Alcím, mert minden valamirevaló tudományos műnek van alcíme: Az okos a cigány és a vén

Na ez úgy kezdődik, mintha egy gyenge vicc, vagy mese lenne, pedig nem az. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan lehet meghatározni az alcímben szereplő fogalmakat. Illetve honnan tudható embertársaimról, hogy ők azok-e? Létezik-e metszetük, előfordulhat-e, hogy az ilyen emberek keverednek egymással, esetleg egy személyben összpontosulnak, halmozódnak, tobzódnak.

Íme a rövid definíciók:

OKOS az, akinek nincs szüksége okos bankkártyára, Smart kártyára, sem okostelefonra. Gondolom itt magyarázatra nincs szükség, hogy miért. No azért csak röviden: Aki okos bankkártyát használ, azt átvágják a bankok, akinek Smart kártyája van, az mekibe jár, akinek meg okostelefonja, az szükségtelen és felesleges dolgokra pazarolja drága idejét. Ezek tehát nem lehetnek okosak. Látható, hogy az okossághoz nincs szükség tudásra, elég ha okosnak látszik, avagy okosokkal veszi körbe magát.

(Forrás:Kigondoltam_blog)

Itt átkötünk a következő fogalomra: CIGÁNY. Cigány az, akit a környezete cigánynak lát, ergo cigánynak néz ki. Sokáig gyanús volt, hogy a cigányok okosak, hiszen nincs nekik okoskártyájuk, sem mekibe nem járnak, és okostelefonjuk sincsen. Ott hasaltak el, hogy egyáltalán nem látszanak okosnak, sőt nem is veszik őket körül ilyen emberek. Persze körülveszik őket olykor-olykor valakik, akik okosnak hiszik magukat, de akik így hisznek, azok egészen biztosan nem okosok, megkockáztatom: BUTÁK.

És akkor az összekötő kapocs, ami segít rendszerezni az eddigi felfedezéseimet, az a VÉN. A cigányok sajnos ugye korán halnak, tehát amelyik cigány megvénül, az egészen biztosan okos, de legalábbis BÖLCS. Az is biztos, hogy nem az a vén, aki vénnek látszik. Elvégre van a kezünkben egy objektív mérce: az életkor. Az életkort origónak használva bárki visszafejtheti az eddigieket.

Ha valakinek ez mégsem szolgál elegendő bizonyítékként, merthát nyilvánvalóan vannak benne logikai bukfencek, azokat talán meggyőzi az inverzitás bevetése. Az okos vén cigány ellentéte ugye a buta fiatal magyar. Aki még mindig nem érti, az buta. Akinek viszont gondolatébresztő volt jelen tanulmány, az még lehet cigány és megpróbálkozhat beilleszteni az elméletbe a kínai, a fidesz, és a kommunista fogalmakat.

Megj. A szerző egy hügye, a mellékelt fotón ő látható.

A bulvármédia sikeres működésének alapjait olvashatjátok el a következő igen mély tudományos elemzésben. Hogyan kell címlapon tartani a celebeket? A DopeManTV posztja alapján...

1, Először is kell Fluor, valamint a Mizu című száma, aminek hallatán a szerző először azt gondolta, hogy „segítség, Kozsó visszatért!”

2, Azután kell Dopeman, aki enyhén benyomva rögtönöz erre a számra egy másik szöveget, olyan-amilyen színvonalon (azt nem írom, hogy borzasztóan sikerült, mert pont az előbb láttam az Irigy Hónaljmirigyes feldolgozást, szóval annak méltó vetélytársa)

3, És kell még kb. 10 ember, akit ez egyáltalán érdekel. A felvételen legalábbis úgy tűnik, csak ennyien érdeklődnek a művész úr áldásos tevékenysége iránt, de ettől persze tévedhetek, lehet, hogy éppen több ezren cigiznek kint a diszkó előtt.

