Szóval az úgy volt, hogy nemrég sétáltam haza, és elkezdtem dúdolgatni:
Drága bakter úr, a sorompót mé' nem nyissa fel
Engedjen át, a sorompót mé' nem nyissa fel
Vár egy leány, a sorompót mé' nem nyissa fel
Nem várhat ő; mé' nem nyissa fel?
:-))))
Nos, ezt sajnos nem találtam meg, de a következő videón a Mary Zsuzsi paródia fellmúlhatatlan :-)
Lázár mondá: "Én soha nem szégyeltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyelni. Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér, én azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem."
Alapesetben azt mondanám, hogy akár igaza is lehet, a mai világban aki többet dolgozik, az részesüljön jobban a javakból. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit dolgozott Lázár, és hogyan érte el azt, hogy a fia "húsz év múlva jó partinak fog számítani". Íme, Lázár önéletrajza:
1975. február 19-én született Hódmezővásárhelyen. Nős, felesége pedagógus, egy gyermeke van.1993-ban a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett.
1999-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát.
Egyetemi tanulmányai mellett 1995-től gyakornok Hódmezővásárhelyen, a polgármesteri hivatal jegyzői irodáján.
1997 és 1999 között Rapcsák András polgármester személyi titkára, 1998-ban az országgyűlési képviselői és a polgármesteri kampányok egyik szervezője.
1999-2000-ben az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában a képviselő-polgármester parlamenti titkára.
A 2000. december 3-i időközi önkormányzati és polgármester-választáson újra kampányfőnök volt, majd az ismét megválasztott polgármester politikai tanácsadója lett. Közvetlen irányítása alá tartoztak a titkársági, a kulturális és művészeti, a városmarketinggel kapcsolatos média- és oktatási ügyek, valamint a stratégiai várostervezési csoport.
1998-tól a Páneurópai Unió hódmezővásárhelyi szervezetének ügyvezető titkára.
2001-től a Hódtáv Úszóegyesület elnöke.
1999-től az Egységes Hódmezővásárhelyért Egyesület ügyvezető titkára.
2000-ben belépett a Fidesz-Magyar Polgári Pártba.
2002-től a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségben is tag lett.
Rapcsák András 2002. február 3-i halála után lett a polgári összefogás hódmezővásárhelyi (Csongrád 6. vk.) országgyűlési képviselőjelöltje; 2002. április 7-én, az első fordulóban bejutott az Országgyűlésbe.
Az Országgyűlés alakuló ülésén jegyzővé választották.
2002. október 20-án Hódmezővásárhely polgármestere lett.
2003. április elején a magyar kormány az Európai Unió Régiók Bizottsága póttagjává delegálta.
2004 februárjában lemondott a bizottsági póttagságáról, majd október elején jegyzőségéről is.
2004 októberétől novemberéig a Parlament szociális és családügyi, novembertől a kulturális és sajtóbizottság tagja.
A 2006. évi országgyűlési választásokon Csongrád megye 6. választókerületében egyéni mandátumot szerzett.
Nem tudom, nekem ez kevésbé tűnik "klasszikus kapitalista karriernek", inkább a régi szocialista változatra emlékeztet, ami arról szól(t), hogy "hogyan fussunk fel megfelelő nyelvcsapásokkal, a PÁRT segítségével". Az egy másik dolog, hogy az önéletrajz szerint Lázár még nem bizonyított a közszférán túl, de hát ez ma nem egyedi eset, sőt, vezető politikusnál kifejezetten ajánlott, hogy ne legyen ilyen irányú tapasztalat. Az az ember beszél a munkáról, akinek nincs tapasztalata a versenyszférában! Ha ehhez hozzáveszem a 18 milliós költségtérítéses-ügyet, vagy a közpénzből finanszírozott Audit, akkor azt hiszem, jogosan vetem fel azt, hogy a meggazdagodás munkával és a meggazdagodás közpénzből között igen nagy különbség van. Úgyhogy cseppet szerényebben az ilyen kijelentésekkel, Lázár úr, inkább örüljön, hogy felkarolták, és lehetővé tették önnek azt az életet, amit egy tanár vagy egy tűzoltó szinte biztos, hogy nem fog elérni.
