A szerző (Droli) azt az elmebeteg ötletet találta ki, hogy disszidál - Magyarországra. Az erről szóló élményeit, tapasztalatait egy posztsorozatban írja meg, mindenki nagy örömére.

„Úgy itt hagyom ezt az országot, vissza sem nézek!” - manapság elég gyakran lehet ezt a mondatot hallani. Hiába, úgy tűnik, mi, magyarok is eljutottunk oda, ahová a lengyelek vagy a románok régebben: ki kell használni az EU-t, és el kell menni olyan helyre, ahol az ember magasabb fizetésért, jobb körülmények között élheti az életét, és ha ez a hely nem Magyarország, akkor ez van. Miután én a dolognak ezen a részén már túl vagyok, hadd segítsek pár őszinte tanáccsal annak, aki még csak gondolkodik ebben. A poszt elsősorban annak szól, akinek nincsenek ismerősei kint, akik „fizikai” segítséget tudnak nyújtani (értsd: szállást adnak, betesznek munkahelyre, stb.), vagy nem olyan szakmája van, hogy a külföldi cégek már Magyarországról is csábítgatják. Mire vigyázzunk?

A szerző (Droli) azt az elmebeteg ötletet találta ki, hogy disszidál - Magyarországra. Az erről szóló élményeit, tapasztalatait egy posztsorozatban írja meg, mindenki nagy örömére.

Kedvenc ingatlanhirdetésem következik: Makádon egy családi ház eladó, erősen félkész állapotban,   2,5 millió forintért. De a helyzet nem ilyen egyszerű:

Makádon 100 nm-es vegyes építésű házat kínálunk olcsón, haszonélvezettel terhelten (mama ott marad, külön szoba-konyha-fürdője, külön bejárata van, a kert is lekeríthető).

Fábry, mint tévésztár? Nem rossz, de ő ennél sokkal több: kiváló humorista és előadó is egyben! A régi rádiókabaréhallgatók biztos ismerték például a "Kabarészeparé" című műsort, mely a Showder előfutárának is tekinthető, vagy a Fábry-jeleneteket, mint például a "Teri néni (mondom az uramnak, Tibi!)", illetve a végeláthatatlan monológokat, melyeknek Fábry ugyanúgy nem ért a végére, mint én ennek a mondatnak :-) Mit szeretünk Fábryban? Ahogy ő elő tud adni teljesen hétköznapi történeteket, amilyen dumával, amilyen előadásmóddal, hát, az fantasztikus. A mostani szilveszteri rádiókabaréban szerencsére ismét aktiválta magát, és előjött egy olyan számmal,melyet egy szóval lehet jellemezni: fábrys :-) 

Kezdem rögtön az összefoglaló táblával, mert sajnos a héten elég rendesen túlléptem a keretet.

Mint látszik az időarányos ~25ezres keretet több mint 8ezer forinttal túlléptem. Ennek legfőbb okai nagyjából megegyeznek a múlt hetivel. Nem kellett volna McDonald’s-ba menni 1050 forintért. Nem fér bele a munkahelyi készétel sem. És az édesség-desszert költéseket is erősen vissza kell fogni, mert a négyünknek 1-1 darab sütemény a cukrászdában összesen 720 Ft-ba került, valamint kifogyott a gyerekek kakaópora (995Ft). Sajnos a minimálbérbe ez sem fér bele még akkor sem, ha tovább fog tartani egy hónapnál.

Rengeteg pénz elmegy tejre, pedig csak a gyerekek isszák, illetve egyszer csináltunk palacsintát, valamint gyümölcsre is sokat költöttünk. Drágák a sajtok is, azért egy 400 Ft-os darabot csak betettünk a kosárba. Amire még figyelni kell, az a különböző péksütemények (kakaós csiga… stb.). Igazából ezek sem érik meg az árát. Vettem egy 5 literes téli szélvédőmosót is 700 forintért, remélhetőleg ez is sokáig elég lesz. Kocsiba egyébként ezen a héten sem ültünk sokat, csak településen belül furikáztunk kicsit. A km számláló 30 km-t haladt, amire kb. 800 forint benzinköltséget számoltam.

Volt egy váratlan kiadás is a héten, a mosógéphez kellett szerelőt hívni. 8ezer forintot kért, úgyhogy éppen belefért az ehavi 10ezer forintos váratlan kiadásokra elkülönített keretbe, a gond viszont az, hogy továbbra sem tökéletes a gép. Lehet, hogy hamarosan újra ki kell majd hívni a szerelőt.