4, Aztán kell az Index, ami szinte az egész hétvégén címlapon nyomatja a blogposztot, nehogy véletlenül lemaradjon róla valaki, és nehogy feledésbe merüljön Dopeman és Fluor művész urak neve.

… és végül kellek én, a marha, aki nem elég, hogy ezt megnézem, és kattintásommal növelem a látogatók számát, de még posztot is írok róla :-)

Szóval így működik ez az egész.

Vannak humoristák, akiket nem lehet megkerülni - egy jó Hofi, Markos-Nádas-Boncz például bármikor nagy sikerre számíthat sorozatunkban, és örömmel jelentem, hogy ebből a körből a maiak sem szeretnének kimaradni. Itt van például Kovács András Péter, akinek már sok számát raktam be a vasárnapi kabaréba, de egyszerűen nem lehet megunni; most, a júniusi rádiókabaréban ismét egy olyan kabaréval rukkolt elő, amire azt szokták mondani, hogy "behugyoztam, annyira röhögtem". Szóval Kovács András Péter apuka lett, a többit meg inkább mesélje el ő :-)

Előre leszögezem: nem vagyok jogász, semmi közöm a büntetőjoghoz, meg az egészhez úgy egyáltalán, én egy sima állampolgár vagyok, aki azt gondolná, hogy a rendszerben azért még van némi logika, és valamennyire működőképes. Hát nem.

Mikor is volt Stohl Buci balesete? Meglehetősen régen, 2010. május nyolcadikán. Pár napon belül tisztázódott minden, Stohl is elismerte vétkességét, gondolom, a rendőrségi szakvélemény is készen volt a balesetről, maximum pár apró részletkérdés maradhatott megválaszolatlan. A józan paraszti ész azt mondaná, hogy pár héten belül meg lehetett volna tartani a tárgyalást, ahol a bírónő szépen dönthetett volna: kikeresi a megfelelő törvényt, ami erre az esetre illik, mérlegeli a Stohl mellett és ellen szóló érveket, majd ítéletet hoz. Nem utópia amit írok, pl. Bodnár László futballista gázolásos ügyében villámgyorsan, két hét alatt lement az egész.

De nem így történt, eleve, tavaly december 14-én kezdődött a büntetőper, idén március 31-én lett meg az elsőfokú ítélet, tegnap volt a másodfokú, meglehetősen kevés sikerrel, és talán majd szeptemberben lesz valami. Miért ez az időhúzás? Akárhogy is nézzük, ez viszonylag egy sima ügy, megvan az elkövető, rekonstruálták a történteket, ha már itt is ennyire vacakolnak, mi lehet pl. egy betöréses ügynél, ahol a vádlott tagad, és közvetlen-közvetett bizonyítékok alapján próbálják ráverni a balhét? Eleve, miért nem lehetett tegnap ítéletet hozni? Elvileg Pali bácsi lábán folyik a vita, hogy mi okozta a maradandó fogyatékosságot, a baleset vagy a kor, pedig ez tökmindegy, nem Stohlon múlt, hanem a véletlenen, Stohl ettől ugyanúgy felelős a balesetért. Mondom én, mert Ruttner György védőügyvéd pedzegette, hogyha nincs maradandó fogyatékosság, akkor Stohl megúszhatja egy felfüggesztettel. Hát ez gyönyörű, Pali bácsi lábán múlik a szabadságvesztés, a többi meg mintha meg sem történt volna.

Szóval nem értem, mire jó ez az időhúzás, de lehet, jobb, is, ha nem akarom érteni, hülye vagyok a joghoz, na, Mintha a sok apró részlet között elveszne a lényeg, mintha a sok jogászi bravúrkodás előtérbe kerülne az "igazság szolgáltatásával" szemben.. Ha így megy tovább, hamarabb fognak a szereplők természetes halállal elhunyni, minthogy ítélet legyen.

A kérdést ugye így is fel lehetne tenni. Az elmúlt hónapokban ugyanis ez az egyetlen dolog, amiben a közvélemény kutatók és az adatok alapján különböző cikkeket írók egyetértettek.

