólalni nem mer.

Pedig én sem értek egyet Matolcsy számos intézkedésével és módszereivel, következetlenségeivel meg pláne nem. Ugyanakkor ha a vita onnan indul, hogy Matolcsy elmebeteg, Orbán szintén, de ő még egy diktátor is, Schmitt Pál meg maga a nemzet megtestesült szégyene, az bennem egy ösztönös ellenérzést vált ki.

Érdemes rápillantani a Békemenet Facebook-os oldalára is (Linket szándékosan nem teszek be, akit érdekel, az könnyen megtalálhatja.). Ha egyszer-egyszer valaki meg mer ott kérdezni egy-egy olyan ártatlan ámde témába vágó dolgot, mint például amit egy nő kérdezett, hogy: ’Sziasztok! Nem tudja valaki, hogy Kaposvárról indul-e busz a tüntetésre?’ Akkor máris hatszázan rácuppannak, reagálnak, a legalpáribb módon. Mások már eleve gúnyképeket tesznek fel Orbánról, azt meg egyből sokan lájkolják. Ha meg valaki szóváteszi, hogy ezeket nem itt kellene, akkor ő is egyből kap a fejére.

Közben meg nyomatják sokan kárörvendően, hogy lám micsoda blama, csak 862-en csatlakoztak a Facebook kezdeményezéshez. Hát én ezen őszintén szólva nem csodálkozom. Pedig én is szívesen csatlakoznék, de saját nevemet mégsem adom ehhez.

Szóval ez van. Ide jutottunk. Ki hitte volna másfél évvel ezelőtt? Remélem meglesz a százezer ember. Mégpedig egy olyan százezer, amihez kétség sem fog férni, hogy az bizony tényleg annyi. Meglátjuk. Mindenesetre érdemesnek látom elmenni még úgy is, hogy Bayer Zsolt is ott lesz, sőt ő az egyik főszervező.

És akkor legyen egy szavazás is a csendes többségnek, akik nem akarnak belefolyni a kommenteknél várható háborúba:

Frissítés a Békemenet képeivel:

A Felvonulási tér felől érkezőben. Kb. 15:45-kor már nem fértünk be a Hősök terére.

Ezt a képet nagyjából a Műcsarnok vonalából készítettem. Itt már nagy tumultus volt, egy korlátra felállva készült a kép.

A kedvenc transzparensem, valahol az Andrássy úton. Méghogy diktatúra van. Ugyan már!

Az Operaháznál. Ennek a helyszínnek ugye szimbolikus jelentősége van január 2-a után. Az sem igaz, hogy csupa idős ember lett volna. Egy ilyen kétórás túra még nekünk is fárasztó volt. Nagyon sok kisgyermekes család is volt, sokan még babakocsival is csatlakoztak út közben egy-egy rövidebb szakaszra.

És tovább az Operától.

Itt már látszik a parlament, és az is, hogy nem lesz egyszerű bejutni a Kossuth térre.

Bogáncs, aki mostanában minimálbérből éli mindennapjait, egyelőre nem áll jól a kísérletében, hiszen az ötvenezer forint időarányos részét túllépte múlt héten. Ötvenezer forint? 170 euró egy hónapra, 40 euró egy héten, ennyiből én is kijövök Írországban (feltéve, hogy nem ugrik be semmilyen váratlan kiadás), és még jól is élek! Mi a titkom, azon túl, hogy a rezsiköltségek között egyedül a villanyszámla szerepel, ami nem több havi 50 eurónál? Nem kell találgatni, elárulom; a titok neve: „reduce to clear”.

Aki külföldön, angolszász országban él, az biztos látott már ilyen polcokat, ahol ki van téve a „reduce to clear” tábla, és tele van nagyon olcsó termékekkel. A „reduce to clear” kifejezés szabad fordításban valami olyasmit jelent, hogy „ezeket a termékeket jól leáraztuk, csak vidd már el a fenébe, mert látni sem bírjuk áruházunkban” (ebből kiderül, hogy a reduce to clear nem egyenlő a szokásos leárazásokkal, akciókkal, sokkal nagyobb kedvezményt nyújt annál). Ez jól hangzik, de vajon mely termékek ezek? Pár típusát összeszedtem:

• Hibás, hiányos darabok, pl. a ruha picit szakadt, vagy a madárlaknak törött a teteje. A fene nem fog kínlódni vele egy áruházban, általában nincs se idő, se eszköz a javításhoz, egyszerűen leárazzák, aztán aki úgy gondolja, majd otthon megjavítja.

• Utolsó darabok. Ha egy termékből már nem érkezik több, a franc nem fog egy teljes facinget fenntartani annak az egy-két izének (különben is csúnya a majdnem üres polc), inkább leárazzák, gyorsan eladják, és jöhet a helyére az új, friss termék. Szezonális termékeknél (különösen ruháknál) gyakori.

• Lejáró termékek. Főleg friss élelmiszereknél fordul elő: egy nap múlva lejár a termék (például tej, sajt, péksütemény), ezért leárazzák, csak vigyék már el, ne kelljen kidobni.