Szóval úgy néz ki, hogy szűkös lesz a hónap második fele, hiszen az egész hónapra tervezett 50ezres keretből már csak 17ezer forint maradt. Esetleg felül kell vizsgálni a megtakarítási célokat, hiszen sok „luxuskiadásom” is volt az elmúlt két hétben. Ezt majd hónap végén összeszámolom, hogy miről kellett volna még lemondanom, hogy a keretben maradhassak.

A részletes költési listát itt találjátok. Aki most kapcsolódott be a minimálbéres posztsorozatba, az alább az ajánlott bejegyzéseknél találja a korábbi írásokat.

 A szerző (Droli) azt az elmebeteg ötletet találta ki, hogy disszidál - Magyarországra. Az erről szóló élményeit, tapasztalatait egy posztsorozatban írja meg, mindenki nagy örömére.

Mióta „publikáltam” a hazatéréses ötletemet – „online és offline” egyaránt – több véleményt is kaptam. „Meg vagy te őrülve, ebbe akarsz visszajönni?” - íme egy jellemző és jogos reakció, ez a kérdéskör valóban magyarázatra szorul. Az „ifjúkeresztények” nemrég összeszedtek 10+4 pontot, mely a hazatérés mellett érvel, ezeknek kb. felével egyetértek, a másik felével kevésbé, én ezen túllépve, kicsit konkrétabban adnám elő indokaimat. Szóval miért is...?

1, Mennyire vagy „multikulti”? Én a kint töltött majd' 5 év alatt rájöttem, hogy semennyire, úgy néz ki, magyarnak születtem :-) Ez most így elsőre röhejesen hangzik, de melegen ajánlom a kérdéskör tanulmányozását azoknak, akik úgy vágnak bele, hogy „elmegyek, aztán vissza sem nézek!” Vannak, akiknek nem okoz problémát, ha akár évente kell országot váltani, mindenhol remekül érzik magukat, és vannak, akik fél év után mennek is haza, mert nem bírják megszokni az idegen környezetet. Az új környezet megszokását amúgy több tényező is gátolja: a hazaitól eltérő időjárás (eső, kb. 5-15 fok télen-nyáron), az anyanyelv hiánya (magyarul sokkal árnyaltabban-konkrétabban ki tudja magát fejezni az ember, mint idegen nyelven), vagy az eltérő kulturális szokások (ünnepek, kaja, stb.). Én mai napig nem tudom otthon érezni magam Írországban, a sokkal jobb anyagi körülmények ellenére sem, ez van. Hasonló okból nem akarok továbbállni másik országba, nem vagyok már annyira fiatal, másként gondolkodik az ember harminc felett, mint huszonévesen.

2, Olcsón lehet házat venni. A recesszió elég durván érintette a magyar ingatlanpiacot, és ha az ember nem a „felkapott” környékeken keresgél, nagyon jó árakat talál. Mondjuk ki nyíltan: röhejesen olcsóak a magyar használt ingatlanok! Mindehhez hozzájön egy gyenge forintárfolyam, mely mellett egy euró több forintot ér, mint pár éve, és ha az ember csak egy picit is bízik a magyar jövőben, akkor felmerül a kérdés – mikor, ha nem most? Persze ez azoknak szempont, akik eleve úgy tervezték, hogy egyszer majd visszaköltöznek Magyarországra. (Megjegyzés: aki külföldön akar végleg letelepedni, hasonló problémákkal találja magát szemben, mint egy magyar fiatal. Hiába keres mondjuk háromszor annyit, ha az ingatlanárak is háromszorosak, melyre ugyanúgy hitelt kell felvenni, és akkor ugyanúgy lehet izgulni, hogy legyen biztos jövedelem vagy húsz évig, és az adott ország gazdasága is funkcionáljon...)

3, „Te ebbe a kilátástalanságba akarsz visszajönni?” Gyakori kérdés, és erre a válaszom az, hogy „és te tudod, hogy itt milyen kilátások vannak?” A külföldi gazdasági hírek max. „kis színesként” szerepelnek a hírportálokon, és az emberek többsége túllép rajta, el sem olvassa, pedig néha nem ártana! Tudtátok például, hogy az angoloknál csúcson van a munkanélküliség? Vagy hogy az írek egy százaléka kivándorolt tavaly? És nem azért mert megunták a Guinnesst... Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a gazdasági világválság azért világválság, mert a világ nagy részét érinti, sajnos az EU-t is. Írországban is nagyon nehéz munkahelyet találni 15%-os munkanélküliség mellett, ráadásul úgy, hogy meg kell küzdeni azzal a problémával, hogy az ember nem ír, és nem anyanyelven beszéli az angolt (mindkettő egyre jobban számít, hiába, most már tud válogatni a munkaadó is). Ha meg van munkája, akkor meg reménykedhet, hogy nem csökkentik a fizetését, nem építik le, esetleg nem zár be a munkahelye – csak az elmúlt héten egy nagyobb és négy kisebb üzlet húzta le a rolót kisvárosunkban.