A két legutóbbi felmérés ugyanis gyökeresen eltérő számokkal és tendenciákal állt elő. A Nézőpont Intézet júniusi felmérése (amit a Heti Válasz számára készített) gyakorlatilag stabil Fidesz fölényt közöl, míg a Szonda Ipsos adatai szerint (amelyet a Népszabadság közölt először) viszont zuhanórepülésben és válságban a Fidesz, és már csak egy karnyújtásnyira van tőle az Mszp.

Az_adatokból levont konzekvenciák ennek megfelelően ég és föld távolságra vannak egymástól. Most nem is ezen anomáliákon szeretnék rugózi, mert teljesen felesleges. Inkább a címben feltett kérdésre fókuszálnék, vagyis azt szeretném leszűrni az adatokból, hogy mi is a tényleges helyzet.

Ahogy kicsit belemélyedtem a számokba, meglepően tapasztaltam, hogy ez nem is olyan nehéz feladat, mint elsőre gondoltam. Az arany középút most is jónak tűnik. Alapvető különbség a két kutatócég számainál csak a Fidesz támogatottságában (22%) és a bizonytalanok táborában (28%) van.

A megoldást valószínűleg ott kell keresnünk, hogy melyik kutatás milyen kérdések alapján sorolt valakit a bizonytalanok vagy a pártok támogatói közé. Az látható, hogy a Nézőpontnál rendkívül alacsony a bizonytalanok aránya, mindössze 25%. Ez pedig 75%-os választásokon való részvételt jelentene, ami ugye még sosem volt, az elmúlt 20 évben 50% és 70% között ingadozott a részvétel. A cég tehát arra törekedett, olyan kérdéseket tett fel, amelyek alapján minél több válaszadót be tud sorolni valamely párt potenciális szavazói közé.

Ezzel szemben a Szonda Ipsos rendkívül sok embert sorolt a bizonytalanok közé, nála a választási részvétel mindössze 47%-os lenne, ami meg a másik véglet, soha nem látott alacsony szint.

Eddig a számok, most pedig nézzük az én következtetéseimet:

1. Az Mszp, a Jobbik és az LMP mindkét kutatónál nagyjából azonos helyzetben van, gyakorlatilag három középpártról beszélhetünk.

2. Rendkívül sok olyan szavazó van (mintegy 20%), akiket a Szonda a bizonytalanok közé, a Nézőpont viszont a Fidesz táborába sorolt. Ami ebből megállapítható, hogy a Szonda esetében is egykori Fidesz szinpatizánsokról lehet szó (hiszen a másik három párt támogatottsága nem sokat változott az elmúlt egy évben), akik mára valamilyen mértékben elbizonytalanodtak a kormányzati intézkedések miatt. Ezen bizonytalanok azonban valószínűleg továbbra is a Fideszhez állnak legközelebb a négy párt közül.

3. Ebből én arra következtetek, hogy ezt a 20%-os réteget legkönnyebben a Fidesz tudja megszólítani egy esetleges kampánnyal, egy választások előtti némi költségvetési lazítással, esetleg a meghozott intézkedések következő években megmutatkozó esetleges gyümölcseinek köszönhetően.

Összefoglalva azt kell mondjam, hogy egy év kormányzás után továbbra is (tetszik/nem tetszik) nagyon jól áll a Fidesz. Magasan, bár csökkenő mértékben vezet a biztos szavazók között, és a Fidesz rendelkezik a legnagyobb potenciálisan elérhető tartalékkal is.

Rosszul gondolom?

Emlékeztek még a leggyengébb láncszem című tévévetélkedőre? Máté Kriszta vezette, és a játékosoknak nemcsak vele, hanem egymással is meg kellett küzdeniük, persze heves taktikázás közepette. Jó kis vetélkedő volt, na, ráadásul Máté Krisztina be is szólogatott a játékosoknak (elő volt neki írva), bizony, szívesen néznék egy ilyen vetélkedőt a "ki fingik hamarabb reggel" stílusú valóságshow-k helyett.