Update:
Mondjon le Lázár János? A Nívó blog online szavazása itt található.
A Hír TV, ATV, M1 elfogult, az Rtl Klub és a tv2 bulvár. Röviden így lehetne összefoglalni a kínálatot. Elsőként az M1 március 16-i Híradóját elemzem ki részletesen, hát mit mondjak, tanulságos. Nézzük sorjában:
1. A főhír, a Honvédelmi Minisztérium kormányváltás előtti időszakának korrupciós botrányai. Megtörtént a vádemelés jónéhány érintettel szemben, az ügyben nyilatkozik honvédelmi miniszterünk is. Az MSZP részéről természetesen senki. (Besorolás: ellenzék - negatív)
2. Ezután hallhatjuk, hogy újfent meghosszabbításra került a kilakoltatási moratórium, ezúttal július 1-ig. Kormányunk jóvoltából újfent fellélegezhetnek hát a „bankok által szorongatott védtelen és kiszolgáltatott lakáshitelesek”. Kapcsolják a parlamenti tudósítót, aki mégbeszámol arról is, hogy a parlament döntött a távhő árának befagyasztásáról. Megjegyzendő, hogy a parlament szintén aznap döntött a táppénz maximális mértékének megfelezéséről, de ezt a mellékes apróságot nem tartották fontosnak megemlíteni a szerkesztők. (Besorolás: kormány – pozitív)
3. Üde színfolt az LMP megjelenése a harmadik bejátszásban. A rövid összeállításban az „ökopártként” emlegetett (pedig szerintem egyáltalán nem az, ilyen jellegű megnyilatkozásaikat legalábbis még nem nagyon hallottam) párt prominense kapott egy rövid bejátszásban helyet a híradóban, amint az LMP teljesen érdektelen lakáshitelezési koncepcióját próbálja abban a néhány másodpercben felvázolni. Senkiben nem hagyhatott mély nyomot. (Besorolás: ellenzék – semleges)
4. Átterelődött a szó az alkotmányozásra. Szili Katalin kapott egy hosszú bejátszást, melyben alkotmánnyal kapcsolatos elveit ecseteli, közben oda-odacsapva az MSZP-nek, amiért azok távol maradnak az alkotmányozástól. Szili koncepciója, mint egyetlen alternatíva van bemutatva, természetesen teljesen érdektelen, hogy mit tartalmaz, hiszen úgysem lesz belőle elfogadva semmi. Nem is erre volt kihegyezve a riport, hanem az MSZP bojkottjára, és hogy az milyen káros. (Besorolás: ellenzék – inkább negatív)
5. Hallhatunk egy hosszú bejátszást a Széll Kálmán terv ajnározásáról. Olli Rehn nyilatkozik az EU nevében, hogy a terv mennyire jó. Újra hallhattuk szép grafikonokkal illusztrálva, hogy bizony az államadósság most aztán milyen csökkenő pályára fog állni, és milyen szuper lesz ezután. Leginkább egy marketing akciónak, a Széll Kálmán terv népszerűsítésének tűnik nekem ez a bejátszás, ahol megjelenik Matolcsy, természetesen jó színben feltüntetve. (Besorolás: kormány – pozitív)
6. Mindezek után nagy kegyesen megjelenhetett egy rövid mondat erejéig az MSZP is a képernyőn. Egy tényleg nagyon rövid bejátszásban Szanyi Tibort láthatjuk, valami olyasmiről beszélt, hogy a költségvetés megbukott, Matolcsy pedig mondjon le. Az előző bejátszással éles a kontraszt. Egy perce még az EU dícsérte hosszan a Széll Kálmán tervet, és Magyarország remek költségvetési kilátásait, gyönyörű grafikonokkal illusztrálva, most pedig egy kurta és előnytelen beállítású bejátszásban Szanyi Tibor ócsárolja azt. Ugye egyértelmű, hogy kinek kell hinni? (Besorolás: kormány – negatív akarna lenni, de nem az)