4, Csökkenő a bérkülönbség. Sokan szidják a kormányt a 16%-os SZJA miatt, és valóban, az adójóváírások kivezetése miatt a keveset keresők rosszabbul jártak, de a „gazdagok” (értsd: akinek bére elérte mondjuk a havi bruttó 800 eurót) jobban! Nem egy fiatal diplomás ment ki, mert hazai vezetői fizetésének többszörösét megkapta mondjuk árufeltöltőként, szállodai dolgozóként vagy akár pizzafutárként – hát, ez a különbség azóta szűkült. Pláne, ha az ember beleszámolja a külföldi lakhatás horribilis összegét (nálam: „nagyon vidéki” kisváros, külön ház, bérleti díj: 600 euró per hó, inkább ne számítsátok át forintra).

Most így hirtelen ezek jutottak eszembe, ha túllépünk a szokásos „család-barátok-túrórudi-lecsó-Balaton-itt élned, halnod kell” szlogeneken. Ha már szívni kell, legalább szívjunk otthon!

Posztsorozatunk eddigi témái:

Érdekes álláshirdetés

Jelenleg az a rendszer, hogy fizess paraszt, ha kell, ha nem! Én meg javíthatatlan álmodozó vagyok. Ha ezt összevetjük azzal, hogy időnként szöget ütnek a fejemben olyan dolgok, amitől aztán nem tudok egész éjjel aludni, majd később is vissza-visszatér a gondolat/ötlet, akkor azt gondolom, hogy érdemes (virtuális) papírra vetni, hátha másnak is beindul a piszkos fantáziája, amellett természetesen, hogy jó páran engem fognak majd sötétzöldnek gondolni, már csak a korábbi írásaim alapján irányomban szerzett elhamarkodott előítéletek kapcsán is.

Íme azok a mozaikok a múltból, amelyek alapján azt hiszem, hogy most összeállt a fejemben valamifajta egységes kép: Blogunk már többször feszegette azt a témát, hogy lehet-e, érdemes-e spórolni a szemétszállításon? Ez most a minimálbéres posztsorozat kapcsán is többször felmerült már. Egyrészt lehet, hiszen kis odafigyeléssel (szelektív gyűjtés, komposztálás, csomagolóanyag vásárlás minimalizálása) töredékére csökkenthető a háztartásban keletkező szemét mennyisége. Másfelől viszont nem érdemes, hiszen míg például a gáz árában szociális szempontok érvényesülnek, tehát minél kevesebbet fogyaszt valaki, fajlagosan annál olcsóbb, addig a szemétszállítás díjánál ez pont fordítva működik. Kábé úgy, mint a McDonald’s-ban a kólával: 3 deci nagyon drága, viszont a további decik szinte már ingyen vannak. Szemétszállításnál is a kisebb kuka ürítése alig olcsóbb a nagy kukáénál. Ráadásul egy egyszemélyes, vagy egy környezettudatos háztartásnak még a legkisebb lehetséges kuka is túl nagy.

És mégis fizetni kell, hiszen a vonatkozó hatályos jogszabályok mindenki számára kötelezővé teszik a szolgáltatás igénybevételét, ha kell, ha nem. Ennek oka, hogy ha nem lenne kötelező, akkor sokan illegális módon szabadulnának meg szemetüktől, eldobva az út szélén, vagy egy közeli félreeső helyen, elcsúfítva és szennyezve ezzel a környezetet. A jelenlegi rendszer hátulütője tehát egyértelműen az ösztönzés hiánya a kevesebb hulladék megtermelésére.

