Én csak azt az egy dolgot nem értem, hogy miért ölt a kulcsi mészáros? Tisztára, mint egy Zombie-filmben. Semmi előjel, semmi előélet, semmi indíték. Nyílpuska kipróbálás közben az öcséd a hátadba vágja a nagykést.

Másnap a nagyszülők, harmadnap a nővér és a szülők.

Ja, és hogyhogy a család még élő tagjai nem hiányolták a már elhunytakat? Mit gondoltak, hová tűnt egy napra szó nélkül a 87 éves nagypapa?

Ja, és hogyhogy egy házban lakott az egész család? Nyolcvanas nagyszülők, hatvanas szülő, és a három gyeket (24, 34 és 36 évesek). Nekik meg semmi családjuk meg gyerekük sem volt? Miért nem?

Mondjuk még szerencse is, hogy nem volt…

Hogy lehet észrevétlenül áramot vezetni a kilincsekbe? Hol voltak a szerdai és csütörtöki holttestek és a vérnyomok?

Csak én érzem úgy, hogy túl sok itt még a megválaszolatlan kérdés?

Milyen lehetett az élet ebben a hatalmas Zombie-házban?

Bizony, éppen tíz éve, 2002. április 10-én hunyt el a magyar humor talán legnagyobb alakja, Hofi Géza.

Hofit nem kell méltatni, szerintem nincs olyan, aki ne hallott volna róla, és ennél nagyobb elismerés nem is kell egy művésznek. Vasárnapi kabaré sorozatunkban is gyakran hallhatóak a művész úr művei, és kivétel nélkül mindegyik nagy látogatottsággal bír.

Mi lehetett Hofi titka? Ez a kérdés nagyon összetett, és sokan sokféleképpen magyarázzák; én azt emelném ki, hogy Hofi a színpadon levetette a sok művész által hordott "én egy sztár vagyok!" köntöst, és magánemberként, végig kommunikált a közönséggel. Nem is annyira a poénjai voltak különlegesek - sokszor egy-egy ismert humoros történetet vagy egy "pesti viccet" épített fel kiválóan -, hanem ahogy ezt előadta: kiszólt a közönségnek, bevonta őket a műsorba, és cinkosan összekacsintott velük: "ugye, milyen hülyék ezek (mármint a vezetők)?". Politikai szókimondása (melyről megoszlanak a vélemények, hogy vajon Hofi volt ilyen bátor, vagy a rendszer hagyta őt működni, afféle "biztonsági szelepként") mindenesetre legendássá vált, és az emberek hozzászoktak, hogy Géza bizony szidja a rendszert, és be mer szólni a rettenthetetlen vezetőknek. (Tegyük hozzá, Hofi magánemberi viselkedése megosztja az embereket: van, aki szerint egy bűbájos, emberi figura volt, és van, aki szerint gőgös, sokakat megalázó személyiség. De erről az tudna nyilatkozni, aki igazán ismerte.)

Hofi azóta egy mércévé vált, és ma már minden humoristának meg kell küzdenie azzal a dologgal, hogy a közönség azt mondja: "jó volt, jó volt, de bezzeg mikor még Hofi mondta a vicceket!". Hadd védjem meg a mai humoristákat is (különösen a stand-up generációra gondolok): más korban humorizált Hofi, és más korban a maiak. A hasonlóság talán csak annyi, hogy Hofi is, és a maiak is szeretik a haknikat, mivel ebből meg lehet élni; de míg a maiak egy felgyorsult, rohanó világban próbálják megtartani műsorukat, addig Hofi egy lényegesen lassabb, nyugodtabb világban élt. Ma csak nagyon kevés humoristának jut egy egész estés (vagy legalábbis egy-kétórás) műsor egy színházban, míg Hofinál ez természetes volt. Ma ha egy humorista elmond egy poént, holnap már az egész ország ismeri - megnézi a tévében, a youtube-on, stb. -, míg Hofi ugyanazt a poént hónapokon át is mondhatta a mindig változó közönségnek. Ebből kifolyólag a ma humoristájának állandóan valami újjal kell jelentkeznie, hiszen a régi poénokat gyorsan megunja  a közönség, míg Hofi gyakran évenként váltott műsort, és ebből kifolyólag jóval több ideje volt  készülni a következőre. És ne feledjük, Hofi képzett színész volt, míg a maiak gyakran az utcáról, a civil életből kikerülve lépnek fel, kevés tapasztalattal. De azért vannak követői :-)