Persze rögtön felmerül a kérdés: miért nem dobják inkább ki? Aki dolgozott kereskedelemben vezetőként, tudja, hogy a „kidobás” jó esetben selejtezést jelent, ami egy nagyon pontos és naprakész mutató, és ez alapján bármikor elő lehet venni az osztály- vagy boltvezetőt, kevésbé pozitív értelemben. A selejtezés sokszor áruházi „hanyagságot” jelent: nem figyeltek oda a szavatossági időre, nem forgatták a készletet rendesen, vigyázatlanul kezelték a raktárban vagy az áruházban és megsérült; és persze időnként a vásárlók is tudnak alkotni, pl. kilopják az egyik tartozékot, szétbarmolják a csomagolást, leverik a terméket, stb. Szóval a selejt rossz dolog, míg a reduce to clear azt jelenti, hogy „úgy tűnik, elkúrtuk, de legalább megpróbáljuk jóvátenni, és a termék árának legalább egy részét visszahozni”.

Nos, ebből az élelmes vásárlók (pl. én :-) remekül megélnek. Holnapra lejár az a sajt? Ki nem sz-rja le? Nem lesz annak semmi baja, akár még egy hét múlva is fogyasztható! Az a csirke meg ma jár le? Akkor az lesz ma a vacsora! A krumpli is lejár? Semmi baj, sötét helyen kell tárolni, időnként átválogatni, és még nagyon sokáig jó lesz az! Egy ilyen reduce to clear termék ára az eredeti ár töredéke (30-50-70-90%-kal olcsóbb), így könnyen lehet, hogy a 6 eurós csirkét megkapjuk 1,99-ért, az 1 eurós kenyeret 40 centért, vagy a 85 centes tejet 30 centért. Sőt, ha az ember jókor megy vásárolni (zárás előtt mondjuk két órával), akár az egészet megkaphatja 5-10 centekért. A lényeg, hogy tudni kell, hová rakják ezeket a termékeket, és mi a bolt leárazási politikája.

Így lehet nagyon olcsón nagyon jókat enni, és röhejes összegekből megélni. És változatosan étkezni! Például megvennéd-e azt az indiai izének kinéző izét, ami 300 gramm és 4 euró? Venné a fene! És 50 centért? Naná, ennyiért már kipróbálom! Fillérekből meg lehet oldani, hogy minden nap sok-sok (még) friss gyümölcs és zöldség kerüljön az asztalra, ami az egészséges, vitamindús táplálkozás alapja (legalábbis bízunk abban, hogy nincs tele mindenféle vegyi anyaggal). Itt a vásárló azt használja ki, hogy a „best before date:...” (minőségét megőrzi: ...) nem mindig esik egybe a valódi felhasználhatósággal; a termék - jellegétől függően - sokszor még utána is fogyasztható.

Utaltam már rá, hogy „reduce to clear” nemcsak élelmiszereknél, hanem nem-élelmiszereknél is van: itt nem feltétlenül a hibás termékek számítanak jó vételnek, hanem az utolsó, kifutó darabok! Komplett ruházkodást meg lehet úszni pár euróból, főleg annak, aki nem „átlagos” méretekkel bír; a műfenyőt meg lehet venni januárban is 5 euróért, és akkor nem kell novemberben 40-et leszurkolni érte (addig meg eláll a sufniban), és aki medencét akar vásárolni, miért ne vegye meg szeptemberben tízezerért (ezt most forintban értem), miért várjon vele májusig, amikor többszöröse lesz az ára? A tudatos vásárlással rengeteg pénzt meg lehet spórolni, úgy, hogy az ember ugyanazt a komfortot érzi, mint a drágán vásárló szomszédja. Csak figyelni kell, számolni, és nem elcsábulni!

(És végül ennek kapcsán egy érzékeny témát érintenék: az addig rendben van, hogy nekem Írországból ekkora a pofám, és ilyen lazán előadom mindezt, de mi a magyar helyzet? Mert láttam otthon is „reduce to clear” polcokat, de arányaiban jóval-jóval kevesebbet, mint külföldön, és azt is főleg csak élelmiszeren. Itt a hazai kereskedelmi tapasztalatomra tudok csak támaszkodni: gyerekek, megpróbáltuk. Utolsó darabokra, hibás termékekre ráraktuk a reduce to clear kódot, komoly biztonsági ellenőrzés mellett, mert az ilyen termékek listáját az atyaúristennel is alá kellett íratni, és a kódozásnál is jelen volt egy biztonsági őr, a kódokat meg speciálisan rögzítettük, hogy ne lehessen elmozdítani. Ezzel egy baj volt: rendkívül időigényes, és az embernek van ezer más dolga is. Később mindezt megengedték az alkalmazottaknak is, akik szó szerint ott rohangáltak a kiárusításos kódokkal. És ne tudjátok meg, mik voltak: csomó olyan dologra is rákerült a kiárusításos kód, melyre nem lett volna szabad, sőt, beindult az üzletelés, ahol rokonok bevonásával vitték haza szinte ingyen a teljesen jó cuccot. Persze lett belőle jó nagy lebukás, pár elbocsátás, majd a vezetés úgy döntött, hogy inkább nem ad ki kiárusításos kódot, és visszatértünk a régi rendszerhez. Igen, ahhoz, amire nem volt idő... Szóval abban az áruházban itt bukott meg a reduce to clear alkalmazása, azért, mert pár alkalmazott (na meg vezető, ott is voltak „izgalmas” történetek) „nem nőtt még fel a feladathoz”. Nem kezelték ezt a dolgot olyan felelősségteljesen, mint a külföldi alkalmazott kollégák. És én aláírom, valóban kevés az otthon fizetés, valóban nehéz belőle megélni, de ez nem jogosít fel senkit sem arra, hogy „lopjon”.)