Egy szegény kis magyar falu polgármesterével volt szerencsém eszmét cserélni a témában néhány héttel ezelőtt. Ő elmondta egyrészt, hogy a faluban szolgáltató szemétszállító cég alkalmazott technológiája lehetetlenné teszi, hogy 120 L-es kukánál kisebbek ürítésével foglalkozzon, annak viszont borsos ára van, függetlenül attól, hogy tele van, vagy majdnem üres. Miután a törvény alapján heti rendszerességgel kell a kukát üríteni, bizony sok háznál, ahol például kisnyugdíjasok, vagy környezettudatos fiatalok laknak, inkább ez utóbbi eset a jellemző, tehát sokszor ki sem húzzák a kukát, mert alig gyűlt össze benne valami. Másrészt meg ugyanazok a szegénységi problémák vannak a faluban, mint szerte az országban: Kicsik a jövedelmek, amelyek nagy részét elviszi a havi rezsi (benne például a kuka értelmetlen) kifizetése, így másra, önfenntartásra már alig marad sokaknak keretük. Épp ezért az önkormányzatnak amúgy is szűkös keretéből sokat kell költenie szociális segélyekre, támogatásokra. Mi ez, ha nem luxus, pazarlás, esztelenség és környezetszennyezés egyszerre!? Miközben az emberek meg nyomorognak, az önkormányzatok meg úsznak az adósságban. Nem mellesleg pedig a vidék is tele van illegális szemétlerakatokkal, bármerre néz az ember.

Nálunk fejlettebb kultúrájú országokban, mint például Svájcban mennyiségarányos a szemétszállítás díja. Zsákokba gyűjtve szállítják el a ház elől a szemetet, aki tehát kevés hulladékot termel az keveset fizet, aki pedig sokat, az sokat fizet. No nálunk ez sem működne, épp az előző bekezdésben tárgyalt okok miatt, sokan úgy spórolnának, hogy kidobják a szemetet az út szélén, vagy a közeli erdőbe vinnék inkább, minthogy fizessenek érte (tisztelet a kivételnek).

Egyértelmű tehát, hogy a magyar ember, mint oly sok más esetben is, csak a pénztárcáján keresztül fogható meg. Ezt a fő szempontot észben tartva alkotta meg a Nívó blog a szemétszállításra vonatkozó alternatív javaslatát: Bizonyos esetben a szemétszállítás díja legyen INGYENES!

Mielőtt persze az olvasó a Kétfarkú Kutyapárthoz (és annak ingyen sör kampányához) hasonlítana minket, le kell szögezni, hogy messze nem erről van szó.

A koncepció a következőképpen néz ki: Az a háztartás, amely vállalja, hogy nem termel több szemetet heti 15 liternél, tehát nagyjából egy vödörnél, vagy szatyornál, annak nem kell fizetnie a szemétszállításért, hanem az akció kapcsán rendszeresített 15 literes zsákokat az önkormányzat hetente konténerekbe összegyűjti és elszállíttatja. Kis fejszámolás: míg egy hagyományos kuka ürítésének havidíja valahol 3000 Ft-nál kezdődik, tehát kb. 5Ft/liter, addig egy 6 m3-es konténer elszállíttatása 30000 Ft körül van, tehát szintén nagyjából 5Ft/liter. A különbség viszont az, hogy míg a kuka esetében kötelező a heti 120-240 liter árát kifizetni kihasználtságtól függetlenül, addig a konténeres esetben csak 15 literrel kell számolni, tehát a mi koncepciónkban részt vevő önkormányzat költsége nagyjából egytizede lenne a lakosság hagyományos módú szolgáltatásért fizetett költségének. Ezt a kis összeget meg rá lehetne terhelni a hagyományos szolgáltatás díjára valamilyen adó formájában, tehát azokra akik nem csatlakoznak a programhoz, és máris pénzénél van az önkormányzat is. Közben meg a keveset szemetelők, környezettudatosak mentesülnek a díj alól, az ezzel nem törődők és sokat szemetelők díja meg emelkedve valamelyest.

Jól hangzik ugye? Már csak azt kell elérni, hogy tényleg csak azok jelentkezzenek egy ilyen programba, akik valóban komolyan gondolják a környezetvédelmet és vállalni tudják, hogy heti 15 liternél több hulladékot nem termelnek, hanem szelektíven gyűjtenek, komposztálnak, újrahasznosítanak, odafigyelnek, hogy szemetet nem vásároljanak a szükséges áruval együtt. Ennek módszerei már szépen össze vannak szedve például nálunk itt. Arról nem is beszélve, hogy az ingyenes szemétszállítás miatt sok olyan embernek is vonzó lehet a lehetőség, akik korábban nem törődtek szeméttermelésük csökkentésével pont amiatt, hogy úgyis ki kell fizetni a szemétszállítás árát.