7. Rövid hír: a gázolaj ára tovább emelkedik. Ennek oka pedig természetesen nem más, mint a világpiaci folyamatok.
8. Hoppá, a Jobbik is megjelenik! Javaslatuk lényege, hogy korlátozzák az állami vezetők szolgálati autó juttatását. Az ötlet persze népszerű, és egyben populista. Le a drága luxusjárgányokkal! Járjanak csak a BKV-val, meg a MÁV-val. Legalább megtudják, hogy mi a jó! A Jobbiknak sincs építőbb javaslata az ország bajainak orvoslására, lehet gondolni. Vagy van, csak nem adja a Híradó? Ki tudja? (Besorolás: ellenzék – pozitív akarna lenni, de nem nagyon az)
9. Már hiányoltam is, hogy mi van Japánnal? Sorban robbangatnak fel az atomreaktorok, és nem hallunk róla semmit? De igen. Ami késik, nem múlik. Rögtön utána le kell szögezni azt is, hogy Paks teljesen biztonságos.
10. Éles váltás Schmitt Pálra, amint vörös szőnyegen sétálgat Németországban. Angela Merkellel is is találkozunk, láthatunk róluk néhány szép mosolygós filmkockát, és néhány szót, hogy milyen fontos az atomerőművek biztonságos működése. (Besorolás: kormány – pozitív)
11. A híradó vége felé járunk, láthatunk egy hosszú és unalmas tudósítást arról, hogy életbe léptek a West Balkán tragédia okán hozott szigorító intézkedések a szórakozóhelyek működésére vonatkozóan. Hogy az unalmat fokozzuk, még valami jegyző is hosszan ragozza-ecseteli a dolgot.
12. A legvégén a slusszpoén: Elvis Presley tér lesz az Üllői út-Ferenc körút sarok. No comment. Vannak blogok akik rugóznak rajta, hogy miért pont ez, miért nem amaz, meg egyáltalán, én ezt nem teszem.
És vége! Még egy rövid ajánló a 21 órakor kezdődő Este című műsorról, ahol a nézőket arról szavaztatják, hogy „Ön szerint jelent-e veszélyt Magyarországra a japán atomkatasztrófa?”
Összesen tehát 12 hírt hallhattunk, ebből 3 kormányra nézve egyértelműen pozitív hír, kettő az ellenzékre nézve egyértelműen negatív hír. Három bejátszásról nehéz eldönteni, elvileg ezek a hírek jelentenék a kiegyensúlyozottságot, de a szerkesztők gondosan ügyeltek arra, hogy ha a kormányra nézve ne legyenek túl negatívak, és az ellenzéket se mutassa vonzónak. A többi hír politikasemleges.
Összességében nézhető az M1 híradója, de azért ha objekítven tájékoztatottak akarunk lenni, még válasszunk mellé egy másikat is. Hátha megtudjuk valamelyikből a táppénzcsökkentést is..
A mai nap eddigi legszebb híre az volt, amikor kiderült, hogy 500 ember kapott 1500-2000 forintot azért, hogy statisztáljon a Nemzeti Múzeumnál - magyarul hogy megtapsolják Orbánt.
Öngól. Nem kicsi, nagy. Nem hiszem el, hogy ne tudtak volna összeszedni 500 párttagot a kétharmadból, aki ezt ingyen megteszi. A "pártrendezvényes buszos utazásoknak" amúgy is nagy hagyománya van, ezt kellett volna alkalmazni, ha már annyira fontos volt ez az élőkép, ahol "nem kell mást tenniük, mint állni és nézni", illetve más szerint tapsolni. Ehhez nem kell semmilyen gyakorlás, megy ez ingyen is. Ráadásul a hírek szerint amúgy is több tízezren voltak az ünnepségen, nem tudom, mit számított az a párszáz fizetett tapsoló, szerintem semmit.
Persze most majd a sajtó nekiesik a kormánynak, hogy erre bezzeg van pénz (tényleg, miből fizették ki azt a majdnem egymillió forintot, közpénzből?), és teljesen igazuk lesz. A "nagy megszorítások" mellé illene a kormánynak is demonstrálni, hogy ők sem költenek felesleges dolgokra, márpedig ez a dolog tipikusan ide tartozik.