Ritka dolog, hogy egy művész halálának évfordulóját röhögéssel "ünnepeljük", de most tegyük ezt: a bőség zavarával küszködve blogunk a "Nevezz csak Cucinak!" című jelenettel emlékszik a halhatatlan művészre.

Tényleg, miért nem volt szó hazánk nagy ünnepéről, április 4-ről? Hogyan lehet, hogy a teljes magyar média elfelejtette ezt a jeles évfordulót? Természetesen a blogunk nem felejtette el április negyedikét, amikor is, mint bizonyára mindenki tudja, arra emlékezünk, hogy pontosan 469 éve, 1543-ban a szekszárdi csatában a végvári vitézek megtizedelték a szekszárdi törököket! Javaslom, hogy megkésve bár, de ünnepeljük ezt a nemes ünnepet felvonulással, mégpedig Markossal és Nádassal! 

Egészen felháborító az a szakmaiatlanság, amellyel a magyar média kezeli az egyik legfontosabb gazdasági kérdést, tudniillik, hogy mekkora volt az államháztartás hiánya 2011-ben.

Az egy dolog, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium történelmi sikerként állítja be a 4,3%-os GDP arányos többletet, mondván, hogy a rendszerváltás óta nem zárt többlettel a költségvetés. Az már kicsit aggályosabb, hogy az Európai Unió 6%-hoz közeli strukturális deficitet lát, mondván az egyszeri tételeket nem kell figyelembe venni.

Az viszont végképp elkeserítő, hogy Magyarország egyik mérvadó gazdasági lapja, a HVG milyen felületesen kezeli az ügyet. Mindenféle hozzáadott érték, valamiféle számítások nélkül átveszi az NGM és az EU közleményeit az ügyben, ehhez némi politikai meggyőződésből fakadó véleményt fűz, és hipp-hopp, le is van tudva a témáról a kötelező cikk. De a média nem véletlenül ilyen. Sajnos erre van kereslet az olvasók jó nagy részénél. Az embereket jobban érdekli a botrány az ügy körül, mint maga az igazság, a száraz tények. Ezt lovagolta meg a Vastagbőr blog cikke is a napokban, amikor az NGM és a Magyar Hírlap újságírója közötti csörtéről ír, illetve arról, hogy milyen szenyaság már a minisztérium részéről, hogy rátámad egy újságíróra. Az, hogy hülyeséget írt, hamis számokat közölt az újságíró, az senkit sem érdekel, csak a média szabadsága fontosabb nekik... Lelkük rajta.

Itt a Nívó blogon most kísérletet teszünk arra, hogy tisztán láthassunk az ügyben, már csak azért is, mert számtalan meddő vitát olvasni a neten a fentieken túl is a 6%-os hiány kontra 4%-os többlet kérdéséről, természetesen politikai hovatartozás alapján.

Szóval az tény, hogy 2011-ben mindent belevéve az állam 4,3%-os többletben zárt, ez pusztán matematikai kérdés. Ha viszont strukturális hiányt szeretnénk látni, akkor ebből ki kell szűrni az egyszeri tételeket. Az EU ezt félig-meddig meg is tette, mondván a magánnyugdíj vagyon államosítása, valamint a banki- és ágazati különadók egyszeri tételnek tekintendőek. Így jött ki a 4%-os többletből a közel 6%-os hiány.

A Nívó blog álláspontja szerint azonban nem elegendő az egyszeri bevételeket kiszűrni, hanem ugyanezt meg kell tennünk az egyszeri kiadások tekintetében is, hiszen ilyenből is akadt jó néhány a tavalyi évben.