Tehát az akcióhoz való csatlakozásnak különböző feltételei lennének:

1. Kötelező (fizetős) környezetvédelmi oktatáson kellene részt vennie minden háztartásnak és annak minden bizonyos életkort elérő tagjának, ahol megtanítják miért fontos a környezetvédelem és a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, valamint azt is, hogy milyen módszerek/trükkök léteznek a keletkező hulladék mennyiségének csökkentésére. A tanagyagból a képzés végén szigorú vizsgát kellene tenni. Az oktatók helyi környezetvédelmi aktivistákból, civil szervezetek tagjaiból kerülhetnének ki, akik a program során végig felügyelik annak hatékony működését, segítséget, tanácsot nyújtanának az akcióban részt vevő családoknak.

2. Kötelezően beszerzendő eszközök, tartozékok lennének előírva, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a vállalt hulladékcsökkentés eléréséhez: a program által támogatott típusú standard méretű 15 literes szemeteszsákok/szemetesvödrök, kerti komposztálók, szelektív hulladékgyűjtő edények beszerzése.

3. Az önkormányzatnak meg kell teremtenie a papír/műanyag/lejárt gyógyszerek/étolaj/fénycsövek-izzók/alkáli elemek/fémek/műszaki eszközök… stb egyéb szelektíven gyűjthető hulladékok helyben történő ingyenes leadásának feltételeit, és ezen felül meg kell teremtenie a 15 literes szemetes egységpakkok begyűjtésének lehetőségét (például közmunka keretében) és annak konténerekben történő elszállíttatását, valamint éves rendszerességgel lomtalanítást kell szerveznie.

Ennyi feltétel elégséges is lehet ahhoz, hogy a program jól működjön. Nagyjából itt tartok a program kidolgozásában. No persze előfordulhat olyan, hogy egy-egy héten nem elég a 15 literes zsák, ilyenkor persze lehet több zsákot is kitenni, de azokért már keményen fizetni kellene. Ebben a rendszerben aki akar, segít magán. Jobb, mint ha a rezsibe beszorulva segélyre szorul valaki. Úgy érzem, hogy egy általam jól ismert településen adott minden feltétel arra, hogy egy ilyen program beinduljon. Ezen dolgozom most, hogy ezen a településen beindulhasson egy ilyen program pilot jelleggel. Persze ehhez meg kell nyerni nemcsak az érintett önkormányzatot, hanem az illetékes minisztériumot is, hiszen a hulladékgazdálkodási törvény módosítására is szükség lenne, és nem utolsó sorban a helyi embereket is meg kellene nyerni a program sikeressége érdekében. Szóval van még teendő, de egyelőre nem lankadok.

Eredményekről majd beszámolok itt a blogon. A témával kapcsolatban minden észrevételt, tanácsot köszönettel fogadok.

A szerző (Droli) azt az elmebeteg ötletet találta ki, hogy disszidál - Magyarországra. Az erről szóló élményeit, tapasztalatait egy posztsorozatban írja meg, mindenki nagy örömére.

Habár még van szűk két hónap a végleges hazaköltözésig, de már elkezdtem nézegetni az állásajánlatokat, egyelőre csak úgy "tájékozódás" szempontjából. Találtam is egy gyöngyszemet, ami tulajdonképpen semmiben nem különbözik a többi álláshirdetéstől: tudjátok, a jelentkező olyan 25 év alatti férfi legyen, akinek legalább három diplomája, négy nyelvismerete és öt év szakmai gyakorlata van, hogy aztán versenyképes fizetés mellett emelgesse a telefonokat, mert Marika szülni ment (fene a pofáját, hogy napi tizenöt óra munka után még szaporodik is!). Na jó, ez biztos nem ilyen :-) Igazán a következő mondat ragadta meg a figyelmemet, ezt kérik:

• Native Czech / Slovak, Irish (Gaelic), French, German, Italian, or Spanish with fluent English, and good understanding of the culture