És a legszörnyűbb: képzeljétek el, hogy ezt a műsort volt, aki megtervezte, volt, aki jóváhagyta, és bizony senki nem szólt, hogy "figyeljetek már, ezt a statisztálást ki kellene hagyni, mert ha a sajtó megtudja, egy ország fog röhögni rajtunk!" Nem, ezt a műsortervet így elfogadták, a statisztákat beszervezték, és az a felelős személy (van ilyen?), aki ezt az öngólt elkövette, minden bizonnyal továbbra is kellemesen elüldögél munkahelyén a székében, és alighanem fel sem vetődik majd benne, hogy miért is baromság, amit kitalált. A Fidesz meg majd hagyja ezt, sőt, talán még meg is védik, hogy ez így volt jól, mert ott is némelyik annyira el van szakadva a valóságtól, hogy csak na. Persze a fizetésüket mindannyian megkapják közpénzből, attól nem kell félni.
Sokszor annyira érződik, hogy felelős helyen lévő, jól fizetett emberek nem értik meg, hogy miért irritálja az átlagpolgárt a közpénzől fizetett Audi, a közpénzből fizetett biztosítás, vagy a közpénzből fizetett taps. Hogy a Marie Antoniette-féle mondás ("Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot!") még sűrűn elhangzik, hogy a poltikai elit tele van Marie Antoniette-ekkel, akik annyira burokban élnek, hogy fogalmuk sincs, mi a mai nagy magyar valóság. És ők döntenek. Nekik azt javaslom, hogy néha menjenek le az utcára, menjenek le emberek közé, beszélgessenek velük, és akkor majd megértik, miért irritálja az embereket a pénzért tapsoltatás.
Gondolom, benneteket is meglepett, hogy az óriási erejű és pusztító földrengés ellenére a körülményekhez képest Japán viszonylag olcsón megúszta az egészet (mikor ezt írom, még nem tudom, mi lesz az atomerőművel). Vajon mi lenne hazánkban, hasonló esetben? A földrengés pontban reggel nyolc órakor következik be, a tudósítás percről percre frissül:
8.00: Súlyos, 8,8-as erősségű földrengés rázta meg Magyarországot. Egyelőre semmit nem tudunk, áldozatokról, károkról, semmiről sincs információnk.
8.01: Nyakó István, az MSZP szóvivője szerint a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor tehet a földrengésről. Ahogy fogalmazott, "mélyen elszomorító, hogy hazánkban ismét terjedőben van a fasizmus, a szocializmus, a kommunizmus, meg minden egyéb izmus, és közben nem foglalkozunk olyan fontos dolgokkal, mint pl. a földrengésvédelem".
8.04: Szíjjártó István először is részvétét fejezi ki a négy perccel ezelőtti földrengésben megsérült Audik tulajdonosának, majd Nyakó nyilatkozatára cáfolja, hogy a kormány nem tett semmit a földrengés ellen. Továbbá kijelentette, hogy "pont a szocialista kormány volt az, amelyik nem tett semmit, bezzeg a Fidesz kormány már a választási ígéreteiben is megemlítette a földrengés elleni védekezés fontosságát, sőt, a Széll Kálmán tervben is kiemelten szerepel ez a kérdés, határidő: augusztus 1." Arra a kérdésre, hogy melyik év augusztus elseje, Szíjjártó nem válaszolt.
8.05: Öt perccel a földrengés után a Miniszterelnöki Hivatal Földrengéskutató és Lepényevő Osztályának titkárnője újságírói kérdésekre azt válaszolja: Nem tudjuk, mi történt, mert a testület éppen Dominikán vitatja meg a szexuális élet problémái című témát egy konferencián. Az osztályon amúgy 5 ember dolgozik a földrengéskutatáson, és 7680 ember nem.
8.07: Az Index címlapja már tele van földrengésről szóló blogokkal, mint például: "Örülünk, Vincent: Orbán földrengése", "Mandiner: Gyurcsány földrengése", "Malackaraj: Vörösboros kaviáros ételek földrengés esetére", illetve "Homár: Nem vették vissza a kerékpárom a Tescoban, mert földrengés volt" címekkel.
Méghogy ma már nincsen jó kabaré... íme egy fergeteges jelenet, melyet az Openstage követett el idén februárban, és arról szól, hogy egy futballmeccs kapcsán meginterjúvolnak egy edzőt. Így elöljáróban mondom, ez a szám szerepelni fog az év végi top 5-ben. Ki a szélső?
