Szilveszter a kabaré ünnepe, így a Vasárnapi kabaré is különkiadással jelentkezik ma: megpróbáltam összegyűjteni 2010 öt legjobb kabaréfelvételét! Nem volt egyszerű feladat, rengeteg jó szám született idén (az átlagember tán' nem is tudja, de kabarénk ismét kezd a régi fényében tündökölni!), így a sorrend kissé önkényes lett; ne törődjetek vele, egyszerűen csak röhögjétek végig mindet! :-)
No, egy újabb magasröptű nyilatkozat látott napvilágot a vasárnapi munkavégzés tiltásával kapcsolatban: A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) számítása szerint egy ilyen intézkedés 20-25 ezres elbocsátással, és 250 milliárd Ft államháztartási bevételkieséssel járna.
Ezek a számok sokkolóak – nyilván annak is szánták őket
Vezető magyar futballklub finanszírozó partnert keres - sokan kaján örömmel nyugtázták, hogy a Fradit meghirdették eladásra egy orosz újságban. Pedig ez egyáltalán nem öröm, inkább a magyar futball egyik legszomorúbb eseménye. És nemcsak a Fradit érinti a hír, hanem a magyar futball összes többi klubját is.
A rendkívül tőkeszegény magyar futballklubokat sokszor az tartja életben, hogy hátha jön egy külföldi befektető. Elvégre annyira jó üzletet lehetne csinálni a magyar fociból, nem? Jön a pénzeszsák, beletesz évi 3-4 millió eurót a klubba - ez nemzetközi szinten aprópénz, Dzsudzsák évi 2,5 milliót keresett volna a Fenerbache-nél, ha létrejött volna az üzlet -, és ebből majdnemhogy garantált a magyar bajnokság megnyerése, vagy legalábbis a nemzetközi kupában való részvétel. A BL-ben meg sok pénzt lehet keresni, a Debrecen tavaly két és félmilliárddal lett gazdagabb tavaly (persze ebből lejött az adó meg a költségek). Arról nem is beszélve, hogyha feltűnik egy tehetség, rögtön "kézi vezérléssel" át lehet irányítani a nyugati anyaklubhoz, ráadásul jobban szemmel lehet tartani a magyar játékospiacot is. A hülyének is megéri, nem?
Egy nagyon aranyos jelenetet szeretnék így, karácsony napján bemutatni: Varga Ferenc József, a számítógépes guru segíteni próbál a számítástechnikai analfabéta Kern Andrásnak számítógépes ügyben. Mármint a jelenet szerint persze. Zsír!
Kérem szépen, elég idősek vagytok már ahhoz, hogy lerántsam a leplet a télapóról (vagy a mikulásról, kinek hogy tetszik): szóval A MIKULÁS IGENIS LÉTEZIK!
Bizonyítás: a télapó a hagyomány szerint ajándékot hoz, és megissza azt a tejet, amit kiraknak elé. A világon mintegy 2,2 milliárd gyermek él, de ezek közül nem mindegyik rak ki tejet, így számoljunk félmilliárd pohár tejjel. Ha egy pohár tej 1 dl, akkor ez ötvenmillió liter tejet jelent. Nyilvánvaló, hogy ennyit a mikulás nem tud meginni, illetve meg tud, de akkor azt kihányja. És akkor a kérdés: tele vannak az utcák hányással? Igen. Tehát nyilvánvaló, hogy a mikulás létezik!
(A húsvéti nyúl létezéséről egy másik alkalommal elmélkedünk.)
Igazán nem akarom rabolni senki drága idejét a karácsoni előkészületek idején, ezért mára egy rövid számot választottam: a nagy angol komédiás, Benny Hill egyik rövid jelenetét. Habár maga a bejátszás csak 10 másodperc, de benne van minden, amit ez a zseniális humorista képviselt. Most pedig megyek, és ismét végignézem és végigröhögöm a Best of Benny Hill DVD-t :-)
... azaz az állami mentőöv után az első dolog a bőkezű karácsonyi prémiumok elkülönítése volt. Nem itt, Írországban.
Az ír helyzetről, avagy a kelta tigris bukásáról meglehetősen sok poszt jelent meg a blogunkon, de azok kedvéért, akik nem ismerik a helyzetet: Írország (többek között) a bankok felelőtlen hitelezési politikájának köszönhetően jelentős összegű IMF kölcsön felvételére kényszerült (85 milliárd euró). A pénz gyakorlatilag a bankok konszolidálására ment el, a hitelt persze majd az állampolgárok fizetik vissza a következő években, melynek köszönhetően az állam jelentősen csökkentette a szociális kiadásait, és emelte az adókat is. Így már érthető, hogy a bankok manapság közutálatnak örvendenek az írek körében. Az AIB bank (Anglo-Irish Bank, nem az Allied Irish Bank), mint a felelőtlen hitelezési politika élenjárója 27 milliárd eurót kapott (olyan 7300 milliárd forint, tehát a magyar magánnyugdíjpénztári vagyon több, mint kétszerese, és ez csak egyetlen bank!), és volt vezérigazgatóját rendőrök őrzik, mert ha esetleg kimenne az utcára, félő, hogy "megruháznák". Hazánkban az ilyen embereknek semmiféle bántódása nem esik, kinevezik őket másik állami vállalat élére, esetleg politikai karriert futnak be, de ez most mellékes...
A tegnapi napon megjelent egy interjú Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel a hvg.hu-n, illetve Oszkó Péter, a Bajnai kormány pénzügyminisztere is megjelentetett hasonló témában egy bejegyzést a blogjában.
Idézni szeretnék a két írásból.
Mottó:
1. számú (fiktív) felmérés: 100 emberből 80 ellenzi az új médiatörvényt.
2. számú (fiktív) felmérés: 100 emberből 10 tudja, hogy miről is szól az új médiatörvény.
Bevallom, én a 2. számú felmérés során a médiatörvényt nem ismerő 90 ember közé tartoznék. Nem olvastam el, nem érint, pontosabban azt hiszem, hogy nem érint, de nem is érdekel, van nekem elég dolgom azon kívül is. Így aztán ha megkérdezik a véleményemet az új médiatörvényről, azt mondom, hogy nincs különösebben véleményem.
Persze ha az ember olvassa a napi sajtót, mindenhol a médiatörvénybe botlik: a bloggerek ellenzik, a Népszava és az ÉS fehér címlappal tíltakozik, néhány facebookozó nem jeleníti meg a profilképét, mindenki fél az új médiahatóságtól, a lehetséges büntetésektől, meg félti a sajtószabadságot. A rettegés ma amúgy is kifizetődő.
Olvasom az egyik “főblogger” véleményét, végére érek, nézném a hozzászólásokat, de nem látok semmit, mert az virít ott, hogy “előzetes moderáció”. Hinyje, a szerző félti a vélemény- és sajtószabadságot, de a saját portáján már moderál ezerrel!