Az NGM ezt megtette, de sajnos kicsit sántít a számításuk, ugyanis saját bevallásuk szerint az egyszeri tételektől megtisztított hiányszámításukban benne maradt „a nyugdíjrendszer átalakításából származó egyszeri bevételek kis része”. Így jött ki az általuk strukturálisan is nagy sikernek tartott 2,43%-os, tehát a maastricht-i kritériumnak megfelelő hiány.

Nézzük akkor részleteiben a 2011-es államháztartási adatokat:

Az én számításom szerint a tavalyi strukturális hiány tehát a GDP 3,4%-a. Több, mint a Matolcsy hirdette 2,43%, több mint a maastricht-i 3%, ugyanakkor jóval kevesebb az EU által felhozott közel 6%. Kihagytam volna valamit? Ha erősen akarnék fogalmazni, azt is mondhatnám, hogy mind a kormány, mind az EU hazudik. Mert az igazság - ahogy általában lenni szokott - valahol a kettő között van félúton.

Persze én szeretek inkább finomabban fogalmazni, ezért inkább csak azt állítom, hogy mind a kormány, mind az EU az érdekeinek megfelelő statisztikát gyárt. A kormány érdeke egyértelmű. De hogy az EU-t mi vezérli, amikor figyelmen kívül hagyja az egyszeri kiadásokat a hiányszámításkor, azt nem tudom.

Kevesen tudják, hogy az egy főre jutó tojástermelés volt az a gazdasági mutató, amiben legelőször leelőztük az USA-t, még az ’50-es években. Akkoriban nagy szó volt ez, Rákosi Mátyás diadalittasan jelentette be a fegyvertényt. Nemhiába kötődik a magyarság ezer szállal a tyúkhoz meg a tojáshoz. Húsvét felé közeledve az én témám is ez: Értekezés a tojásról.

Gondolom mindenki leállt már néhányszor vitatkozni arról partnerével, hogy mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás? Olyat is sokszor hallani, hogy nem szabad megenni az aranytojást tojó tyúkot. Jó trükk, hogy ha egy tojást megfogsz alulról a hüvelyk, felülről a mutatóujjaddal, bármilyen erősen nyomod, nem tudod összeroppantani. Ugyanez a helyzet akkor, ha a markodba veszed: bármilyen erősen szorítod, nem tudod összeroppantani. Nos, én csak a mosogató felett mertem ezeket kipróbálni, mert nem hittem benne, pedig valóban! :)

Ámde a mai témánk sajnos nem ilyen szívderítő. Arról van szó, hogy az EU direktíváknak megfelelően a tojótyúkok tárolására szánt ketreceket úgy kell kiépíteni, hogy egy tyúkra minimum 750 négyzetcentiméternyi terület (kb. 25x30 cm) jusson, ráadásul egy tojófészket is ki kell alakítani ketrecen belül. Ez utóbbi intim zónát egy műanyag függönnyel kell elkeríteni a ketrec többi részétől.

Szóval hogy a tyúk ilyen rohadt nagy jólétben élhesse le gondtalan életét, ezért nekünk fogyasztóknak akár 50-60 forintot is ki kell majd pengetnünk egy darab tojásért. Mindezért tessék csak az EU-t hibáztatni! Nem elég, hogy "csuklóztatják" hazánk hős kormányát az IMF tárgyalásokkal, és különféle megszorításokat várnak el, itt van még ez is. (Zárójelben azért hozzátenném, mielőtt megint orbánmosdatással vádolnának a népek a hozzászólásokban, hogy a tojásdrágulás bizony Orbánnak is köszönhető, hiszen 25%-ról 27%-ra emelte az áfát, ami legalább 1 forinttal hozzájárul január óta az áremelkedéshez.)

Szóval 60 forintért már egy kindertojás utánzatot is lehet kapni, a francnak sem kell az eredeti ketreces. Ja és nézzétek még meg az ezen a linken található videót a nagy tyúkjólétről.

