Az MSZP-SZDSZ kormány bukásának egyik oka az volt, hogy háttéremberei tevékenységét rengeteg botrány övezte - indokolatlan végkielégítések, értelmetlen megbízások, teljesítmény nélküli, de kifizetett szerződések egész sora borzolta naponta az emberek idegeit. Orbán a neves "29 pontjában" ki is fejtette, hogy leállítják, illetve felülvizsgálják ezen szerződéseket, és ígéretet tett arra is, hogy az állam a továbbiakban nem szórja el ilyen dolgokra a pénzt. Legyünk igazságosak: a legtöbb ilyen "gyanús" szerződést májusban megszüntették, így túlzás lenne azt mondani, hogy a Fidesz olyan szinten nyomná holdudvarát, mint az előző kabinet. Sőt, egyelőre nincsenek ilyen botrányok a terítéken, és reméljük, nem is lesznek. Kopogjuk le gyorsan.

Azonban nem is Magyaroszág lenne az, ahol ne bírná ki egy állami tisztviselő, hogy ne szórja el a közpénzt valami ilyesmire. Úgy tűnik, ez kódolva van a rendszerben: az illetőnek megvan a hatalma, hogy költse más pénzét, hát ő költi is, mert miért is ne. A Miniszterelnöki Hivatal - újabban Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium - honlapjának tanulsága szerint idén már másodjára szerződtek a Digit Europe Kft-vel:

Szakértők szerint nem valószínű, hogy totális fegyveres konfliktus alakul ki a két testvérállam között, de azért érdekes lehet összevetni a szemben álló felek haderejét és potenciálját.

Nagy Bandó András a magyar humor egyik legérdekesebb szereplője. Egyrészt a "korai stand-up" képviselője, másrészt a népi-proletár humor megtestesítője, harmadrészt írásai sokszor inkább beillenek egy filozófiai-szociológiai publicisztikának, mint önfeledt humoreszknek (ebben nem sokban különbözik Sándor Györgytől). Én nagyon szeretem  Nagy Bandót, óriási, ahogy játszik a magyar nyelvvel, ráadásul nagyon eredetiek a poénjai. "Pincér, ez a tányér nedves! - Nem uram, ez már a leves!" vagy "Egy Jónás nevű úr várja önt a hal(l)ban!" - ehhez hasonló sziporkákat hallhattok a Töredékekben.

(Ezúton is szeretném megköszönni Wendiiinek, hogy átküldött nekem egy óriási adag Nagy Bandót, ez a poszt nem jött volna létre, ha nincs ő :-)

Ezermilliárdok sorsáról készül dönteni a kormány, de nincs egy politikus, nincs egy médiaelemzés, amely korrekten leírná a helyzetet, hogy mindenki megértse és belássa a szükséges intézkedések indokoltságát. Hihetetlen sok félreértésről és félremagyarázásról hallani a médiában és itt a blogvilágban is Matolcsy nyugdíjrendszert érintő nyilatkozata óta.

Ilyeneket lehet olvasni, hogy „Ez rémálom, ez Argentína!”, „Össztársadalmi (orosz) rulettet indított Orbán”, „Mintha pisztoly lenne az ember fejéhez szorítva”, és további szellemesnél szellemesebb főcímekkel jelentek meg cikkek a témában anélkül, hogy akár csak kicsit is megkaparászták volna a dolog lényegét.

Ilyen környezetben nem csoda, hogy a tegnapi nyugdíjtémával foglalkozó írásunkhoz is záporoztak az elkeseredett, világvégét, rablást vizionáló, az ország elhagyását, feketegazdaságba menekülést javasoló hozzászólások. Abban pedig teljes(en téves) egyetértés uralkodik, hogy bizony a most aktív korosztály már semmiféle nyugdíjat nem fog kapni öregkorában, meg egyébként is a teljes szociális védőháló hamarosan össze fog omlani.

Hiánypótlóként íme egy kis egyszerű példa, amivel talán mindenki számára kézzelfoghatóbbá válik a probléma:

Tényleg ne! Nekem ez az új nyugdíjrendszer nagyon tetszik. Nem, hülye leszek visszalépni az államiba, inkább “társadalmon kívüli” leszek, ahogy Matolcsy megfogalmazta, egy fekete bárány. Megtartom magamnak a 10%-ot, befektetem, és majd abból tengetem nyugdíjas éveimet - ha megélem.

Számoljunk csak egy kicsit! Az állami nyugdíjrendszer olyan, mint a kutya vacsorája - a befizetésektől és a mindenkori kormány jóindulatától függ, mennyi nyugdíjat kap az ember, és elnézve Magyarország demográfiai folyamatait, nem vagyok olyan biztos abban, hogy én 34 év múlva kapok. De ez csak egy dolog.

Számoljunk tovább! 34 évem van a nyugdíjig, alapesetben ha minden hónapban félreteszek húszezer forintot, és pusztán az inflációval megegyező hozamot érek el, tehát tartom a reálértékét, akkor ez azt jelenti, hogy nyugdíjba vonulásom után 17 évig élvezhetem az életet havi negyvenezer forintból.