Gondolom, már mindenki tervezgeti, hogy mit csinál a néhai magánnyugdíja reálhozamával, már aki megvédette a pénzét Orbánékkal. Persze, van kb. százezer ember, aki inkább maradt a magánnyugdíjpénztári rendszerben, mert ugyebár kecskére káposztát nem bízunk, de a PSZÁF jelentése alapján úgy tűnik, hogy ők meg a nyuszinál hagyták a káposztát. Nem is ragozom tovább, itt van egy táblázat, mely megmutatja, hogy mekkora reálhozamot várhatnak a visszalépők a magánnyugdíjpénztárak 13 éves áldásos tevékenysége után. Fontos megjegyezni, hogy a PSZÁF a portfóliók átlagát vette, ezért inkább csak "átlaghozamoknak" tekinthetőek, a valódi hozamok ettől eltérhetnek.
Forrás: PSZÁF honlap, akit részletesebben érdekel a módszertan, itt megtalálhatja.
Mit lehet ehhez az "átlagteljesítményhez" hozzátenni? Lehet, hogy ezeket a reálhozamokat "Átlagbéla" is tudta volna hozni, működési költségek nélkül. Sajnálom, hogy az a káposzta nem nálam van, hanem a kecske és a nyúl harcol érte.
Reakció Vértes András Figyelőben megjelent nyugdíjrendszerrel kapcsolatos cikkére.
Egy érdekes tanulmányt olvashatunk a legfrissebb Figyelőben, Magyarország egyik vezető gazdasági hetilapjában. Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke azt elemzi, hogy a magánnyugdíjpénztári tagok jelenős részének átterelése az állami rendszerbe hogyan rontja a költségvetés helyzetét a következő 50 évben.
Vértes szerint az új rendszer kb. 20 évig lesz előnyösebb a költségvetés szempontjából fokozatosan csökkenő mértékben, utána viszont egyre nagyobb mínuszba süllyed az egyenleg. Első látásra az eredményekkel egyet is lehet érteni, hiszen ahogy telik az idő, egyre több magánnyugdíjpénztári tag ment volna nyugdíjba, akiknek állami részről csak csökkentett nyugdíjat kellett volna fizetni, amit a magánkasszában összegyűlt tőke pótolt volna ki. A megszüntetéssel viszont hosszú távon nő az állam nyugdíjfizetési kötelezettsége.
Mint minden modellben, a jelenleg tárgyaltban is előfeltételezésekkel élt a szerző. Ezek az előfeltételezések többek között a következők: Nulla reálbér növekedés valamint változatlan nyugdíjrendszer és nyugdíjszámítási szabályok a következő 50 évben. Az elsővel még egyet is lehet érteni, hiszen inkább induljunk ki egy pesszimista forgatókönyvből, minthogy a realitástól való elrugaszkodással lehessen vádolni a számításokat. A második feltételezés már érdekesebb, hiszen már most tudható, hogy változni fog a nyugdíjszámítás módja. Azonban a két rendszer összehasonlíthatósága érdekében még ez a feltételezés is elfogadható, bár a cikkben emlegetett sokezer milliárdos egyenlegek valóságtartalmát máris relativizálja. Szintén elfogadható az az előfeltételezés, hogy a hatályos 65 éves korhatárnál néhány évvel korábbi átlagos nyugdíjba meneteli korral lehet számolni.
A gondom azokkal a nagyon fontos előfeltételezésekkel van, amelyek az elemzésben nem is szerepelnek, viszont alapvetően befolyásolják, akár könnyen át is fordíthatják a szaldót az állami rendszer javára.
Mik ezek a tényezők? Egyrészt az a 4-5%-os levonás, amit a magánnyugdíjpénztárak levonnak költségeikre a hozzájuk befizetett nyugdíjjárulékból. Éves szinten ez nagyjából 18 milliárd forintot, a cikkben tárgyalt 50 éves időtávra pedig 900 milliárd forintot jelent.