Én végignéztem a videót, és hát nem tudom! Nem érné-e meg még 40 forintot rászánni és 100 forintos tojást venni, ha cserébe mondjuk heti egyszer 5 percre kiengednék szegény tyúkanyót a napfényre élvezni egy kicsit az áprilisi napsütést? Ki tudja, tán még a tojása is finomabb lenne tőle... Ha meg még finomabbat akarunk, akkor egy kakast is a közelükbe kellene engedni. ;) Persze ez tovább emelné az árat.

Vagy inkább adjam oda azt a 40 forintot valamelyik minimálbéresnek, vagy közmunkásnak, hiszen az ő életük sem élet annyi kis jövedelemből, amit kapnak? Nehogy már egy tyúkot többre tartsunk? Én már csak arra lennék kíváncsi, hogy Rákosi idején hogy éltek a tyúkok, és hogy a kisemberek? Esetleg arra, hogy tartjuk-e még fölényünket az egy főre jutó tojástermelésben, vagy már ebben is kínai importra szorulunk, mert itthon nem éri meg tyúkot tartani?

u.i.: Hát ennyi volt az értekezésem. Ha valaki tud még valami érdekeset, vagy vicceset a tojásról, ne hezitáljon azt közzétenni a hozzászólások között!

Érdekes vita bontakozott ki annak kapcsán, hogy a kormány Erzsébet-utalványban kívánja fizetni a családi pótlékot: a szándék érthető, hiszen sok helyen nem éppen a családra költik ezt a pénzt, másrészt van bőven ellenző is: nehogy már a kormány mondja meg, hol és mit vegyek a pénzemen!

A tervezet mellett felszólalók azt emelik ki, hogy így legalább kénytelen lesz a család élelmiszerre költeni a pénzt, nem pedig cigire, alkoholra meg nyerőgépre. Ami azt illeti, van alapja aggódásuknak, pl. a legutóbbi Origo által készített riportban is így érvel az egyik megszólaló: "Miből tartsa fel az ember a házat? Miből öltöztesse a gyereket? Kávét és cigit sem adnak érte. Nem a jövőbe megyünk, hanem a múltba, emeljék fel inkább a családi pótlékot". Hát igen, a családi pótlék célja nem a kávé és cigi vétele, hanem a gyermeket nevelő családok kiadásaihoz kíván hozzájárulni az állam. A másik érv az, hogy nem hatalmas összegekről beszélnük, és ennyit simán el lehet költeni élelmiszerre egy hónapban, a maradék jövedelemből meg lehet rendezni a rezsi-ruha és minden egyéb más kérdést. Ez is igaz.

Az ellenzők érvei is megfontolandók: egyrészt az utalvány beváltása nehézkes, mivel nem mindegyik bolt fogadja el, és vidéken ez igen nagy problémát okozhat, másrészt majd ennek is kialakul a feketepiaca, mint például az EU-s élelmiszersegélyeknek. Sőt, egyesek a kormány nagy üzletét látják a dologban, ami nem véletlen, hiszen az utalványelfogadónak jutalékot kell fizetnie az utalvány után (pletykák szerint sokat, 3 ill. 6%-ot). Teljesen jogosak az érvek, sajnos a hazai ügyeskedést és a politikát ismerve könnyen lehet, hogy pont ott nem éri el a célját az Erzsébet-utalvány, ahol kellene.

Tulajdonképpen a megoldás egyszerű: állapodjon meg a kormány szinte az összes élelmiszerbolttal, másrészt bővítse ki az Erzsébet-utalvány alkalmazásának lehetőségeit, pl. lehessen ezzel ruhát is venni, vagy rezsiszámlát fizetni, stb., de mindenki sejti, hogy ebből nem lesz semmi, mert ha valamilyen csoda folytán eljutnánk idáig, a következő kormány úgyis eltörölné, és megcsinálná saját bizniszét (kétségem sincs afelől, hogy az utalványok gyártása, illetve az elfogadóhelyek kiválasztása nagy üzlet - valakiknek). 