Magyarul a fenti nyelvek valamelyikét kérik az angollal együtt. Az Irish (Gaelic)-et én emeltem ki,nem véletlenül: szívesen megkérdezném az álláshirdetés kiíróját, hogy ugyan ki a csudával akar Gaelic nyelven beszélgetni? A Gaelic tulajdonképpen az ősi ír nyelv, melyet az írek még az angol térnyerés előtt beszéltek, hogy aztán az angolok gyarmatosítsák őket és a nyelvüket is. Mi magyarok, büszkék lehetünk arra, hogy nem vettük át az elnyomó német-osztrákok nyelvét, és még ma is a magyart használjuk, mint anyanyelvet, az íreknek ez kevésbé sikerült, mert az angol uralom anyanyelvvé tette az angolt, mely szép lassan kiszorította az ősi ír nyelvet. (Két megjegyzés: 1.  igen, tudom, aktuálpolitikai szempontból sokan örülnének, ha ma is "elnyomnának" minket az osztrákok :-) 2. igen, azt is tudom, hogy Írországban nehéz az ottani angolt megszokni, mert pár dolgot másként ejtenek, pl must - angolok: "mászt", írek felénk: "muszt"). Szóval az évszázados angol elnyomásnak és nem utolsósorban a mai globalizálódó világnak van egy csúnya hozadéka: az ősi ír nyelv gyakorlailag kihalásra van ítélve, és erősen haldoklik már most is (a Wikipédia szerint másfélmillióan beszélik, igaz, második nyelvként, úgy-ahogy, anyanyelvi szinten meg 65 ezren - szerintem ez utóbbi csak álom).  Hiába hivatalos nyelv, hiába van gaelic televízió- és rádiócsatorna, hiába írnak ki mindent két nyelven, az írek 99,9%-ban az angolt használják. És a maradék 0,1%-ban sem vagyok biztos... A gaelicot az iskolában is tanítják, kb. mint idegen nyelvet (jellemző, hogy lengyel kolléganőm kisfia a legjobb gaelicos az iskolában), hogy aztán felnőttkorukra annyi maradjon meg belőle, mint nekünk anno az oroszból.

És miért írtam, hogy abban a 0,1%-ban sem vagyok biztos? Az útikönyvek megjelölnek pár területet, ahol még beszélik ezt a nyelvet, és hát én az egyik ilyenben lakom. Rossz hírem van: itt sem beszélik, pláne anyanyelvi szinten nem, szépen az angolt használják anyanyelvként. Időnként szórakozásból kérdezgetem az ír kollégákat - ismerősöket, hogy van gaelicul ez meg az, és általában halványlila gőzük sincs róla. "Fel kellene eleveníteni, át kellene ismételni" - mondják ilyenkor. Hát, fel, de tulajdonképpen minek. Úgysem használják.

És akkor térjünk vissza a poszt elejéhez: tulajdonképpen kivel akar ez a cég gaelicul beszélgetni? Értem én, hogy az ír piacra is keresnek tradert, de Írországban angolul beszélnek, gyakorlatilag kivétel nélkül mindenki. Akkor meg mit akarnak a gaelic-kal? Egyáltalán hol találnak olyat, aki tökéletes angol mellett a gaelicot is beszéli (anyanyelvi szinten, ezt kéri a hirdetés!), és Budapesten akar dolgozni? Csupa-csupa kínzó és megválaszolatlan kérdés :-) 

"2011 nem Bödőcs Tibor éve volt. A fiatal humorista kevés új számmal jelentkezett, és azok sem voltak az igaziak. Lehet, hogy idén pihente ki az előző évek marhaságait?" - írhattam volna a Best of 2011 kabaré kapcsán, de nem írtam, és milyen jól tettem! A szilveszteri rádiókabaréban Bödőcs ismét a régi volt, nagyot alkotott, ráadásul belekóstolt a sokak által hiányolt politikai kabaré műfajába is. Művész úr, köszönjük az év végi röhögtetést :-)

Mint arról már a korábbi hetekben többször cikkeztünk, blogunk egyik szerzője elhatározta, hogy megpróbálja, hogyan lehet minimálbérből megélni. Pontosabban: "EGY KIÉPÍTETT EGZISZTENCIA MELLETT EGY HÓNAPIG CSAK ANNYIT FOGOK KÖLTENI, AMENNYIT FELTÉTELEZÉSEM SZERINT EGY MINIMÁLBÉRES SZOKOTT."

Azt már a korábbiakban részletesen leírtuk, hogy a család 2 felnőttből és két gyerekből áll, mindkét szülő dolgozik, munkájukért mindketten minimálbért kapnak. Így a család havi összes jövedelme: 2x60 915=121 830 Ft munkabér, 20 000+26 600=46 600 Ft gyerekek utáni adókedvezmény és családi pótlék, vagyis összesen 168 430 Ft.

Szintén a korábbi posztokban már kiszámoltuk, hogy a havi fix költség 73 000 Ft. Ebben benne van a lakás rezsije, TV, mobil és internet előfizetés, 1 db autó fenntartási költsége benzin és szerviz nélkül, valamint a gyerekek óvodai és iskolai költségei (étel befizetés, osztálypénz, szakkörök díja).

Ezenkívül megtakarítási célokat is elhatároztunk rövidebb és hosszú távúakat egyaránt, összesen havi 45 000 Ft értékben (10ezer lakásra, 10ezer gyerekek továbbtanulására, 10ezer nyugdíjra, 10ezer váratlan kiadásokra, 5ezer egészségpénztárra).