A másik, még fontosabb tényező, amivel Vértes András nem számolt, az az államadósság után fizetendő reálkamat. A legutóbbi csütörtöki állampapír aukción például a 10 éves futamidejű állampapírok hozama 7,44%-os volt, miközben a február havi infláció mindössze 4,1%. Ha feltételezzük, hogy ezen a szinten fog tartózkodni az átlagos infláció a következő 10 évben is, ami azért nem annyira optimista várakozás, hiszen mind a jegybank, mind a kormány inflációs célja ennél alacsonyabb, akkor kijelenthetjük, hogy a következő 10 évben az állampapírok 3,34%-os reálkamatot fizetnek. Ez azért fontos, mert az állam eddig a nyugdíjpénztáraknak utalt pénzt az államadósság növekedésével, tehát állampapírokkal fedezte, és ez így lett volna a továbbiakban is. Ezt Vértes András is elismerte, amikor arról írt, hogy a magánnyugdíj rendszer tulajdonképpen „jövőbeli államadósságot vált át jelenlegire”. Ez a jövőbeli államadósság jelenlegire váltása azonban jelenbéli reálkamat fizetési kötelezettséggel is jár az állam számára.
Ez a reálkamat fizetési kötelezettség az állami rendszerbe történő átterelődéssel megszűnik, hiszen a magánnyugdíjak fedezetéül szolgáló államadósság meg sem születik, sőt csökken az eddigi magánnyugdíj vagyonok, visszakerülésével. Véleményem szerint a két nyugdíjrendszer összehasonlítása során tehát fontos szerepe van az államadósság után fizetett reálkamat nagyságának, amit a Vértes-féle modell egyszerűen figyelmen kívül hagy, és így téves következtetésre jut.
A reálkamat mértékéről ugyan lehet vitatkozni, de a létezéséről semmiképpen. Talán csak egy-két nagyon fejlett állam, például Japán, vagy Svájc engedheti meg magának, hogy nem fizet reálkamatot adóssága után.
Számításaim szerint mindössze 1%-os államadósság után fizetett reálkamat is 50 év alatt mintegy 6-7000 milliárd forinttal csökkenti a kamatfizetési kötelezettségeket egy megszüntetett magánnyugdíj rendszer esetében. Vértes András – reálkamat nélküli – modellje 50 év alatt 9600 milliárd forintra becsüli az állami nyugdíjkassza hiányát a magánrendszerhez képest. Látható, hogy ha a modellt 1%-os reálkamattal korrigáljuk, akkor ez a hiány gyakorlatilag eltűnik. Még magasabb reálkamat esetén pedig bőven az állami rendszer felé billen a mérleg.
A dolog másik oldala persze, hogy ezt az államadósság után fizetendő reálkamatot a magánnyugdíj pénztári tagok kapnák felhalmozódott tőkéjükre, tehát ha nem csak szigorúan az államkassza egyenlegét nézzük, hanem az egész országét, akkor az egyenleg a nullához közelít, hiszen amit megspórolhat az állam a kamatfizetéseken, azt elveszítik a leendő nyugdíjasok. Ezért írtam már korábban is, hogy a magánnyugdíj rendszer megszüntetése voltaképpen az egész ország szemszögéből nézve csak egy technikai dolog. Az egyének szintjén azonban EGYÉRTELMŰEN JÖVŐBELI NYUGDÍJCSÖKKENÉST EREDMÉNYEZ, az államkassza javára. Még egyszerűbben fogalmazva a magánnyugdíj rendszer megszüntetése megszorításnak tekinthető. Az államháztartás egyenlegét javítja, a leendő nyugdíjasok nyugdíját pedig csökkenti. Ennél fogva tévesnek vélem Vértes András azon következtetését, hogy az állami nyugdíjrendszer hosszú távon államháztartási szempontból rosszabb, mint a magán rendszer.