Gálvölgyi János, a magyar tévés humor egyik legnagyobb képviselője "színre vitte" a vetélkedőt, és szerintem remekül kifigurázta az egészet. Gálvölgyire divat azt mondani, hogy "gyenge", meg "nincs humora", de ne felejtsük el, hogy a tévés kabaré sokkal nehezebb például a rádiós stand-up-nál, mert itt bizony vizuálisan is adni kell a nézőnek valamit. Lássuk, ki a leggyengébb láncszem? :-)

Ki véd meg minket, ha a rendvédelmisek és a kormány közötti kötélhúzás elfajul, és zavargások törnének ki? Valamiféle veszélyt a kormány is érezhet, mert legalábbis meglepő volt az a nyilatkozat, amelyben „elvárják” a rendvédelmisektől, hogy a rend, és ne a rendetlenség pártján álljanak.

A kérdés elsőre abszurdnak tűnhet, de azért érdemes ezt az eshetőséget is számba venni, mégha kicsi is a valószínűsége. Őszintén szólva én nem látom jelenleg, hogy hogyan tudna megegyezni egymással a két oldal, mi lehet az a kompromisszum, ami mindenkinek megfelelne.

Nézzük a lehetséges kimeneteket:

1. A kormány teljes visszavonulót fúj, meghagyja a rendvédelmiseket az eddigi jogaikban, ahogyan azt a tüntetők követelik. Ennek én nulla valószínűséget adok. Egyfelől azért, mert nagy presztízsveszteség lenne az erőt sugárzó kormányunk számára, illetve precedenst is jelenthetne, rögtön megnőne a tüntetési kedve egyéb társadalmi csoportoknak is.

2. Kompromisszum születik, amely jórészt a tüntetők követeléseit tartalmazza, a kormány terveiből csak egy-egy lájtosabb elem valósulhat meg. Esélye szerintem ennek is minimális, max 10%, az előbbi okok miatt

3. Kompromisszum születik, ami jórészt tartalmazza a kormány eredeti terveit, de azért egy kis vigaszdíj a rendvédelmiseknek is jut. Én ennek adok legnagyobb esélyt, kb. 50%-ot. Nyilván a rendvédelmisek nem lesznek boldogok, de a hosszú ideje elnyúló tüntetéssorozatban kifáradva menekülő útvonalként elfogadják a kompromisszumot, mert látják, hogy a kormány hajthatatlan.

4. A kormány fikarcnyit sem enged elképzeléseiből, azt maradéktalanul végrehajtja, tűzön-vízen, tűzoltón-rendőrön át. Ennek kb. 40% esélyt adok. A nagy kérdés, hogy mit tesznek egy ilyen esetben a rendvédelmisek? Nyilván a végsőkig kitartanak, pattanásig feszítik majd a húrt. A kérdés az, hogy elpattan-e az a húr?

Legvalószínűbbnek ebben az esetben azt tartom, hogy a tüntetők megosztottsága egyre növekedni fog, a tüntetések támogatottsága pedig egyre csökkenni. Az elhúzódó konfliktus, és sztrájkok miatt a lakosság is folyamatosan elfordul majd tőlük. Magyarul „megunják és hazamennes”, hogy egy klasszikust idézzek.

Feltételezhető azonban, hogy a rendvédelmis társadalom sem homogén, vannak köztük békésebb és „reakciósabb” elemek is. Gondolok itt például tv székházat ostromló rendőrre, vagy mozgássérült helyen parkoló rendőrautóra, esetleg megalázó beavatási szertartást folytató tűzoltóra. Szándékos az egyes szám az előző mondatban, mert nem hiszem, hogy ilyenek túl sokan lennének. Az mindenesetre érdekes és szomorú szitu lenne amikor rendőrök oszlatnák a tüntető tűzoltókat, esetleg túzoltók vízágyúznák a tüntető rendőröket.

p.s.: Nem hagyható ki ezen a ponton Fábry Sándor poénja, amelyet a 2006-os zavargások és Zuschlag János „ügye” idején sütött el, miszerint:

- Hogy nevezték el a rendőrség újonnan beszerzett vízágyúját?