Ezen felül alapvetően még a napi megélhetésre, autóba benzinre vagy egyéb közlekedésre kell költeni. Erre marad egy hónapban 50 000 Ft (168 000-73 000-45 000).

Nos tehát január 7-ével letelt az első hét, és én összeadtam a számlákat. Összesen 11 135 Ft-ot költöttem. Időarányosan 11 290 Ft-nál (50 000/31x7) kellene tartanom, tehát első látásra jól állok, de mindjárt meglátjátok, hogy ez valójában nincs így.

A legutolsó nagybevásárlás ugyanis még szilveszter előtt volt, vagyis még az előző hónapban, tehát az újévet teli hűtővel és fagyasztóval kezdtük, ám mára a készletek jelentősen megcsappantak. A heti nagybevásárlást vasárnapra tervezzük, így az majd a következő heti elszámolásban lesz benne. Egyelőre csak a sarki kisboltban vásároltunk, itt viszont akadtak olyan tételek is, amelyek pont a héten fogytak ki ezért vettünk, viszont jóval tovább fog majd tartani, mint január.

Nézzük a számokat kicsit részletesebben (100 Ft-ra kerekítve a könnyebb áttekinthetőség kedvéért). Kenyér-pékárura elment 1100, tej-tejtermékre 1500, sós-fűszer-tészta termékekre 1000, édességre 150, zöldség-gyümölcsre 400, italra 1000, készételre, pizzára 3900.

Az autót egész héten be sem indítottuk, viszont szombaton egy kis családi kirándulásra mentünk, összesen 90 km-t. Ennek benzinköltsége 5,5 L/100km-es fogyasztással és 410 Ft-os benzinnel számolva kb. 2000 Ft. Így jött össze a kicsit több, mint 11 ezer Ft havi kiadás. Ami látszik, hogy autóval kimozdulni luxus, pizzát rendelni luxus, ásványvizet inni luxus. Ezek tették ki a heti költés több mint 60%-át. A továbbiakban hanyagolni kell. Meg úgy általában is, hirtelen olyan drágának tűnik minden. Főként a napi tej és kenyér. Tömegközlekedésre nem költöttünk, párom 5 percre lakik a munkahelyétől, én eddig BKV-val jártam, csütörtökig kitartott a múlt havi bérletem, pénteken viszont már gyalogoltam.

Akit a részletes, tételes költési lista érdekel, az innen letöltheti. Folytatás következik.

Frissítés 22:33-kor a kommentek közül:

- "Kérdeztem mennyivel tartozok, mondta hogy verést akarsz? Ha nem, akkor semmivel. :) Na az ilyen emberek miatt érzem azt, hogy jó magyarnak lenni."

-"Én is tapasztaltam már ilyet. Nekem a visszakérdés az volt, hogy Meg akarsz sérteni? Mondom nem. Akkor semmivel.

Annyi tapasztalat azonban mindenképpen van a kommentekben, hogy a kritikus hozzászólók többsége annyira "individualizálódott", hogy ilyen jellegű szivességekkel, emberi jóindulattal, szolidaritással, kockázatközösséggel már nem igen találkoznak. Sajnos.

Az olvasók másik fele, akik viszont ebben élnek, ők meg pont ezt nem értik, és joggal.

Végül is mindenkinek igaza van, mindenki magából indul ki. Így utólag tök felesleges ezen vitázni, hiszen az nem is a lényegről szól."

Tavalyelőtt már írtam a témáról, és ki gondolta volna, hogy bő egy év múlva még mindig aktuális lesz a kérdés! Akkori jóslatom (270 körüli euroárfolyam 2011-ben) félig bejött, félig nem - nyár végéig igazam volt, szeptembertől (a végtörlesztéses ötlet megjelenésétől) pedig nem. Most is leírom a véleményemet, amit aki akar, megfontol, aki nem, nem, legfeljebb egy év múlva újra elővesszük ezt a posztot is :-)

Miért akarnak ma az emberek tömegesen külföldön bankszámlát nyitni? Két fő ok lehet: egyrészt azt gondolják, hogy az állam államosítani fogja a bankbetéteket - tehát itt vagyonmentésről van szó, másrészt arra "spekulálnak", hogy a forint árfolyama tovább gyengül - nevezzük ezt "értékmegőrzésnek". Érdemes külön vizsgálni ezeket.