Bedobok még egy szempontot: voltaképpen mi is ez a családi pótlék? Könyöradomány, amit az állam ad jó szívvel az embereknek, hogy besegítsen a gyerekes családoknak, vagy inkább valami szerzett jog, olyan társadalombiztosítás-féle, azaz az ember befizet nem kevés adót a költségvetésbe, míg nincs kiskorú gyereke, és mikor megszületik a gyermek, az állam a befizetésekből kompenzálja a megnövekedett költségeket? Mert ha az első variáció áll fent, tehát a családi pótlék gyakorlatilag az állam "segélye", akkor jogosan mondhatjuk, hogy az állam eldöntheti, hogy ezt a segélyt milyen formában adja. Második esetben viszont nem, hiszen pénzben fizetem az adót, tehát a juttatásokat is pénzben kérem!

(Ez a kérdés amúgy nemcsak itt, hanem ennék sokkal fontosabb "kasszáknál" sincs eldöntve, például ott (volt) a nyugdíjak ügye melynek semmi köze sincs a befizetésekhez, hiszen ha pusztán abból fizetnék a nyugdíjakat, akkor alapos nyugdíjcsökkentést kellene végrehajtani. (Most a kormány bűvészkedett egy sort, kivették a korhatár alattiakat ebből a körből, és megpróbálják így, hátha, sok sikert hozzá.) Itt is jogosan hivatkozhat a nyugdíjas, hogy "de hát én ezt a pénzt befizettem előtte, munkás éveim során!", de valójában arról van szó, hogy ő a mostani befizetésekből (meg ki tudja, honnan) kapja a nyugdíját, nem az övéből - az már el lett költve másra. Mint látjátok, a kérdés elvi szinten tisztázott: a nyugdíjas anno fizetett nyugdíjjárulékot, tehát a nyugdíj jár neki - más kérdés, hogy a mostani befizetésekből kapja, és ha például nem fizet be senki semmit, akkor járni jár, de nem jut!)

Visszatérve a családi pótlékra és az Erzsébet-utalványra, ott is hasonló problémával küszködünk, és részemről csak annyit tudok mondani erre a tervezetre, mint a többi fideszes döntésre (magánnyugdíj, devizahitelesek megmentése és társai): értem és értékelem a szándékot, de ebben a formában, ilyen megvalósítással ez nem lesz elég! Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogyan látjátok mindezt.

Meghalt a király, éljen a király! Most, hogy Schmitt Pál lemondott, egykettőre vége lett az elmúlt napok hisztijének, a szappanopera ott folytatódik, hogy ki legyen az új elnök?

Sokan azt rebesgetik, hogy a Fidesz Kövér László mellett teszi le a garast, de én ezt nagyon nem szeretném. Schmitt Pál után ez egy valódi visszalépés lenne. Alapból elég faragatlan figura, és még a köteles beszéde is élénken él az emberek emlékezetében, pedig nem most mondta el. Összességében nem hinném, hogy népszerű köztársasági elnök lehetne belőle, még ha a szellemi képességei éppen meg is lennének hozzá (ha már szegény Schmitt Pálnak állítólag nem volt meg). Kövér elnökké választása nagy arcul csapás lenne nem csak a Schmitt Pál lemondását követelőknek, hanem azoknak is, akik kitartottak Schmitt mellett.

Viszont Mesterházy Attila jelöltje, Sólyom László nagyon szimpatikus választásnak tűnik. Szakértelméhez nem férhet kétség, alkotmánybírósági elnökként és köztársasági elnökként is elismerésre méltót alkotott. Az a típus, aki valóban tudna őrködni a demokratikus intézmények működése fölött. A nemzet egységének megtestesítésében pedig pont az Mszp sietne a segítségére azzal, hogy jelölték őt a pozícióra annak ellenére, hogy korábban sokat bírálták, és a Gyurcsány Ferenc lemondását követelő fellépéseivel sem feltétlenül lopta be magát a szocialista szívekbe.

További előnye lenne egy második Sólyom elnökségnek, hogy Magyarország nemzetközi tekintélyének visszaállításában is hathatósan segíthetne, és jó szűrője lenne a Fidesz azon törvényjavaslatainak, amelyek feltehetően vitát váltanának ki az Európai Unióban.