- ???

Reméljük a legjobbakat, vagyishogy mindenki számára elfogadható, és a társadalom számára is előnyös megállapodás születik majd.

Május utolsó vasárnapja gyermeknap a hagyomány szerint, és erről a jeles eseményről emlékezett meg Varga Ferenc József és Aradi Tibor. Varga Ferenc József humorát talán azzal a szóval tudnám a legjobban jellemezni, hogy „sziporkázó”, olyan, mintha vicceket fűzne egymás mellé, de nem a már máshol hallott poénokat ismétli, hanem nagyon sok eredeti poénnal operál. Egy biztos: egy Varga Ferenc József kabaréban mindenki talál legalább egy olyan részt, amin nagyon fog röhögni. A gyermeknap című jelenetből megtudhatjuk, hogy milyen étel a „kuss”, mit kapott a roma gyerek gyermeknapra, mit kínálgatott Deutsch Tomika a kislányoknak óvodás korában, valamint pár felvételt hallhatunk pár ismert politikus meglehetősen korai beszédéből – már csak ezért is érdemes meghallgatni :-)

Annak aki egyáltalán nem szorul rá a segítségre. Furcsa „szakértői” vélemények jelentek meg a napokban arról, hogy érdemes-e igénybe venni a devizahitelek árfolyamrögzítését. Az FHB Bank, az OTP és a Fundamenta szakembere is azt állította, hogy aki tudja fizetni a részleteket, az jobban jár, ha nem kér az árfolyamrögzítésből. Ugyanerre az eredményre jutott a linkelt hírportál saját kalkulációja is.

Én azonban másként látom. Annak, aki jelenleg is győzi fizetni a részleteket, és még ezen felül is van egy kis pénzügyi mozgástere, nagyon megéri a váltás.

Az árfolyamrögzítés a tervek szerint 2011 őszén kezdődhet, és 2014 végéig tart, tehát összesen 3 és egynegyed évig. A tényleges és a rögzített árfolyam különbözetéből halmozódó hitel kamata a mindenkori BUBOR-hoz kötött, jelenleg 6%.

Az árfolyamrögzítéssel megtakarított összeget érdemes a legrövidebb, 4 év 4 hónapos futamidejű Fundamenta lakáskasszában elhelyezni, amelynek hozama a 30%-os állami támogatással együtt 13%. A kamatkülönbözet a felhalmozódó adósságunkhoz képest tehát nagyjából 7% !!!

És mindössze két apró nehézséggel kell szembenézni. Az egyik, hogy a Fundamenta futamideje 1 évvel hosszabb az árfolyamrögzítésnél, tehát lesz egy nehéz év, amikor mind a lakáskaszát, mind a megemelkedett hiteltörlesztést fizetnünk kell.

A másik, hogy a lakáskasszában összegyűlt pénzt a futamidő végén lakáscélra kell felhasználni. Ennek legkézenfekvőbb módja, hogy előtörlesztjük a lakáshitelünkbe. Ebben az a kockázat, ha az előtörlesztés pillanatában éppen baromi erős a svájci frank. Ebben az esetben elveszhet a kamatkülönbözeten képződő nyereségünk.

Az én számításaim szerint ha havi szinten 20 ezer forintot spórolunk az árfolyamrögzítéssel, akkor 2014 végére 850 ezer forintos tartozásunk halmozódik fel. Ha pedig ezt a 20 ezer forint megtakarítást lakáskasszába fektetjük, akkor időarányosan 960 ezer forint gyűlik össze. Nyereségünk tehát kb. 110 ezer forint. Szóval kinek rossz üzlet ez?