Van-e arra esély, hogy államosítják a magánbetéteket? Orbán mai nyilatkozata szerint nem, és ebben kivételesen egyetértek a miniszterelnökkel. Orbán lehet, hogy csapnivaló miniszerelnök, de kiváló politikus (nézzétek meg, hány éve él ebből :-), tisztában van vele, hogyha államosítja a magánbetéteket, akkor kb. vége is a dalnak- a saját szavazótábora is ellene fordul (hiszen ők is elvesztik a megtakarításaikat).  Egy ilyen döntés jóval zsebbevágóbb lenne,mint a magánnyugdíjak államosítása, melyről az emberek nagy része évente kb. egyszer hallott, az egyenlegértesítő küldésekor! Ráadásul a mai technikai feltételek mellett - amikor gombnyomásra lehet betétet feltörni, pénzt utalni vagy felvenni - elég nehézkes egy ilyet végrehajtani, mert mire kihirdetik ezt a törvényt, a lakosság már rég biztonságba helyezte a pénzt - már aki figyelte a híreket. Szóval borzasztóan macerás a dolog, ráadásul a kormány biztos bukását hozná, ezt meg melyik hülye kormány vállalná be? 

A másik kérdés, azaz elszáll-e forint vagy sem, már érdekesebb. Ki tudja, hogy mennyibe kerül egy euró fél év múlva? És egy év múlva? Fogalmunk sincs, maximum az eddig meglévő információkra lehet támaszkodni; ami tény: a forint eddigi árfolyamát vizsgálva kijelenthető, hogy egy-két rendkívüli kilengést eltekintve az euró 290 Ft alatt tartózkodott. (Mondjuk ez annyit jelent, mintha azt mondanánk, hogy Mohács (1526) előtt Magyarország erős, hatalmas állam volt.) Nehéz megmondani, hogy a mostani 315-320 körüli árfolyam pusztán kilengés-e, vagy a "vég kezdete", de több dolog azt támasztja alá, hogy csak egy kilengés. Jelenleg rekordgyenge a forint, de úgy, hogy "rekordutál" minket az összes piaci szereplő: mindhárom hitelminősítő leminősített bennünket, az IMF és az EU nem hajlandó tárgyalni (csak bizonyos feltételek mellett), rossz a "sajtónk", a hírnevünk, van egy kapkodó,  kormányunk, és ne felejtsük el, hogy a végtörlesztés is most zajlik, és emiatt is nagy a kereslet a frank és az euró iránt! Lehet ennél is rosszabb? Persze, hogy lehet, mindig lehet, de próbáljunk a jelenből valami képet formálni a jövőre nézve: a végtörlesztéses "őrület" február végén véget ér (akkor azért jelentősen csökken a "devizapiaci nyomás"), az IMF-fel és az EU-val is nagyon nagy valószínűséggel asztalhoz fogunk ülni, és alighanem meg is fogunk egyezni (ha nem, bukik a kormány), és egy megegyezés megköti a kormány kezét, és jön a Bajnai időszakában tapasztalt "langyosvíz", azaz a kért reformokon kívüli passzív kormányzás. Akárhogy is nézzük, ezek a tényezők mind a forinterősödés irányába hatnak. (Érdemes megfigyelni, hogy a forint minden, az IMF-fel kapcsolatban lévő pozitív pletykára erősödéssel reagál!)  Tehát a válasz: jelen pillanatban, józan, logikus gondolkodást feltételezve úgy néz ki, hogy a külföldre vitt betéteken kifejezetten bukni lehet, és nemcsak az alacsonyabb külföldi kamaton, hanem az árfolyamon is.

Aki külföldre viszi a megtakarításait, különös módon abban érdekelt, hogy maradjon Orbán, Matolcsy, a kapkodó gazdaságpolitika, valamint ne legyen megállapodás az IMF-fel, és az ország robogjon gőzerővel a csőd felé. Tudom, ez most "szíjjártósan" hangzik, de tessék belegondolni: egyedül ebben az esetben fog tovább gyengülni a forint, és ebben az esetben mondhatja a megtakarításait külföldre vivő, hogy "nem megmondtam?". Ha a fentiek ellenkezője zajlik, és pl. egy szakértői kormány jön, IMF-fel, kiváló gazdaságpolitikával, akkor emberünk igen nagyot fog szívni a forinterősödésen - tehát anyagi szempontból ellenérdekelt. Jó, mi?

A devizahitelezés kapcsán - főleg utólag - többször elmondták, hogy hiba volt hagyni, hogy "átlagemberek", ha áttételesen is, devizaárfolyamra spekuláljanak. Szerintem most is hiba lenne. De hogy igazam lesz-e, vagy sem, majd utólag, pár hónap-egy év múlva megtudjuk :-)