Annyit papolunk a nemzeti összefogás szükségességéről, pedig gyakorlatban ebből semmi nem valósul meg. Éppen ellenkezőleg: itt van például ez az Alkotmány, mely kb. az alap emberi és jogi értékeket rögzíti, olyan dolgokat, amiben nagyjából mindenki egyetért. Lényegében mindegy, melyik alkotmányról beszélünk, a "sztálinistáról" vagy az "orbániról", nagyjából mindkettő abszolút elfogadható dolgokat tartalmaz. Mondhatnánk azt is, hogy az "orbáni alkotmány" nem is külön alkotmány, hiszen nagyon sok dolgot másol át a régiből; számítástechnikai szaknyelven úgy lehetne ezt kifejezni, hogy ez az előző alkotmány service packje. Ha ma valaki hozzáértő alkotmányt ír, kb. 90%-ban ezt fogja írni (nézzétek meg a tegnapi alkotmányos posztokat, kb. 10-12 "véleményes" pontot találtak a posztírók).
Tehát nem sok vitatott kérdés marad, azok is inkább részletkérdések, végre itt lehetne a nagy nemzeti sikerélmény, a nemzeti összefogás szép példája, az új magyar alkotmány. Igen, csak lehetne. Mert pl. az MSZP eleve részt sem vesz a folyamatban (kivülről bírálnak persze), na nem mintha a Fidesz másképpen viselkedne fordított esetben. És a "nép", az istenadta nép? A Véleményvezér tegnap egy ötfokozatú skálán szavaztatta az olvasókat, nézzétek meg az eredményt, 56% (1703 ember) egyest adott az új alaptörvénynek. Szívesen megkérdezném ezeket az embereket: miért nem kettes legalább, miért buktatják meg helyből az új alkotmányt? Az egyes elégtelent jelent az iskolában, gyakorlatban azt, hogy a diák a tananyag kevesebb, mint felét sajátította el! Nem tetszik az alkotmányban pl. Magyarország fővárosa Budapest? Hogy Magyarország védelmezi állampolgárait? Hogy az anyanyelv magyar? A Himnusz? Vagy csak zsigerből tetszettek szavazni? És hogyan szavaznának akkor, ha a kedvenc pártjuk 90%-ban kb. ugyanezzel a szöveggel rukkolna elő?
Ez a bajom, ez a megosztottság, ahol a másiknak akkor sincs igaza, ha igaza van, és pláne nem ülünk le konstruktív vitára, inkább a fehérre is azt mondjuk, hogy fekete, mert a pillanatyni érdekek azt kívánják. Nagyon jól tettenérhető ez a Fidesz politikájában is, ahol bizonyos területeken homlokegyenest más álláspontot képviselnek, mint egy éve. A nemzeti összefogás csak egy utópista fogalom jelenleg.
És a megosztott Magyarországot könnyen ki lehet fosztani. A törökök köszönték szépen, hogy 150 évig birtokolhatták a magyar földek egy részét, mert közben a magyar elit egymással volt elfoglalva. Nálunk még 1945 sem egyértelmű, mert egyesek szerint felszabadítás, mások szerint megszállás volt, de tény, hogy 1956-ban magyar emberek hívták be az orosz tankokat, hogy honfitársaink ellen harcoljanak. Megkockáztatom, ha holnap az USA lerohanná az országot - a szokásos ürüggyel, pl. szerintük atomfegyvert gyártanak a körösladányi gyárban mosópor helyett -, abban is megosztott lenne az ország, hogy ez jó vagy rossz. Nem tanultunk semmit a történelmünkből, a múlt csak múló emlék lett, és ez szomorú.
Sok weboldal éppen most szavaztatja a népet az új (tervezett) alkotmányról, hogy tetszik-e vagy sem, miért pont mi maradnánk ki? :-) Pedig a kérdés nem is olyan egyszerű: a tervezett szöveg egy elég erős jogi szöveg, amit lehet, hogy tud értelmezni az ember, de kérdés, hogy el tudja-e helyezni a mai magyar jogi környezetben; egyáltalán: minek is kellene szerepelnie egy alkotmányban? A médiatörvény kapcsán is boldog-boldogtalan véleményt mondott, köztük sok olyan is, aki bele sem szagolt a törvénybe, max. visszaböfögte azt, amit a kedvenc sajtóterméke (vagy pártszóvivője) alaposan megcsócsálva tálalt neki. Ezért találtam ki az "őszinte szavazást", ahol mindenki bátran, lelkiismeretfurdalás nélkül bejelölheti a neki megfelelő választ. Csalni tilos! :-)