Megdöbbentő, hogy milyen gyűlölettel reagált a magyar közvélemény arra a hírre, hogy Dzsudzsák az Anzsi Mahacskalához igazolt. "Feláldozta a karrierjét a pénzért!" - ez az általános álláspont, csak éppen ez egy óriási tévedés. 

Dzsudzsák egy magyar népmesei hős, egy nyírségi fiú, akinek bejött az élet, és olyan karriert futott be (már eddig is), amelyről sokan még álmodni sem mernek. A holland bajnokság egyik meghatározó csapatának kiemelkedő tagja volt, végre egy magyar légiós, aki nem padozott egy német másodosztályú csapatban, hanem játszott is, ráadásul ontotta a gólpasszokat és a gólokat! Az emberek úgy tekintettek Dzsudzsákra, mint a legkisebb királyfira, aki nagy valószínűség szerint elnyeri a szépséges leány kezét, és átveszi apjától az ország irányítását. Volt itt nagy ábrándozás, Dzsudzsák a Manchesterbe megy, Dzsudzsák a Real Madridba megy, Dzsudzsák az Arsenalban játszik Van Persie mellett, ilyenekről álmodott a legtöbb szurkoló. Aztán meg a szurkolók álma szertefoszlott, és Dzsudzsákra rázúdult a népharag.

Pedig szegény Balázsnak nem volt sok választási lehetősége. Egyrészt ott van jelenlegi klubja, a PSV, mely anyagilag nincs jó helyzetben, "kiárusításra" kényszerül, a BL szereplés elúszott, és kérdéses, hogy egy gyengébb csapattal lesz-e erre remény a közeljövőben. A Hamburg letett az asztalra egy nevetséges ajánlatott (nevetséges - 5 millió eurós :-) , ezen kívül még a Lille érdeklődött komolyabban (akkor is sírt mindenki), de ennyi. A többi csapat megmaradt pletykaszinten, max. a sportújságok írtak ezekről, a kattintásszám növelése érdekében. Tehát tisztázzuk le, nem arról van szó, hogy Dzsudzsák elvetette a Real, a Barcelona és a Juventus ajánlatát, pusztán mert az Anzsi több pénzt ajánlott! Egyszerűen lépnie kellett, de csak a dagesztáni csapat tette le érte a kért pénzt. 

Másrészt itt ez a karrierdolog... attól, hogy az átlag magyar szurkoló nem ismeri az orosz bajnokságot, az még biza' erős. A szakvélemények szerint még a hollandnál is erősebb. Az EL-ben igen jól szerepelnek az orosz csapatok (a közelmúltban meg is nyerték időnként), másrészt meg olyan játékosok játszanak ott, mint pl. Kuranyi, Maicon, vagy éppen a levezető Roberto Carlos. Szóval szó sincs arról, hogy Balázs majd odamegy, és megtanítja őket focizni, ellenkezőleg, igencsak fel kell kötnie a gatyáját a sok orosz válogatott, a pengés brazilok és az "utódállamok" játékosainak színe-java ellen! Ráadásul ha ebben a közegben is bizonyít, és megmutatja, hogy a holland időszak nemcsak egy "kifutás" volt, igencsak felfigyelnek rá komolyabb nyugati csapatok is, és akkor már nemcsak érdeklődgetni fognak!

Azt a dolgot, hogy sok pénzt fog keresni, ne sajnáljuk tőle. Nem tudom, kedves olvasók közül hányan utasítanák vissza helyből a konkurencia jóval több pénzzel kecsegtető ajánlatát, pláne, ha a jelenlegi munkahelyüknél nem éppen a legjobban mennének a dolgok. Balázs ugyanebbe a helyzetbe került, teljesen racionális döntést hozott, és ő nem az a játékos, akit egyszerűen csak le lehet írni.

Szóval hagyjátok békén Dzsudzsákot!