Egy szó mint száz, keresve sem lehetne jobb elnököt találni nála, és talán most, 2012-ben személye még a Fidesz konszolidációs politikájába is beleillene.

Szóval a Nívó blog azt mondja: Hajrá Magyarok, Húzzunk bele! Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek! Mától ez a jelszó. Indítunk is erről egy szavazást:

Úgy döntöttem, pályát módosítok. Régóta barátkozom a gondolattal, hogy sikeres médiaszemélyiség leszek, hiszen minden fontos készségem megvan ehhez: kifejezetten gyorsan beszélek, sokat őőőőő-zök, ha a helyzet úgy kívánja, nagyon szépen tudok ülni egy székben, és annyi hülyeséget összehordok, amennyit a kedves megrendelő csak óhajt. A végső lökést a hétvégi Schmitt interjúk adták meg, mert rájöttem, hogy igen, ezt én is meg tudom csinálni! Bizonyítékul szeretném bemutatni az én kérdéssoromat, mely bizonyítja, hogy alkalmas vagyok a feladatra:

1. Elnök úr! Ön, mint hazánk egyik ünnepelt személyisége, aki két olimpiai aranyat szerzett, és a NOB alelnökeként és Samaranch elnök jobbkezeként jelentős diplomáciai pályafutást tudhat magáénak, hogyan viselte el azt az igaztalan támadássorozatot, amelyet a liberálbolsevik ellenség ön ellen intézett?

2. A kezemben lévő jelentés szerint az ön dolgozatából több mint száz oldalt másolt Nikolaj Georgiev bolgár sporttörténész. Tervezi-e, hogy perel?

3. Beszéljünk továbbra is a tényekről! A bizottság megállapította - itt van a kezemben, meg is mutatom a kedves nézőknek -. hogy, idézem "a testület szokatlanul nagymérvű szövegegyezéseket állapított meg, de végkövetkeztetése szerint a doktori eljárás formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának." Doktor úr, hogyan lehet ön ennyire zseniális?

4. Az egyetem végül, teljesen érthetetlen módon, megvonta az ön doktori címét. Nem gondolja, hogy ez csak egy trükk arra, hogy ön kénytelen legyen még egy hasonlóan zseniális és hiánypótló értekezést írni? És nem fél attól, hogy a kollégái az ön nagyívű megállapításaiból fognak élni éveken keresztül, az eredeti forrás megjelölése nélkül?

5. Ne felejtsük el, a nép egyértelműen kiállt ön mellett, amit jól mutat, hogy az ön elleni tüntetéseken csak pár száz ember jelent meg, de több, mint 9.999.000 nem! Sőt, ha világszinten számolunk, több, mint 7 milliárd ember nem tüntet ön ellen! Nem gondolja, hogy ezzel is maximálisan teljesíti köztársasági elnöki feladatait, többek között a nemzet egységének képviseletét?

6. Az előző kérdéshez visszatérve, nem tervezi, hogy a világ egységét is képviselni kívánja, mint például ENSZ főtitkár, vagy katolikus pápa?

7. Az ellenzéki pártok persze megpróbálnak keresztbe tenni önnek, és távozását követelik! A kurvaannyukat! Nyugtasson meg minket, doktorelnök úr, ugye, esze ágában sincs távozni?

8. Elnök úr! Sajnos elromlott a súgógép, pedig annyi kérdésem lett volna az ön eddigi rendkívül sikeres köztársasági elnöki tevékenységéről! Így a végén csak annyit szeretnék kérni: ugye végignyalhatom a nyelvem hegyével a kislábujját? Köszönöm!

Térjünk vissza egy kicsit az aktuálpolitikára! Napjaink ünnepelt humoristája, Bödőcs Tibor ismét friss számmal jelentkezett, melyben van minden: kocsma, március 15, békemenet, országértékelő, Orbán, gyerekszületés... na és Schmitt Pál :-)