Bár a nők kedvezményes nyugdíjba vonulásáról szóló törvényt elfogadta a parlament, lassan ki lehet jelenteni, hogy már a törvény ereje sem garancia semmire. Most nem az alkotmány-módosítgatásokra gondolok, hanem az alábbi esetre:

Még a nyáron hozott egy törvényt az országgyűlés, miszerint az első szabálytalanságért még nem lehet büntetni a kis és közepes vállalkozásokat (kkv), mondván a cél nem a pénzbehajtás, hanem a törvényes útra terelés, amelyben az APEH nem pandúrt játszik, hanem partnerként támogatja, segíti a kisvállalkozásokat. Az adóhivatalnak meg nem a beszedett bírságokból kell működési költségeit kipótolnia.

No ennek a törvénynek egyszer már halasztották a hatályba lépését 2011 január 1-ig, most pedig teljesen el is törölték, még mielőtt hatályba léphetett volna.

Persze azon lehet vitatkozni, hogy szakmailag helyes volt-e a törvénybe foglalt kezdeményezés, de ez az eljárás az eltörlésről mindenképpen elítélendő. Nyáron még szép szólamokkal harangozták be az új intézkedést, ostorozva a régi működést, learatva ezzel a népszerűségi babérokat, most viszont csendben, fű alatt visszavonták az egészet.

Van egy “perverz bája” az ír helyzetnek: míg mi, magyarok már nagyjából tudjuk, hogy jövőre mi várható, azaz már régóta tisztában vagyunk a költségvetés sarokszámaival és az adókkal, addig nekünk, Írországban élőknek erről halvány lila fogalmuk sincs, azaz nem tudjuk, mi változik szűk másfél hónap múlva. Annyit tudunk, hogy nagy változások lesznek, és kész. Mindenesetre pár dolog már kiszivárgott, és ez alapján látszik, hogy hogyan kívánja kezelni a kormány a válsághelyzetet.

A poszt megértéséhez ajánlom elolvasni az előzményeket: Pusztán bankválság van Írországban? Nem! valamint “A kelta tigris ebben a formájában megdöglött”.

Miután az ír kormány megfelelően eladósította magát (a bankoknak 50 (70?) milliárd euró kellett, a költségvetés hiánya 12% GDP arányosan bankok nélkül), a jövő év(ek)re be kívánja nyújtani a számlát. A jelszót kiadták: 16 milliárd eurót kell megspórolni 4 éven belül, és ebből jövőre 6 milliárd jut! Összehasonlításul: míg a Fidesz idén kb. 500 milliárdos “adóátrendezést” hajtott végre (SZJA, bankadó, és a többiek), addig az írek jövőre 275 forintos árfolyammal számolva 1650 milliárdos megszorítást terveznek. (A költségvetés főösszegét kb. ugyanannyinak mondhatjuk a két ország esetében.) Az ír kormány rögtön megadott még egy sarokszámot: minden 1 euró bevételnövekedésre 3 euró kiadáscsökkentésnek kell jutnia! Ez alapvetően azt mutatja, hogy egy erős megszorító programról, azaz “ír Bokros csomagról” beszélünk. És akkor beindult az ötletelés...

Sírva röhögős, különösen a vége :-)

Akárkivel beszélgetek mostanság, egyhamar szóba kerül: az időjósok szerint a jövő héten jön a tél és a rossz idő. Ettől persze mindenki rosszkedvű lesz, visszasírja a nyarat és a jó időt.

Én azt mondom, el kell fogadnunk, hogy egy év négy évszakból áll és ahelyett, hogy siránkoznánk, próbáljuk minden nap a szépet meglátni. Ebben jó társ a fényképező.

A következő téli képeket Tihanyban készítettem. Közzétételét kis kedvcsinálónak szánom az előttünk álló hónapokhoz. Remélem tetszeni fog.

Előző írásomban jeleztem, hogy téves a sajtó helyzetértékelése, miszerint Írországban pusztán bankváltságról van szó; most egy másik általános tévhittel szeretnék foglalkozni, mégpedig azzal, hogy Írország ebből magától kikecmereg, és a kelta tigris újra talpra áll! Pedig sokan reménykednek ebben: egyszer már sikerült kimászni a nyomorból, és a világ egyik legélhetőbb helyévé tenni Írországot, most miért ne sikerülne? A recept adott, csak le kell másolni! Ha ilyen egyszerű lenne...

A helyzet azonban alapvetően megváltozott nemcsak 1970-hez, hanem 2000-hez képest is!

-Egyrészt az ír sikerességet az alacsony ír adók garantálták. Az írek felismerték anno, hogy ha nem akarják “lehúzni” a vállalatokat meg az embereket, akkor a külföldi befektetők szívesen jönnek az országba, munkahelyeket teremtenek, és felpörgetik a gazdaságot. A jövő évi költségvetés ennek pont az ellenkezőjét fogja bevezetni, hiszen adóemelésről van szó (habár a társasági adó emeléséről még vita van). Ráadásul ezt az utat felismerte a többi európai ország is, hogy ne menjünk messzire, pl. Szlovákia. (Egyszer remélhetőleg mi, magyarok is eljutunk idáig...) Ez a versenyelőny egyre inkább megszűnőben van.